... még hétfőn történt Matthew magyar óráján, de úgy szíven ütött, hogy még leírni sem tudtam valahogy. Pár hete visszatértünk a magyar órákhoz és kicsit változtattunk, mindenkinek heti egy-egy fix félórája van, és ez azért változtatott az órák struktúráján. Kigondoltam, hogy szeretném, közben mégis lett egy saját ritmusuk az óráknak. Az elején mind a két gyerek annyira mesélős, beszélgetős, hogy rájöttem, hogy az első jó 10 percet erre oda "kell" adni, mert látszik, hogy vágynak erre és még ebben a leszűkült világban is sok inger éri őket, pedig ott már teljes lockdown van több hete. Ebben az első tíz percben történt ez is: Matthew vágott bele hétfőn egyszer csak egy mondatba, ami nem is jutott el hirtelen az agyamig (az angol feltételes mód nem a kedvencem), elég volt kihámozni, szabadon fordítom: Berni, te tudod ( még mindig így kezdi az izgalmas mondatait), ha lesz majd gyerekem, elmondhatom neki, hogy képzeld, én már túléltem egy pandémiát, milyen őrület ez. Három döbb