berno

Az egyik legszebb a teraszunkon, anyáknapjára vonatoztattam haza és azóta a duplájára nőtt. 🙏

Sok elég jó meglepetést hoztam össze az elmúlt években, de ez a 80-as szülinap messze mindet vitte szerintem. 🥳🍰🥂🙏 Elővettük a legszebb terítékünket, érzelmekben nem volt hiány és az ünnepelt szerintem még mindig bontogat a szomszédban és csordultig van a döbbenettől, hogy mit is kapott. :)  Én meg csak vigyorgok, hogy tényleg sikerült,  amit szerettem volna. Hálás vagyok mindenkinek, aki mellém állt és elfogadta a felkérést és igazából annak is, aki nem  volt együttműködő, mert így még elszántabb lettem és még jobb ajándékok kitalálására törekedtem. Megérte. Az elmúlt több mint két hónap minden percét megérte, amit erre a szülinapra szántam... pedig szinte minden nap foglalkoztam vele így vagy úgy... 🙏😊❤️ Amit nagyon akarok, azt tényleg végig tudom vinni. 🥳😅❤️😊🙏 P.s. most jutott eszembe, hogy a szép csokrot, amit a kertünkben lévő virágokból kötöttem, elfelejtettem lefényképezni... 😅

Nem sorolom fel a 80 ajándékot, amit E-néni kosarába elrejtettem... :) de néhányat mégis kiemelnék, mert jöttek nagy gesztusok is,  amikre nem számítottam. És azért a kupacot bemutatom. Kisebb pánik jött rám, mert az utolsó előtti számolásban csak 79-ig jutottam... 🤭🙈 milyen csalóka így, igaz? Pedig ez itt 80 valami, és nem is tűnik soknak. Értéküket tekintve sem rangsorolok, de érzésben én is sokat kaptam. Az egyik legjobb, hogy akiket nagyon szerettem volna, hogy benne legyenek, nem utasítottak el, sőt jóval több energiát és értéket tettek bele, mint én kértem, vagy gondoltam. 🙏❤️ Íme az egyik, Ninh Duc Hoang Long-tól érkezett postán. Írtam neki egy levelet, hogy van egy mindjárt 80 éves hölgy, aki nagyon szereti a hangját és biztosan örülne pár sornak vagy egy autogramkártyának. Közben megdicsértem, mert a gálákon már hallottam többször is és tényleg tetszik, amit csinál  és ő ezt az országot és nyelvet választotta. Szinte már fel is adtam, hogy jön valami, mert nem j

 Kb. két hónapja készülök intenzíven erre az eseményre itt, Edit néni ma 80 éves: Meg sem tudom becsülni, hány ötletem volt, hányszor adtam fel és kezdtem újra.  Nagyon szereti a képeslapokat, nagyon jófej, úgy voltam vele, hogy mi az, hogy összeszedjek 80 köszöntést? Családokat, bontva vagy együtt, stb, stb... Álmomban sem gondoltam volna, hogy pont a családjáról fogok lepattanni, hogy senki nem tud/nem (akar?) kontaktokat adni...  Ekkor módosítottam a tervet arra, hogy akkor legyen 80 idézet egy scrapbook albumban...  Közben Anyukámnak mégis eszébe jutott valaki, aki talán mégis tudna írni... Aztán hozzájuk kerestem bögöteiket, művészt, polgármestert, kedvenc vendéglőst, stb... és ugyan a 80 képeslap nem lett meg, de 80 év 80 érték mentén csak sikerült összerakni egy projekt tervet. 80 érték - 80 hívószó és ahhoz egy-egy idézet. Ez ugye 80 idézet. :) és mennyit elvetettem útközben, vagy volt, hogy cserélni kellett! :) Aztán mindegyikhez passzítottam egy-egy embert a képeslapjával vag

Ma 73+20 percet adtam az életemből a vasútnak. Vágányzár miatt 20 perccel korábban indult a vonat. Igazából  meg 13 perces késéssel indult. De eleinte úgy tűnt, hogy időben visszafelé tartunk majd... Veszprémbe már késve érkeztünk- itt már rég farmerdzsekiben ültem a vonatom, olyan hideg volt az IC-n... - igaz, a pótlóbuszozás flottul ment. Ajkáról már 20 perccel később indultunk, ehhez képest mondtam Apukámnak, hogy ne 5. 27-re, csak 5.50-re jöjjön az állomásra... Ahogy elindultunk Ajkáról, indult a buli... 40-nel lehet csak menni, mert a biztosító berendezés kiment... minden átkelő előtt veszettül dudáltunk és vánszorogtunk... Devecsernél megálltunk, ott a másik sín vonatáról mindenkit leszállítottak pályazàr miatt, majd jön a pótlóbusz... ők Pest felé mentek ugye.  Hű mondom, itt baj lesz  hívom anyukámat, hogy még ne induljon a taxis... áh, apád már elment, azt mondta, hogy neki mindegy, hol ücsörög... jujjha, mondom, hát, mindjárt nem lesz mindegy... 🤭😉🥰🙈😅 Ekkor m

