MILÁNÓ

 Íme a valaha volt legfurább utam beszámolója.

(2024. november 8-10.)

Szülinapi útnak terveztem, több idővel és más leosztásban, más programmal. Akkor a szállás miatt áttettem erre a szabad hétvégére, közben végig bizonytalan voltam, hogy inkább nem kellett volna. Aztán lett még egy útitárs, lett szállás és jött a hosszas betegség. Nem voltam száz százalékos pénteken, éreztem, hogy kellett volna még egy pihenős-diétás, nyugis hétvége, mielőtt visszaállok dolgozni. Végül felszálltam a gépre sok kétség között és akkor még maszkban (később már értelmét sem láttam a sok - rengeteg - ember között. Hogy mitől vagy mitől nem, de újra valamitől nem vagyok jól, de azért megírom ezt a beszámolót és kiteszem a képeket, mert ami azért szép volt, az szép volt, a többit meg elteszem a jövőbeli döntések közé. Mindesetre Milánót 'kipipáltam'... és  Comó-t is...

Olaszország 2. legnagyobb, ugyanakkor legjelentősebb városa. Nem annyira olaszos atmoszférájú, mint pl. Róma vagy Firenze, azoknál modernebb. De a városban van 1-2 jó látnivaló, és Milánóból könnyen és gyorsan elérhetők gyönyörű városok és szép tavak.


Az 1,4 milliós Milánó, Róma után, Olaszország 2. legnagyobb városa, ugyanakkor az ország legfontosabb, legjelentősebb városa. Olaszország ipari fővárosának tartják. A legmodernebb város az országban: ha Róma a "régi", Milánó mindenképpen az "új". Kozmopolita, elegáns, nyüzsgő város, elegáns, fényes üzletekkel, forgataggal. Remekül keveredik itt a régi a modernnel, de néhány szempontból, turistaként nem olyan vonzó. Milánó néhány téren mintha nem is Olaszország része lenne, más az atmoszférája: nem színes, inkább szürke, nem ráérős, hanem sietős, elfoglalt, nem művészi, inkább egy üzletorientált metropolisz. Aki Olaszországot szeretné megismerni, az ne Milánóval kezdje. De akinek van türelme és ideje felfedezni, az sok szépséget találhat itt - Milánóban ezek nincsenek annyira szem előtt mint több más európai nagyvárosban.
Milánót nem tartják olyan szépnek, mint más ismert olasz városokat, turistaként sokak szerint inkább a "milánói életstílust" lehet élvezni: az operát, a vásárolgatást, a focit, és az éjszakai életet. Szép házak és utcák vannak. De valahogy talán az olaszos karakter, hangulat hiányzik Milánóból, vagy éppen a más híres városokra jellemző egyedi, magával ragadó atmoszféra, és nincs is igazán sok, valóban izgalmas és felejthetetlen időtöltési lehetőség, nincs nagyszámú, csak Milánóban látható, csak a városra jellemző különleges látnivaló, ami több napos kikapcsolódásra adna lehetőséget.
Milánó komoly vonzereje, hogy innen számos (nagysebességű vonatoknak köszönhetően akár viszonylag messzi) olasz város, több szép tó, vagy akár a svájci Alpok is könnyen és gyorsan elérhető, ezekről a cikk végén, a kirándulási lehetőségek részben lehet olvasni.
Milánó a divat és a design fővárosa, Lombardia székhelye. Legismertebb épületei a dóm, a Vittorio Emanuele II luxusáruház, a La Scala és a San Siro stadion, de a városban őrzik a világ egyik leghíresebb festményét is. Egy dologban pedig biztosak lehetünk: Leonardo utolsó vacsorájának terítékén két étel tuti nem szerepel: ezek pedig a milánói makaróni és a milánói sertésborda, mindkettő igazi hungarikum, nem csak Olaszországban, de Magyarországon kívül az egész világon nem hallottak róla.

Ilyen a Ryanair-féle kommunikáció:

Pontosan indult a gép - viszonylag, mert sokan voltak előttünk - és jól meg is érkeztünk. Meg lett transzfer busz, a harmadikra fel is fértünk, egy óra volt/lett volna az idő a végállomásig, de nagy volt a dugó útépítés miatt.



