A repülés nemcsak oda, hanem vissza is nehéz volt. Az odáról már írtam, hogy mennyi késés volt, mennyit kellett várni - ezt főleg azért sajnálom, mert ez az együtt töltött időből vesz el és ezek nagy ajándékok, vigyáznék rá, ha rajtam állna. Nagy megtapasztalás volt, hogy az új, friss ropogós útlevelem (aminek a megszerzési nehézségéről még nem is meséltem mindenkinek) már úgy van szkennelve, hogy elektronikus vámvizsgálatra is jó, az arcom-fejem körvonalainak kell passzolni, különben nem nyílik a kapu. Egészen félelmetes - kb úgy képzeljétek el, mint a QR kódot. Aztán amit még soha nem tapasztaltam a londoni reptéren, hogy kb 10-15 fős gépfegyveres alakulat áll sorfalat "köszöntve" az érkező utasokat és már jön a kutya is, hogy végigszimatoljon… Majd' elsírtam magam, hogy mi történt a világgal... pedig még mind EU-n belül voltunk … vajon mit hoz a nagy kíválás 'kettőnk' között szombattól...? Talán nem lesz még több akadály és tudok továbbra is menni a Mucikákh