Esti rajongás
Ezt márcsak azért is idemásolom, hogy megmaradjon. :) És nemcsak az írás... :)
Portré: Nagy Sándor!
„Asszontam” magamban, hát ezen az emberen nem látszott, hogy szabolcsi, de ez sok mindent megmagyaráz.
Akár egy olasz családi vendéglő napközben, amikor egy kedvenc unokaöccs érkezik, úgy bolydult fel a Madách színház büféje amikor Nagy Sándor színművész úr belépett az ajtón, Fényeslitke avagy Szabolcs megye Nagy Sanyija. A színésznők széles mosollyal, a színészek erős kézfogassál fogadták. Nem csodálom, hogy engem észre sem vettek. Végül is már megszoktam, hogy mindig ez történik, ha egy Szabolcs megyében felnőtt, igazi szabolcsi mentalitású egyén a fővárosba érkezik. Ott bizony robban a bomba, és Isten óvjon mindenkit, persze csak jó értelemben.
Hogy ki ez a 34 éves fiatalember? Valaki, akinek az édesanyja a MÁV-nál, édesapja vállalkozóként dolgozott.
Valaki, aki 13 évesen zenélt először lakodalomban és 9 évig csinálta. Valaki, akinek hiányzik a zenélés. Valaki aki tudja, hogy ha kutyát szeretne azt jól meg kell tervezni. Valaki, aki ha nem színész lesz akkor orvos vagy lelkipásztor. Valaki, akit harmadjára vettek fel a színművészetire.
Valaki, akiből színművész lett. Valaki, aki egy zuhany és fogmosás után a nulláról kezd a színpadon minden egyes előadáskor. Valaki, aki szereti megérteni, hogy mi az igazsága egy szerepnek. Valaki, aki leadja a szerepet ha úgy érzi, hogy már nem a lehető legjobban teljesít.
Valaki, aki szeretett falun élni, de nem értett egyet azzal, hogy nagy hangsúlyt fektessünk arra, hogy a másik mit fog szólni valamihez. Valaki, aki annak ellenére, hogy az ország egyik legszegényebb régiójában nőtt fel azt mondja, hogy „szép gyerekkorom volt”. Valaki, aki szereti ha a középpontban lehet és megnevettethet másokat. Valaki, aki előadás után jár vásárolni, mert nem szereti ha összesúgnának a háta mögött.
Valaki, aki nem szeret játszani ha csak egy színésztársa is fúrja a kollégákat, vagy az előadást is. Valaki, aki a fővárosba bekerülve akklimatizálódott. Valaki, aki tudja, hogy bár mindenki változik minden nap, mégis amikor annyi idő után hazatér Szabolcs megyébe onnan tudja folytatni a beszélgetéseket, ahol abbahagyta, amikor legutoljára ott járt. Valaki, aki szeret csapatban dolgozni. Valaki aki nem ír, de talán megpróbálja, mert vannak dolgok amiket ki kellene írni magából. Valaki, akinek borzasztóan rossz a név-és filmcímmemóriája. Valaki, akinek meggy volt a jele az óvodában, bár a leírás alapján lehetett cseresznye is. Valaki aki tudja mi az, hogy „parasztshopping”. Valaki, aki egyszer szeretné magát kipróbálni filmszínészként is. Valaki, aki szereti a fizikai munkát, hiszen kikapcsolja. Valaki, akinek nincs bakancslistája, mert reméli, hogy túl fiatal még hozzá. Valaki, aki színész létére, idézem „mostanában keveset járok színházba.” Valaki aki velem ellentétben odáig van Leonardo Di Caprioért. De ennek ellenére is: valaki, aki szabolcsiasan mondva: egy hatalmas szerethető arc.
Hogy kicsit érthetőbb legyen a színházba járós rész, a kérdés az volt Sanyi felé, hogy melyik a kedvenc színdarabja. Az fent idézett mondatot néhány véletlenszerűen kimondott színdarab címe követte:Agyeldobás, Primadonnàk, Ünnep, Punk Rock, Nyomorultak... Tehát, szó sincs arról, hogy munkakerülő lenne, hiszen a mindene a munka.
Magam is csodálkozom, hogy van még olyan ember, akinek olyan rossz a névmemóriája, mint az enyém, de az még nagyobb csodálkozásra adott okot, hogy azoknak az embereknek a nevét akik fontosak az életében pontosan tudja és ki is mondja. Így tudtam meg, hogy Miklós Tibor volt az, aki őt elindította a pályáján. Toldi Marikanéni volt az, akinél,
a Doktorock néven futó kisvárdai amatőr társulatban való szereplés után ,
kezdte a szárnyait bontogatni, ahol Tatár Eszter is tanította.