Elgyalogoltunk a szállásig, kifizettük az idegenforgalmi adót, tankoltam vízből (2 euro/fél l) és fölmentünk csodálkozni a szobában... Képet direkt nem készítettem, mert emlékezni sem szeretnék rá. Bár legalább meleg volt, az ágy nem volt olyan kényelmetlen, amilyennek tűnt, volt meleg víz is, de a zuhanyzó mérete... nem mondták, hogy csak S-esek mehetnek...
Fél 9 körül lehetett, még meg akartuk nézni a Dómot és környékét így este, sötétben.
A szállástól gyenge 10 perce volt a metró megálló, le volt zárva. Elmentünk a következőig, az is zárva volt... Közben valaki elárulta, hogy sztrájk van este 6-tól... így gyalog mentünk tovább és vissza is...

A dóm környéke bulinegyed, a dóm oldalán nagy színes reklámkivetítő... hát, nem is tudtam, mit mondjak... a II. Viktor Emánuelben is kószáltunk, akkor még nem esett le, hogy valamit meg kellett volna keresni akkor, amikor alig voltak... - ennek lesz folytatása másnap.
A Scalat is megtaláltuk, csak éppen be van csomagolva - annyi időnk már nem volt a hétvégén, hogy visszamenjünk és megnézzük belül is.

Teatro alla Scala

A Dóm-tér szomszédságában, alig 300 méterre találjuk a híres Scalat. A Giuseppe Piermarini tervezte opera, mindössze két év alatt elkészült (1776-78) . A világhírű operaház 1778-ban nyílt meg, sokáig itt volt Európa legnagyobb színpada. Építését Mária Terézia rendelte el, miután a korábbi színházépület, a Teatro Regio Ducale egy tűzvészben elpusztult. Még ma is a világ egyik vezető opera- és balettházának tartják. Olyan művészek léptek itt fel mint Maria Callas vagy Pavarotti.
A Scala épülete kívülről lehet, hogy nem úgy tűnik, mintha ez lenne a világ egyik legjelentősebb operaháza, viszont belülről nagyon pazar látványban lehet része az ide látogatóknak. Habár egy neves előadásra a jegyárak a csillagos eget is elérik, de egy kevésbé híres performanszra kis internetes keresgélés során könnyen található akár 50 eurós belépőjegy is. A múzeumi belépés persze ennek az árnak a töredéke.


Nagyon későn értünk haza, kiszámoltuk, hánykor kell kelni másnap, hogy beleférjen, amire gondoltunk, viszont nem tudtam elaludni, aztán hajnalban nem tudtam aludni, így ébredtem 6 körül, majd mentünk reggelizni fél 8-kor.
A reggeliről sincs kép, mert enyhén fapados volt. Gyenge minőségű és választék nélküli. A belső udvart nagyon dícsérték, hát, nyáron lehet, hogy jobban néz ki...
Az ablak alatt hajnaltól pakolásztak, piac nap volt. A rengeteg autó addigra eltűnt a parkolóból, este pedig újra megtelt, mintha ott sosem lett volna piac.
9-kor megvettük a 24 órás jegyünket és újra elmentünk a Dómhoz. Meglett a jegyünk, a gond annyi volt, hogy a teraszhoz csak 1-kor mehettünk fel. Ez kicsit borítani kezdte a terveket, ezért volt kis idővesztésünk, dehát azt nem akartuk kihagyni.

