berno

Az elmúlt években, akár ha csak az utolsó négy évet nézem is, rengetegszer elmentem ezen az útvonalon és soha nem jutott eszembe, hogy az árkádok alatt is lehetne menni, nemcsak az utcai - igazi - részen. :)

A szemfülesek már látták korábban ennek a posztnak a vázlatát, most igyekszem megtölteni tartalommal is. :) Dolgos és meleg hét volt ez is, nem maradt sajnos időm korábban megírni és sajnos a piszkozat helyett véletlenül kikerült. Érdekes módon az egész hétnek lehetne ez a címe vagy egyfajta mottója: továbbadni; mindenesetre nagyon elkísért ez a gondolat, lehet, hogy jobb is, hogy nem osztottam meg rögtön úgy rendesen. Már nem is tudom, honnan indult, onnan biztosan, hogy egyik reggel, talán kedden a metrópótlón hallgattam vissza a vasárnapi szentbeszédet:  #PF_2021. július 25.  (15. perctől van a szentbeszéd) (Annyit ülök reggel a buszon, hogy otthon elérnék Sárvárra :), itt meg lehet végre érdemi dolgokat is hallgatni, 'tömegeket' felköszönteni (egyik napra jutott 2 névnapos egy szülinappal, másnapra két névnapos - és még mennyi embert kifelejtettem sajnos) és jól elkésni is.) Szóval a szentbeszéd igazából a továbbadásról szólt és volt benne egy példa (30. perctől), aminek az

Szegény kis kisvirágaim még úgy sem bírják a meleget mint én, igaz, hogy ők ülnek éjjel-nappal az ablakban... többen rossz bőrben vannak, biztatásul kaptak új harcostársakat. Egy kérdés volt az Obi-ban: ki szeretne hazajönni Bernivel? Ők négyen nyújtozkodtak leginkább:

... elrohantam végre megvenni az őszre kinézett Erkel- jegyeket az Opera-szervezésre, és hát ilyen csodákat látni a "szimpla" lépcsőházban... 😲 Egyébként csodálatosan szép lesz az Opera, kívülről már alakul, lélegzetelállító.

... mert a perecnek is lehet szülinapja! ✌🥨🍾 És  csak ennyit kellett (t)enni érte :)

Ma, Anna (Anikó - anyukám) névnapján, hétfőn reggel, amikor végig pótlóbusz jár (ami igazából még jó is, mert nem kell átszállni) úgy éreztem a négynaposra nyújtott hétvége után, hogy én képtelen vagyok valami extra tuning nélkül elkezdeni a napot. Íme: A latte csodálatos volt, és a pultos Marci kedves volt.  *A poszt a szép kártya segítségével jöhetett létre.

…mert lenyomatot készít a lelked minden helyről, ahol egyszer boldog voltál. Ez mágikus, érzéki montázs, erősebb minden fényképnél. A hely, ahol boldog voltál, nem mozdul belőled, nem cserélődik ki egy másikra és nem vész el. Megmarad neked... Montorffy Letti ... több is "bekúszásom" is van mostanában, hogy csak úgy jönnek a képek, innen tudom, hogy merre-hova vágynék, de nagyon...

Ebéd utáni fűbenhátonfekvős felhőnézős ...

Mai hangulat, az állat a képen az, aminek látszik: vaddisznómalac 🐗 a hegyszomszéd telkén...

