Tegnap átültettem a szomorkodó virágaimat, a kintieket meglocsoltam. Ittam egy finom capuccinot, kitakarítottam és vigyázok a lelkemre, ahogy csak bírok. Dragomán György 1 órája · Átéltem egyszer már hasonlót, amikor az útlevelet vártuk meglehetős reménytelenségben, az volt kicsit olyan, mint egy karantén, a szüleim hirtelen elvesztették a munkájukat, ráértek, együtt voltunk, olvastunk, beszélgettünk, römiztünk, felolvastunk egymásnak, filmeket néztünk (nagymamáméknak volt videója és színes! tévéje) próbáltunk nem tudomást venni a világ őrületéről, próbáltunk nem félni. Angolul tanultam, jógáztam, készültem arra, hogy egyszer majd elmúlik ez az állapot , egyszer majd kiszabadulunk. Sokat kaptam akkor, a szüleim figyelmétől. # jóreggelt (A kávé friss, a nap ragyog, meg kell próbálni legyőzni a szorongást.) Persze a történetnek volt egy másik oldala is, rengeteg stressz én nehézség került akkor a szüleim vállára, egyáltalán nem volt evidens,