Duomo / Dóm
A milánói dóm építése 1386-ban kezdődött meg, és közel 600 évig tartott: 1965-ben fejezték be. 2003-2009 között a fő homlokzatot renoválták. A Duomo 159 m hosszú, 92 m széles, homlokzata 56 m magas, míg a kupolatoronyé 109 m. A fehér márványból készült épület gótikus, reneszánsz és neoklasszikus elemeket ötvöző homlokzata, annak számos szobrával, 135 tornyával, 96 vízköpőjével, 2245 szobrával lenyűgöző. Ehhez képest meglehetősen egyszerű a belső része. Méretei ugyanakkor lenyűgözőek, 11 700 m2-es területével a Szent Péter bazilika után Európa 2., valamint a világ 3. legnagyobb temploma.
251 lépcső megmászásával vagy lifttel (lift esetén is lefelé lépcsőn kell jönni) lehetőség van felmenni a dóm tetejére, ahonnan, a gótikus tornyok mellől, remek kilátás nyílik a városa, szép időben még az Alpokig is ellátni.
A Dóm téren, a dómon kívül egyéb nevezetességek is megtekinthetők: a dóm előtt áll II. Viktor Emánuel lovas szobra, a téren pedig a mai formáját a 18. században elnyerő klasszicista királyi palota (Palazzo Reale), az érseki palota (Palazzo Arcivescovile), valamint a modern művészeti képtár, a Museo del Novecento (lásd később). A királyi palotában a dóm történetét bemutató múzeum található, valamint rendszeresen érdekes és értékes időszaki kiállítások.


Így bementünk a templomba, majd elmentünk a Sforza-hoz, utána a parkban csodálkoztunk, megnéztük a Béke kapuját is, majd vissza a Dómhoz... Hát, az a kilátás és az odafönt eltöltött egy óra... hűha!! 

Castello Sforzesco - Sforza vár
A belvárosból induló Dante sugárút Sforza-várba fut bele, mögötte pedig az egyik legnagyobb zöld felület a Sempione park található. A hatalmas Sforza erődöt Milánó hercege építette a 15. században, jelenleg múzeumoknak és kiállításoknak ad otthont.
A milánói hercegek korábbi rezidenciája a város egyik legjelentősebb építészeti alkotásának számít. A Dóm tértől negyedórás sétával idejutunk. A 15. században, Franceso Sforza, eredetileg védelmi célból épített újjá egy korábban, ezen a helyen lerombolt építményt, de a vár egyre inkább királyi palota jelleget kezdett felvenni az évek folyamán. A 15. század végére a kor egyik legpompásabb hercegi székhelyévé vált. A II. Világháborúban súlyosan megsérült, de gyönyörűen helyreállították.
Ma múzeumok működnek benne: képtárnak (15-18. századi művekkel), iparművészeti múzeumnak, bútormúzeumnak, hangszermúzeumnak, régészeti múzeumnak, és egyiptomi múzeumnak ad helyet. Hatalmas komplexum, számos teremmel, nagyon sok idő végigjárni. A Castello Sforzesconak számos szép belső udvara van, közülük talán a legszebb a Cortille della Rochetta.
A kastély mögött 47 hektáron terül el a 19. század végén létesített Parco Sempione, Milánó egyik legnagyobb parkja, a milánóiak egyik kedvenc pihenőhelye.
A parkban található 108 m magas toronyból (Torre Branca) csodálatos kilátás nyílik a városra, a 6 EUR-s belépő megéri a toronyba. Csak szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap van nyitva.
A park végén a Piazza Sempionén, az Arco della Pace , egy Napóleon által 1807-ben emelt, 1807-1838 között épített diadalív áll.


Sempione park
A város egyik legnagyobb zöldfelülete, Milánó Városligete, sportpályákkal, tóval, múzeumokkal, illetve jó időben felfoghatatlanul sok emberrel.
A Sforza-kastély mögött terül el Milánó legnagyobb parkja, a Sempione park. A csendes, nyugalmas zöldövezet sétányai híres művészekről vannak elnevezve, így találunk a parkban Shakespeare, Puskin, Cervantes, Ibsen és Petőfi Sándor sétányt is.
Mindig is nagy – a mainál sokkal nagyobb – szabadtéri terület volt itt, eredetileg a Sforzák vadászterülete volt, a rendezett angol parkot csak 1893-ra alakították ki Emilio Alemagna tervei alapján.
Korábban Napóleonnak nagyszabású elképzelései voltak a területtel kapcsolatban, egy hatalmas várost akart építtetni a park köré, ez azonban nem valósult meg, csak az Aréna és a Béke kapu készült el. Az Aréna a római amfiteátrumok mintájára épült 1806-7-ben, és a mai napig kedvelt rendezvényhelyszín, főleg sporteseményeknek és koncerteknek ad otthont.

