berno

Íme, a 8600. bejegyzés! 😘👋🙏👏

A kinti olvasztó meleg beszorított a házba, úgyhogy kicsit körülnéztem a kreatív dolgok között. 🤩

Vannak napok amikor egy-egy dallammal vagy csak egy foszlánnyal ébredek,aztán vagy történik vele valami, vagy nem. Néha alig jövök rá, hogy miből is van. Ma a "jéghideg csókot küld az éj..." dallammal ébredtem, még a pótlón is velem volt,aztán eltűnt, meg is feledkeztem róla. Most este viszont visszatért, így meg is hallgattam. 😄 Nagyon szép dal, sajnos a YouTube-on csak JK-s van... A Pendragon-legenda egyik legszebb dala. 👌👏🙏🎭 amúgy nem egy vidám dal, de... https://youtu.be/BWEzeGZ_dOc Bár ősztől nem lehet majd nagyon ismételgetnem a színházban, de nem hiszem, hogy én ennek nagyon ellen tudnék majd állni, főleg egyes szereposztás esetében. Ritkán jól sikerült előadás minden szempontból, a zenéje meg magában is leg-leg! 👌🙏

12 nap múlva elrepülök - csak nem ladikkal megyek, bár ez sem lenne így rossz -, ha minden jól megy végülis, ezért ma pánikszerűen frissíteni kezdtem a higi-szekciómat a kézipoggyáshoz. Ez ennél csak több lesz... Reméltem pedig, hogy amikor végre szabadságra mehetek, még gond és nagyobb pánik nélkül utazhatok. (Igazából ez majdnem csak 11 nap, hiszen majd a hajnali járat lesz.)

hm... ez nagy kedvencem, ezt az albumot elég sokszor szoktam vonatozgatás közben hallgatni, csodálatos, ez a duett főleg... :)

Az emberré válás szabályai 1. Kapsz egy testet - Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd. ... 2. Tanulsz - Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket. 3. Nincs balsiker, csak tanulság - A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A "sikertelen'' kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az "eredményesek''. 4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle - Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz. 5. A tanulásnak soha nincs vége - Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort. 6. Semmivel sem jobb "ott'', mint, "itt'' - Mire eljutsz "oda'', az "amott'' még vonzób

  ... fonalat se... mivel sem időben, sem energiában nem jutok hozzá a kreatív ügyeimhez - és ha hozzájutnék sem tudnék eladásra termelni, mert nem tudom eladni - , komolyan megfontoltam, hogy túl adok a műhelyemen és a felgyűlt kellékeken. Fájó pont ide eljutni. :(

 Sajnálom, hogy nincs km-számlálója. Sokat megtett 2 és 4 keréken, vagy csak a hasán utazva. Az egyik legjobb vételem és hű utitársam. Íme, ilyen volt a születése 7 évvel ezelőtt:  #hűtársam

Tudd, hogy magától az élet sohasem szép. Széppé kell formálni, meg kell csinálni. Mint gazosból egy szép kertet, vagy a halálos csendből és a hangok bántó zűrzavarából a szép dalt és a zenét: teremteni. A "poézis" görög szó, azt jelenti, "elkészíteni" - úgy kell megcsinálni, hogy szép legyen és örömteli. Hogyan? Mivel? Lelked hatalmával. Nagy pillanat, amikor ráébredsz majd, hogy mindent te teszel, minden belőled jön. Élő forrás van benned. És ez működik, szüntelenül. Esőben, hóban, vigasztalan időben is pompásan érezheted magad, és derűt varázsolhatsz magadban, másokban saját lelked hatalmánál fogva. Egyszer rájössz majd, hogy saját Napod van. Ez adja az életedet, az erődet, de örömödet, a kedvedet és a bizakodásodat is. Az énünk akkor lesz külvilágfüggő, ha a saját Napunk nem süt. Pontosabban amikor nem érezzük magunkban, hogy ragyog, hogy melegít, világít - ezt az állapotot hívják depressziónak. Ilyenkor lelkünk sötét felhőiben járunk. És azért imádkozunk, hog

Ez nem nekem való :(

Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel... Mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik A Csoda, a Remény, a Szeretet és a Holnap Álmai. Ron Cristian

Vicces, de örülök, hogy jóval később kerülnek a kezembe a NL-k, mert 2018 karácsonyán (valós időben) nem hiszem, hogy elolvastam volna Lackfit... bezzeg most pótoltam és meg is osztom.

