berno

Mind felújítás, idei első műhelymunka maradékokból.

A hópehely talán a legtörékenyebb teremtménye Istennek de nézd csak meg mire képesek, ha összekapaszkodnak. Gyökössy Endre

Egyszer volt szerencsém látni vezényelni, káprázatos élmény volt. 🙏 Tetszik, ahogy gondolkodik és amit mond:  https://www.artisbusiness.hu/hu/hireink/olyan-koncertet-vezenyelek-szivesen-ami-kikivankozik-belolem-1272/

... néhány ilyenem szerencsére nekem is van. 🙏

 Hm... Mai netes debütálás... Az Operaház fantomja... Spotify-on már kint volt délelőtt és kb végem is lett... :) alig vártam, hogy a videó is kint legyen. Igazából erre már azóta vártam, hogy a koncerten élőben előadta. Azt megelőzően egy-két képet már kitett a készülődésről, lehetett sejteni, hogy valami készül, de a videóra várni kellett. Oltári nagyot szól(t), tiszta borzongás az egész... Csak azért nem cserélek csengőhangot (egyelőre), mert jelenleg is ő van és lehet, hogy sosem venném el a telefont, mert szeretném hallani. 😅🙃 Szóval hallgassátok, szeressétek, borzongjatok... Ennyi tehetség, érzelem, szenvedély és játék egyetlen emberben... Isten áldja és éltesse még nagyon sokáig. Kegyelmi állapot mégcsak találkozni is a muzsikájával. Tehát, Hauser: The Phantom of the Opera: #spotify #Youtube P.S.: lettem volna Christine... 😉🫠😍

 

Én kérek elnézést... :) Főleg a belső miatt, csak remélem, hogy nem okoz elváltozást. ;.)

 Takarítgattam a gépemen a mindenfélék között, így került megint a szemem elé az alábbi.  (...) Az utolsó ítélet nem lesz más, mint amikor Isten felmutatja azt az embert, aki te lehettél volna. Nagy szelíden csak annyit mond: „Nézd, ez lettél volna, ha reggelente szépen, idejében felkelsz és a mindennapi munkádat szépen elvégzed, ezek lettek volna a te drága gyermekeid, unokáid, ha bennem bízó lélekkel, vidáman, szépen, szorgalmasan, a jóban kitartva éled életed... Ilyen lettél volna, ilyen lett volna a családod, néped, a közösség melyből vétettél..., de sajnos, benned nem a józan ész, a szeretet, a jóság, a szorgalmas kitartás uralkodott, hanem a bűnös vágyaid, kapzsi ösztöneid, melyek aláásták önbizalmadat, életkedvedet, mely elnyelte életed megannyi drága percét, óráját." Isten nem fog senkit elítélni, egyszerűen mi mondjuk ki magunk felett az ítéletet azzal, hogy mindennapi döntéseinkben milyen erőket engedünk életünk kormányához... Ott belül mi választunk, döntünk, és ott ben

Afféle évindító vagy hétindító motivációnak...

 Nem fűznék hozzá inkább semmit... 😵‍💫😯🌧

Múltkor is nagyon szép volt már és egészen meglepő, új élmény női hangon hallani ezt a dalt. Tegnap valahogy különösen megrázott, nagyon megríkatott. 14 éve korom óta rendszeresen indulnom kell otthonról, mert vár a másik hely. A szüleim ilyen értelemben nem igazán hagyták el Bögötét, kivéve talán amikor apukám két évig katona volt, mi hárman meg folyton indultunk... Én '95-ben elmentem kollégiumba, aztán Pestre majd Angliába és újra Pestre járkálok... Az én lelkemben nincs különbség abban, hogy 50, 200 vagy 2000 km-re indultam neki... 

 # kategórián kívül Betehettem volna a kék borító, a borító alapján választott, a karácsonykor játszódó kategóriákba, de inkább kívül hagyom, mert nincs olyan besorolás, ami szakmához fűződne, márpedig ebben a lány egy gyönyörű kertet hoz létre és még téli workshop-okat is tartansk... Ezért választottam. Emlékeztetőül a kihívás, bármikor lehet hozzá(m) csatlakozni. Nem a listához nézem a könyveket, hanem a könyvek elolvasása után passzítom hozzá valamelyik kategóriához. https://bernoblogja.blogspot.com/2022/09/konyves-kihivas-2022.html

Kicsi gyerek voltam, egy kép van előttem, hogy a mamám konyhájában tekergetem a fonalat teljesen nem jól hol az ujjamra (kékülésig), hol a hatalmas horgolótűre. Keresztanyám is horgol, de szerintem nem tőle tanultam meg, hanem a mamámtól, ahogy az egész kreatív vonalat neki tulajdonítom a hitemmel együtt. Évek maradtak ki, hálás vagyok, hogy újra fonal akadt a lelkembe és megnyugtató kikapcsolódást hoz nekem hosszú órákon át.

