berno

Igaz, hogy teljesen beszorultunk a lakásba és be kellett kicsit fűteni is, de egészen termékeny délutánom volt.

#szülihét- szombat Közös ünneplés a névnapos Edit nénivel. Finom ebéd a kedvenc bögötei éttermemben, aztán pezsgőzés a szomszédban. Mindenekelőtt tortázás reggeli után.🙏🎂🥂💝 ps: a bögötei emlékek album telitalálat volt. Óriási sikere volt. 💝🙏

Ez bizony kész lett. Még messze nem tökéletes, bontani is kellett, de kész, és saját. Nem sikerült volna a horgolás szakkört vezető mentorom, Edit néni nélkül. 🙏♥️

Álomszép képei lettek a múltkor mutatott új Havasi-tételnek. Nekem még mindig igazán filmzenés. #out of the woods 'Közeleg' A nagy koncertje (december), kell is vennem jegyet még,  pedig tanakodtam ezen már, legutóbb már majdnem túl sok volt az elektronika és a show. Meglátom.

Az eső beszorított a műhelybe... a szezont mindig úgy kezdem, hogy felmérem a muníciót... 🤗🙃🍁🍂🍃🤭

Szabadságos péntek. Vonatozós reggel. Nincs egy pont a felsőtestem jobb oldalán ami nem fáj a tegnapi kezelés óta. Legalább az eső nem esett induláskor. A vonaton persze megint ülnek mellettem végig és még az orrát is fújja, úgyhogy én kb. egyedül a vonaton maszkban ülök. Én sem szeretem, nekem is nyomja a fülemet. Aztán jön egy telefon, hogy keresztapám covidos. Majd valaki elmeséli, hogy van romokban a párkapcsolata (ronda megcsalás) . Majd valaki meghív szülinapi ajándékba egy októberi Jekyll-re. Alig van térerő, sőt leginkább nincs. Dugig az IC-kocsi. Temérdek németül beszélő fiatal lány csak vihog és vihog és egy percre sem hallgatnak el. Akkor az éppen működő Spotify elér a listán ehhez a dalhoz és nem tudok tovább a könyvre figyelni (ez még mindig az a könyv, amit augusztus 4-én hajnalban vettem a reptéren),és néhányszor 3.42 percre kisimul a lelkem. Ami nem rajtam áll, nem tudom megoldani. Mindent nem vehetek magamra. (És ahogy pötyögök, a vállizmaim 'finoman' szúrkálód

Ép testben ép lélek. Gyógytorna előtt beugrottam ide, elcsendesedni egy kicsit és letenni pár gondolatot az Úristen elé a születésnap kapcsán (is). A gyógytorna egyébként olyan ártatlanul hangzik, de nem egy pihentető kis simizgetés. Nagyon is fájdalmas, és bár van eredmény, a kezelések utáni 1-2 napon leginkább beburkolnám magam egy nagy puha és meleg vattabármibe. És közben lassan arra is rájövök, hogy ugyan az izmok merevek és azok tapadtak le és ettől vagyok olyan, amilyen... de nagyon is tudok találni párhuzamot lelki síkon...

Találkozásom Huncut Szilva Herceggel:  Azért el kell mondjam, hogy a Szamos-élmény erősen átalakult az elmúlt év(tized)ek során. Mindig biztosra mehettünk, nem volt gond azzal,  hogy hova menjünk ünnepelni vagy csak úgy, pl. színház előtt. A mai élményem egészen szürreális, hogy mást ne mondjak. 🙉🙈 Nos, kikértem a Herceget és leültem, elhelyezkedtem. Nem olyan régen este 5 körül itt nem igen szokott ennyi szabad hely lenni. Szóval leültem, levettem a fóliát tortáról a tányér szélére tettem. Épphogy elkezdtem ízlelgetni, közben legyeztem a muslincákat (!), amikor egy kezet láttam közeledni... a tányérgyűjtögető fiú odanyúlt és elvette a fóliát...! Pocsék napom volt, így nem kezdtem el reklamálni a modor miatt, hogy a higiéniai dolgokról már ne is szóljak... de azért nagyon megdöbbentem... még az utolsó falatot nyeltem le, amikor már el is vette ugyanaz a kéz a tányéromat... azt már nem is mondom, hogy a házi szörp dl/áron van kiiŕva, de 1 vagy 2 dl-t nem kérhet