Igyekszem minden este egy kicsit foglalkozni a jó ideje elhanyagolt angollal. Most épp így.

Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy kartondobozt és azelkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével. – Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan: az otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt. Az elején a hallgatóknak szórakoztatónak tűnt a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe jutottak. Majd lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben ... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűz

Amennyire örültem, hogy augusztusban repülhetek Angliába, jelenleg legalább annyi a kétségem is. A vírus, a kinti forróság, a légitársaságok sz@kodása, az égbekiáltó devizaárfolyamok, stb,stb... Megnéztem tegnapelőtt, hogy valamit tudnék-e variálni, de többe kerül törölni a két járatot, mint amennyiért vettem a jegyeket. 10 nap a kintlétem, az éves szabadságom nagy része ez a 7 nap, amit így érint az utazás. Csak remélni merem, hogy nem kapom el kint (sem) a Covid-ot. Erre a 10 napra csoportosítottam át a szülinapozás lehetőségeit is, mert még egy út nem fér bele a költségvetésbe, de olyan drágulás lett mindenhol, hogy kérdéses, hogy bármilyen kicsi utazgatás megoldható lesz-e. :( Közben örülök, hogy végül nem terheltem be magam anyagilag egy (másik) külföldi utazással. Mához két hétre van az indulás.

Az elinduláshoz valóban nagy lendület és sok bátorság kell. Gondoljunk csak bele, hányszor halogatjuk ezt a döntést, megfelelőbb alkalmakra, jobb időkre várva. A január elsejére, amikor elkezdünk majd diétázni, a nyugdíjaskorunkra, amikor végre lesz időnk élni… Valójában azonban a mesehősök és a hétköznapi hősök történetei is azt bizonyítják: nincs olyan, hogy tökéletesen felkészültünk. Nem akkor kell elindulni, amikor már minden képesség birtokában vagyunk, hanem akár már holnap, egy esős szerdai napon, ami pedig még nem áll rendelkezésünkre, azt majd útközben megszerezzük, elsajátítjuk. Dr. Kádár Annamária: Életbátorság

 hm... szűkszavű ömlengés egy három évvel ezelőtti eseményről. :) https://bernoblogja.blogspot.com/2019/07/a-szombat-este-orome.html

  Szabó T. Anna e d S r t n o o s p 4 7 f . g 9 l 0 l ú   u 7 3 J 1 2 5 s 0 l 9 ,   1 8 1 9 t a i 5 i 9 3 7 5 3 7 1 i f 4 0 : l 7 1 f h    ·  Ott ahol élsz, ott láss csodát. Egy cefreszagú almafát. Vadmurok ernyőjén a foltot. Egy piros falat, mikor boldog. Hullott szilvákat, pocsolyákat. Ahogy a vad nyár mindent áthat. A napunk úgyis lemegy egyszer. De addig: fogd, és ne ereszd el. Sokat jár a fejemben mostanában ez a két évvel ezelőtt írt vers. Annyi megszorítás, annyi szorongás közt mindig megmarad reménynek, hogy, amiképpen Babits mondta, "ki méltó látni a csodát,/ az a csodát magában hordja" - életem legszebb emlékei közt nem a messzi nagyvárosok felfedezése a legédesebb, hanem a séták a nagymamámmal a tömbház mögötti "kisparkban", a heverés barátokkal a dombtetőn, a kolozsvári és budaörsi kirándulások rácsodálkozásai és felszabadult beszélgetései, vagyis a karnyújtásnyira lévő örömök. Ezek, amíg nem hull tűz az égből, talán megmaradnak nekünk, a séták kötelmek

 Tegnap épp a Jysk-ben térdelve válogattam a csúszásgátló szőnyegeket, amikor megjelent mellettem Soma. Az összes 2-3 évével. Óriási méretű (hozzá képest) fürdőszoba szőnyeget ölelt, a kicsi karjaival át sem érte. Azt mondja nekem: Te mit választ? :) Megmutattam neki és elmeséltem, hogy miért kell ez nekem. Szinte hallottam a gondolatait, hogy ő is válasszon-e egy olyat, de láttam, hogy nem akar a korábban szerzett kincsétől megválni. Ahogy a szülők idegesen megjelentek mellettünk, rájöttem, hogy ők egyáltalán nem akartak szőnyeget venni a fürdőbe. Somát elcsalogatták a fürdőszoba részlegről, pedig még lettek volna kérdéseim.

