berno

A szomszéd kert végében gyönyörű a repce, csak a nap nem akarja ragyogtatni. 🙃  Ezek szegények meg nagyon begubóztak.

Nem olyan régen vettem észre, hogy ketten lettek. Nem tudom mikor, hogyan... Mindegyiknél úgy emlékszem, hogy egyszer csak ott voltak az asztalomon... ilyen ez... ;)  Az egyik, ameddig egy volt, mindig a táskás mindenes nesszeszeremben volt, ami mindig nálam van a rózsafüzér meg hasonlók társaságában. A másik pedig egy táska alján ült, azt hittem, hogy a szütyőből esett ki. Akkor láttam, hogy hát nem...

Kurfürst Élni annyi, Mint habozni, Végzetesen erősnek tudni magunkat A szabadságra. Élni annyi, Mint választani, Készen lenni, készen lenni. Élni annyi, Mint elveszettnek lenni, Ennyi, ennyi. A szabadulást keresni Ez új tekintettel, Élni ennyi. /Esterházy Péter: Daisy/

Aki képes életben tartani azt a képességét, hogy apró dolgokban is lássa a szépséget, az sosem lesz boldogtalan. Rinaldo Sidoli

Azon kaptam magam ma, hogy még mindig fényképezgetek a városban trappolva. 🤭😅📷 ...és a városi kertészek szégyellhetik magukat, hogy nem lehetett egy ilyen forgalmas helyen kipucolni a tulipános ágyást?!

  Talán most láttam negyedszer... Az elsőre később került sor a Covid után és azt hiszem, hogy ez volt a maszkos, rettegős sírós visszatérésem az első hullám után 2020 szeptemberben. Aztán az akárhányadik hullám után is nagyon nagy élmény volt. A harmadiknak is annak kellett volna lennie, mert úgy volt, hogy A Lovag mellett SPeti lesz Sancho... Sancho maradt, a lovag sajnos más lett, valahogy kibírtam, de tudtam, hogy nekem másik lovag nem kell, csak Ő. :) Kicsit félve is vettem újra jegyet hónapokkal ezelőtt, de belül tudom, hogy nekem ezt újra és újra látnom kell Zsocival. És a mai 6-os előadás, ami egyébként jó, még  akkor is, ha ma egész nap a színházas ruhámban feszítettem, még ha félmegoldással is. Jobb szeretek hazafutni és illően elkészülni, átöltöztetni a lelkemet is. Minden nem stimmelhet komfortilag sajnos. A lényeg, hogy a szereposztás ne változzék, max 1 és jó irányba... Annyira magával vitt ez ma is. Zsolti legszebb szerepe, megérint, megmosolyogtat és nagyon-

.. pedig néha lehet, hogy egyszerűbb vagy könnyebb (?) lenne alább adni... itt is, ott is... Ha mindenbe belemegyünk, csak azért, hogy kelljünk, annak az lesz az üzenete, hogy saját magunkat sem tartjuk értékesnek, és bármit meg lehet tenni velünk. Ha ennél többre vágyunk, ki kell jelölnünk a határainkat, és teljes belső meggyőződéssel képviselnünk, hogy mit igen és mit nem. Soha ne adjuk olcsóbban magunkat, mint amennyit érünk!  Lehet, hogy így nehezebben és később jön meg a 'vevő', de ha valóban hiszünk abban, hogy amink van, annak ennyi az értéke, akkor nem vesztegethetjük el kevesebbért – és ha ez a belsô meggyőződés fűt, szükség esetén ki fogjuk bírni az ínséges időket is. Fontos hozzátennem, hogy ugyanazt a megbecsülést nekünk is nyújtanunk kell a másik félnek, amit magunk felé elvárunk! Dr. Almási Kitti: A TE döntésed

Mindkettő kategórián kívüli, mert ahova tenném őket, ott már volt címkézett 'teljesítés'.  (21) Ezt nagyon szerettem. A hosszú buszúton kezdtem el, de annyit bámészkodtam, hogy végül nem olvastam annyit, amennyit előre sejtettem, pedig nagyon érdekes, izgalmas is volt. Tele remek ötlettel, amit már szinte nem is hittem. Esténként nem volt erőm olvasni, így végül a vonatúton olvastam tovább. Mire a vonat Pestre ért, pont a végére jutottam. :) Ez is emlék marad. Ez korábbi teljesítés, de elfelejtettem kitenni, annyira csak úgy 'egynek jó' volt. (20) Emlékeztetőül a kihívás, bármikor lehet hozzá(m) csatlakozni. Nem a listához nézem a könyveket, hanem a könyvek elolvasása után passzítom hozzá valamelyik kategóriához. https://bernoblogja.blogspot.com/2022/09/konyves-kihivas-2022.html