Nagyon érdekes dolog történt, egy-két kép egy bizonyos helyről napok óta be-bekúszik. Kerestem valamit a blogban ma délután és szemet szúrt valami a bakancslistámon, 2014. augusztus 10-i bejegyzés:  https://bernoblogja.blogspot.com/2014/08/uticel.html  - nem most volt... Arra már nem is emlékeztem, hogy ezt így leírtam. És íme a megvalósítása 2017. május 6-án (milyen az élet, nem igaz...?):  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/05/pemperley.html  (utólag látom, hogy van benne néhány elütés - szokás szerint -, de direkt nem javítom magamat visszafelé) Ez volt az otthontól a legmesszebbi egynapon belül járható utam. Nagyon nehéz volt, nagyon rizikós, közben nagyon kevés időt tudtam ott lenni. Erre nagyon emlékszem. Ahogy az eufóriára is, ahogy ott feltárult előttem az egész kastély. Nagyon szép emlék. Nagyon élénk és nagyon igazi. Most újraolvastam a posztomat, el is érzékenyültem, hogy mennyire igazat írtam magamból magamnak és a képeket is megnézegettem. Álomszerű az egész. Így vissza

 A hétvégén épp nagy rendrakásban (is) voltam, megint a kezembe került A színezős könyvem, de el is tettem, pedig volt egy gondolatom, hogy de jól esne, csak hát mindig az idő, ugye... Egy kis motiváció, a cikk alján pedig egy színezőkönyvet is találtok, ha nem lenne, vagy nincs kedvetek keresgélni pl a Pinteresten.  https://megoldaskozpont.com/szinezes-felnottkorban/?fbclid=IwAR3hA0pP5wbG9yHx0P_Rn_IJ7ANypgKijpAvQ092zsQ9i4LThNeFKftLU2M

Az első:  Ennek itt története van: H-val egy-egy nehéz nap után/alatt/közben szoktuk mondogatni, hogy most aztán már tényleg jól jönne egy igazi mochito vagy egy jó martini... :) Íme a muníció (otthonra :)) használati utasítással együtt. 🙏🥂

Mivel úgy jönnek ki a napok, hogy a 6-os lottó számait a héten akkor húzzák, amikor már 42 leszek, kigondoltam valamit. Persze nem mindenki napi blogolvasó, de szombat estig hátha jártok még erre: küldhettek (az első 6) egy-egy számot és most egy ilyen szelvényt is játékba küldök, amin a blogos (nyerő!)számok lesznek. :) Aztán reméljük a legjobbakat. :) Köszi!

A tavasz csak elmúlást hozhat, az ősz viszont biztosan szívderítő megújulást jelent. Föltétlenül és csak azt. Az ősz feléleszti a szerelmeket, rutinossá és magabiztossá tesz, az ősznek van ritmusa, míg a nyár szertelen, szédült és vágyakozó. A nyár a kötelező nagy érzések évszaka, míg az ősz a spontán és valódi örömöké. Grecsó Krisztián

Edit (néni) napra sokfélével készülünk, ez az egyik: Szombaton ünnepelünk (együtt) és vasárnap el is utaznak és minden reménység szerint jövő tavasszal találkozunk újra... Mindig nehéz az elszakadás. 10 éve vették a házat Bögötén és akkor úgy számoltak, hogy ha 5 évig tudják jól használni, már akkor is nagyon örülnek. 78 és 82 évesek, fiatalabb sajnos senki nem lesz, egészségesebb se és hát a világbéke, az infláció, a pandémia, a rezsiárak, stb... stb miatt végképp bennünk van a félsz, hogy hogy tudunk jövőre újra találkozni - és persze mi is hogy leszünk. Ezért ebből az alkalomból még személyesebb ajándékot találtam ki, mint amúgy is tettem volna. Találtam egy nagy albumot és néhány képet már beletettem indításnak, afféle sorvezetőnek. amik Bögötén készültek, vagy Bögöte van rajta, illetve az ő házuk. Tudom, hogy sokat fényképeztek, mert az elkészült képek mentek Amerikába a legidősebb fiuknak e-mailben. :) A hosszú és hideg télre ezt jó programnak gondolom, feltölteni az

Regisztráltam pár napja egy új online - app-os angol tanulásra, persze elkezdeni nem volt időm és máris rám szóltak. :)

Amikor tipródsz, hogy melyik (1!) könyvet vedd meg magadnak ajándékba és kiderül, hogy nagyon nagy akció van, nem is kicsi, így vehetsz 2 könyvet. :) A csodálatos Cornwall... Ps: a #szülihét-hétfő embermentes nap volt

Hm...

Szeretettel osztom meg, igazán erőt adó, útmutató! #lemondás, fölajánlás, túlélés, el/fönntartás

A hétfőt én szeretném horgolós vagy kreatív nappá változtatni. Vagy legalább embermentes nappá. :) Minden hétfőt. Pont.