... amikor 17-23 fok volt jellemző Angliában nyaranta? Szegény angolok, ez nagyon komoly, hogy Londonban 35 fok van. Az ott sokkal többnek érződik! Én ott 24 fokig voltam jól.  Néha volt 26 fok, de a pára miatt én már ájuldoztam. Mi jön még.. ? 🌍🌞🌡

 2 hónap múlvára és még továbbra: Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat négy szobával,vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mojhos legyen a teteje, és olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én és az akit szeretek... Wass Albert

Ebbe többször is belefutottam már, ideje újra ránézni a dolgokra:

Jó pihenést Berni! - hallottam pénteken 2-kor... Hát ilyen volt, már éppen ráértem volna pihenni, amikor eljött a hétvége vége...

Nem szoktam ennyire korán naptárt venni, de idén mégis megtettem - hogy lesz-e mit beleírni, azt ki tudja... de legalább szép lesz... így küldtem el a rendelést is. A naptár erdetileg is horgolt terítőn várakozott, tehát nálam ismerős környezetbe érkezett. Aztán pár nap múlva ezt olvastam a készítőnél: Magamra vettem, pedig akkor még el sem indult ez a rengeteg éles megélhetési ezmegaz. A naptár még Bögötén maradt, egyelőre nem látom a hogyantovábbot..., a 2023-at végképp nem. Még a két hét múlvát sem.

... mostanában mindig van gyerektársaságom a vonaton. 😅 A mostani nagyon direkt IC-s útitárs Gerda. És Bori az anyukájukkal. Ahogy meglátta anyukájuk, hogy együtt ülünk, felsóhajtott és mondta a lányoknak, hogy szegény néni... 😅 Egy egész ellátmánnyal indultak neki Veszprémből Budapestnek. A doboz mögött alszik Bori, akinek legalább 10 lepkés és 2 unikornisos csatja van. A hajában! Félálomban meglátta, hogy szendvicsem van és élet-halál arccal közölte, hogy neki is kell. Közben meredten nézett az arcomba. Ijesztő volt. 🥙 Szerencsére elaludt, mert szendvicsük nem volt. 😉🤭 Amire fotózni tudtam, az asztalról sajnos eltűnt párna-szolgálatba egy hatalmas nagyon lila-rózsaszín plüss unikornis. A rózsaszín  hátizsák tartalma nem derült ki. Pest határában előkerült egy csillogós/szatén fekete kis retikül ('tácsi') is,aminek Minni fülei voltak. Eldobtam magam... 😄🙈 ... de hogy mi volt benne...?!  🙃 láttam egy gyerekmobilt, valami pörgős (!) Nyuszit és a banán nehezen

Mióta hetente - mint a kollégisták - megteszem vágányzarral és pótlóbuszozgatással "gazdagítva" a 2x200 km-t, komoly kihívás minél kevesebb cuccal utazni... ennyi a tűréshatárom (a dzseki nem vicc, néha az IC- n lefagyasztanak): ... íme a tartalom... Egyszer majd játszunk olyat, hogy mi NINCS Berni táskájában?! 😅🙈

Sajnos nem minden kerti munka végezhető kesztyűben, de igyekszem minél jobban vigyázni a mancsaimra. Nekem ehhez hozzátartozik, hogy igyekszem minél cukibb kesztyűket beszerezni. 😁🧤 Ezen a nyáron meglehetősen sok fogy (nem mind mosható, illetve munkánként is változó fazonjaim vannak), íme a legújabb, ja, és alig kapni 6-7-es méretet.

... egyre jobban mutatja magát, de még mindig sok munka van vele

A hétvégi legkedvesebb rózsika eső után:

Kifejezetten taszítanak a kaktuszok, de ez a kettő ahogy kinyílt, mégiscsak szépek.