Van egy csomó élethelyzet, amikor a szívós kitartás elismerésre méltó és előrevivő dolog, ugyanakkor van, amikor bölcsebb rájönni arra, hogy itt az idő valamit föladni, és rábízni a gondviselésre. Ha létezésünk csónakjában a folyó sodrásával ellentétes irányban evezünk, akkor az egész életünk arról fog szólni, hogy rendkívüli erőfeszítések mellett nem jutunk sehova. Ha szinte megfeszülünk és mindent beleadunk, akkor is egy helyben fogunk rostokolni, vagy lassan csordogálunk hátrafelé. Feltételezem, mindenki ismer olyan embert a környezetében, aki ilyen nagy erőfeszítésekkel éli az életét, mégsem jut egyről a kettőre. Meg hát, gondolom, olyan is akad, aki saját maga is érezte már egyszer-egyszer: hiába tesz meg minden tőle telhetőt, valahogy mégsem akarnak működni a dolgok. Ilyenkor, ha valaki elég bölcs, legalábbis fölmerül benne a gondolat: nem lehetséges-e, hogy valamilyen áramlat ellen evez ennyire? Nem lenne-e itt az idő egy kicsit letenni az evezőt, és megnézni, hogy mi történik?

Nem egyszerű őket ilyen boldogságban megtartani...

Ajj, lassan tényleg rossz hírem lesz, nevet kell váltani a végén... de tehetek én arról,  hogy emberek nem végzik a munkájukat és nekem abból hátrányom lesz? És olyan, mintha folyton mószerolnék?  Közben meg hiszek abban,  hogy ha úgy van, nem kell szó nélkül tűrni, mert akkor egyszer csak már tényleg mindent lehet... Jupiternek és társainak... Válaszolt a MÁV a pünkösdi hétvégi incidensre...  Nagyon korrekt levél, köszönöm.

Nagyon vicces, ahogy reklámozni képes magát, de muzsikálni hihetetlenül szépen tud. 🙏❤️ #River flows in you Ééés, velem lehet beszélni 😅 A Spotify-jal egy ideje vannak gondjaim, sokat akad és megáll, lehet, hogy lemondom. Luxus-nak tűnhet, de nekem ezek életmentő és túlélő app-ok a sok utazás közben.  Ez most 30 napig ingyenes,  tesztelem. Az biztos,  hogy brutál jó hangzása van.

De jó volna, ha úgy lenne, hogy mindenkinek jár a nyári szünet. :)

Mai evangélium "Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága: a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?" ✝️ Mt 6,19-23

Úgy elment ez a hét, még el sem tudtam rendesen merülni a szombati kirándulás képeiben, pl ebben sem... Úgy tűnik, hogy megzavartam a pajtit, nagyon vizslat 🙃 Egyébként tényleg megírtam a reklamáló, illetve visszajelző levelet az Utazási irodának, ma jött egy "válasz", ami után majdnem én érzem magam rosszul... ilyen világ lett... "Kedves Bernadett,üzenetét megkaptuk és továbbítottuk vezetőségünk felé. Válaszuk megérkezéséig szíves türelmét kérjük. Általános szerződési feltételink értelmében a válaszadásra 30 nap áll rendelkezésünkre, melyre azért lehet szükség, hogy kivizsgáljuk az esetét és minden szükséges információt beszerezzünk a szolgáltatóktól, idegenvezetőtől.Kellemes napot és jó egészséget kívánunk!"

Egy hangulatfotó a keddi benti reggelből: Van/volt egy gyakornunk öt hónapig és nagyon megkedveltük. Hó végéig marad, viszont a hónap hátralévő részében a kedd reggelben tudtunk egy órácskát találni, hogy elköszönjünk tőle, megszeretgessük... és közben együnk pár falatot... :)

Ez kimaradt tegnap, zenét nem tudok válogatni, mert most sok zene megy a lelkemben, jöjjenek inkább a szavak: A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul. Victor Hugo A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat ad az elmének, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazsághoz, és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja. Platón Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan. Schubert A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma végetér. Debussy A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.  Kodály Zoltán. 

Óh, végre nálam vannak! :) Ki emlékszik, milyen volt az agyagozós délutánom áprilisban? :) Segítek:  https://bernoblogja.blogspot.com/2023/04/apacuka-ceramics.html Ilyen volt a három szépség még nedvesen: Aztán mázazták (ahogy én kértem) és kiégették a gondos kezek és a hozzáértők, és ilyenek lettek kiégetve. Mindegyiket máshogy kértem és el vagyok hűlve, mind nagyon tetszik, az egyikbe (de igazából mindbe más okból) teljesen bele vagyok szeretve, hogy milyen szépet alkottam.  Fogok menni máskor is.