Ma szinte alig történt valami úgy, hogy ahogy eredetileg tervben volt. Először is estére volt jegyem a Vígszínház 125. szülinapjára. Menet közben délutánra is lett egy program, mert rájöttem, hogy az évadot én leginkább Zsocival vagy valaki egyéb szívemnek kedvessel kezdeném, nem egy 'idegen' színházban, színházzal. Reggelre már nagyon gyengített a legfrissebb 'vidámnapos eseményem', éreztem, hogy az esti dolog lehet, hogy nem kellene, azért mégse halmozzak és dupla programozzak. Aztán hamarosan még egy dolog jött, keresztanyámék a buszpályaudvaron jöttek rá (Zalakaros felé tartva), hogy valamit bizony bekapcsolva hagytak (konnektor szinten)... és hogy még se melegedjen, nem tudnék-e kimenni. Hát, ez volt 10-kor, épp úgy fájt a hasam, hogy az ágyról sem szívesen mozdultam, mondtam, hogy hétfő este előtt nem fog menni... OK... aztán csak nem volt ez jó érzés, közben meg már morogtam, hogy már megint hogy járok... Mégis meghirdettem az esti jegyemet, hogy lássuk, egyáltal

Íme, az ablakom megint kicsit szebb lett: Meséltem, hogy nagyon nem bírtam, hogy kórókat látok, ha kinézek. 2 muskátlim (bal oldali láda) csodálatos módon feltámadt és rengeteg bimbót duzzasztanak, a középső ládában szinte megőrült az a csalános muskátli-féleség, a jobb széliben viszont már semmi nem maradt - tegnapig.  Nem bírtam tovább. Tegnap délelőtt terven felül kellett Erzsébetre mennem és visszafelé eszembe jutott, hogy szombat délelőtt van, ha a másik megállóba megyek, hátha nyitva találom a virágost. Nyitva volt, tőle szereztem a két Erikát és az (elvileg) évelő szekfűt. Végül egy másik helyen vettem egy másik Erikát is, hogy a két hős muskátlinak is legyen új kis barátnőjük. A két-két Mézikét a széleken visszavágtam és befedtem finoman új földdel, hátha ettől történik valami gyökérből. Ha már így benne voltam, vettem egy zsák virágföldet is, a bentiek közül is néhányan törődésre szorultak, főleg a bentről hazamentett kis nyomorultak, élükön a Ficus Benjamina-val.

 Ez még mindig eszembe jut ezen a napon az események mellett, amit akkori eszemmel szerintem fel sem fogtam. Az összes körülmény nagyon élőn előttem, bennem van:  https://bernoblogja.blogspot.com/2020/09/szeptember-11.html

 Az agyam, vagyis a fantáziám nem épp a barátom, mert olyan képek és álomképek tolulnak fel rendszeresen, mint pl most is, hogy pl. hogy rendezném be a műhelyemet... máskor a kiskertemen agyalok vagy az üzletemen... Rettenet és ugye a Pinterest is ott van, hogy jobban el tudjak kalandozni... Teljesen agyament dolog ilyeneken töprengeni, mert ugye... főleg mostanság... de közben meg ugye van az idézet, hogy: Amit az elme el tud képzelni s hinni tud benne, azt meg is tudja valósítani. Napoleon Hill Szóval, hogy milyen műhelyem lenne... - valami ilyesmi - bár a munkalapom/asztalom jobban (egy másik) ablak közelében lenne és szebbet választanék. ;) De ha kisebb helyben kellene gondolkozni, hát azt is lehet... :) Hinni kell... Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lel

  Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj... Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bűbájos melankóliába feloldaná. Valahányszor az aranynapok elkövetkeznek, én elindulok, hogy létükben részesüljek, mindig kapok valamilyen belátást, mintha az év munkája akkor érett volna meg, és szüretelésre készen állna... Hamvas Béla ~ Aranynapok (Részle

 ... mintha csak tegnap történt volna, pedig már 10 éve, hogy először hazajöttem: https://bernoblogja.blogspot.com/2012/09/az-utazas-napja.html

Mai (egyik) program, mindenkinek megtalálni a helyét. 😊🍂🍃🍁👌🍂🍃

Volt jelentkező a múltkori felhívásra, így utolsó előtti pillanatban ketten is teljesítettük ezt a gyaloglás  etapot. 👌💪🚶‍♀️🏆 #helló ősz felhívás Nagyon jó élmény volt a csodás felfrissült Margitszigeten. A tempó nyilván az utolsó utáni helyre lesz elég 😆😅, de tényleg nem ez volt a lényeg. 🚶‍♀️🙏 Leginkább levegőzni, beszélgetni mentünk lépkedés közben. Utána persze még amúgy is jó sokat mászkáltam, így a napi összes km 12,5 fölött van (18228 lépés ).

