berno

https://youtu.be/ozkqm2ifMw8

https://youtu.be/SEmCu2eXrTc

Az van, hogy meg vagyok zajdulva a csengőhang kérdéstől, főleg hogy alkalmatlanabbnál alkalmatlanabb dalokat gondolnék oda. :) - mert hogy mindig a szöveg a gond, vagy amikor valaki megszólal :) Mint például ez is itt-, amit pedig nagyon imádok, hosszra is remek lenne, Ronan is boldog és elégedett (még nézni is jó, nemhogy hallgatni), de hát na, a szöveg :) Find a girl, settle down If you want, you can marry Look at me, I am old But I'm happy All the times that I've cried Keeping all the things I knew inside It's hard, but it's harder To ignore it If they were right I'd agree But it's them they know, not me Now there's a way and I know That I have to go away I know I have to go Egyébként érdemes nézni, hogy mit az élet és pár év egy-egy énekessel is, és aztán összehasonlítani, hogy pár éve még mit tudott kezdeni ugyanazzal a dallal: https://www.youtube.com/watch?v=aVbbYYUMI-c

November 9. csütörtök A nap, amikor kiderül, hogy valami még mindig nem klappol a TAJ-jal, úgy néz ki, mintha még mindig külföldön lennék - pedig én nagyon úgy látok ki, mint aki nem ott van - A nap, amikor kiderül, hogy nem kezdhetek 15-én dolgozni, csak 27-én (ezt nem kell ragozzam, hogy miért gond) A nap, amikor nagyon sokat kell mennem, hogy végre elintézzek mindent - úgyahogy, DE el is intézem, A nap, amikor rájövök, hogy egy hónap múlva Havasi Balázs-koncert és Ronan Keating!!!!! :) A nap, amikor hazafelé tartva úgy érzem, megérdemlem, hogy azért is legyen manóm, ilyen cuki és huncutvigyorú, még ha nem is pont őt néztem ki, de akkor is. :) ... holnaptól Bögötén találtok :)

Egy pocsék, bár végül úgyahogy eredményes nap végére egy ajándék, nagy öröm ez, mert ez egy régi szerzeménye, örülök, hogy felzongorázta. És wow, most néztem a naptárra, 9-e van, és mi lesz egy hónap múlva....? :))

November 8. szerda Mostanra már a napokat sem tudom, egész délutánig meggyőződésem volt, hogy ma mégcsak kedd van. Lássuk, jártam ma a Rómain átutazóban: aztán végre kaptam belépős pakkot, hát igazán szórakoztató és még nagyon bosszantó is hogy három hétig várattak vele, aztán most kaptam két napot elintézni... De hajnalban nekifekszem és még kérdezni is kell, mert nagyon nem egyértelmű, hogy némelyik papírossal hova is megyek meg minek. :) Hazafelé este éppen a Kossuth téren szálltam át és nem bírtam (közben bosszankodtam a kapott pakkon) nem megcsodálni újra a Parlamentet, miközben a Mátyás templom harangjai csak zúgtak és zúgtak.

Megkezdtem a szezont, de tényleg. Íme az első adventi koszorú megrendelt-kívánt színek szerint alacsony költségvetésből.

Nagy öröm, hogy tegnap a végére értem ennek a könyvnek, amit talán két hete kezdtem el, és először csak kényszerítettem magam, hogy minden nap elolvassak belőle egy fejezetet, aztán kb az ötödiknél már azt éreztem, hogy nem tudom letenni. :) Sosem gondoltam a sok béna házi feladatos küszködések során, hogy egyszer eljutok erre a szintre, hogy élvezni fogom, hogy angolul olvashatom az egyik kedvenc szerzőmet anyanyelvén. /A decemberi nyelvvizsgára és előtte a felkészítőre sajnos nem tudok elmenni az ismert forráshiány miatt, de azért igyekszem magam legalább szinten tartani./

November 7. kedd A mai nap legértelmesebb része ez volt. :) Ezek, bocsánat, ŐK egyébként nagyon cukik és írtó édesek. Sajnos egyik sem jöhetett haza, de remek adventi koszorú alapanyagokat sikerült vadászni. Hétvégére vannak ütemezve, aztán fogom is mutatni. :)

November 6. hétfő 50. nap, tehát féltávon vagyok az első száz napos jegyzetekből. Nehezebb, mint gondoltam először, időnként nagyon kihagynám, de hát nem lehet, vállaltam. :) Egyébként az 50 azt is jelenti, hogy 50 nappal múltam 37. ;) A mai nap fénypontja, hogy volt egy jó ötyém. :) Itt:

“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. … S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.” (Márai Sándor: Az igazi)

Hát, imádás van ... :) meg valaki majd vigyen haza 9-én :))))))