 Emlék, ma 5 éve történt:  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/07/gyerekszaj.html

Sokféle módja lehet, hogy óvjuk magunkat, mikor így, mikor úgy. Íme néhány ötlet:

 Félix-szel hétfőn "találkoztam". Kicsi ovis, szöszi és olyan lelkes volt (mindentől!), hogy legszívesebben hazahoztam volna. :) A családi vonatkozásokra nem jöttem rá, egy még kisebb szöszi kislány volt vele és két idősebb nő, hogy melyik volt az Anya, arra nem jöttem rá, de annyira nem is akartam kíváncsiskodni, csak fél vagonnal odébb is vigyorogtam és szinte már felnevettem. Az idősebbik nő egy hatalmas bőröndöt rángatott. Sárváron vettem észre őket, amikor felszálltak. Be nem állt a szája. Anya, ti fogtok enni? Anya, már Ajkán vagyunk? Anya, szabad itt morzsázni? Anya, miért fertőtlenítesz? Anya, KIDOBTAD az almát az ablakon?! Anya, máris sokkal jó a kedvem, hogy vonatozunk!!! Tényleg még buszozni is fogunk és MÉG EGYSZER VONATOZUUNK?! Anya, alig várom, hogy elmeséljem apának, hogy én már buszoztam is. Még soha életemben nem mentem villamos mozdonnyal!!! Anya, itt a vonaton mindenki a Mamához készül...? :) Közben a fiatalabbik felnőtt nő találós kérdéseket olvasott fel é

  Hipp-hipp hurrá! 11 éves a berno blog. :) Annyi minden volt tervben, de majd a 12-re. :) Reggelre szerettem volna már ezt a bejegyzést, de tényleg nem fértem hozzá semmihez. Annyi minden és annyi bejegyzés történt ebben a 11 évben. Mostanában egyre jobban esik visszaolvasgatni, emlékezni. Nem gondoltam 11 éve, hogy ilyen sokáig fog menni, hogy beválik, hogy lesz kedvem írni, lesz mit megosztani, lesz aki még mindig olvasgatja vagy bele-belepislant. Eredetileg ugye azért született meg a blog, mert elindultam Angliába és egyszerűbbnek tűnt itt megosztogatni az élményeket, történéseket azok között, akiket érdekelhet majd a nagy kaland, mint nagyjából ugyanazt e-mailben leírni.  #az első bejegyzés ; ez pedig a 8563. :) Aztán mind jobban megszerettem, egyre jobban megtaláltam a hangomat, sokszor volt jó támaszom, remek naplónak is, a gyerekekről, élményekről is sokat írtam, sok fotót, zenét, idézetet osztottam meg. (Jóval több lett a bejegyzés is, ehhez persze nagy segítség a korlátlan ne

Nyomtam egy laza hosszú hétvégét a legutóbbi alkalommal... :)

Te melyiket választanád...? ;)

A múlt hétvége legkedvesebbje díjat ő nyerte:

Vasárnap újabb levendulaszüret volt, egy bokor még mindig maradt. :)

Ezek még a múlt hétvégi hőfokok... 12 fokos reggeli hőmérséklet otthon és közben látni, hogy az éjszakai időjárás úgy alakult, hogy Angliában volt melegebb. 

A hétvégéim az általam nem kedvelt MÁV-területeken indulnak és végződnek... Ez itt épp a sárvári állomás... Az 50-es tábla sok minden jelenthet, 50 állomást, 50 utat, ki tudja? :) Annyi minden (változás) van mostanában, hogy egyszerűen a blogoláshoz sem jutottam hozzá már napokig. Most is majd elalszom, de már szerettem volna pótolni.

 Egy csomó mindent hiányolok belőle, meg van még több, ami nem szimpatikus, mégis jó ötlet, jó kis elvonulás lehetne. Vagy jó buli lehetne egy ilyet összehozni, mint szervező. :) #tábor_program

 Ma reggel Valmont-nal ébredtem a fülemben, vagyis a nagy dalának egy részletével. Nehezen eszméltem és utána csak mind több hiány jött fel a lelkemben.  Ma már két hete, hogy utoljára voltam rendesen színházban (az Ebugatta más kérdés/élmény) már egy hete el kellett tényleg szakadni a másik helytől. Sok-sok szomorúság, szorongás, idegeskedés és hiány. :( és sehol sem találom igazán a helyemet Ma reggel kaptam ezt az idézetet, most ezzel próbálom felvértezni magamat és valamit lép(ked)ni. Nehéz idők jönnek. De ne félj! Ha csodát akarsz látni, bújj elő a páncélzatodból! A csoda sokkal erősebb a vasnál! (Richard Bach)

Nebáncs István és párja nem bírta tovább a százfokos középső ládában, ezért próbáltam pótolni a hiányukat...