Ezt csak úgy ideteszem és magamban örülök, hogy a következő blokk minden előadására elfogyott a jegy, nem részletezném, miért is az öröm. ;) Íme három jóhangú és tehetséges színész, akik mind ugyanazt a szerepet játszák... ilyen a hangulat közöttük. Ilyenfajta színpadi és színházi haverságot színésznők között elképzelhetetlennek tartok.

Ez még január 1-jei program lett volna, csak akkor nem voltam annyira jól, hogy ezt tiszta, reménykedő lélekkel létre tudtam volna hozni. Szerettem volna egy happy üveget, ami egyfajta hála-napló, csak egy egyszerűbb, szinte eszköznélküli megoldás. A jóra koncentrálva (egész évben, december 31-éjfélig) esténként vagy alkalomadtán beledobom egy fecnin, ami aznap vagy akkor jó volt, amiért hálás vagyok vagy örömöt okozott. Valamelyik évben már volt ilyenem, a blogban is volt #napihepi rovat, idén újra megérettnek éreztem. Hoztam egy tartót a Pepco-ból (nem olyan kicsit direkt! :)), a ragasztók meg ugye bőven akadnak itthon.  Direkt a legpozitívabb ragacsokat válogattam, még a környékre is ilyen színű post-it-okat válogattam és ma már bele is dobtam visszafelé 3 cetlit.

Ez még egyik reggel esett jól, csak elrejtette a telefon.

Csak ajánlani tudom! :) https://deszkavizio.hu/az-allam-is-en-vagyok-kritika-a-telthaz-cimu-eloadasrol/?fbclid=IwAR0oQGy6ikfeQsnqk1DcQU3f2Za-DeruBprFMzg3PTQ6fgrkkCzRwWba018

Sok-sok emlék a kezembe került az elmúlt hetekben, köztük az emlékkönyveim is. Nekem kettő volt, de ugyanott volt anyukámé is, a mamámét meg ugye nagyon őrzöm, azt már mutattam is. Annyira jó volt lapozgatni őket. Lehet, hogy ezért szeretem annyira az ajándékba készülő scrapbook-okat és a fénykép(es) albumokat is. Ez az egyik kedvencem, jó, hogy megtaláltam, a pontozott hely ugye még üres az emlékkönyv leghátsó oldalán... :)

Edit néniék nyáron nagyon megszerettek egy macsekot, aki a falu egyik macskája - nem az egyetlen -, és nagyon szomorúak voltak, amikor elutaztak. Azóta látom, hogy a macska hol itt tűnik fel, hol ott napozik. Múlt hétvégén leült a teraszon a szarvasunk mellé. Anyukám csak müncheni macskának hívja, pedig pont hogy bögötei. :)

 Nem sok ilyenem van, erre már nem is emlékeztem, hétvégén került elő egy albumból.

 Egy éve ilyenkor, ha kicsit is, de havazott. Eped a lelkem a hóért és tiszta fehérségért. https://bernoblogja.blogspot.com/2021/01/zik-zik.html

 A napokban mutatott készülődés tárgya egy album volt, amely a szüleimnek készült, akik ma 50 éves házasok. Aha, 13-án esküdtek. :) 50 évvel ezelőtt, szombaton és oltári nagy hó volt. A családi ünnepség múlt szombaton volt, az albumot ma vitte a postás meglepődés céljából. Az albumot úgy találtam ki, hogy nagyjából benne legyen az elmúlt 50 év így vagy úgy. Persze nem vagyunk egy fotózkodós család, régebben pláne nem, úgyhogy nem volt egyszerű úgy találni képeket titokban, hogy jól összeálljon. De sikerült. Isten éltesse őket együtt szeretetben, békességben, egészségben, türelemben, sok örömben, jókedvben. 🙏

 #13.  Egy könyv, ami valahogyan kötődik az élethelyzetedhez Mondhatnám azt, hogy ez a cél, úgy kötődik az élethelyzetemhez... Emlékeztetőül a kihívás, bármikor lehet hozzá(m) csatlakozni. Nem a listához nézem a könyveket, hanem a könyvek elolvasása után passzítom hozzá valamelyik kategóriához. https://bernoblogja.blogspot.com/2022/09/konyves-kihivas-2022.html