Egész biztosan ríttam. :)

Úristen! :)) Ettől már most kész vagyok, így Bagira előtt is, tőlük külön-külön is, de hogy együtt!!! ?!?! Jézus. :) ❤❤❤❤❤ https://tv2.hu/musoraink/mokka/247651_less-be-havasi-balazs-es-ronan-keating-londoni-foprobajaba.html

Nem tudom hányadszor, de újra megnéztem és még mindig olyan nagyon hatással van rám, mint elsőre. Fantasztikus. Gyönyörű. August Rush - A szeretet szimfóniája

Ma van hét hete, hogy hazajöttem, sőt, órára-percre pontosan kb ilyenkor sírtunk-ríttunk és a kicsi mucika épp azon agyalt, hogy vajon miért nem jöhet inkább Alex és miért nem én maradok óta... ... és 49 nap van szentestéig is 🎄

El sem hiszem, hogy egy hónap és pár nap és ezt a drága, zseniális, fantasztikus stbstb drága embert újra látom-hallom... :)) És pl HB simán elpötyögheti azt, amit itt Elton, de igazából nekem TELJESEN MINDEGY, hogy mit énekel, mindennek örülök. :) És ez lesz a harmadik élő találkozásunk, úgyhogy tényleg nagyon örülök előre. :))

Egy ideje már levadásztam (még kint) ezt a lapot, de csak tegnap, amikor írtam találtam meg rajta ezt az érdekességet... :)

November 4. Szombat Tegnap szülinapot ültünk itt és így : Ezúton is Isten éltesse sokáig lelkes blogolvasónkat! :) Utána sétálgattunk kicsit a városban, igazából Oktogontól a Deák térig és láttunk néhány csodát. :)

Új csengőhangot akarok a telefonra, mert egyiket sem szeretem igazán és nem nagyon ismerem fel azt, amit végül beállítottam. Szóval gondoltam egy dalra, de ezt bármennyire is szeretem, nem kerülhet rá. Ki jön rá, hogy miért és hányadik mp-ben bukik meg az ötlet? :)

Nagyon szeretem a gondolkodását, hozzáállását, legyen már karácsony! :) https://wmn.hu/wmn-life/47682-jakupcsek-gabriella-hormonjaim-vannak-eletkorom-van-evszakok-vannak--interju

November 3. péntek Mivel nincs mit kezdeni igazán az energiámmal, szétkaptam az erzsébeti virágoskertet is. Már három napot tépkedtem benne, lassan kezd valahogy kinézni. Ma néhány árvácskát is ültettem. Imádom őket. Most pedig már készülnöm kellene egy Müller Péter előadásra. Indulok is.

November 2. csütörtök A nap, amikor már újra nem vagyok egyedül és a nap, amikor sajnos meghal valaki a családban. És a nap, amikor átadom szomorú szívvel az egyik Operett-bérletemet. :( A másikat is hamarosan és a harmadikat meg nem akarják megvenni. :( Az úgy látszik, hogy ragaszkodóbb. Aztán a nap, amikor megadom magam a karácsonynak. Szeptember óta fújolva nézegetem a boltokban a Mikulásokat, vagyis nem nézegetem, hanem tüntetőleg elfordulok, mintha nem is lennének ott. Közben meg szeptember óta varrogatom, ötletelek és agyalok a karácsonyi kézműves portékámon. Erre az időre egyébként kész akartam lenni és már a portfóliót akarnám összerakni, de a munkahelyi bénázás teljesen betett - még mindig nem hívott fel senki, hogy menjek és vigyek papírokat. Most vagy mindent tudnak rólam, bár kétlem - de nagyon bosszant. Itt lehet, hogy nem írtam, de 15-én kezdek csak. Addig még haza akartam menni, mert egyrészt ott van a kincsesbányám, másrészt meg ott jobban tudok alkotni. Szóval t

November 1. szerda Ma majdnem nem is írtam semmit, mert nem jött, hogy mit. Persze, csináltam ezt-azt, elég sokfélét, de valami másról akartam írni, de mégsem jutott eszembe semmi. Nem akartam gyertyát posztolni, sem semmi megszokott (itt-ott elcsépelt) dalt linkelni. Sem direktben emlékezni pont ma, hiszen azt akármelyik napon is szoktam. Épp elég, hogy a november 1-jéket én 'hivatalosan' minden évben máskor tartom (máskor kell tartsam) hol ezért, hol azért. Magamban az üres számnál tartottam, amikor épp arra készültem, hogy olvasok egy fejezetet az angol könyvemből (Katie FForde), de rávezetek zenével. Épp a sokadik Lara Fabian-dalt hallgattam, amikor rátaláltam Fidan-ra. Fidan egy kislány. Most már nagyobbacska kislány. Baku-ban kezdődött, amikor épp odaadott valamit Lara-nak és azt kérte, hogy énekelhetne-e vele. Akkor volt 8 éves. https://www.youtube.com/watch?v=dNGboPaULdM Aztán egy évvel később újabb Lara-koncert, akkor épp Isztanbulban, a kislány elviszi az e

