vissza Londonba

Ugyan vágytam volna vidékre és friss levegőre, de időben és időjárásilag nem volt megoldható, így egy újabb kultúrprogram mellett döntöttem, ami egy külön posztban lesz.
Ismét elvonatoztam Charing Cross állomásra és elindultam gyalog a célom felé. Betértem közben egy templomba, felekezetileg nem számított, kellett egy pár perc elmélyülés egy 'beszélgetéshez', ahol elmondhatom, hogy mennyire hálás lehetek a két hét ajándékaiért és hogy mindig kaptam pont annyi erőt a nehézségek közben, amivel valahogy továbbmentem, megköszöntem a bölcsességet, hogy tudtam döntéseket hozni, hogy talán nem voltak nagy bakik, mindenek előtt pedig végtelenül hálás vagyok, hogy mindenki túlélte épségben, egészségben. Ezt így valahogy oda kellett tennem az Úristen elé... 🙏🫶 
(Az élményekrből mad osztok meg néhányat, ahogy elkezdem írni, illetve folytatni a Mucik történetét.)

Jó volt ezt letenni és kiengedni a gőzt. Közben bámészkodtam, fotózgattam, ittam egy kávét, stb.

Este ugyanígy megtettem a sétát és egy kis utcai hóka-mókába botlottam, nem sok kellett, hogy beálljak már, de el akartam érni mielőbb egy vonatot.
Londonban csak picit szemerkélt, mikor megérkeztem és utána már nem is.
Mondjuk azért elég jól fest az égbolt... 🙃