Ébredés
Na, itt én is ébrednék...
A képi szobában, de egy kávéfarmon is...
Vajon milyen lehet Kenyában kávéfarmon ébredni? Milyen ott a levegő, a fű, milyen a „zöld” és milyen a szél?
„A „kávészerelem” sokaknak a kávéültetvényen kezdődik, nem pedig a forró itallal a kézben. Azt csak később szeretik meg, miután a kávéfarm már rabul ejtette őket!”- állítja Frei Tamás. Sokhelyütt járt már ültetvényeken, Kenya és Nairobi azonban még a kávéültetvények ismerőinek is különleges élmény. Az Old Stanley hotelben megszállni, aztán a közeli Nagy Hasadék Völgy (Great Rift Valley) farmjait felkeresni -ez már a szenvedély kezdete.
A híres dán írónő, Karen Blixen mesélt talán erről a legszebben és legátélhetőbben. Utazzunk most pár percet vele legendás könyvének, a „Volt egy farmom Afrikában”-nak a helyszínére. A Ngong-hegyekhez, egy kávéültetvényre…
„Az Egyenlítő száz mérfölddel északabbra szelte át a fennsíkot, és a farm hatezer lábnyira feküdt a tengerszint felett. Nappal úgy érezte az ember, hogy fenn él a Nap közelében, de a kora reggelek és az esték áttetszőek, nyugalmasak voltak, s az éjszakák hidegek.
A vidék földrajzi helyzete és magassága olyan tájat teremtett itt, amelynek nincs párja a világon. A földnek nem volt zsírja, nem volt dús növényzete; maga a hatezer lábnyi magason átszűrt Afrika volt ez, egy kontinens erős, finom esszenciája. A színek száraz, égetett színek, a cserépedények színei. A fák lombja könnyű és ritkás, formája egészen másféle, mint az európai fáké; nem ívben vagy kupolaalakban nőtt, hanem vízszintes rétegekben, és ez az alakzat a magas, magányosan álló fákat a pálmákhoz tette hasonlatossá, vagy ősi, romantikus képzeteket keltett, nagy felcsavart vitorlázatú hajókat juttatott eszébe az embernek, és az erdő szélét nézve az volt a benyomása, mintha furcsamód finoman vibrálna, hullámozna az egész erdő.
A tájnak és benne az ember életének legfőbb jellegzetessége azonban a levegő volt. Az afrikai fennsíkon eltöltött időt vissza-idézve mellbe vág az az érzés, hogy fenn éltem akkor, fenn a leve- gőben. Az ég legtöbb-nyire halványkék volt vagy ibolyaszínű, roppant, súlytalan, folyvást változó felhő- tömegek tornyosultak és vitorláztak rajta, kéksége jóformán önálló életre kelt, s a belátható távolban friss mélykékre festette a hegyek vonulatát és az erdőket…
Fönn, ezen a magaslati levegőn könnyen lélegzett az ember, elemi nyugalmat, a szív bizodalmát szívta magába. A fennsíkon reggel felébredt, és első gondolata az volt: itt vagyok, mert itt az én helyem”.
Részlet Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában című könyvéből. Fordította Gy. Horváth László
https://www.facebook.com/cafefrei
A képi szobában, de egy kávéfarmon is...
„A „kávészerelem” sokaknak a kávéültetvényen kezdődik, nem pedig a forró itallal a kézben. Azt csak később szeretik meg, miután a kávéfarm már rabul ejtette őket!”- állítja Frei Tamás. Sokhelyütt járt már ültetvényeken, Kenya és Nairobi azonban még a kávéültetvények ismerőinek is különleges élmény. Az Old Stanley hotelben megszállni, aztán a közeli Nagy Hasadék Völgy (Great Rift Valley) farmjait felkeresni -ez már a szenvedély kezdete.
A híres dán írónő, Karen Blixen mesélt talán erről a legszebben és legátélhetőbben. Utazzunk most pár percet vele legendás könyvének, a „Volt egy farmom Afrikában”-nak a helyszínére. A Ngong-hegyekhez, egy kávéültetvényre…
„Az Egyenlítő száz mérfölddel északabbra szelte át a fennsíkot, és a farm hatezer lábnyira feküdt a tengerszint felett. Nappal úgy érezte az ember, hogy fenn él a Nap közelében, de a kora reggelek és az esték áttetszőek, nyugalmasak voltak, s az éjszakák hidegek.
A vidék földrajzi helyzete és magassága olyan tájat teremtett itt, amelynek nincs párja a világon. A földnek nem volt zsírja, nem volt dús növényzete; maga a hatezer lábnyi magason átszűrt Afrika volt ez, egy kontinens erős, finom esszenciája. A színek száraz, égetett színek, a cserépedények színei. A fák lombja könnyű és ritkás, formája egészen másféle, mint az európai fáké; nem ívben vagy kupolaalakban nőtt, hanem vízszintes rétegekben, és ez az alakzat a magas, magányosan álló fákat a pálmákhoz tette hasonlatossá, vagy ősi, romantikus képzeteket keltett, nagy felcsavart vitorlázatú hajókat juttatott eszébe az embernek, és az erdő szélét nézve az volt a benyomása, mintha furcsamód finoman vibrálna, hullámozna az egész erdő.
A tájnak és benne az ember életének legfőbb jellegzetessége azonban a levegő volt. Az afrikai fennsíkon eltöltött időt vissza-idézve mellbe vág az az érzés, hogy fenn éltem akkor, fenn a leve- gőben. Az ég legtöbb-nyire halványkék volt vagy ibolyaszínű, roppant, súlytalan, folyvást változó felhő- tömegek tornyosultak és vitorláztak rajta, kéksége jóformán önálló életre kelt, s a belátható távolban friss mélykékre festette a hegyek vonulatát és az erdőket…
Fönn, ezen a magaslati levegőn könnyen lélegzett az ember, elemi nyugalmat, a szív bizodalmát szívta magába. A fennsíkon reggel felébredt, és első gondolata az volt: itt vagyok, mert itt az én helyem”.
Részlet Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában című könyvéből. Fordította Gy. Horváth László
https://www.facebook.com/cafefrei