Vergődöm egy ideje sok dolog között és már egy ideje érlelődik bennem, hogy keressek közösséget, új kapcsolódásokat hasonló értékek mentén. Hónapok óta nekem jön a NEK-önkéntes (Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus) hirdetése hol innen, hol onnan, ahogy az egész kongresszus. A pápai misére az egész családot (mármint anyukámat és keresztanyámat) beregisztráltam, mert úgy éreztem, hogy ez a legkevesebb. Aztán azt éreztem, hogy nekem ez nem elég, ezért elgondolkoztam, hogy hova vegyek jegyet. Aztán nekem jött egy ma reggeli idézet, majd addig kavirnyáltam a weblapon, amíg büszke  regisztrált önkéntes lettem és kiválasztottam több rendezvényt, feladatot, amit szívesen vállalnék. Persze a legtöbb hétköznap lesz, és ez egy olyan program, feladat, egyfajta tanúságtétel, amiért jó szívvel be fogom áldozni a szülinapi szabadságokat, vagy annak egy részét. Most ennek van az ideje, ez az én (fel)vállalásom. A kongresszust tavaly már elhalasztották, bízunk benne, hogy idén talán megt

Hetekig, vagy talán hónapokig sem volt eső, most meg központi ügy lett, főleg szabadtéri rendezvények előtt, közben sokadszorra fogadom meg, hogy nincs több szabadtéri bohóckodás. Eljött a Szabad ég alatt - Oper Air - musical/operett gála, amit tavaly egyébként nagyon szerettünk. A péntek estének érdekesen indultunk neki, én többnyire minden pontján morogtam jó előre. Tényleg kellett-e jegyet venni (jóval drágább lett, későn kezdődik), most tényleg nincs/nem lesz esőnap, tényleg nem lehet kinyitni az esernyőt -ha esik se, én ugyan hazamegyek majd, amint esik, miért kellett operetteseket hívni, tuti ugyanaz a műsor lesz, meg különben is, stb. stb. ... Indulás előtt újabb veszekedés a szekrénnyel, szóval na... :) Előadás előttre szerveztünk közös vacsit, végül megegyeztünk a nemrég nyitott Vapiano-ban, ahol az aldente tészta az aldenténél is aldentébb lett, de amúgy nagyon finom volt... Aztán egész jól bejutottunk (helyfoglalás), egész jó helyünk lett és szerencsére időben el

Vajon mennyire lehet egy hétfő nagyon vacak egy tízes skálán? Az én mutatóm ma biztosan kiakadt. Reggel még csak-csak elindultam valahogy, nagyjából saját magamhoz képest időben is lettem volna, ha nem derül ki a metróról átszállva a villamosra, hogy az mindjárt nem megy tovább, szálljak át erre 👇a buszra (ami elég kicsi, ilyenkor mindig tele van és kb tíz percenkét jár), vagy menjek a 4-6-os villamossal, ami szintén nem túl jó, de további kellemes utazást kívánnak... (nem pestieknek írom, hogy ha már az aluljáróban kiderül, hogy nem jár a 2-es villamos (akkorra már jó ideje), a metrópótlót választom, és ugyan ugyanúgy a Nyugatihoz jutok, de jó fél órával korábban és akkor megúszom az esőt) Úgyhogy mégis a 4-6-os villamost választottam, mert az akkorra legalább már járt, igaz, elég lassan, de jobbnak tűnt a busznál, bár +10 perc gyaloglás. Nyugatinál már ömlött az eső, gondoltam, hogy innen még helyre tudom hozni a napot, ezért kivételesen szereztem reggeli a Bite-ból, aztán elindulta

A hétvégének számos pontja és időpontja megváltozott, kivéve, hogy korán lett vasárnap este és 2 hónap maradt a 40-ből... Eredetileg 17-én lett volna egy családi ebéd (Keresztanyám pénteken volt 77), majd 18-án lett volna ez a kirándulás, az egész júliust eköré szerveztem, nagyon bosszantott, hogy elmarad. http://vivalditravel.hu/reszletek/sajat/355/eszterhaza_rozsai__latogatas_a_fertodi_kastelyban_es_seta_gyorben  Azt most már le sem írom, hogy milyen nehezen lett meg az út, a dátum, a leszervezés, stb, és közben az utazási iroda áttette 25-re az utat, ami meg nekem dátumban nem megfelelő. Szóval nem néz(t)ünk rózsákat és a szombatra tervezett kirándulásból sem lett megint semmi, úgyhogy sajnos mínusz egy nap, ami utazásos (csak belföldi) feltöltődésre lett volna használható - és az időjárás előrejelzés is átvágott. Aztán eljött a tegnap délután és megérkezett az októberben 2. évét betöltő legkisebb emberke a családban: Dominik. Hozta a kicsi praclijában a kis matchboxait, egy nagyobb

