Hiába van kedd, elég hétfői a hangulat és minden történés mellé, de ahogy ezt elolvastam, ez sokat emel: ZSOLTÁROS Dicsérlek, Uram, amiért nekem adtad kedvesemet, lelkem helyett lelkemet, okos kertészemet, növekedésem ösztönzőjét, burjánzásom visszanyesőjét, akiben megtalálhatom mindazt, amire érdemes volt sóvárognom. Add, hogy fájdalmat neki ne okozzak, hogy fájdalmában osztozni képes legyek, s ha osztozni nem is tudok, ha terheit átvenni gyenge is vagyok, legalább mellette álljak, ott legyek, jelen legyek, vele legyek, jelenlétében legyek, jelenlétembe vonjam őt, átéljem és az enyémbe olvasszam életét. Add, hogy rá ne telepedjek rettentő önzésemben, ki ne pusztítsam, mint kertben feledett lavór az alatta elsatnyult füvet, hagyjam lélegzethez jutni, ne csörtessek érzéketlenül előre, ne csapódjanak arcába a kezemből kiszabaduló tüskés indák, hanem észrevétlenül elhajlítsam útjából az ágakat, elgördítsem az akadályokat, hogy ne ejtsek rajta véletlenül sem sebet, hogy ne őrizgessek semm