berno

A 29-est kapja David Garrett, akinek jön az új albuma, sokadik nekifutásra csak megnéztem az új dalt, amit még tegnap kaptam, de ma néztem meg stb stb :)

Tegnap gyerekestül rokonostul a British Múzeumban voltunk és nagyon későn jöttünk meg, pluszban péntek is volt, nem volt erőm bekapcsolni Bagirát, ráadásul mostanáig le sem esett, hogy 18 az tegnap volt, tehát tegnaphoz egy hónapra leszek 1 évvel öregebb. :) Szóval hajrá :) Ez egyben azt jelenti, hogy NS-nek meg tegnap volt a szülinapja, őt pedig Isten éltesse nagyon sokáig. :) De egyébként a tegnap volt a 30-as nap :)

Nem baj, hogy augusztus van, én egész évben tudok karácsonyos- téli filmeket nézni. Ezt is már olyan sokszor láttam, de még mindig szeretem.

A másik app valahogy nem jól számolt, az új szerint 31 nap van. A mai pozitívum mindenképp a kihívás listám a medvémmel. :)

Tegnap délután a gyerekek elkérték a tabletot, hogy arról szeretnének valamit megnézni, hogy hogy kell csinálni. Kicsit később látom, hogy nagyon ülnek felette, reméltem, hogy nem kezdtek el játszani. Megkérdeztem: ugye nem titkos dolgot néztek? A kicsi válaszolt kapásból: Nem, nézünk valamit, amit én akarok csinálni neked... csak lehet, hogy túl nehéz Óh.... de drága vagy... Íme, ezt nézte, hogy hogy tudná a kicsi mancsával hogy tudná kivitelezni. Megígértem, hogy segítek, úgyis van egy origami-kihívásunk is és már gondolkoztam, hogy vajon mi legyen az...

Addig noszogattam a gyerekeket, amíg elkészült az én nyári kihívásom is. Szigorúak voltak, én kértem 13-13 ajánlatot és azt kértem még, hogy mondják meg, mennyit vállaljak be. Egymástól függetlenül 9 és 10-et mondtak. Pf, nem semmi amit kérnek, itt-ott nagyon meglepődtem, de leginkább azért örülök, mert ilyenkor mindig cuki és édes dolgok is kiderülnek pluszban, hogy mi is jár(hat) a fejükben-lelkükben. Holnap leírom nektek rendesen a listát (kiegészítve kommenttel, mert a legtöbbnél tudom, hogy mi lehetett a 'hátsó' szándék). Egyet elárulok, mert az a legédesebb azt hiszem: A maci átmenetileg (igazából remélem, hogy örökre) az enyém, mert az icipici keresztfiam azt írta a listára az egyik pontnál, hogy macival aludni. :) És huncutul mosolygott, amikor elolvasta, mondtam rendben, de kérek egy medvét. Elsőre az összeset elém tette, aztán végül sorra visszaszedte őket, végül ezt mégis megengedte.  Pár órával később még újra odasúgta, hogy Berni, ne felejtsd el a maci

Szépen haladunk a gyerekek nyári kihívásával, főleg a magyar szavakkal, íme amiket megtanultak az elmúlt napokban. Nem is sejtitek milyen nehéz szavak ezek, némelyiket épp elég kimondani egy nem teljesen magyar gyereknek.

Megjöttek tegnap az új útitársak. :)

Ezt  a kislányt - talán ha volt négy éves - a tv-be vitték el így felaggatva és kiaggatva mindennel a "csodálatos" szülei. Totál kiakadtam, műköröm, magassarkú, plusz szempilla, full smink, full ruha, full mindenből, de leginkább túl sok mindenből és a kislány csak nyivákolt és hisztizett, ott, élő adásban.