Vasárnap futottam bele a vonaton a melegtől és a tömegtől kitikkadva és a hétvégéi családi eseményektől kimerülve. Szinte hangról-hangra ismertem - ugrott be később -, gyerekként nagyon sokat hallgattam még kazettán Vanessa Mae-től. Vele is meghallgattam újra, de a közelében nincs ennek:

A költözés további negatív hozománya, hogy messzebb kerültem a fonalas boltomtól, zárásig csak pénteken tudok odaérni, jajajj.

 A lelkem diktál, ma már ennyire kiengedett, hogy ezeket a rusnyaságokat felszámoltam (a pénteki költözés óta). Az elengedés egy folyamat, melynek egyik lényeges eleme: feladni a veszteségekhez, sérelmekhez, traumákhoz való kötődést, és döntést hozni arról, hogy új irányba indulunk. Ennek viszont az az egyik feltétele, hogy érzelmi beszorultságunk feloldódjon, és a múltba zárt emóciók szabad utat kapjanak a kifejeződés felé, testi átéléssel, hanggal, akár mozgással, elképzelt helyzetek újrajátszásával, és így tovább. A legtöbb embernek – és ez alól saját magamat sem tekintem kivételnek – ez bizony nehéz, és sokszor nem is megy egyedül. Aki viszont egyszer mélyen, a zsigereiben és a szívében megérzi, a fejében pedig tisztán megérti, mekkora szabadsághoz jut az által, hogy megtanul elengedni, annak nem lesz már kérdés, hogy ezt érdemes gyakorolni, rutinná tenni, és kiterjeszteni minél több olyan dologra az életében, amitől korábban félt, vagy amihez kötődött. Az e

Idén ennyi jut Itáliából... :( Az is igaz, hogy még ez is nehezen jön össze, már két hétvégén is megvonatoztattam és kb egy fél oldalt tudtam olvasni.

Jó ideje készültem, hogy MÉG nézném Raoul-nak. Csak vagy sok minden volt, vagy a hétvégék ugye... így jár, aki halogat. Ebben a szerepben láttam először száz éve. Aztán Sanyi is Raoul lett, és Zsoci hanyagolva lett. :(  Szegény, pedig...  Hétvégén aztán eljátszott az utolsót... hiába vártam, hogy Fantom legyen vagy Jean Valjean (a Madách-ban)... #HZs Nagyon szeretem ahogy mesél is, és hogy egy színháztörténeti lexikon van a fejében.

... ahányszor nézem, lenyűgöz, rázogatom a lábam és dudorászgatok, pedig nem is szeretem ezt a dalt. :)

Erre a részre sokat kellett várni, de megérte. Nagy cselló-ünnep lesz az A koncert. Addig keresek egy csellótanárt... az inspiráció már megvan. 😉 #Hauser's story5

Nyáron annyi a kerti elfoglaltság, hogy néha kicsi horgoláson kívül nem igazán jut idő (erő) szinte semmi kreatív mókára. Ma egy kis 'kopogtató' azért elkészült egy névnaposnak. Ilyenkor persze aztán izgulok, hogy tetszik-e és hogy milyen helyre kerül. 🤗

#terápia 

 Idén nagy ötéves jubileuma van több dolognak is. Hihetetlen, hogy elszaladtak az évek, közben meg nagyon érzem a terheit is. Na de, arra gondoltam, hogy ahogy a FB-fal is dobál fel emlékeket, én is ezt teszem itt a blogban - ami egyébként hamarosan 11 éves lesz. Az egyik legkedvesebb emlékemmel kezdem: ma 5 éve, hogy a Mucit megkeresztelhettem. Nagyon fontos ez nekem, nagyon szép volt az egész rákészülés, ahogy hittanra járt, az esemény, az ajándékom, stb. És ahogy ő ezt a címkét szereti használni rajtam, az mindig szívetmelengető, az egész gyerek az, mégha kamasz is... ;) Most épp Covid-os szegény, immár másodszor. Íme a keresztelő:  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/07/keresztelo.html És az előzmény:  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/05/keresztanya-3-resz.html És a keresztelős ajándékom, amit most már tényleg többször láttatok rajtam, azóta több charm van rajta, de mindnek jelentése van:  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/07/keresztmamisdi.html Ami ezekben a posztokban

'Ezek' meg mekkorák! 😲🤩 Mondom mindig, hogy zöldek között a meleg is más. Fél 8 lesz, elvileg még mindig 34 fok van, de teljesen élhető kint ücsörögni és a lebukni készülő napot nézegetni.