berno

Bár most látom, hogy 15-én volt az Ölelés világnapja, én holnap fogom tartani minden remény szerint. :) ;) Az ÖLELÉS Világnapjára... "Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amel yben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó." /Csitáry-Hock Tamás/ "A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek"." /Müller Péter/ "Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba." /Latinovits Zoltán/ https://www.facebook.com/HaSzeretedASzePet/?hc_ref=ARSWhv44Gz1PQ7vmxLtuM3M9E7OSC4Gmrw-UnKJjJJEe-fdwBU-w3PgTx6ZTWwOx_v8&fref=nf

Na, itt valaki éppen ír a dedikálásról. :) http://szembetuno.blogspot.hu/2017/10/nicholas-sparks-nalunk-jart.html Egy csomó fénykép készült a szerdai dedikálásról is egyébként, de direkt nem vagyok hajlandó megnézni őket, hogy milyen fejem van. ;) :)

Remek, minden blogolás rendben. 😇 Sikerült újraszámolni és újraszámozni a napokat, abban is volt egy kis ramazuriság, sajnos sorrenbe már nem tudom tenni, de talán nem túl rossz és nagyjából tudjátok majd követni.

Október 20. péntek Mára kirándulást akartam magamnak, de úgy befogtak itten, hogy nem lett belőle semmi, csak a nagy kapkodás estére meg az éjszakai blogolás. DE: holnap és vasárnap délelőtt Győr és találkozás és nagy puszizkodás-ölelkezés meg ki tudja mi a legkisebb keresztgyerekemmel és a testvérével. :)

Október 19. csütörtök 37 évesen, egy hónaposan és egynaposan sok minden történt, vagy mondhatnám, hogy nagy dolog történt. Reggel kellett ügyintézni és itthon mindenki szörnyülködött, hogy milyen ócska idő van, én meg alig vártam, hogy kimenjek, oda, bele a sűrűbe. :) Gyorsan elintéztem, amit muszáj volt és aztán nekiültem készülni a délutáni interjúra. 2-re kellett menni, kivételesen nem estem oda már 40 perccel előbb, csak 10 perccel és bele is kezdtünk a 40 perces interjúba. (azt nem mondtam, hogy közben kitisztult az idő és ragyogó napsütés volt). Szó szót követett és az lett a vége, hogy felvettek. :) Erről nem is írok bővebben, hiszen majdnem mind tudjátok a nagy sztorit, amit még mindig alig merek elhinni. :) Inkább arról írok, mi történt utána. Valahogy kicsámpáztam a Kossuth térig (közben a cipő is feltörte a hülye lábamat), és ledobtam magam az első padra, háttal ennek a csodának és elkezdtem telefonálni meg sms-ezni meg messengerezni, kit hol csíptem el. :)

Ő itt Bögötei Ibolyka. Egyik nap anyukámmal épp a karácsonyi kaktuszokat vizslattuk a szobában a nagy virágtartó körül, amikor úgy döntöttünk, hogy megcseréljük Ibolykát az egyik karácsonyi kaktusszal, mert azok olyan faksznisak meg érzékenyek, nehogy leverjük a bimbójukat. És közben azt mondtuk, hogy hát ez a fokföldi (csak így, mezei módon, kisbetűvel, családi névvel is épphogy illetve) úgysem megy semmire, ezt tegyük odébb, jó lesz annak ott a huzatban is... Na, nesze nektek, kb három nap múlva ezt vettük észre, hogy Ibolyka nagy sértődöttségében virágzásnak indult, mondhatnám azt is, hogy indulatba jött. :)

Ugye idén minden karácsonyos dolog hamar bekúszik, ugye már írtam a múltkor tüsténkedő karácsonyi manóról a két könyvvel, hát most jártkelt még egy, ezt még el is kell dugnom magam elől és még nem olvasom el azért se. :)

Október 18. szerda Olyan jól kezdtem belejönni az otthoni ügyködésbe, hogy már nem is annyira volt kedvem nekiindulni sem Pestnek, sem a dedikálásnak, sem semminek. Ugye ez az a nagy nap, amikor az NS-dedikálás van. Főleg, hogy nem volt egy szem egyeztetett interjú sem, és bár Bagira (direkt) nem volt velem, úgy rémlett, hogy már nem is nagyon van, ahonnan még hívhatnak, leszámítva a budavári önkormányzatot (az EMMI-s elutasító levél előző nap jött meg). És ez az a nap, amikor 37 éve és egy hónapos vagyok. Magyarul egy hónap telt el, mióta visszajöttem, megjöttem, hazajöttem. Még nem mindig áll ugyanaz a számra... Szóval Penczék nekiindultak a 10.42-e vonatnak Jánosházára, elég nagy köd volt. Fel voltam pakolva mindenféle időtöltési lehetőséggel, de valahogy csak bámultam kifelé és csak sóhajtoztam a levelek láttán. :) Odavagyok az őszért-ősztől, nem tehetek róla. :) Épp a faleveleket lesegettem a nagy zötyögés közben, amikor látom, hogy volt egy nem fogadott hívásom a min

Hajrá PIC-ik, erre készüljetek rá ti is!