A héten mocsótáék négy délelőtt tenisz-táborban voltak. Hétfőn még nem voltunk benne biztosak, hogy otthagyhatóak-e három órára, úgyhogy kivártam a végét. Körbenéztem. :)

Az ábrándozás nincs életkorhoz kötve. Az álmok pedig nem öregszenek. Lucy Maud Montgomery

Most, így éjjel háromnegyed tíz után (most lett vége az angolomnak, amiből márcsak kettő lesz - ezt sajnálom azért nagyon) láttam meg Lara új dalát a youtube-on az új cd-ről, és arra gondoltam megosztom, közben az is beugrott, hogy miért ne számolnék vissza itt a blogban is (az app-om már fut), közben a számhoz mindennap próbálnék valami extra jót találni - túl azon, hogy fogynak a napok. :)

Ezt a posztot leszámítva 19 poszt választ el bennünket az 5000-től. Köszönet azoknak, akik színt vallottak, a többiek meg akik nem tették, olvassanak továbbra is. :)

Mutatom, hogy mi volt a nagy álomúticélom így a végére, amire egyre kisebb megvalósulási esélyt látok, így aztán ma reggel vettem magyar lottót és angol lottót is. :) Délelőtt a puttó-val már nyertem 2000-et, ami nem font, hanem forint, tehát az még kevés. Drukkoljatok! :)

Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában. Jane Goodall

Hétfőn úgy döntöttem, hogy gyűjteni fogom a goodluck-okat (sokszerencsét), mert kevés lesz belőlük, de mind annál fontosabb. Még kettőnek látom igazán esélyét, de aztán ki tudja. Leigh-ről már biztosan írtam, tavaly költöztek el Cornwall-ba, egy napon van a születésnapunk, ő volt kvázi az első fizetős adventi-naptár rendelőm, első pillanattól emberszámba vett (munkakörtől és nyelvtudástól függetlenül), egy cuki kisfia van, aki amúgy amatőr színjátsztós, Leigh pedig musical-fanatikus. :) Múltkor együtt voltunk School of Rock-on, szerinte egy hős vagyok, stb stb... Hétfőn a kisfia - Tom - itt volt az itteni kettővel és délután jött érte, és miközben elköszönt, elmondta újra, hogy akármikor, de tényleg akármikor, ha Cornwallba visz az utam vagy azt akarom, hogy arra vigyen, bármikor, de tényleg szívesen lát és amúgy sok szerencsét kíván és vigyázzak magamra...

Felénk (nekem egyetlen személy) így osztják a kitüntetést, hireoglif írásban angol szövegből: Berni, you are the best. A legédesebb legcukibb a legjobbnak. :) (Tegnap épp ebédet csináltam, amikor valaki mögém settenkedett és elsuttogta)

A gyerekek summer challenge-be betettem kézműves foglalkozást is, kettőt. A csütörtökin az volt a feladat, tervezze meg magát lego-emberként. A rózsaszín fejet nem tudom megérteni, de amúgy tárgyalnék a Lego-val jogdíj kérdésben. Íme:)

Bár idén még elég kopott a bőrszínem, a Beach-ig sem sikerült eljutni, de már lehet kapni a karácsonyi képeslapokat. Ennyi. Augusztus 12. Úgy meglepődtem, majdnem vettem is. :) De aztán odébbmentem pár üzlettel, ott már dekorációs és csinálós dolgokat is árulnak, ott már tapasztalt voltam, nem döbbent, vettem is pár dolgot, mert hihetetlenül jó áruk volt. Mindezek után muszáj volt megnézzem, hogy hány nap is van karácsonyig. :)

A mai tervem az volt, hogy elmegyek egy olyan helyre, ahol még nem voltam, de elég kedvelt úti cél: Bournemouth. A megvalósításból nem lett semmi, mert bár be is pakoltam, az időjárást is megnéztem (vacak, milyen lenne), mindennel képben voltam, reggel nem bírtam egyszerűen felkelni, így nem mentem el. Helyette egy csomó mindent sikerült kihúzni a listámról, vagyis nem kihúzni, hanem elintézni. És a reggeli fiaskó után úgy gondoltam, ideje egy jó kávénak, mert megérdemlem. :) (bal oldalon a tündérlányos füzet a listás könyvem :) ) Stílszerűen, varázslat szükséges, hogy minden sikerüljön, ami abban van

Most csak röviden és gyorsan annyit írok: Hazatérés: 2017. szeptember 17. (késő este)

Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Antoine de Saint -Exupéry

Ezt azért linkelem, mert szerintem érdemes megnézni (nem hívőknek is), nem egy szokványos ember és főleg nem egy szokványos püspök. Ilyen is van. És azt hiszem az egyetlen püspök, akivel többször is találkoztam, de sosem templomban. :) *blá, mi az, hogy azt hiszem? egészen biztos! :) :)*

Mindkét gyerek bevállalta, hogy megtanul ( a kihívás végéig ) három új magyar szót naponta. Ebédnél bevállaltam, hogy taníthatnak nekem is ők hármat naponta. :) Sőt, írhatnak nekem kihívás listát. :) Na, de a lényeg: Nem könnyű a feladat, mert már elég ügyesek magyarból és elég jó a szókincsük is. Ti milyen szavakat ajánlanátok? Lehet küldeni! :)

Alex-ban nagyon szeretem a saját kreativitását és bár darabos és elveszik a részletekben, de időnként kifejezetten jókat és ötleteseket tud alkotni. Amikor a nyári kihívásról volt szó, elsőre vállalta be a társasjáték tervezést, szinte minden más előtt. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz belőle. Sokáig együtt ötleteltek, de aztán kezdte nagyon csicskáztatni a kicsit, aki így nem igazán tudott kreatív lenni - ő amúgyis más észjárású-, úgyhogy végül muszáj voltam őket arra bíztatni, hogy vagy osszák meg a munkát vagy csinálják meg a saját ötletük szerint. Hasznos tanács volt, mert Alex végre csendben nekifeküdt a munkának, a másik meg csinált valami egészen mást, de jót. Itt Alexot kaptam el, és mutatom a félig kész társast, a nagy kihívás ilyenkor mindig az, hogy holnap újra nekiálljon és folytassa és be is fejezze, mert nála a nehézség általában ebben áll.

Ma végre elővettük a listát és megbeszéltük ki mit vállal be. :) Olyan cukik voltak, hogy szinte mindent bevállaltak (igazából direkt így írtam a listát, csak néhány necceset írtam bele, kíváncsi voltam, hogy mennyire lesznek lusták). Ami előtt színezés van, azt választották, ami sorkiemelőzve van, az meg már kész. Ez még reggeli kép, azóta már volt teljesítés és holnapra kigondoltam, hogy mivel tudunk haladni.

Az esőnek is van előnye, neki lehet feküdni társasozni. :) Alex mindig a zöld kisautót választja, Matt mindig a kutyus, nekem meg marad a hajó vagy a macska. Elvből nem vagyok a macskával. :))

A mai időjárás még az angol nyárra nézve is vicc - vagyis nem vicc...

A nagy vasárnapi tanulásban elfelejtettem születésnapján köszönteni Okoskámat, aki koráak megfelelően elkezdett lassulni ;)  (keresztapámat megköszöntöttem) :)

39 (ezt leszámítva 38) poszt hiányzik az 5000-hez. Ideje színt vallani az ünnep előtt. :) Azt már biztosan tudom, hogy ki az, aki az elmúlt két hétben nem olvasott blogot. :) Emlékeztetőül: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2017/07/jon-jon-kozeleg-mar.html

Össze-vissza hallgatok mindenfélét, de mindjárt olvasok és alszom, de eszembe jutott, hogy ma van otthon a Szigeten a Pink és bizony nagyon ott lennék. :) Kevés női hangot szeretek, de az övét nagyon és az ő koncertjére még szívesen elmennék egyszer. *Álom kimondva és leírva. :) *

Vasárnap - bár nagyon mehetnékem lett volna valami jó helyre - nagyon jó lány voltam, felpakoltam néhány angol cuccot és kimentem a parkba tanulni egész délutánra. A padom: A kilátásom:

Szombaton újra láthattam a School of Rock-ot, elvittük most a gyerekeket is meg még egy haver kissrácot is (aki amúgy színi csoportba jár). A megvásárolt cd-t még aznap hallgatni kellett, Alexnak le kellett tölteni egy kottát gitárra, Matthew pedig minden nap megnézni a filmet. Még mindig tetszik. :) De most számtalanszor elkalandozgattam, hogy vajon ez majd milyen lesz magyarul? :)