Igaz, hogy semmi helyem nincs, de akkor is... 🧶♥️🙏🙃

The announcement of the Queen's death on BBC News Délután már gyanítható volt, sőt megkockáztatom, hogy már be is következett az elhunyta pár órával korábban, csak volt (kellett) némi felvezetés a publikum felé. Az egész világ nézte szerintem a híreket ezzel kapcsolatban, ami pedig most Angliában történik, az nem egy egyszerű történet. A BBC jellegzetes piros oldala gyászszínt öltött máris:  https://www.bbc.com/  Aki kicsit jobban tud angolul, érdemes inkább ott olvasgatni, mert onnan fordítgatnak és ferdítgetnek a hazai online 'lapok'. Nagyon szép, gazdag anyagokat tesznek ki sorra az angolok.  https://www.bbc.com/news/uk-61585886?at_custom3=BBC+News&at_custom1=%5Bpost+type%5D&at_custom2=facebook_page&at_custom4=E0C37E18-2F9C-11ED-9B3B-B7E02052A482&at_campaign=64&at_medium=custom7&fbclid=IwAR0wNAJM_N2trLHJizDUWYpkz12Ke5nzdILb7AhUhWV_TIa-tprAxZnZ3ko Itt pedig megy az élő adás, csak online közel 300 ezer ember nézi jelenleg:  UK and world react to dea

Ma, az olvasás világnapján mi mással leptem volna meg magam, mint ezzel a könnyvel...? (a borítót picit megáztattam sajnos) E nap kapcsán tényleg javaslom Dragomán György tegnapi írását.  https://www.facebook.com/dragomangy/posts/pfbid021dpBy9T9RhsxgmLoBVNK2Nj832Ron4ZQGnVpALuN2wwYH23aPZE3YjChZ8ph7pGNl A könyvekben minden benne van. Minden szépet, bölcset, fontos dolgot leírtak valamikor. Lehet valaki annyira arcátlan vagy öntelt, hogy ezt tagadja? De hát ki is akarná tagadni? Az ember azért olvas, hogy érezze az életet, hogy életre keltsen a maga számára olyan dolgokat, amelyeknek létezéséről addig nem tudott. Azoknak a tekervényeknek az agyban mindnek megvan a maga funkciója, némelyik ki sincs használva, minden idegvégződés ingerületre vár. És ez mind benne van a könyvekben. Minden. Az egész őrült világot megtalálod bennük, ha tudod, hol keresd. Az olvasás nem menekülés az életből. Az olvasás az élet. Életet teremt. Adam Kennedy

E kettő ennyire feltámasztotta magát.

Múlt szombaton csak úgy kapcsolgattam Bögötén a tévét, amikor meghallottam ennek a dalnak kb az utolsó harmadát a Szerencseszombatban.  #általadvagyok Csézyért általában nem rajongok, Pál Dénest egy időben sokat hallgattam, mert a hangját nagyon szeretem, de az újabb zenei stílusát már kevésbé, viszont ez a dal így nagyon szép lett. 

 Mostanában tényleg mindig pont az olvasást tolom odébb vagy legalább későbbre, addigra meg már elalszom. Az is igaz, hogy a benti fény (hiányában) a szemem nagyon elfárad már kora délutánra legkésőbb. Dragomán György FB-oldalán nagyon ajánlom a mai (szeptember 7.) bejegyzését, ahol 20 pontban ír arról, hogy a gyerekeket hogy szoktassuk olvasásra, alatta posztokban pedig tovább fejtegeti még a pontokat, egyre-egyre bővíti saját írását remek ötletekkel. Legszívesebben máris hazamennék olvasni. :) Vagy ki a napfényes parkba. https://www.facebook.com/dragomangy/ A felnőtteknek szóló tippeket idemásolom, de tényleg érdemes elolvasni a többit is, bárkinek, akinek van a közelében gyerek. Már máskor is írt hasonlókat, illetve néhányról tényleg mesélt anno a Benczúr-kertben. Az a beszélgetés Nyáry Krisztiánnal máig nagy élmény, szép emlék. Dragomán György Ugyanez feélnőtteknek: mániám, hogy mindenkinek kell legyen erre legalább napi fél órája, aki ennyit rá tud szánni már elolvas átlagosan hav