Hát a viszontlátásra október! Bár lassúnak tűntél és jól meg is próbáltál engem a milliónyi és millióféle várakozással, de azért hoztál jót is. :)

Október 31. kedd Hosszú idő után - meg sem tudom mondani, hogy mikor volt ilyen utoljára - végre egyedül vagyok. :) Vagyis én és a kutya. ;)

https://youtu.be/6ju2pwouMn0

Október 30. hétfő A mai napot és a hetet ebben az épületben kezdtem és el kell mondjam, hogy a sok érthetetlen és irtózatosan hosszú levelek ellenére olyan csodás ügyintézőt fogtam ki (volt előre foglalt időpontom), hogy bár egy ügyet akartam intézni, másik háromra is kaptam választ. Szóval örülök még most is. :) Utána még elintéztem ezt-azt és közben azt is kiderítettem, hogy november 15-én fogok kezdeni. Most márcsak ki kell várnom, hogy a Humán-os kollegina kapcsolatba lépjen velem és tudjam, hogy mit kell ügyintézzek. Jó lenne, ha ezt minél előbb megtenné, mert már nagyon hazamennék Bögötére. Elég sok dolgom lenne otthon, meg amúgyis. Közben találkoztam egy óriás zsiráffal, most akciós, a 60e helyett 40-ért hazaviheti, aki szeretné...

De jó lenne egy koncert Vele ... *majd egyszer*

október 29. vasárnap Déltájban volt egy jó ideje szervezett és várt találkám, amiből semmi nem lett, mert épp lecsapott Erzsébetre a vihar, egyszerűen képtelenség volt bemenni a város felé, szóval visszajöttem. Nem kicsit voltam mérges. Azóta épp hogy nem viszi odébb a házat a szél. A nap jobbik részéhez tartozott ez itt (forgácsfánk), ami az egyik kedvencem, de ezer éve nem ettem.

Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a holnaputánt? Szilvási Lajos

Nem tudom, hogy lehet mostanában, de nagyon hiányzik a színpadról.

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt. Wass Albert

Október 28. szombat Ma Oriflame-s fejtágításra mentem, csak hogy lássam az embereket. :) Amúgy nagyon hideg lett és valahonnan elő kell ásni a téli dzsekiket. A valahonnan-on valamelyik bőröndöt értem, valamelyik dobozt és valamelyik várost/falut...

Október 27. péntek Ma kifejezetten nincs kedvem semmihez. 😁

Október 26. csütörtök Egy héttel a nagy megegyezés után még mindig nem kellett semmi kitölteni és aláírni, közben ugyanabból a minisztériumból ma felhívtak, hogy van-e már állásom, mert ha nincs, szívesen meghallgatnának... ;) /korábban aláírtam egy nyilatkozatot, hogy őrizzenek meg a rendszerben/ Ma amúgy ügyintézős és futkosós nap volt, úgyahogy sikerült intézkedni, de még mindig van mit.

Az idei angyalkák - vagy idén az angyalkák - nagyon fürgék, a korábbi kettőn kívül újabb esemény történt, múlt héten kezembe adtak két csomagot, hogy még ne bontsam... :) El is dugtam az egyik nagy bőröndbe a NS-könyv mellé, hogy ne hogy gyengébb pillanatomban megturkáljam.

Október 25. szerda Nagyon lassan másznak a napok és valahogy lassabbak, mint amikor még állást vadásztam. Fura a dolog, mert ráérnék mindenfélére, jönni-menni, csak épp... Így marad a szobaprogram Bagirával, az angol cuccal és a készülő díszeimmel...

Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart. Csitáry-Hock Tamás

A legfrissebb és a legújabb:

Október 24. kedd Végre kisütött a nap, az utcában fát vágtak egész nap én meg takarítottam - egész nap. ééééééééééés, 2 hónap :)

Október 23. hétfő Egész nap esett. Ugye mindenki emlékszik erre? :) Itt még névnap is volt, folyton jött valaki vagy telefonált, úgyhogy én nagyon jól elvoltam a szobámban, tanultam elég jól és még megnéztem néhány NCIS LA-t is. :)

Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet. Fekete István

Október 22. vasárnap Reggel még Győrben voltam (jobban mondva Győrújbaráton), volt nagy könnyes búcsú és azt kívántam, bár ne kellene úgy sietni a vonatra. De kellett, hiszen családi névnapi ebéd (és meg nem ült szülinapi) volt a közeli halászcsárdában. Ez egy jó hétvége volt. Közben olvasom Az utolsó dal-t NS-től és majd megszakad a szívem bele, úgyhogy nagyon lassan olvasom, mert nem könnyű, de közben meg csodálatosan szép és sokat ad.