A legutóbbi - kifelé tartó - repülésem előtt mondogatta itt nekem valaki, hogy jó utat és jó útitársat, stb... és ennek kapcsán meséltem el neki, hogy a elmúlt 11,5 év során talán egyetlen egyszer volt olyan, hogy kedves, illatos és nagyon szimpatikus utas ült mellettem. Amúgy mindig, mindegyikkel volt valami, pedig ez nem két repülés volt azóta és előtte sem.  Az én fejemben is végigfutott nagyon sokszor - persze lehet, hogy nem kellene annyi limonádét olvasni és Hallmark-os filmet se nézni... - hogy annyit vagyok úton, hogy akár mázlim is lehetne az útitársak terén. (Van olyan ismerősöm, aki a 15-ös busz megállójában ismerte meg a későbbi férjét!) Szóval régebben még mentek a fejemben a kis novellák és fantáziálások, de már elengedtem ezeket... Aki valamennyire ismer, tudja, hogy nem bírom a szagos embereket a közelben, vagy ha rám ülnek, ha tízprcenként a vesémbe könyökölnek, stb... Undorodós utazó vagyok, ez van. Egyszer talán vezetek és autóval oda megyek útitársak nélkül, ahova c

Megszámolni sem tudom, mennyi ilyesmi ajándékot készítettem már. Ez bizony egy album lesz... de kinek és miért...? Holnap elmondom. :)

A ma reggeli adag: És nem, nem lesz buli este. Pedig minden egybe esik, ma este lesz a 100. Én, József Attila előadás, Sanyi még egy kicsit, egy dal erejéig színre lép. A tipikus eset, amikor mennék is, meg nem is. Visszaadta a Covid előtt az előadást, még pont egy olyanra volt jegy, amelyik sorozatban már nem akart játszani... Nem köszöntem el ettől a szívemnek kedves előadástól úgy, hogy még ő volt József Attila. Tavaly megnéztem Szemenyei Janival, de több ilyet nem teszek. Közben a Magyar musical napja van. Hát ilyet... pedig mi lenne méltóbb ünneplés, nem igaz? - így marad a YouTube-ról nézés vasalás közben. Jövőre talán eszébe jut valakinek, hogy erre a napra csináljon egy nagy gálát, tele magyar musical-ekkel.

Teljesen megértem medve barátaimat, legszívesebben én is ezt csináltam volna ma... csak én q barlangomban... 🙃🤭

Pont nem olyan régen meséltem valakinek, hogy milyen jó volt az a csapatunk, akikkel móka módra  pókereztünk. Igen, én is.🃏 és nagyon szerettem ♣️♦️♥️♠️ Egyszer voltunk együtt egy amatőr pókerversenyen is. Nagyon nagy élmény volt! 😃🙏

Olyan jó olvasni, hogy ilyen... 🙏 emlékszem, amikor száz éve megvártam valakivel előadás után, és arról beszélgettünk, hogy az akkor készülő legelső cd-je (igazából kész is volt, de) nem jöhetett ki, mert nem volt támogatója... https://minokmagazin.hu/szeretek-zenelni/

... anno ezt az igazolványt fel kellett volna sorolni az Adagio koncertek (fő)támogatói között... 😅✌️😆 #megboldogult fiatalság

Azt hiszem, eljött az a nap, amikor abba kell hagynunk a várakozást, és el kell, hogy induljunk.  Szakítanunk kell azzal a szokással, hogy mások után várakozunk, vagy sóvárgunk a "megfelelő" idő után. Mindannyian eljutunk arra a pontra előbb vagy utóbb, amikor a szükségesnél sokkal többet vártunk. Elég sokáig vártam, hogy elkezdjek törődni magammal, eleget vártam, hogy kimondjam, "szeretlek", eleget vártál te is, hogy viszont szeressenek, eleget vártál, hogy jól élhess, hogy jól érezhesd magad, hogy boldog lehess! Ehhez csak egy módon juthatsz el, ha most elkezded, és még egy lépést teszel. A holnap nem létezik. Csak a "most" van, ami változást hozhat az életünkben. Nicole Bordeaux

 

Mindig beleszeretek, komolyan. Újra és újra. Ideje még gyorsan megnézzem mindenben. Érdemes úgy is hallgatni, hogy érett, sikeres színészként is milyen jó értelemben vett tartás van benne, intelligens, művelt, tehetséges. Remélem, hogy a fiatal színészek nézik és tanulnak tőle és a hasonlóktól. Most pedig veszek jegyet végre az Ügynök halálára, amire már kétszer volt jegyem (legalább) és egyszer sem jutottam el - vagy akármire. :) Mindennél csodálatosabb hallgatni, ahogy az utazásairól, a kultúráról beszél. Többször visszatekertem, mert annyira csüngtem rajta, hogy már néha alig tudtam befogadni, pedig nincs egy órás interjú, mert nem egy órányit mesélt.