🐰🙏

Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Márai Sándor

Ami a tavasz a természetben, az a húsvét a lelkekben; ünnepe annak az ébredő s kikéredzkedő életnek. Prohászka Ottokár

München előtt felpakoltam, tudtam, hogy muszáj vinni fonalat és horgolótűket, mert sejtettem, hogy a késő délutáni és esti kanapés beszélgetések alatt lesz erre időm és már nagyon hiányzott a horgolás is. Azt hittem, hogy eltúloztam a felkészülést: ...de nem, mert ugyan a fehér nem került sorra, de húsvét hétfő reggel így állt a kendőm: Magam is meglepődtem, igaz ami igaz. 😅🧶🪡 Nagyon jól haladtam, mert nem túl vékony fonal és a legegyszerűbb mintát választottam, ami mellett lehet beszélgetni, mert nem kell nagyon figyelni. Múlt hétvégén otthon csak pár sorra volt időm, meg ugye a másikat is szerettem volna már befejezni, de ma délután elkészült a müncheni kendőm. Nagyon bírom ezeket az átmenetes fonalakat, hogy ennyire szabályos csíkok képződnek.

München kimaradt 🤭

... hát erre kellett haza jöjjek? 😯🙃 A sárga még mindig rém nagyképű. 🤭😁

Esős nap, ami jött, arra mentem... :) A mai képek nagy többsége a fényképezőben lesz, mert spórolni kellett a telefon akkujával, meg áztatni sem akartam, de azt kell mondjam, hogy izgulok kicsit, mert a telefon messze jobb képekre képes... Azt hiszem, hogy lassan be kell inkább ruházni egy PowerBank-re, de addig is a mai montázs:  És az utazás: ... egy kis Semmel mit extrawurst szendvics, azaz parizeres zsömle uzsonnára, és a havas hegyeimet Linz-ig bámultam, várom, hogy újra láthassam őket. Időbe kerül, amíg mindent elmesélek és mutatni tudom a fotókat, de annyit már előre elárulok, hogy ez egy nagyon jó szabadság volt. Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy sikerült, hogy jól sikerült és teljesen képes voltam kiszakadni.🙏♥️

Némi bonyodalmak árán, de délután 3-tól Salzburg a program. Holnapra esőt jósolnak, így ma főleg csak mentem az orrom után és hagytam magam ide-oda kilyukadni, szabadon bóklásztam. 🙏

'Itthoni' igazán meghitt, szeretteljes és békés húsvétom: 🙏🫶 ... és lötyögés az utca végi erdőben:

Uram, Jézus Krisztus, aki legyőzted a halált és feltámadtál a halálból, add, hogy sohase feledjem: a Feltámadott velem van. Add, hogy ne feledjem: Te velem vagy tanácstalanságomban, hogy vezess és irányíts; Te velem vagy szomorúságomban, hogy vigasztalj és simogass; Te velem vagy megkísértetésemben, hogy erősíts és lelkesíts; Te velem vagy magányosságomban, hogy felvidíts és barátom légy; Te velem vagy még a halálban is, hogy átvigyél az örök dicsőségbe. Add, hogy érezzem, semmi sem választ el engem Tőled, hogy velem vagy életemben és halálomban. Ámen. Húsvét reggeli imádság (református ima)

Áldott húsvétot! (Ez még otthoni képem, indulás reggelről.) #Serenade

Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk. Tom Bodett

Az eső csak 'súrolt' ma, újabb remek nap, ma L-bácsival kettesben. 😊

Mai áradó kegyelem 2 montázsban: Ettal: és Garmisch: ... a többit majd jövő héten. Igen, ma mégsem esett... 🙏 sőt a nap is sütögetett, amíg ájulva néztem ezt a 2 csoda helyet és ami még útközben is körbe vett. A hála végtelen bennem, ennél többet most nem is tudok mondani. 🫶🙏♥️ ... és ezt muszáj még megmutassam: nemcsak Bögötén van hegyünk... 🤭🙃

Urunk, Jézus Krisztus, te a halál sötétségébe elküldted világosságodat. A legmélyebb magány örvényében most és mindenkor szereteted elrejtett hatalma lakik, s titkaid közepette a megváltottak allelujáját énekelhetjük. Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét, mely nem hagy tévelyegni minket, s ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz, amikor minden bizonytalannak látszik, adj abban az időben is, amikor ügyed halálküzdelmet vív, elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk, elegendő fényt, hogy másoknak is fény lehessünk, azoknak, akik még jobban rászorulnak erre. Hadd világítson be húsvéti örömöd titka, mint a hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem nagyszombatjain. Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt, a mai időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé. Ámen.