Erről is van emlékem. :) Szintén általánosból. Épp bevezették a faluban a kábeltévét és valahogy a 7 csatornából egy az MTV volt, rogyásig néztük és milyen jó zenék voltak akkor, wow! Semmiféle távirányításos tévéről nincs még szó, nekünk még videónk sem volt, de a barátnőméknél igen és nem voltunk restek százszor is megnézni ezt élőben, visszatekerve, minden irányból :) Hasonló sorson végezte az East17 néhány dala és a Házibuli 1,2 is :) :))) Megboldogult kamaszkorunk. :)

... erről meg az általános iskolai tornatermi diszkó-feeling ugrik be, meg hogy mindenki próbált erre lassúzni, kivéve engem, mert én inkább mentem egy kört vagy leültem a legsötétebb sarokban :) már akkor is antiszociális voltam :)))

Mindig elkap a nosztalgia, ha valami olyan ugrik fel a youtube-on, amit anno még kazettás magnón  hallgattunk :) :) (amit az osztrákoknál vettünk shillingért, amint először át tudtunk menni a határon zsigulival!) wow, öregszem :)

Pénteki ajándék :) https://www.youtube.com/watch?v=sbCOtg3JY3s

Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha. Szabó Magda

Hamarosan végetér az idei nagy szabadságom, pedig úgy érzem, még el sem kezdődött... :) Szerencse, hogy ez a munkahetem csak egynapos lesz. Szombaton délután megyünk a School of Rock-ra gyerekestül, remélem most is tetszeni fog. :) Szinte el sem merem mondani, hogy miközben ti otthon meggyulladtok és elolvadtok, itt még húsz fok sincs, éjszaka fáztam már másodszor, úgyhogy elő kellett kotorni a melegvizes palackot! :) Botrány, nem igaz? Most meg itt ülök vastag pulóverben és be kellett mindent csukni. Egész szabadság alatt borzalmasan változékony és leginkább esős idő volt. Tegnap fél 9-kor kopogott a szomszéd, el sem tudtam képzelni, ki lehet az, főleg, hogy előtte meg fura zajt hallottam. De mire kinyitottam minden zárat, már odébbállt. Akkor láttam meg a konyhaablak alatt valami fehér furcsaságot.... Mire közelebbmentem és rájöttem, hogy egy napernyő. A szomszédé. Átügettem vele és nevetve mesélte, hogy hogy járt. Össze akarta csukni, és eltenni, közben a szél kivette a kezéből é

Megtaláltam a cipőmet... :) Ez itt - ha még jól emlékszem a szorzótáblára - pontosan 7x kerül annyiba, mint amennyiért a sajátomat vettem. A táska 'csak' 5x annyi. *Monsoon*

49, azaz negyvenkilenc poszt hiányzik az 5000-es kerekszám átlépéséhez. :) Aki eddig még nem vallott színt a blog-olvasási szokásáról, e késlekedjen túl sokáig. :)

Már épp akartam írni a környezetvédelemről, és amikor ma reggel ezt olvastam, úgy döntöttem nem halogatom: http://www.dontwasteit.hu/2017/08/02/ma-van-tulfogyasztas-vilagnapja-soha-nem-volt-meg-ilyen-koran/ A környezetvédelem, tudatosság, szelektív szemetelés stb túl sokat nem izgatott korábban, akkor sem, ha ettől rossz földlakó vagyok. Nem is igazán figyeltem rá, hogy mi van, mi a helyzet, klímaváltozás, felmelegedés, stb stb - gondoltam majd megoldják. Hülye egy felfogás, most már látom. Először talán akkor találkoztam ezzel jobban, amikor idekerültem és szelektív kukák között kellett navigálni, négyfelé dobni azt, amit korábban egybe hajigáltam. De az igazi találkozás akkor történt a témával, amikor a nyelvvizsgára kezdtem készülni. Visszanézve a korábbi témákat, azt láttam, hogy előszeretettel adnak ilyen jellegű olvasmányokat és fogalmazás-feladatokat is. Szinte minden második alkalommal (másfél évnyit tudtam visszanézni). Akkor a tanárommal elkezdtünk nekifeküdni a témának,