Pontosan fel tudta idézni a beszélgetésünk során, hogy Kerényi Imre azt mondta neki: Önnek a
"van"-ást kell megtanulnia”. Ahogyan azt is, hogy milyen hangon mondta Léner Péter azt, hogy : „ Figyeljetek ide. A színház az fontos, a színház nagyon fontos, sőt tovább megyek, a színház nagyon-nagyon fontos......na annyira azért mégsem.."
Hogy honnan van Sanyinak ez a hihetetlen energiája és személyisége azt hadd írjam le néhány gondolatban, amit tőle hallottam, és akár külön külön kis életfilozófiának is mondhatnánk őket.
„Az élet az élet, a színház az színház, nem hiszek abban, hogy kellene keverjük a kettőt...Ha az ember keményen dolgozik elérheti a célját. Nem a szomszéd vagy a kormány hibája, ha az én életemben nem sikerül valami. A legfontosabb az, hogy valaki ember legyen. Tök mindegy, hogy mivel foglalkozik.” De mindezen felül, amikor azt mondja: „az édesanyám” tükrözi mindazt az érzelmességet, ami benne lakik, és talán ebben rejlik az igazi ereje.
Talán ennek is köszönhető az, hogy kedvenc költőjének József Attilát nevezte meg. Több műve közül az írónak, a Kész a leltár, az Óda, és a Nagyon fáj versek voltak azok amik szóba kerültek. Aki szeretné egy kicsit még jobban megismerni nézze meg a Passio, Koltai Róbert:Szamba, a Bakancslista, A Turné című filmeket. Négyszemközt még azt is elárulom, hogy Sanyi szereti a Csík-zenekart is, és Rúzsa Magdolna Egyszer című számát.
Sok év telt el azóta, hogy a Volt egyszer egy csapatban először játszott a főiskola után, de a történet még nem ért véget, lesz folytatása. Hogy mikor? A beszélgetés alatt leggyakrabban Sanyi által idézett versrészlettel válaszolnék: Majd jőni fog, ha jőni kell...(zárójelbe téve megjegyezném,hogy nem teljesen ez van abban a bizonyos versben, de így sokatmondóbb)
József Attilla „asszonta” erről:
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=112980899036325&id=100009732451687&substory_index=0
https://www.facebook.com/profile.php?id=100009732451687
Portré: Nagy Sándor!
„Asszontam” magamban, hát ezen az emberen nem látszott, hogy szabolcsi, de ez sok mindent megmagyaráz.
Akár egy olasz családi vendéglő napközben, amikor egy kedvenc unokaöccs érkezik, úgy bolydult fel a Madách színház büféje amikor Nagy Sándor színművész úr belépett az ajtón, Fényeslitke avagy Szabolcs megye Nagy Sanyija. A színésznők széles mosollyal, a színészek erős kézfogassál fogadták. Nem csodálom, hogy engem észre sem vettek. Végül is már megszoktam, hogy mindig ez történik, ha egy Szabolcs megyében felnőtt, igazi szabolcsi mentalitású egyén a fővárosba érkezik. Ott bizony robban a bomba, és Isten óvjon mindenkit, persze csak jó értelemben.
Hogy ki ez a 34 éves fiatalember? Valaki, akinek az édesanyja a MÁV-nál, édesapja vállalkozóként dolgozott.
Valaki, aki 13 évesen zenélt először lakodalomban és 9 évig csinálta. Valaki, akinek hiányzik a zenélés. Valaki aki tudja, hogy ha kutyát szeretne azt jól meg kell tervezni. Valaki, aki ha nem színész lesz akkor orvos vagy lelkipásztor. Valaki, akit harmadjára vettek fel a színművészetire.
Valaki, akiből színművész lett. Valaki, aki egy zuhany és fogmosás után a nulláról kezd a színpadon minden egyes előadáskor. Valaki, aki szereti megérteni, hogy mi az igazsága egy szerepnek. Valaki, aki leadja a szerepet ha úgy érzi, hogy már nem a lehető legjobban teljesít.
Valaki, aki szeretett falun élni, de nem értett egyet azzal, hogy nagy hangsúlyt fektessünk arra, hogy a másik mit fog szólni valamihez. Valaki, aki annak ellenére, hogy az ország egyik legszegényebb régiójában nőtt fel azt mondja, hogy „szép gyerekkorom volt”. Valaki, aki szereti ha a középpontban lehet és megnevettethet másokat. Valaki, aki előadás után jár vásárolni, mert nem szereti ha összesúgnának a háta mögött.