Arco della Pace (Béke kapu) építését szintén a 19. század elején, 1807-ben kezdték meg. A diadalívet eredetileg Győzelmi kapunak hívták, és Napóleon hódításait bemutató domborművekkel díszítették, az építkezés azonban félbeszakadt. 1815-ben, miután Napóleon vereséget szenvedett Waterloonál, az építkezést folytatták, de akkor már a bécsi békeszerződés emlékének dedikálták. I. Ferenc osztrák császár meg is fordíttatta a műemlék tetején álló Béke szekere szobrot, hogy ne Párizs, hanem Milánó fele mutasson, és átkeresztelték a Béke kapuja névre.

Majd újra metró és elvonatoztunk Como-ba... (itt is volt izgalom, mert épp hogy elértük a vonatot, majdnem indult, amikor vágányt módosítottak, kicsi futás majd ebéd és pihegés egy órán át a vonaton)
Már kezdett elábukni a nap és nem is volt túl tiszta az idő.
A siklónál képtelenség lett volna sorra kerülni és még le is érni, közben kiolvastam, hogy elvileg negyed óra múlva meg bezár a székesegyház, ezért gyors tempóban elhúztunk a templomhoz... megérte!


Comói-tó elérhető a Cadorna vasútállomásról (vagy a Malpensa reptérről, Saronno átszállással) 1 óra alatt, Ferrovia del Nord vonattal, mellyel Como Nord Lago végállomásig kell menni (a vonatjegyet érvényesíteni kell felszállás előtt a sárga automatáknál!). 
Como Nord Lagotól ráadásul gyalog, néhány perc alatt el lehet jutni kettőhöz a tó érdekes látványosságai közül, melyek a Como-Brunate Funicular (7 perces menetidejű, fél óránként közlekedő sikló a Brunate nevű hegyi faluba, az út folyamán szép kilátással, a felső siklóállomástól még fél óra gyaloglással elérhető egy világítótorony), valamint a Duomo Cattedral di Como (1396-1770 között épített székesegyház).
Ugyanakkor, Como egyáltalán nem a tó legszebb települése, sokkal festőibb Varenna vagy Bellagio. Milánóból Varennába tömegközlekedéssel Milano Centrale vasútállomástól az állami Trenitalia vasúttársaság Regionale vonatával lehet eljutni, mellyel Varenna Esino állomásig kell menni.
A Comói katedrális a város legjelentősebb látnivalója, a Piazza del Duomón található. Lombardia harmadik legnagyobb vallási épülete. Építése 1396-ben kezdődött, a barokk stílusú kupolája csak a 18. század második felében készült el. A szobrokat tartalmazó homlokzata az 1450-es évektől a 1490-es évekig épült, és a késő gótika jelentős alkotása. A háromhajós templom a hosszú építési folyamat által egyaránt ötvözi a gótikus, reneszánsz és barokk jegyeket. Főbejárata az északi oldalon található, a látványos Béka ajtó (La Portella delle Rana) faragásai helyi szobrászok munkája. A Béka ajtó az 1500-as évek elején készült, és a neve a Comó-tó áradásaival hozható kapcsolatba.

Utána még kicsi lődörgés a parton, aztán vonattal vissza. Nekem Como így ebben a két órában messze csalódás, nem váltotta be a vágyakat, persze alig is láttam belőle valamit. Kicsit úgy járt, mint annak idején Párizs, amire kislány korom óta vágytam, erre is jó ideje... 

Még átmentünk a középkori piactéren:

Piazza dei Mercanti
A dómtól pár utcányira található hangulatos Mercanti tér a középkor alatt a „város szíve”, azaz a legfontosabb központi színtere volt. A teret körülölelő épületekben folytak a város adminisztratív és közigazgatási tevékenységei.