Egy nagyon remek írás, ima, kérés, vélemény Lackfi János FB_faláról: Lackfi János Az okosok széjjelpörgetik az agyukat, hátha sikerül még hatékonyabb tömegpusztító fegyvereket létrehozni, aztán szépen bebújnak a bunkereikbe, majd mire kimásznak, övék lesz a föld, és ennek már most előre örülnek. Isten rögtön intézkedik, megbízza a szelídeket, hogy legyenek még szelídebbek, fertőzzenek meg kedvességükkel minél több embert, hadd terjedjen el ez a lelki betegség, a kiboríthatatlan béke emberei sokasodjanak. Az okosok kitalálják, hogy lehet a kölcsönöket, vagyis a pénzt érő üres buborékokat adni-venni, tőzsdére vinni, itt a piros, hol a pirost játszani velük, amikor meg összeomlik az egész hóbelevanc, egyszeriben kámforrá válnak, a kisemberek élete meg bedől. Isten haladéktalanul beindítja a világszintű hálaprogramot, aki csak akarja, megtanulhatja, mit jelent a kevésnek is örülni, a semmiségben megpillantani a mindent, mindenféle árfolyamoktól független belső boldogságban létezni. Az oko

 A Kálvin téren ráértem bámulni a falat, hogy ezek vajon szarvasok-e és karácsonyi motívumok, mivel negyed 10-kor épp elment az orrom előtt a metro... elértem volna, ha előttem egy kis vékonylábú haladt volna... A metrón aztán még merengtem (volna) az este átélteken, de velem szembe leült egy fiatal pár, épp veszekedés vagy sértődés után lehettek, úgy sütött belőlük a negatív feszültség, hogy rossz volt a közelükben ülni, már azon gondolkoztam, hogy átülök. (a virágosnál meg már láttam mikulásvirágot... van kérdés?) :)

Pár hete, bár lehet, hogy nem is annyira régen, talán ebéd utáni lapozgatás során jött szembe eme program. Nem sokat vacilláltam, annyira hívott. Gyorsan megnéztem, hogy szabad estém van-e és hogy haza lehet-e jönni. Pár nap múlva megláttam, hogy viszont pont ekkor Havasi meg a Zsinagógában muzsikál... Még ma délben is elbizonytalanodtam, hogy nem kellett-e volna inkább odamenni. A Márai Sándor Művelődési Ház/Központ igazából egész máshol van, mint sejtettem, de odataláltam. Nagyon szép hely lett! Bár a székek nagyon kényelmetlenek! 5 körül jutott eszembe, hogy én ma akartam kicsit sminkelni is, közben még várt egy elmulasztott/elhalasztott névnap pótlása (nem az enyém) és jött még ez a program ma estére, közben komolyan próbára tesz az egérlyukméretű és sötétségű irodám. Szóval nem annyira koncentráltan érkeztem meg. Még délután is volt egy átsuhanó ronda gondolat, hogy kell-e ez nekem egyáltalán. De igyekeztem magammal megértetni,és saját magamat is emlékeztetni, hogy

Kár, hogy csokit nem ad. 🤭🙃

Egy remek hely, ami még mindig nagyon jól tartja magát és minket is. 😍👏🙏

 Boldizsár Ildikó hétvégéi posztját másolom ide: Boldizsár Ildikó n o o S t d s p r e , i . : i   e 6 u 2 0 9 u l t r z 3 6 p S u m 5 u 5 1 b 8 g l   e t 1 1 9 7 5 0 2 4 0 4 4 g 2 3 3 e    ·  ÉS MÉGIS… Lélekpróbáló hetek vannak mögöttünk és előttünk, nehéz hitelesen bármilyen erősítő, vigasztaló szót mondani. Napok óta keresgélem, mibe kapaszkodhatnánk az új tanév kezdetén, amikor minden ezerszer nehezebb, mint máskor – pedig „máskor” sem volt könnyű… Most, amikor már minden szinten felborulni látszik az egyensúly, hol keressük a „Rendet”? Lassan már azt is meg kell köszönnünk, hogy feljön a Nap, és végül mégiscsak esik pár csepp eső. ÉS MÉGIS. Július végén barátom, a hársfa, a megkülönböztetett bánásmód ellenére lehullajtotta összes levelét, és pusztulásnak indult. Átéltem, milyen az: könnyekkel öntözni egy fát. Pár napja azonban - egészen váratlanul - új rügyeket bontott, beborította magát a megújulás reményével… Üzenetet küldött. A tőle nem messze álló fiatal gesztenyefát esernyővel