Valaki, aki nem szeret játszani ha csak egy színésztársa is fúrja a kollégákat, vagy az előadást is. Valaki, aki a fővárosba bekerülve akklimatizálódott. Valaki, aki tudja, hogy bár mindenki változik minden nap, mégis amikor annyi idő után hazatér Szabolcs megyébe onnan tudja folytatni a beszélgetéseket, ahol abbahagyta, amikor legutoljára ott járt. Valaki, aki szeret csapatban dolgozni. Valaki aki nem ír, de talán megpróbálja, mert vannak dolgok amiket ki kellene írni magából. Valaki, akinek borzasztóan rossz a név-és filmcímmemóriája. Valaki, akinek meggy volt a jele az óvodában, bár a leírás alapján lehetett cseresznye is. Valaki aki tudja mi az, hogy „parasztshopping”. Valaki, aki egyszer szeretné magát kipróbálni filmszínészként is. Valaki, aki szereti a fizikai munkát, hiszen kikapcsolja. Valaki, akinek nincs bakancslistája, mert reméli, hogy túl fiatal még hozzá. Valaki, aki színész létére, idézem „mostanában keveset járok színházba.” Valaki aki velem ellentétben odáig van Leonardo Di Caprioért. De ennek ellenére is: valaki, aki szabolcsiasan mondva: egy hatalmas szerethető arc.
Hogy kicsit érthetőbb legyen a színházba járós rész, a kérdés az volt Sanyi felé, hogy melyik a kedvenc színdarabja. Az fent idézett mondatot néhány véletlenszerűen kimondott színdarab címe követte:Agyeldobás, Primadonnàk, Ünnep, Punk Rock, Nyomorultak... Tehát, szó sincs arról, hogy munkakerülő lenne, hiszen a mindene a munka.
Magam is csodálkozom, hogy van még olyan ember, akinek olyan rossz a névmemóriája, mint az enyém, de az még nagyobb csodálkozásra adott okot, hogy azoknak az embereknek a nevét akik fontosak az életében pontosan tudja és ki is mondja. Így tudtam meg, hogy Miklós Tibor volt az, aki őt elindította a pályáján. Toldi Marikanéni volt az, akinél,
a Doktorock néven futó kisvárdai amatőr társulatban való szereplés után ,
kezdte a szárnyait bontogatni, ahol Tatár Eszter is tanította.
Pontosan fel tudta idézni a beszélgetésünk során, hogy Kerényi Imre azt mondta neki: Önnek a
"van"-ást kell megtanulnia”. Ahogyan azt is, hogy milyen hangon mondta Léner Péter azt, hogy : „ Figyeljetek ide. A színház az fontos, a színház nagyon fontos, sőt tovább megyek, a színház nagyon-nagyon fontos......na annyira azért mégsem.."
Hogy honnan van Sanyinak ez a hihetetlen energiája és személyisége azt hadd írjam le néhány gondolatban, amit tőle hallottam, és akár külön külön kis életfilozófiának is mondhatnánk őket.
„Az élet az élet, a színház az színház, nem hiszek abban, hogy kellene keverjük a kettőt...Ha az ember keményen dolgozik elérheti a célját. Nem a szomszéd vagy a kormány hibája, ha az én életemben nem sikerül valami. A legfontosabb az, hogy valaki ember legyen. Tök mindegy, hogy mivel foglalkozik.” De mindezen felül, amikor azt mondja: „az édesanyám” tükrözi mindazt az érzelmességet, ami benne lakik, és talán ebben rejlik az igazi ereje.
Talán ennek is köszönhető az, hogy kedvenc költőjének József Attilát nevezte meg. Több műve közül az írónak, a Kész a leltár, az Óda, és a Nagyon fáj versek voltak azok amik szóba kerültek. Aki szeretné egy kicsit még jobban megismerni nézze meg a Passio, Koltai Róbert:Szamba, a Bakancslista, A Turné című filmeket. Négyszemközt még azt is elárulom, hogy Sanyi szereti a Csík-zenekart is, és Rúzsa Magdolna Egyszer című számát.
Sok év telt el azóta, hogy a Volt egyszer egy csapatban először játszott a főiskola után, de a történet még nem ért véget, lesz folytatása. Hogy mikor? A beszélgetés alatt leggyakrabban Sanyi által idézett versrészlettel válaszolnék: Majd jőni fog, ha jőni kell...(zárójelbe téve megjegyezném,hogy nem teljesen ez van abban a bizonyos versben, de így sokatmondóbb)
József Attilla „asszonta” erről:
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=112980899036325&id=100009732451687&substory_index=0
https://www.facebook.com/profile.php?id=100009732451687