A pénteki délutánom nagyon szerencsésen alakult, mert hivatali ügyben kellett mennem a Vár egy részébe, és az így kapott ajándék órákat igyekeztem minél jobban kihasználni. Már régóta vágytam, aztán amikor a Lánchídat lezárták, kicsit alábbhagyott lelkesedésem, mert nehezebb feljutni. Igazából bentről nem is, de ha otthonról indulnék neki hétvégén, az nagyobb macera.  Múltkor, a könyvkötés után is terveztem, de akkor teljesen lefáradtam. :) Szóval teljesítettem a kötelező dolgot, aztán feltankoltam az információs irodában és elsétáltam a Mátyás templomig. Akkor már tudtam, hogy be fogok menni a Mátyás templomba, ahol évekkel ezelőtt egyszer már voltam, de vágytam vissza, főleg így, hogy most alig van turista. Mindennek van előnye. Érdeklődőknek írom, hogy bár már 2000 Ft lett a belépő (akkor még 1000-ért voltunk), viszont elfogadják a Szép kártyát. (Előtte még tettem egy kis kitérőt a réteseshez! :) ) Mindent megnéztem, volt lehetőség igazán elcsendesedni, gyertyát gyújtani, utána olva

A titkos estére július 15-én, múlt csütörtökön került sor. Nagyon régen megvettem a jegyet - ahogy kiírták - és elsőre az volt a gondolatom, hogy mi hárman 'dragománosok' megyünk, végül ketten mentünk és nagyon jól éreztük magunkat. Ez a jó megoldás, jobb napjaimon, amikor föntebb van a lelkierőm rátervezek a naptárra és cselekszem, így biztosítom a lelki töltést, töltődést. Nagyon meleg volt a múlt hét is, szerda éjjel komoly vihar is volt, ha azokon a napokon kellett volna jegyet venni, biztosan nem teszek két lépést se, csak elterülök otthon a hűsítő zuhany után, aztán nagyon bánkódhattam volna. Szóval megvolt a jegy, hazarohantam meg vissza, közben csúnyán összevesztem a ruhásszekrénnyel... :) de időben ott voltam a kedves Benczúr kertben, ahol már korábban is kedves emlékeim születtek. Abban a helyben azt is szeretem, hogy jó belépni, úgy érzem, hogy szívesen látnak.  Ha röviden írnék - de most nem ez a terv -, akkor csak azt írnám, hogy igazán inspiráló,értékes esténk vol

Először a szatyor tűnt fel, ahogy kúszódott föl a villamosra, csak úgy csörögtek a kerekei... Aztán megláttam a picivel nagyobb tulajdonost. Samunak szólítgatta anyukája, nővére pedig a nyuszis nyunyókáját szorongatta (nem sokkal volt nagyobb ő sem, sem a szatyorhoz, sem öccséhez képest), bőven elfértek ketten egy ülésen. Kis csokibarna gombszemeivel csak úgy pislogott kifelé Samu a kalapja alól és a kincses szatyrot egy pillanatra sem engedte el. Traktorok és pótkocsik laktak benne. Én pedig ámulattal néztem a birtoklást és tulajondlást.

 Nem jól viselve, hogy a 40-re sem jutottam el sehova és lehet, hogy a 41-nél is így fogok járni, jobb napokon mégiscsak tervezgetek aszerint, hogy a szülinapomon ott legyek, ahol ÉN szeretnék. 2 hónap van addig, meglátjuk... Bőven lehet, hogy az országot sem hagyhatom el leszámítva a csodaoltásomból adódó nehézségeket, de álmodni lehet és kitartóan őrzöm oda azt a pár nap szabadságot. És szerencsére vannak utak a fontos szempontok szerint és a többség árban még kiböjtölhető. A 40-es alapvetően szigorúan Toszkána vagy legalább 'csak' Firenze lett volna a 30-as emlékére, kb most is ott tartok, de kicsit mozdulva. Erdély maga egy nagy adósságom magam és mással szemben, tehát egyszer az is meglesz, ahogy az olasz tavak is, ahogy majd Koppenhága is, de van azért kínálat bőven: Észak-Olaszország gyöngyszemei: Garda tó és Milánó - Olaszország - Észak-Olaszország (vivalditravel.hu) Svájc és az Északolasz tóvidék - Fehérvár Travel - HIVATALOS HONLAP (fehervartravel.hu) Haris Travel - T

Mit nekünk hőségriadó és ilyen-olyan kód, ma is erős 9 órát aszalódtam, illetve izzadtam az irodában. Késő délutánra már nem kicsit émelyegtem. 🥴 Embert látni sem bírtam már. Hazafelé hívtam föl anyukámat és közben ücsörögtem a dunai szélben, végre kaptam egy kis levegőt.

Megállni és hálát adni.🙏 Igaz,hogy 36 fokban fagyizni is nehézkesebb. 🤭

  Bevállaltam ezt a lapot, ahogy annak idején, tíz éve a blogolást is, az őszintébb írást, kitárulkozást is. Nagy idő a tíz év. Ez pedig a 7718. bejegyzés. Kicsit ebből az alkalomból át akartam szabni az arculatot is, viszont még nem lett egészen kész, a színekkel, harmóniával nem vagyok teljesen elégedett- pedig sok éjszakai óra ment ma-tegnap rá -, mivel sajnos a blogger.com is fejleszt, ami nekem nem mindig előnyös, nehezebben szerkeszthető, de majd idővel... 😉 Szerintem megszokható lesz, ha ráéreztek, hogy mikor hova kell kattintani, főleg hogy a hosszabb posztok végéről se maradjatok le. :) (A főoldalon érdemes rákattintani az egyes posztokra és akkor jelenik meg a teljes - ahogy a magazinoknál is, utána x-szel záródik. Lehet, hogy így kicsit időigényesebb olvasni, mint korábban egyben, viszont talán könnyebb navigálni közöttük és könnyebb eltalálni, hogy melyik poszt érdekel, hogy elolvasd - és nem kell annyit görgetni sem.) Boldog tízest, köszi mindenkinek, aki időről-időre ide

 Szívem-lelkem teljes ünnepével és minden emlékével boldogan, örömmel idézem fel a két évvel ezelőtti napot, 2019. július 13-t. Szombat volt és furcsa (de Covid előtti utolsó szabad) nyár. A Szeged előtti napraforgó tábláról már nem készült el a fénykép, mert a telefonon akkor láttam meg, hogy Sch. Mia megszületett és ettől önkívületbe estem a vonaton, így nem lett fotó. :) pedig azért szedtem elő a telefont. :) Isten éltessen nagyon sokáig cuki picilány! Aztán este jött a Shakespeare élmény és éjszakai események sora, muszáj volt újraolvasnom a saját posztomat, hogy újra emlékezzek és újra átéljek... Életem egyik legjobb estélye volt (eddig). https://bernoblogja.blogspot.com/2019/07/szerelmes-shakespeare-es-szeged.html És mindennek a tetejébe már 10 éve blogolok.

Egy soha véget nem érni akaró hétfő este értelme. 🤩 Pár hete részt vettem egy jópofa, kedves játékban, az én 3 tippemből is tovább jutott 2, így megkaphattam ajándékba az első példányok egyikét. 🙏 Viselj te is limaayat 🤩🙂 #limaaya

Íme a Jekyll & Hyde párbaj:  https://www.youtube.com/watch?v=DgIUXje_-h0&fbclid=IwAR3b3wyZryg-GZ_q_NV2yBUX0DnWvzQDcqJsMipGqIGpz_EbOOe5Yw9fr1o és a Szegény kissrác:  https://www.youtube.com/watch?v=hX_isf4gcmc&fbclid=IwAR3iwyRgPCzS1OsD6uTJS-3IVXZJQooNxXdUxngcHgSi1EMydvuIghKTgGk Az még eszembe jutott azért, hogy mennyire megváltozott a Covid alatt-óta a művész-néző viszonya. Mennyivel hálásabbak egyébként (már amelyik persze), hogy nézők előtt lehetnek, énekelhetnek, játszhatnak, stb... Ezek a haknik mindig közvetlenebbek, kedvesebbek voltak, de most már azt érzem, hogy a jó többség tényleg boldog, hogy ott lehet, hogy dolgozhat, hogy van kinek. Most már időnként van visszatapsolás, amikor a művész letapsol a nézőtérre, ami egy egészen felemelő dolog. Mert ők azt mondják, hogy mi bátorítjuk őket, pedig mi (én) meg azért megyünk, hogy kapjunk, hogy segítsen az élmény előremenni... Az is eszembe jutott, hogy a Rudolf és Mozart musical mennyire tartja magát még mindig, és a Rebe

Nagyon küszködnek szegény virágaim, egytől sajnos el kellett köszönni, a helyére érkezett ő.

Ma délutáni szuper program, csupán egy nem kedvelt szereplővel. Már nem az első maszkos-nem maszkos M+-on voltunk a pandémia óta. Igaz, hogy nem volt kötelező, mégis amennyire és ameddig a melegtől, párától bírtam, fönthagytam és a közlekedő részekben is többnyire. Voltunk kb így 10-en a a 300valahányból.  Megnyugtató, hogy még mindig tudok huhogni és még mindig hat rám a musical. :) Magasan is tudok még tapsolni az arra érdemesnek.  SándorPeti igazán hangján volt és nem is lustálkodott. Szent ég, mennyire jó Rudolf lehetett volna annak idején... Olyan Jekyll-t énekelt, hogy jujj, remélem, hogy az Jekyll-castingra készül(t). De minden dala káprázatos volt. Öröm volt újra hallani, sajnálom is utólag, hogy nem szerveztem jobban a dolgokat és nem mentem mégis tegnap-tegnapelőtt Istvánra. Szemenyei Jancsika a maga 40 évével még mindig egy nagy kölyök. Megmondani nem tudom, hogy mikor hallottam így énekelni már, saját maga sem emlékezett hasonlóra. Egy biztos, hogy amióta férj és két gyerek

Az elmúlt három napban annyiszor úsztam meg az elázást, hogy már várható volt, hogy egyszer böjtölni kell. :) M+ról hazafelé ha nem teszek negyed órás kitérőt, akkor szárazon megúszom, de kitértem. :) Azt hiszem volt egy cipőm, a nadrágból és egyéb minden másból folyt ki a víz.  A mait leszámítva 2 emlékem van ekkora elázásról a 40 év majdnem 10 hónapról. 

Nem lehet eléggé várni az őszt és ebben a KIK megint segít. :) A kép ma készült.