 Nos, ha már kihevertétek a karácsonyt, a szilvesztert, az újévi kezdést, érdemes számbavenni, hogy még mit lehet kihozni a télből. :) Íme néhány ötlet, extrának írom, hogy én nagyon sokára szoktam csak beszedni az otthoni fényességet, ha a fát le is szedem, de elég sok télies dekort és füzért kint hagyok még itt-ott, kell a lelkemnek.

Angol-német szezonális finomságaim.

Néha direkt ráveszem magam, hogy olyanokkal is nézzek-hallgassak interjút, akit nem annyira kedvelek (jelenleg Hegedűs D. G.), viszont V.A-ra meg nagyon kíváncsi vagyok, jövőre tényleg megnézem már színpadon. Több színházon is végig kellene menjen Kadarkai hasonló koncepcióval, nagyon tanulságos lenne.

A szokásos január elsejei programom: átírom a naptárt és egyéb naplózásokba kezdek, kitűzök magam elé ezt-azt. 🙏🍀🐷😇

Kötelező program akár az év első napjára, akár bármelyikre. Elejétől a végéig.

A mai nap csak egy az elkövetkező számtalan nap közül. De hogy mi történik a jövő számtalan napjain, az talán épp a mai naptól függ. Ernest Hemingway Mi mást tehetnék, mint ma megfogalmazhatok 23 fogadalomszerű irányelvet 23-ra. Aztán lesz, ami lesz.

 

Már délután jót röhögtem, amikor átlapoztam a naptárt az áttekintéshez, mert akárhogy forgattam, mintha csak Jekyll lett volna mindenhol... 😄😅 pedig ez így nem (teljesen) igaz... 🤭 Aztán a tévében is feltűnt egyszercsak mindhárom, és hát muris, hogy milyen szimbolikus kép sikerült... pont mint ahogy vagyok velük a szerepet illetően...

... persze semmi sem pótol egy ilyen gálát élőben, de legalább senki nem ül előttem és jól látok. Kozba Pezsgődalnál koccintottunk is.  ... jövőre már veszek egy pezsgőspoharat, vagy inkább kettőt... 😉 megint elfelejtettem.  Hálás vagyok, idén sok szép és értékes gálán lehettem ott, nagyon szeretem ezeket a részleteket. 🙏🍾 Az est során párszor elgondolkoztam azon, hogy vajon 10-es skálán vajon mennyire gáz tapsolni a tévé előtt és szintehuhogni... 🤭🙃

#2. Egy könyv arról a helyről, ahova szívesen elutaznál Hát, idén se találtam meg... viszont nagyon lettem volna ott... Skót Felföld, nagy ház óriás konyhával, rengeteg hóval... Emlékeztetőül a kihívás, bármikor lehet hozzá(m) csatlakozni. Nem a listához nézem a könyveket, hanem a könyvek elolvasása után passzítom hozzá valamelyik kategóriához. https://bernoblogja.blogspot.com/2022/09/konyves-kihivas-2022.html

Hauser-rel lezárjuk a 22-t. Szerintem ez se volt rosszabb mint bármelyik másik, mindegyiknek megvolt a maga baja, de a szépsége is. A Játékszínben vagy az Operettben szerettem volna búcsúztatni,de másként alakult, így kénytelen vagyok magammal beérni, ahogy máskor is. Ezekben a napokban jobban koncentráltabban szeretem magam és jobban vigyázok magamra, a lelkemre és a gondolataimra.  A malac már az asztalon túr, az almát kicsikre vágtam és van ott édes és savanyú is, pont mint az évem. Annyi 🍀m van a cserépben, hogy kéményseprőnek létra kell. Az abroszt 20 éve őrzöm a mamámtól és csak karácsonytól vízkeresztig van forgalomban. ❤️🙏 A fehér terítő postán jött karácsonyra Münchenből. A bögrében még gyógytea van, de a pezsgő be van hűtve hetek óta, 7-kor indul a buli a fotelban 🍾🥂📺 🤭 közben majd horgolok gondolom.  😅🧶

Kíváncsian várom a következő részt, ez tetszett. Geszti még kicsit mintha túlokoskodná a bölcselkedést, de fontos műsor.