Mai pár órás, 15ezer lépéses erős érintődések München közepén: A nap csak ma sütött, tehát sietni kellett. 🙃🤞 Rengeteg képem és élményem van,  rengeteg helyen voltunk ma (E-nénivel kettesben), ezért úgy döntöttem  hogy a képek feltöltése és a hosszabb beszámoló majd otthon készül el. Igyekszem kevesebbet is nyomkodni, így csak ilyen montázsokat fogok hozni esténként. Azt azért leírom, hogy nagyhéten, főleg nagycsütörtökön ennyi gyönyörű templomban járni és tömjén füstöt szívni az Isteni kegyelem egyik legkivételesebb formája. 🙏 Egy helyről nem is lesz igazán jó fotóm (mert lemerült a telefonom), de a szívembe égett a kép és az érzés, egy igazán megindító keresztút ábrázolást láthattam. A könnyeim gyülekeztek, olyan tapintható volt a fájdalom...

Tegnapi 3 országos és 9,5 órás utam csak villanásokban: Ausztriában át Németországba:

Milyen egyszerűen néz ki, nem igaz? 🙃 Pedig nem túl kényelmes, nagyon ronda és kétes nemzetiségű emberek vannak... aggaszt, hogy semmi bilétát nem kaptam a táskákról és még nem is segítettek... és hirtelen nem tudom, hogy az igazolványos tartómat hova dobtam be, de remélem, hogy megvan... Igyekszem megteremteni a magam jól létét, cserélgetem a maszkot majd, van zeném, könyvem és filmem is, ha akarom. Egyszer aztán fél 8 lesz... 🤞🙏    

Naagyon izgulok...  Nagyon komoly turista anyagom van, Salzburgra majd menet közben fogok felkészülni, arra még van néhány napom. Nagyon kedvelem a vendéglátóimat, de azért izgulok, hiszen más együtt lakni valakivel és más leülni a fűnyírás után fél órára vagy átugrani megbeszélni a horgolást...  Az időjárás nem akarja a szebbik arcát mutatni sajnos...

Eszembe jutott ennek kapcsán egy-két szakma, amiről gyerekkoromban fantáziálgattam vagy szerettem volna. Óvó-tanító néni sokáig szerettem volna lenni meg fodrász. Ezek voltak a gyerekkoriak. Aztán jött a stewardess és/vagy idegenvezető. Majd a szállodásdi, kb. ezzel egyidőben a kertész is. Ehhez képest... Nektek mi volt ilyen? :)

Már a harmadik ilyen 'adás', amit megnézek. :) Pedig egyiket sem akartam eredetileg, mert szegény Lilut nem annyira kedvelem. Az első Polyák Lilla volt, ott inkább azt bírtam, ahogy felsminkelte magát. Ebből kiindulva Balla Esztinél is ez volt a cél, de ott már úgy elkapott, hogy nagyon kellett nézzem. És ez a harmadik. Abszolút háttérzajnak szántam, mert millió dolgom volt pakolás előtt-közben és ez a Zsófi úgy sodort magával, hogy elképesztő. Van benne élet, tudja mit akar, élvezi amit élvez, szóval valahogy így kell(ene)...

Az élet rövid, élj. A szeretet ritka, ragadd meg. A harag rossz, engedd el. A félelem szörnyű, nézz szembe vele. Az emlékek édesek, tartsd meg őket. Pascal Campion

Érdekes beszélgetés, itt-ott kicsit lehet, hogy jobban leül(t), de szerintem érdemes meghallgaltni.

Nagyon szeretem ezeket az adásokat, érdekes ahogy a színészek a színházzal kapcsolatban gondolkoznak, beszélgetnek, mesélnek.

Szép előadás de már szinte elviselhetetlenül hosszú és lassú... még a nagy dal is belassult és még a szövege is más lett. Zsolti miatt már rég szerettem volna, de nehezen jött össze és közben meg már nem akartam tovább várni. Nagyon szép szerep neki, nagyon jó benne. Olyan jól mesél, kedvesen perlekedik az Úrral és szívszaggató az a vívódás és fájdalom, amikor nem tudja, hogy most akkor mit tagadjon meg - vagy kit. Elég jó szereposztás volt, örültem, hogy még sem Janza volt, közben meg Kalocsai Zsuzsi mégsem passzolt valahogy Zsoltihoz, jobb lett volna Szulákot kifogni.  A tánckar bravúros volt. A téma pedig nagyon is aktuális igazából, ha nem is direkten... és még a hagyományok is mind kevesebb helyen értékek... :( Nem értem, hogy miért nem lehet 6-kor kezdeni, hogy az ember ne fél 11 után szédelegjen ki a színházból. Itt nem is részletezném, hogy milyen a város szombat éjjel...

Az első kötény, amit én varrtam. 😊 ajándék lesz, hetek óta halogattam már: A sajátom volt a sablon: