A valóság éve. Hétköznapokkal. Szürke reggelekkel, unalmas estékkel. Harcokkal, győzelmekkel, vereségekkel. Mindennapi gondokkal, örömökkel, fájdalmakkal. Ünnepekkel. Munkával. Sikerekkel, kudarcokkal. És volt egy másik év. Az álmok éve. Tündérrel, színes tavaszi erdővel. Pici kőhíddal. Angyali mosollyal. Szív meleggel. Lélekkel. Élettel. A megfoghatatlan, megérthetetlen szeretet ajándékával. Lesz egy év. Csitáry-Hock Tamás Azt nem írom le, amit most mindenki leír, és közben úgyis írtam róla, hiszen mind megéreztük, igen - ez egy koronázós év volt. Már nincs belőle sok, közben amíg ezt írom - épp üvölt az operettes rész a szilveszteri műsorból. Van néhány igazi, amit akármikor, akárhányszor meg tudok hallgatni, szeretem ezt is, közben arra gondolok, hogy ezek a művészek, a színház még így is mennyit adtak idén is, és a többiek is más színházakból. Akár online, akár élőben, akár csak úgy, hogy régi dolgokat néztem. Sok minden kimaradt, elmaradt, sok minden hiányzik is, de még most is az