Forrás: https://www.facebook.com/100064557977646/posts/pfbid0wQRpQE4pfMh3HbJADmHT9HRDtLWvnGKxfHxs9eWLrM8gdgvb4gcW2xCVBBxjjZ6Xl/
"Erőltetett menet
Holnap, november 9-én lesz 80 éve annak, hogy Abda község határában 21 társával együtt agyonlőtték Radnóti Miklóst. 35 éves volt.
A Szent Jakab zarándokút különleges, megrendítő állomása az abdai Radnóti-emlékhely, a költő halálának a helye. Elcsendesedik itt az úton lévő zarándok, letaglózva áll a költő mellszobrával szemben, vagy épp egy halkan elszavalt, elénekelt verssel emlékezik. Zarándokként még inkább átérezhető a fájdalom, a szenvedés, amelyben a mindössze 35 éves Radnóti Miklósnak része volt élete utolsó heteiben.
A költőt 1944 májusában hívták be harmadszor munkaszolgálatra. Radnótinak körülbelül 6000 szerencsétlen társával együtt a mai Szerbia területén lévő Borban kellett dolgoznia rendkívül rossz körülmények között egy rézbányában. Szeptember elején a tábor lakóit két részre osztották azzal a céllal, hogy őket két hullámban hazaindítsák a közelgő Vörös Hadsereg elől. Az egyik emberséges tiszt, aki ismerte Radnótit, elintézte a költőnek, hogy az első transzportba kerüljön. A szándéka az volt, hogy így előbb kapjon egészségügyi ellátást az ekkorra már csonttá és bőrré fogyott költő. Sajnos ez a segítség vezetett közvetve pár héttel később a halálához. A munkaszolgálatosok első csoportja ugyanis szeptember 17-én útnak indult Magyarországra, míg a második ütemre már nem került sor: Tito partizánjai felszabadították a körülbelül háromezer táborlakót. Ha Radnóti abban a csoportban marad, hazajut élve. De ő az első transzportba került.
A munkaszolgálatosok október végén érték el Magyarországot, ekkorra Radnóti már annyira legyengült, hogy járni is alig tudott. Írni viszont egészen október 31-éig írt, egy noteszba jegyezte le verseit. Mikor a menet november elején elérte Pannonhalmát, Radnóti teljesen kimerült. A már járni sem tudó költőt - néhány szintén legyengült társával együtt - a győri kórházba irányították. Mivel a várost és a lakóit a szövetségesek éppen szőnyegbombázták, az intézmény nem tudta fogadni a beteg munkaszolgálatosokat, elküldték őket. A végsőkig kimerült állapotban lévő Radnóti Miklóst 21 társával együtt végül 1944. november 9-én Abda község határában agyonlőtték. A testeket ugyanott tömegsírba helyezték.
A tömegsírt két évvel később exhumálták. A költő azonosításában többek között a zsebében megtalált bori notesz segített. Közel két évig földben voltak a papírlapok, de csodával határos módon a versek `túlélték´ a borzalmakat - megőrizve így az utókornak Radnóti Miklós páratlan szellemi hagyatékát.
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
(Radnóti Miklós: Erőltetett menet)
"