Végre eljön a péntek, végre tervezném a hétvégét, rég várt ötye délután és stb., és akkor jön az üzenet, hogy a héten már másodszor lettem közvetlen covid-kontakt (a napokat tekintve talán megúsztam az elsőt), tehát vissza az egész... programok törlése, megint be kell így vásárolni, fel kell hívni a szülőket, hogy rám ne készüljenek (már megint) és ez így megy már évek óta, már a harmadik ősz lett ilyen... Persze a jelenlegi helyzeten nem csodálkozom, az előző irodáinkban nem ültünk egymás nyakában, volt tér, volt levegő és nem a 19 fokos irodában kínoztuk a szervezetünket folyamatos erőpróbára téve így az immunrendszerünket (is). De az árvácskám nyílik, ez legalább szép és jó. És ezt is idemásolom, ha már pont a napja van: OKTÓBER 21. – FÖLDÜNKÉRT VILÁGNAP „A természet. Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.” /Fekete István: Tüskevár/ A Földünk