... benéztünk helyileg egy templomot, amiről azt olvastuk, hogy érdemes megnézni, de nehéz megtalálni és megkerestük a bikát is... :) -  A bika a lyukas hasával kb. 5 méterre sem volt attól a helytől, ahol előző este fotózgattam a mozaikos padlót :)

Galleria Vittorio Emanuele II
A dómhoz közel található fedett passzázs a dóm terét, a Piazza del Duómót, a Piazza della Scallával köti össze, ahol egy másik híres látványosság, a Teatro alla Scala található, de a Galleria önmagában is csodálatos látnivalónak számít. Luxusmárkák, mint a Gucci, a Louis Vuitton, a Chanel, a Versace, a Swarovski vagy a Prada elegáns üzletei találhatók ebben a bevásárlóutcában, valamint felsőkategóriás éttermek (köztük a Michelin-csillagos Cracco), remek bárok és kávéházak - de korában még McDonald's is volt, a helyén ma már a Prada van. Évről évre Milánó legelegánsabb üzletei és éttermei nyíltak itt meg.
A passzázs maga is elegáns: üvegkupolája, üvegteteje, és mozaikpadlója csodálatos. Korában a legnagyobb ilyen jellegű építménynek számított, komoly lökést adott a modern bevásárlóközpontok megépítése felé szerte a világon. A Galleria vasszerkezete az Eiffel-torony megépítését is inspirálta.
A pompás bevásárlóárkádot a milánóiak "Milánó szalonjának" (il Salotto di Milano) is hívják. Építését 1865-ben kezdték meg, és 1877-ben avatta fel a névadó II. Viktor Emánuel, az egyesített Olaszország első királya. Tervezője, Guiseppe Mengoni a Galleria építése közben, az állványzatról lezuhanva hunyt el, röviddel az átadás előtt.
A Galleriában néha embereket látunk forgolódni: a padlóján lévő torinói bika tökén a sarkunkon történő háromszori körbeforgás a legenda szerint szerencsét hoz - annyian forognak ott, hogy a bika hasánál ma már csak egy lyuk látszik. A bikát a Galleria közepén, a McDonald's-hoz közel keressük.

Belefutottunk közben egy nagyon durva édességes boltba is.
Megint késő lett... de összepakoltunk amennyire lehetett és kitaláltuk, hánykor kell elköltsük az utolsó reggelinket, hogy még a 24 órás jegyünkkel időben tudjunk az Utolsó vacsorához eljutni.

Azt még leírom, hogy a gyenge 2 teljes napnyi időben minden helyi szervet láttunk intézkedni, láttunk tűzoltás utáni állapotot, nem egy rendőri intézkedést és még mentőset is.




Utolsó napunk:
Tudtuk, hogy a 24 órás jegy miatt kicsit kell sietnünk, és az volt a terv, hogy a templom környékén lődörgünk, nézelődünk, beülünk valahova. Hát, kár volt annyi időt rászánni, utólag látva inkább úszott volna el még egy metro-jegy, mert semmi beülős helyet nem találtunk, a templomból meg elsőre épp nem kergettek ki. Folyamatosan mise volt, az első végébe be is kapcsolódtam, gyújtottam gyertyát, stb és csak a mise végén kezdtem el fotózni, hát a templomszolga maga az ördög volt. Közben láttuk, hogy mentőt vártak, dehát az ember értett volna a szóból.
Később még egyszer benéztünk, már újra mise volt, ez az ördög ugyanúgy grasszált föl-alá, így a templom elejébe már el sem jutottam, csak nézelődve sem.

Az Utolsó vacsoránál aztán nagy volt a macera, már jegyet is alig lehetett venni 2 héttel előtte is, több furfang kellett hozzá mint bármihez eddig.
Oda kellett menni aztán még így is a jegyirodába, ott bepityogták, aztán várjak kint és szigorúan 10 perccel előbb álljuk majd sorba, újra pityogtak és ott mondták először, hogy a vizet vagy kiöntjük vagy vigyük vissza elzárni a jegyirodába... Talán erről lehetett volna írni a jegyvásárlásnál vagy egy infografika a jegyirodában vagy stb... Közben egy csoporttal jutottunk be, hát régóta látom, hogy piszok erőszakos tud lenni egyik-másik idegenvezető, de ez a nő ott főleg az volt. Na mindegy, minden furcsaság ellenére fotózni meg mégis lehetett odabent. Ki érti ezt?