Anyuka telefontartója szétment, úgyhogy megnéztem mi van itthon, amiből lehetne varrni egyet. Még idén... 🤔🙃🪡🧵 Messze nem tökéletes, de elsőre nem annyira rossz szerintem. Szabásminta és tutorvideó nélkül.

Annyira remek sorozat!

 Nos, íme az ELŐZŐ ÉV (mármint 2022) blogforgalma, pozitívan meglepő. :) Ez pedig itt több mint érdekes ;) Leggyakoribb helyek olvasás szempontjából:

 A tapasztalat az, hogy ezekbe a tiltásokba, utasításokba és jó tanácsokba már mindig későn futunk bele, ezért most jó időben figyelmeztetnék mindenkit. :) Vegyes válogatás innen-onnan a nagy hálóból: Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások, melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is. Szilveszterkor és január elsején is érdemes az a

 A NEK sokunknak a legjobbkor jött és nemcsak én "húztam le" 20 évet az Operettben... :) https://www.magyarkurir.hu/hirek/ne-felj-letezik-egy-mindenek-feletti-josag-dolhai-attila-kuldetesrol-hagyomanyokrol-es-hitrol

Szinte hihetetlen, hogy alig egy hete volt csak A koncert... Ez volt a második dal és még most is beleborzongok, ahogy visszaemlékszem ezekre ott az elején, a borzongásra, az áradó érzelmekre és muzsikára, a cselló hangjának szépségére.  Isten áldjon Hauser, köszönöm, hogy nem kellett csalódni és hogy ennyi szépséget adtál egész évben, különösen év végére. Hálás vagyok. Ebből a sorozatból legszívesebben mindet végig linkelném, de mivel már megtettem apránként (szerintem), ezért ezt hozom ide, a lelkem csak úgy cibálja most, már sokadszor megy egymás után.

#3. Egy karácsonykor játszódó könyv Az adventi naptárban várta, hogy hazaérjek, ki is olvastam a hétvégén, amíg otthon voltam - illetve ahogy visszaértem a vonattal. Kicsit ezt is egyszer olvasósnak gondoltam és egy csomó helyen belenyúltam volna, ha szerkesztő vagyok, mert annyira elrugaszkodott és valószínűtlen dolgok voltak benne még egy limonádéhoz képest is, hogy... Emlékeztetőül a kihívás, bármikor lehet hozzá(m) csatlakozni. Nem a listához nézem a könyveket, hanem a könyvek elolvasása után passzítom hozzá valamelyik kategóriához. https://bernoblogja.blogspot.com/2022/09/konyves-kihivas-2022.html

A kérdés csupán az, hogy ki legyen az első...? 😆🧣🧶 ... ők itt a jelenleg legvastagabbak... három helyen bújkáltak, a fiókot már ki sem húztam inkább... 😉🤭

Évközben is teszegetem a rendet, de évvégén mindig tekerek a derékszögön még egyet. 😅 Szeretem, ahogy minden teljes rendben lesz. 👌 Ezek itt a nyakláncok és karkötők, de rendben vannak a fülbevalók, a cérnák és a horgolási kellékek is. Délutánra felkészülnek a fonalak és anyagok. 😅🙈 Holnap a papírok jönnek és kreatív minták/magazinok, otthon pedig majd a színházas mappák. 🙈🙉

Ma elpakoltam a karácsonyi kreatív dolgokat (az anyagokat azért még nem🙃), de azért még született ez&az.  Közben ittam finom mézes Téli (gyógynövény)teát és ezt a filmet néztem, naaagyon tetszett:  #karácsonyi kívánság hadművelet Az történt, hogy volt egy koszorúm, ami még egy nagyon kezdetleges időszakban készült, a rómais lakásba készült. Nagyon szerettem, de már nagyon viharvert volt.Ez mindig a bejárati ajtón van belül. Ilyen volt: és ilyen lett a felújítás után: Aztán kellett még egy ajándék és amikor megláttam nyomi állapotban a Tesco-ban,  tudtam,  hogy nem kell neki sok és jobban is kinézhet. A harmadik pedig úgy született, hogy volt üresen még egy szép nagy koszorúm, az adventi naptárt pedig ilyenkor már le szoktam venni, de az idei varrott annyire tetszik, hogy nagyon kellett a helyére valami szépség. (A tavalyi ilyen ugye már máshova került.) Ő lett az, nagyon kedvelem. (nagyon fakó ott a fény, de a