Remek sok kilóméteres, kétkerekes túra volt ragyogó időben sok nevetéssel. A képekkel még így visszanézve sem tudok betelni, pedig 'csak' telefonos képek. Elképesztő az ősz varázslata, nagyon-nagyon szeretem. :) https://photos.app.goo.gl/nGPJKCI3djYNLiwx1

Ez még jó múltkori elmaradás, amikor a budavári állásinterjú után kicsit lődörögtem. :) https://photos.app.goo.gl/mObzgv5Zfm36kFW72

Ki emlékszik még Bíborkámra? :) Múlt héten együtt töltöttünk egy kis időt. :) Harmadikra a jelszót is eltaláltam. :)

Őszi pillanathangulatkép a bögötei udvar egy pontjáról. :)

Október 16. hétfő Olyan nyár van, hogy csak na! Szedjük a gesztenyét és az ibolyát - egyszerre... :)

Október 12. csütörtök Rájöttem, hogy mi az igazi bajom. A feladatnélküliség. Nem tudok visszagondolni hasonló állapotra vagy időszakra. Pont emiatt át is teszem a székhelyemet újra Bögötére, ott majd találok rendes elfoglaltságot. 18-án van az NS-rendezvény, ha addig nem történik semmi érdemleges esemény, nem megyek vissza Pestre.

A várban láttam és hallottam ezt az embert, még jó is volt - és közben arra gondoltam, hogy vajon miért (ezt) a cipősdobozt választotta?

Na, kit találtam egy múltkor Meglepetésben meglepetésnek? :)

Ilyen blúzból rengeteg volt gyerekkoromban. Minden méretben. Ha lesz rá egyszer érkezésem, fogom őket prezentálni fotóilag.

https://welovebudapest.com/2017/10/20/oszi-csavargasok-budapesten-avarrugdosassal-nezelodessel-kiallitasokkal/

Miután az előbb Mucikák anyukájának leírtam, hogy csak gyerekkép érdekel, kaptam két übercukit, aki kíváncsi, élőben megmutatom, mármint a képet. 😏 És ami utána jött: Alex rajzolt egy nagyon jót, a kicsi meg beült a laptop elé és 'leveleztünk'. Megismerkedtem az összes szivecskés smile-val, megírta mi mindent akar enni, vicceltünk és csupa nagybetűvel megírta, hogy mennyire hiányzom... Én meg gyorsan kiszámoltam, hogy mennyit is kell aludni a szombati puszikákig. ❤ És most eldöntöttem, hogy rendszeresre fogom kérni ezeket a levelezéseket.

Közben nem csak én készülök a díszekkel, az egyik karácsonyi kaktuszunk nagyon beindult. 😊

Október 17. Kedd Éppen egy hónapja repültem. Nem mondhatnám, hogy könnyű hónap volt, bár nagyon gyorsan eltelt. És mivel semmi dolgozósdi nincs kilátásban, a következő hónapról sejtésem sincs, hogy vajon mit hoz... DE! Én választottam azt, hogy hazajövök, senki nem hívott és senki nem is küldött. Ez utóbbi főleg nagyon igaz. ÉPP az előbb kaptam egy képet, hogy utód milyen állapotban hagyta ott a konyhát, mire megírtam, hogy már csak gyerekről kérek képet, a többi nem érdekel. Azzal egy időben a lány meg megkérdezte, hogy mennyit dolgoztam egy nap és mennyi szünetet tartottam.Neki meg azt írtam, hogy nem tudok erre konkrét választ adni, csináltam és kész, és lezártam azt a munkát egy hónapja. Mostantól ez a része tényleg nem kell érdekeljen. Közben annnnnyira jó az idő, egész nap az udvaron vagyok, mindent kint csinálok, nincs is kedvem Pestre menni a négy fal közé. Remélem a találka NS-sel ér ennyit. Ja, és megint gesztenyefesztivál volt itthon.Lassan rá sem bírok nézni, pedig

Sajnos van egy kis összevisszaság a bejegyzéseknél, mert néhányat valamiért nem enged felefonról posztolni, de remélem, hogy majd Bagira meg tudja oldani. Szerda reggel megyek Pestre, mert aznap este van randink NS-sel. 😀

Október 15. Vasárnap A teraszunkon tanulgatok, a napocska nagyon csókolgat, és ahogy odasüt a fali hőmérőre, 41 fokot látok... 