Bontás indul :) Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetők, de a régi színjátékok már nem folytathatók. Magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a "kívül" is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Müller Péter

Ezen itt, bocsánat, Ő-n nagyon vigyorgok, mióta tegnap kinyílt. :) Hogy miért? Mert SÁRGA! :) Épp a konyhaablakkal szemben van, tehát eléggé merész a drága. Hogy miért 'gond', hogy sárga? Egyrészt pirosnak rendeltem, másrészt J csak addig jut el a virágoknál, hogy piros és muskátli. Én, mivel muszáj volt beavatkozzam a kertbe, ha már ennyi a kilátásom hétközben és napközben, becserkésztem néhány más virágot is, de értek a szóból, azok mind pirosak voltak. :) J annyit már 'romlott' időközben, hogy saját maga is vesz virágot, vagy ha együtt megyünk, nem jövünk haza virág nélkül és már választott lilát és rózsaszínt is. Fura, tudom, nehéz is értenem. Főleg azok után, hogy otthon nálunk megszámlálhatatlanul sokféle és sokszínű virág van, aki már járt felénk, az tudja, miről beszélek. :) Ezek után nyilván nem élhettem csak piros muskátli közepette. :))

Szombaton muszáj volt vennem egy pár új papucsot - a bitang nem bírta ki már a hátralévő időt -, és nagyon ritkán zuhanok rá ennyire cipőre (táskára hamarabb :) ), mint erre itt, de muszáj volt. :) Szerencsére megérkezett a Deichmann ide is, és még le is árazták, igazából felébe került, mint a papucs, úgyhogy nagyon örültem, azóta ebben járok mindenhova, például ebben futottam ma le a 'London-maratont' is :)

Sokat gondolkoztam azon,hogy újra jöjjek-e,de ha már ittragadtam még több időt, és az egyik legkedvesebb eddig vizitált helyem volt korábban a Royal rezidenciák közül , nem akartam kihagyni a lehetőséget, még akkor sem ha közben meg olyan helyeket kell lehúzni a listáról, ahol korábban nem jártam. Aztán a ma reggeli fiaskó nem hiányzott, a későbbi vonat tényleg késő volt,lefutottam a fél várost (enyhe túlzással), amitől persze begörcsölt mindenem és tíz perccel, de elkéstem. Szerencsére, kedd lévén még nem volt teljes túlfoglalás,és beengedtek a második következő csoporttal, ami mázli,abszolút mázli. (sajnos a hülye reggeli indulás miatt nem volt idő a Buckinghambe kérni egy ingyen jegyet mára,dehát minden nem megy) Nem bántam meg a visszatérést,mert ott körbenézve eszembe jutott tavalyról egy csomó minden,amit kár hogy az idei vezető nem mondott el.Persze ő meg elmondott más érdekes dolgokat. :) Most is az jutott eszembe,hogy vajon milyen lehet ott élni, és némelyik kanapéval a

Mivel London eléggé nagy város,és bár úgyahogy elég jó a közlekedése is,hétköznap jóval drágább a vonatjegy és a napijegy is. Van egy kedvezményes kártyám, amivel a vonat és napijegyet tudom/tudnám venni 30% kedvezménnyel, de olyan jól van kitalálva,hogy alig tudom használni. Ma reggel például eltaktikáztam magam,ugyanis az rémlett,hogy tíz előtt nem használhatom,de az nem, hogy akkor is csak 13 font feletti utazásra. Kineztem egy 10.05-ös vonatot, beálltam a sorba,de mikor jöjjön egy problémás utas,ha nem ilyenkor?  Ebben a Pénztárban alig szoktak páran állni... Nos,a vonat elment és még kedvezmény sem volt,csak a stressz és számolgatás,hogy a következő vonattal vajon időben érek -e Londonba ahhoz,hogy ne késsem le a vizitet a Clerence-házban, ami mától van nyitva egy hónapon át,semmikor máskor.