Santa Maria delle Grazie templom, Az Utolsó Vacsora
A Dóm-tértől kb. 1,5 km-re található Santa Maria delle Grazie-templomban található Leonardo da Vinci egyik legismertebb freskója az Utolsó vacsora.
A templom építését 1469-ben fejezték be. A II. Világháború idején, 1943-ban súlyos sérüléseket szenvedett. 1980 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Leonardo da Vinci lenyűgöző, monumentális remekműve, a 450x870 cm-es Utolsó Vacsora c. festmény miatt világhírű, azt ezt ábrázoló fal a bombatámadás alkalmával épen maradt. Ugyanakkor a freskó (nem igazi freskó, hiszen nem nedves, hanem száraz falra, temperával festette a mester) állapota az évszázadok alatt folyamatosan romlott, a legutolsó restaurációja 1978-1999 között történt. Érdekesség, hogy Leonardo nem fejezte be Jézus alakját, mivel méltatlannak érezte magát a feladathoz.
Csak a templom maga ingyenesen megtekinthető. Az Utolsó Vacsora megtekintéshez viszont szezontól függően, napokkal, hetekkel, vagy akár, a nyári hónapok esetében, hónapokkal a látogatás előtt jegyet kell foglalni , ez ezen az oldalon tehető meg. A festmény megtekintésére negyed óránk lesz.

Nos, innen már nézni kellett az órát, elmentünk a templomhoz, amit előtte este még gps-szel is alig találtunk meg. Persze vasárnap lévén nyilván mise volt, de annyira jófej volt az ajtó őr, hogy látva a nyomorult fejünket, hogy ott vagyunk, de nem juthatunk be, azt mondta, hogy csend és semmi fotó, így aztán mégis bejutottunk, volt idő kicsit imádkozni, gyertyát gyújtani. Lehet ezt így is, Isten áldja! 
Aznap a harmadik misébe hallgattam bele, így már ideteszem az aznapi evangéliumot.




Chiesa di Santa Maria presso San Satiro
A Dóm tér déli oldalán álló Santa Maria presso San Satiro templom egy rejtett kincs Milánóban, a város egyik legszebb és legrégebbi temploma. A legenda szerint a 9. században épült kápolnáját díszítő Szűz Mária a gyermek Jézussal című freskó 1242-ben vérezni kezdett, amikor megrongálták. A kápolnát később Bramante újjáépítette, és a freskót ma a főoltáron láthatjuk. Érdekesség, hogy Bramante különleges festészeti és építészeti technikáinak köszönhetően a templom belseje sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora valójában, vagy amire külsejét látva számítanánk.
A templom hátsó oldalán áll egy gyönyörű harangtorony, ami a Via Falcone-ről csodálható meg legjobban.
A belépés, tehát mindenképp érdemes betérni, ez is Milánó egyik leghíresebb, legszebb templomának számít. A dóm közelében található, bár kicsit nehéz megtalálni. A kis templomról kívülről nézve nem is gondolnánk, milyen szép freskók, kápolnák vannak benne, és micsoda optikai illúziót hoztak létre, melynek köszönhetően sokkal nagyobbnak tűnik, mint kívülről. A legtöbb látogató elámul, hogy a jelentéktelen homlokzat után milyen szép a templom belső dekorációja.
Egy 876 óta álló kisebb bazilika helyére 1472-1482 között építették reneszánsz stílusban, de ma is láthatók 9. századi oszlopfők és falrészletek.


Innen már a szállodához mentünk, majd a transzferhez és a reptérre.

Ott volt egy kis izgalom, nem is egy, először is alig lehetett rájönni, merre kell menni, hol a Security és a többi, később pedig már a kapun túlról kellett kijönnöm mosdóba... rém kellemetlen volt... újabb áldás a személyzetre, aki ezt mégis lehetővé tette számomra.

3. nap képei: https://photos.app.goo.gl/3WGMmnmiPWhx2i8LA



Hát ez volt Milánó.