... a hétfőt leszámítva tavaly december óta nem láttam Sanyit színpadon. Szándékosan. A mai előadást azért vállaltam be, mert 100., egyrészt ez nagy dolog, másrészt korábban megfogadtam. A 100-ból a maival együtt nekem ez volt a 15. és lehetséges, hogy az utolsó. Ez volt az 50.: https://bernoblogja.blogspot.com/2024/06/50-szer-is-telt-hazas-telthaz.html Tavaly decemberben folyamatos, illetve a szokásosnál gyakoribb érzésem volt Sanyinál, hogy nem történik meg a lényeg, sok a baki, rutinszerű és letudós. Nos, ehhez ingyen se lenne kedvem se időm, főleg nem ilyen jegyárakkal. Sokat vívódtam, hogy ezt megírom neki valahol, hogy hahó, engem ne akarj árverni vagy kiégtél vagy mi van... aztán csak a blogba írtam be, de ez valahogy még mindig a bögyömben van. Lusta, unott, megszokott és motiválatlan, az interjúit már nem is nézem, nem hallgatom. A mai: nagyon sietett, elvesztek a mondat- és szóvégek. Magamban mondogattam,hogy lassíts, ne siess... bakizott is, elv...