Október 21. szombat Ezt a napot nagyon vártam, hiszen ez a győri hétvége. Reggel elindultam Győrbe (személlyel, mivel az IC-re nem fértem föl), aztán találkoztam a mucikákkal, volt sok-sok ölelés meg mese meg rosszalkodás, meg minden. :) Délután az állatkertben voltunk, este meg játszottunk. Egészen jó a győri állatkert, néhány állatot azért tudok mutatni, bár nem is fényképeztem mindenhol. https://photos.app.goo.gl/XMmxjpuqLjZO659h2

Bár most látom, hogy 15-én volt az Ölelés világnapja, én holnap fogom tartani minden remény szerint. :) ;) Az ÖLELÉS Világnapjára... "Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amel yben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó." /Csitáry-Hock Tamás/ "A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek"." /Müller Péter/ "Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba." /Latinovits Zoltán/ https://www.facebook.com/HaSzeretedASzePet/?hc_ref=ARSWhv44Gz1PQ7vmxLtuM3M9E7OSC4Gmrw-UnKJjJJEe-fdwBU-w3PgTx6ZTWwOx_v8&fref=nf

Na, itt valaki éppen ír a dedikálásról. :) http://szembetuno.blogspot.hu/2017/10/nicholas-sparks-nalunk-jart.html Egy csomó fénykép készült a szerdai dedikálásról is egyébként, de direkt nem vagyok hajlandó megnézni őket, hogy milyen fejem van. ;) :)

Remek, minden blogolás rendben. 😇 Sikerült újraszámolni és újraszámozni a napokat, abban is volt egy kis ramazuriság, sajnos sorrenbe már nem tudom tenni, de talán nem túl rossz és nagyjából tudjátok majd követni.

Október 20. péntek Mára kirándulást akartam magamnak, de úgy befogtak itten, hogy nem lett belőle semmi, csak a nagy kapkodás estére meg az éjszakai blogolás. DE: holnap és vasárnap délelőtt Győr és találkozás és nagy puszizkodás-ölelkezés meg ki tudja mi a legkisebb keresztgyerekemmel és a testvérével. :)

Október 19. csütörtök 37 évesen, egy hónaposan és egynaposan sok minden történt, vagy mondhatnám, hogy nagy dolog történt. Reggel kellett ügyintézni és itthon mindenki szörnyülködött, hogy milyen ócska idő van, én meg alig vártam, hogy kimenjek, oda, bele a sűrűbe. :) Gyorsan elintéztem, amit muszáj volt és aztán nekiültem készülni a délutáni interjúra. 2-re kellett menni, kivételesen nem estem oda már 40 perccel előbb, csak 10 perccel és bele is kezdtünk a 40 perces interjúba. (azt nem mondtam, hogy közben kitisztult az idő és ragyogó napsütés volt). Szó szót követett és az lett a vége, hogy felvettek. :) Erről nem is írok bővebben, hiszen majdnem mind tudjátok a nagy sztorit, amit még mindig alig merek elhinni. :) Inkább arról írok, mi történt utána. Valahogy kicsámpáztam a Kossuth térig (közben a cipő is feltörte a hülye lábamat), és ledobtam magam az első padra, háttal ennek a csodának és elkezdtem telefonálni meg sms-ezni meg messengerezni, kit hol csíptem el. :)

Ő itt Bögötei Ibolyka. Egyik nap anyukámmal épp a karácsonyi kaktuszokat vizslattuk a szobában a nagy virágtartó körül, amikor úgy döntöttünk, hogy megcseréljük Ibolykát az egyik karácsonyi kaktusszal, mert azok olyan faksznisak meg érzékenyek, nehogy leverjük a bimbójukat. És közben azt mondtuk, hogy hát ez a fokföldi (csak így, mezei módon, kisbetűvel, családi névvel is épphogy illetve) úgysem megy semmire, ezt tegyük odébb, jó lesz annak ott a huzatban is... Na, nesze nektek, kb három nap múlva ezt vettük észre, hogy Ibolyka nagy sértődöttségében virágzásnak indult, mondhatnám azt is, hogy indulatba jött. :)

Ugye idén minden karácsonyos dolog hamar bekúszik, ugye már írtam a múltkor tüsténkedő karácsonyi manóról a két könyvvel, hát most jártkelt még egy, ezt még el is kell dugnom magam elől és még nem olvasom el azért se. :)