Október 14. Szombat Kitart a jó idő és még a gesztenye is érik és potyog szépen. 

Pár nap szünet jön, mivel a fotót tartalmazó posztok valamiért nem másznak föl a blogra, viszont a mostani posztok meg képpel az igaziak... 😙 Szóval türelmet kérek... ☺

Ez már nem is tudom, hogy melyik nap volt, de nagyon szerettem. Egy másik este pedig a Neveletlen hercegnőbe botlottam. Nyilván újra megnéztem. :)

... az nem lehet, hogy Ő máris 75 éves! :) De mégis, tehát Isten éltesse nagyon sokáig! :) Ki szeretne eljönni velem valamelyik adventi-karácsonyi koncertjére a Vígbe? ;) Mennyi-mennyi lemezem volt tőle :)

október 11. szerda Csendes nap van, kreatívkodni és angolozni szeretnék majd délután. Délelőtt összepakoltam a vackokat meg megint a bőröndöt, holnaptól pár napig Bögöte jön és levegő és járkálás, mert nagyon érzem, hogy nem járom le magam rendesen, nincs bennem elég oxigén, stb stb

október 10. kedd Reggel megint interjú, már igazán nem bírom őket, pedig ez mégcsak az ötödik volt - és sajnos alig akad most megpályázható állás is, hozzá még márcsak pár hely van, ahonnan az elküldöttek közül hívhat bárki is, a többi már lejárt. Szóval újra nekiindultam, persze, legalább a hely szép (Vár), meg a nap is süt, de akkor is nehéz. Drukkoljatok, például a tegnapit szívesen elfogadnám. Az interjú után kicsit lődörögtem, íme egy kis ízelítő, és majd ha wifi-n leszek, feltöltöm a többit is:

október 9. hétfő Interjús nap volt, abból a nemszeretem fajtából és még nem is voltam túl jól. Messze is volt, fura is volt. Interjú (a hosszabbik fajtából), egyórás Excel-es feladat (nehéz, és a legújabb office-os, és egér nélküli vadiúj laptop) és még mellé házifeladat otthonra, hát nem tudom, hogy kell-e nekem ilyen lehetőség, ahol már akkor ennyit dolgoztatnak, amikor még nem is dolgozom ott... De aztán utána egy nagyon régóta várt ötyére mentem. Az igazán remek volt.  A reggelben pedig az történt, hogy a járdán átfutott előttem egy macska. Egy fekete macska. Villámgyorsan az ég felé néztem, közben meg leült az út közepén. Aztán csak stírölt , még pózolt is. Aztán a fotó után elindult felém... én meg szélsebesen a busz felé. 

Azt sugdosták a karácsonyi manók, hogy nem kell aggódjak emiatt... ;) sőt, GK-könyv miatt sem. :) Jakupcsek Gabriella · 28 perce · Készül, készül, készül! :) Ez is része a munkának, addig is már előrendelhető a könyv az alábbi oldalon: http://bit.ly/2yzPPaW

A sok bejegyzés között nem vettem észre, hogy már elkerültem az 5100-et, ez éppenséggel már az 5106. poszt! :)

október 8. vasárnap Három hete repültem, ezekben az órákban vettünk épp újra könnyes búcsút egymástól. Nem mondom, hogy könnyű és vidám az időszak, időnként sikerül magam jobban fenntartani, de például ma reggelre nagyon elfogyott belőlem a lendület. Mivel úgysem aludtam, elrongyoltam a templomba, hogy muníciót gyűjtsek. Közben készülni kellene a holnapi és a keddi interjúkra is, de nem mondhatnám, hogy túl lelkes vagyok.

október 7. szombat A szülinapi egyik színházjegyem a My Fair Lady volt. Csodás előadás, kellemes időtöltés. Az első rész jobban szórakoztatott, a második felvonás egy pontján unalmas (mivel én nem szeretem a kötelező revü részeket, negyed órát Magyar Attilát nézni pedig főleg nem), és a végén a kibékülés szerintem elsietett volt. De amúgy remek volt, előtte is a süti (bár gyakolatilag cukormérgezést kaptam 😋 ), sőt a szünetben még valakivel találkoztunk is, akire igazából nem is számítottunk, szóval minden klappolt. :)

Na, hát ez nekem is nagy kérdés: valamit nagyon akarni, vagy elengedni, hol a határ a nagyon akarom, vagy hagyom legyen ami jön. Mostanában az interjúk során is jutott már ez eszembe, főleg a legutolsó esetben, amikor hazaérve arra jutottam, ami részemről emberileg lehetséges volt, megtettem, innentől már legyen meg az akarat. Müller Péter írása: http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20171002-muller-peter-a-honap-temaja-ha-valamit-nagyon-akarsz-nem-kapod-meg.html

Nagyon szeretem, hogy elkápráztat a csinnadrattás nagy show-kkal, de közben meg nagyon szeretem az egyszerű(bb) tisztsaságot is. A mai estén ez a kedvencem.