Csodás és jól fárasztó napom volt! :) Régi vágy, hogy kreatív workshop-okra eljussak (a varrótanfolyam mellett), ezért ezen a nyáron ilyenekre törekszem, a legigazibb az lenne, ha lenne olyan tábor, akár bejárós, hogy kb egy héten át minden nap egy másik technika lenne, mint a gyerek kreatív táborok. Ehhez persze kellene elegendő szabadság és elegendő keret, de igyekszem megvalósítani, amit lehetséges. Belefáradtam az utóbbi másfél évbe a sok más hopponmaradásban és sikertelen szervezkedésben, ezért amennyire lehet inkább megyek a hangulatom, az érdeklődésem, az új dolgok felé. Az első program: Az én naplóm - Bőrkötéseskönyv-készítő foglalkozás a Hagyományok Házában. "A foglalkozás során olyan A/5-ös méretű fűzött könyvecskét készítünk, amelynek a borítását bőrdomborítással díszítjük. A résztvevők így a könyvkötés és a bőrművesség világába is betekintést nyerhetnek. Foglalkozásvezetőnk: Csíki Virág kézműves, bútorfestő Csíki Virág Budapesten született és Gödön él. Szülei is kézműv

Tegnap esti félelmetes, iszonyatos látkép a vihar későbbi felvonásából, kemény jégeső, félreálló autók, megbénuló forgalom. Ezek az autók itt állnak: Az érdekes és hátborzongató számomra az, hogy voltam valahol és tanakodtam, hogy siessek vagy maradjak és várjam meg a 40 perccel későbbi buszt... Nos, eljöttem az előzővel, ami nagy szerencse, mert a későbbi busz már ebben a jégben ért volna...

"Jön a vihar, tajtékja ében,Haragos bírák feketében, Villámok szelnek át az égen, Mint fájó fejen a kinok, Utánuk bársony nesz inog, Megremegnek a jázminok."

 40 fölött már nem szülinap van, hanem örökségnapok. ;)

Este 8... megnéztem ugyanekkorra a másik 2 "székhelyemet", hogy ha máshol lennék, milyen lenne... 🙈  Na, vajon hol szeretnék most jobban lenni? 😉

 Tudjátok, hogy van a verses, idézetes blogom is, ami inkább gyűjtemény. Folyamatosan rendezgettem az elmúlt időkben, sok ismétlődést sikerült kiírtani és a címkékkel is jobban lehet keresni. Sok-sok év gyűjtése, íme:  https://bernoversek.blogspot.com/

 A karácsonyi kaktusz júliusi tündöklése  és a tavasszal elfagyott lilaakác feltámadása

 Csodálatosan szép visszatérés a vasárnapi PF-misén. Pár hete, pont a műtét előtt, a vasárnapi misén énekelt utoljára, most pedig nyilvánosan pont ott a silencium utáni első nyilvános alkalmon. Szombat este volt élő bejelentkezés is, nagyon megkönnyebbültem, azóta megvettem a jegyet az augusztusi koncertre is.

 Bezzeg a szabadságos hétvégémen a négy napból 2-ben még csak nem is sütött az 'átkozottja'... ;) Ki kért holnapra 39 fokot?!?!

 Most nem annyira volt műhelymunka, viszont többet horgoltam (szakkörön is voltam a szomszédban), főleg hogy a szombat délutáni mothosság* a málnásban bokára esésben végződött, amitől még mindig sánta vagyok kicsit. * mothos

Szabadság első napja 21 fokban, napsütés nélkül. 😄 A felhőket viszont szeretem. Elképzelhetlenül számos árnyalata kéknek, szürkének, stb... ki tudná ennél szebben festeni, mint a teremtő.

Nem annyira örülök... ahogy annak sem, hogy már nincs előnyöm a védettségi igazolvánnyal. Szerintem közlekedésben biztosan hagyom a maszkot, és inkább kerülöm a zárt teret, jövő héten megyünk pedig egy ilyenre, és lehet hogy mégsem kellett volna bevállalni, még igazolvánnyal is bizonytalan voltam, hát még így. Újabb küzdelem magammal és a helyzettel. 🥴😷 Szórakoztató azt olvasni, hogy nem tilos maszkot hordani... még jó hogy...! Maradok egyelőre az egyetlen szervezett buszos útnál, és nem is tervezek itthoni hoteles elvonulást, vidéki szabadtérit, pesti kőszínházat, menjenek  csak az oltatlanok egymással 😄🤞