Vannak olyan saját hülyeségeim,amelyekről tudok,már ki is gyakorolhattam volna őket vagy simán elkerülhetném,de nem, csinálom még mindig. Például elárulok most kettőt: 1. Nem érem fel rendesen sehol a bárszékeket,mégis mindig / többnyire azt választom,és mégha sikerül is felmászni valahogy leesés/billenés nélkül, lefelé MINDIG elfelejtem a magasságot és jön az "érdekes" landolás. :) 2. Bár mindkét nyelven tudom és értem is húzni/tolni, illetve pull/push, mégsem tudok ki/bejutni ezeken az ajtókon. :))

Felnéztem ma reggel a könyvespolcomra - legalábbis arra, ami még maradt belőle, mert a könyvek nagyrésze már vagy otthon van, vagy az itteni már bepakolt két dobozban -, és meglepődtem, nem is kicsit. Mert hogy az ott várakozó könyvekből alig van magyar nyelvű. Na, nem mintha ilyen penge lennék, hogy már csak angolul olvasok, egy csudát! Ennyit akartam volna elolvasni és amikor akció volt a könyvesboltban, mindig gyűjtöttem párat - motivációként. :) Kár volt felnézni a polcra, mert most még lelkiismeretfurdalást is csináltam magamnak. Pf! Csak arra gondoltam, hogy van még pár napom a szabadságból, végre úgy látszik a hetes eső is végre odébbállt, gondoltam kiteszem magam (végre!) a kertbe egy (papír)könyvvel. Most azt hiszem rendes leszek és mégiscsak választ egy angolt. Szólok, ha  a végére érek. :) (Az angyalkák direkt vannak ott, vagyis direkt nem tettem el - ez a karácsonyi dekor része volt, de annyira szeretem, hogy ottmaradtak, csak mióta megbontottam a könyvespolcot, nem

Maricia (lehet, hogy rosszul írom a nevét, bocsánat) az egyik kisfiúak (Rhys) a nagymamája. A fiú Alex egyik barátja és itt laknak az utca végében, többször megmentették már a helyzetet, amikor a kicsi beteg volt és nem tudtam magammal vinni, viszont Alexnak meg el kellett jutni valahogy az iskolába. De nem pont emiatt kedvelem. Eredetileg - vagy igazából most is - ő horvát, ezer éve itt lakik, a lánya már itt született. Mindig nagyon kedves volt velem, azon kevesek közé tartozott, akik akkor is próbáltak velem beszélgetni, amikor még ennyire sem tudtam. Mindig mosolyog, de olyan csendesen, kedvesen. Bromley-ban dolgozik a Marks&Spencer élelmiszer részén pénztárosként. Hétvégén megszoktam ott lepni magam egy almás táskával. :) wow, micsoda fényűzés, igaz? :)) De nagyon szeretem. És mivel megszerettem ezt az asszonyt is, így ismeretlenül, mindig az ő sorába állok. :) Mindig megörül(t) nekem és mindig megkérdezte hogy vagyok (de nem olyan sablonosan, mint az angolok), és elmondta

... az 5000. blogbejegyzés. Jelenleg úgy állunk, hogy ez a 4940., tehát elég hamar elérünk a kerekszámhoz. Emlékeztek, ezt hat év alatt hoztam össze :) Két dologra gondolok, igazából háromra a két ünneplés kapcsán: 1. Mivel ünnepeljünk? 2. Legyen játék, vagy legyen valami más, írjak valamiről, amiről nem szoktam? Vagy legyen nosztalgia? Vagy megírhatnátok ti is, hogy mit szerettek, mit nem, stb 3. Mostanra nem igazán tudom, hogy kik azok, akik olvasnak és kik azok, akik elszakadtak. Ez igazából nem befolyásol engem, de kicsit mégis kíváncsi vagyok, mert néhányan szoktatok visszajelezni vagy utalni a blogban írtakra, de nem tudom, ki mennyire rendszeres, vagy csak 'kukkol'-e, stb... Szóval szeretném kérni, hogy mindenki, aki olvas, ha csak havonta egyszer is, vagy nem is rendszeresen, jelezzen, hogy ő is köztünk van-e (vagy sem :) ). Azért is szólok így előre, mert ha vannak ötletek vagy ilyesmi, arra kell pici idő, mert a hatvan bejegyzés az nem sok, ha nem süll