Tudjátok, hogy vagyok Abigéllel, hát szeretném is nagyon megnézni a kiállítást (is).

Újra megosztom, mert nagyon szeretem. És mert nagyon igaz.

Az van, hogy valaki nagyon rázza a kertkaput! :) Ja, Grecsó K-nak hívják. Itt egy friss interjú, és megint azt érzem, a szívemből szól-ír. Azt hiszem a legelején fogom kezdeni, az első könyvével kezdek és így-úgy tovább, hogy lássam, tényleg az van-e, amit mond. De addig is egy remek interjú vele: http://kulturpart.hu/2017/10/05/egy_vilag_ahonnan_nezni_lehet_az_eletet pl a paradicsomos résznél megborzongtam- a nagy magyar hazatérés második hetét töltöttem otthon, tehát egy hét után mentem haza és még éppenhogycsak elkaptam az utolsó kerti paradicsomokat. Mint az eszelős, paradicsomot paradicsommal ettem, egyenesen a kertből... Ezt a szédületet és ízt a szájában csak az érzi, aki próbálta - kóstolta.

Szeretem, hogy ilyen lelkes és dolgozik. :) Bár a régi dalait (is) nagyon szeretem. Jó lenne mégis eljutni a tavaszi koncertjére majd.

október 6. péntek Na, nem semmi péntek volt. Sajnos semmi hívás nem jött, de Okoska amúgy is bemondta az unalmasat, ma reggelre végleg úgy döntött, nem kíván a továbbiakban engem szolgálni. Szégyellje magát, amiért épp most hagyott cserben, amikor igazán szükségem lett volna rá. Megvan az utódja, épp a nevén gondolkozom, nagyon csinos egyébként a Hölgyemény és most egyelőre a Hope-ig jutottam, mivelhogy reménykedem, hogy csupa jó hívás jön rajta... ;) Amúgy örömteli, hogy ilyen szép őszi nap volt ma is, sajnos, hogy most csak a beton van körülöttem, de így is örülök neki. Ja, és még a lakcímkártyám is érvényes újra. :) Sikerült elintézni ma reggel az Okmányirodában. Egyébként közel három hét után azt kell mondjam, hogy talán kezdek megérkezni a valóságba, mert hihetetlenül fáraszt már ez a sok ügyintézés, és persze a java még hátravan.

október 5. csütörtök A HVG-s börze második napja is kimaradt, mivel második körös interjún voltam délután és arra muszáj volt egész délelőtt készülni, tájékozódni, infókat keresni, stb... Az interjú nem volt egyszerű, nevezhetném vallatásnak is, de azt hiszem, hogy rajtam nem múlt, én ennél többet nem bírok produkálni és reprezentálni magamról. Hagyjanak dolgozni egy hétig, aztán nem lesz mit kérdezniük. :) hahaha :) Este levezetésből újra csatlakoztam az Oriflame-s csapatomhoz, igazán jó kis ötye volt, pont arra volt szükségem. Jut eszembe, ha valaki még nem lapozta át a 14-es katalógust, még pár napig megteheti: https://hu.oriflame.com/products/digital-catalogue-current?pageNumber=1

Ma reggel csatlakoztam egy zárt klubhoz a Facebookon (kézzel készített ősz), gondoltam egyet és betettem az alábbi két képet és 12 óra alatt kaptam a csoportban 50 like-ot. Azt hiszem, soha ilyen sikeres posztom nem volt még a Facebookon. :)

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt. Wass Albert

október 4. szerda Délelőtt próbáltam még ezt-azt intézni és felkészülni a délutáni interjúra, ami nem volt könnyű, teljesen lemerültem a végére, haza is kellett jönni császkálás és találka miatt, főleg, hogy estére repis színházjegyünk volt. Érdekes előadás volt, bár szerintem kicsit vontatott és indokolatlanul hosszú itt-ott, de a végén amikor a 37 éves lány kipakol, kvázi a szívemből szólt. http://orlaiprodukcio.hu/plays.php?id=4084 És persze az interjú miatt nem rohangásztam délelőtt és nem mentem el az állásbörzére sem.