🛫 Belátható távolságba érkezett a szabadságom. :)

 9700. bejegyzés, nagyon közeledünk a 10 000-hez és a  szülinaphoz is.  Legyen blogos piknik a Margitszigeten? :)

Kinek min akad meg a szeme ugyebár az utcán jövet-menet :) A jelek szerint grófunk kávéban is utazik ;) Sajnos még több mint egy hét, amíg újra láthatom az előadást és szeretném ott zárni az évadot a korábbi tervekkel ellentétben.

 A testnek pihenésre, az elmének békére; a szívnek  örömre van szüksége. Gandhi

Múlt szombaton sokadik nekifutásra eljutottunk erre az útra:  ESZTERHÁZA RÓZSÁI: LÁTOGATÁS A FERTŐDI KASTÉLYBAN ÉS SÉTA GYŐRBEN Volt amit áttettek és nem volt jó az időpont, volt amit töröltek, már nem is emlékszem minden körre, de újra kinéztük és mivel egyre drágábbak az egynaposak is, belevágtunk. A baj az, hogy persze Győrbe el lehet jutni közösségi közlekedéssel is, de Fertődre nem. Ezért erősen megalkuvós volt megint.  Persze, ahogy szokott, ez az út sem volt zökkenőmentes. Földrajzi elhelyezkedés miatt külön szálltunk fel, nekem kellett a korábbi induláshoz és a Hősök terére eljutni. A galiba már itt elkezdődött, a Hősök tere nagy része (szerencsére) le volt zárva. Azért szerencsére, mert eleve csak egy kisebb területen tudtam a buszra vadászni. Három busz állt a Műcsarnoknál, viszont egyik sem az a rendszám, mint ami közzé volt téve és nem volt kitéve sem, hogy melyik busz melyik társaság, melyik út. Már pánikban jártam föl-alá, újra megnéztem a honlapot, az e-maileket, hogy va

Továbbra is aggódva figyelem Hasit a világban.

 Mindjárt vége az évadnak és akkor majd elmerülhetek ilyenben (is):

 ... hát, újra eljött az óra... Mindig úgy gondolom, hogy már többször nem lehet, nem szabad... aztán mégis van egy következő jegyem... de mindet úgy nézem, mintha az utolsó lenne... Vele... Napok óta ezzel a mai várható jóval vigasztaltam magam, amikor már alig láttam a fáradtságtól vagy a sok hülyeségtől, közben meg mindig picit el-elfelejtgettem, mert olyan hihetetlen, hogy újra láthatom, közben meg még a Miért?  búgása van a fülemben, hm... ;) A Jekyllt amúgy nagyon ritkán hallgatom,csak ha nagyon-nagyon lent vagyok, erre nagyon ügyelek. Vigyázok rá.🙏❤️ Idegesen nézegettem a szereposztást már jó pár napja és ma is, szerencsére a leglényeg rendben volt. Hamarosan kiderült, hogy több mint rendben...🙏👏❤️🎭 Mindig azt hiszem, hogy Peti már megmutatta,hogy mire képes, aztán Mindig, újra és újra szétesem ott a bársonyszékbe süppedve, ahogy hallgatom, nézem, hogy mit művel. Ömlik a könnyem,  borzongok és soha nem szeretnék onnan kijönni.  Az első dalnál tudtam,

Jövőre ő is műsorra kerül nálam.

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Hamvas Béla

Ez ma necces volt... 😅👣 Hazafelé már láttam, hogy kevés lesz a lépés, ezért leszálltam egy vilimegállóval előbb és kihagytam a metrót és közben a gyógytornászra gondoltam, magamnak meg beírtam egy virtuális pirospontot. ✅️😅 Megindultam toronyiránt, Kőbánya 'jelképe' jó erre a célra. A tempó is jó volt, mert a M+ után kihagytam a mosdót... 🙈 Közben nyugis helyen jó erkélyes építkezést is láttam. 🤭 

Nehezen szánom már rá magam az M+okra, mert ritkán 100 %os a felhozatal, sok a duma és nem mindig tetszik minden dal. A maira SzomorGyurci miatt adtam be a derekam. Gyurci ma is átlagon felüli volt, minden szép volt tőle, kétszer megríkatott, és szerintem ő legalább kettővel kevesebb dalt kapott. Színpadilag szerintem ő egy más felfogású, visszafogott, szelíd ember, lehet,  hogy amúgy is. A fináléban szerintem kifejezetten 'szenvedett' szegény.  Örülök, hogy ott volt. Dini a mostanában látott saját magához képest jó volt, Jani a hajunkat leénekelte, tőle nekem a Drakula volt ma nagyon jó. Ricsit ma nagyképűnek és üvöltősnek éreztem. Nem annyira szívből,mint inkább hangerőből jöttek a dalok, kivéve a Kismadár. Finnyás vagyok, tudom. De a jegy áráért, sok hasonló után egy vasárnap délután nem érem be félmegoldásokkal és technikai mismásokkal.

Itthon nem nehéz teljesíteni a 10ezer lépéses kihívást... 🙃 pedig délben szálltam le a vonatról. 😅🙈