berno

Egész héten ez a dallam volt bennem, egyszerűen nem eresztett, hát közzéteszem. :) Egyébként nagyon szeretem, az egyik kedvenc dalom az Elisabeth-ből és KD is kedvencke. :)

Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell. Nemes Nagy Ágnes

Holnaphoz egy hétre! :)))))))))

Ez a szépséges a további kedvenc virágaimmal épp az előbb érkezett. :)

"- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron

Szombat déltájban, vagy még kicsit előbb úgy gondoltam, hogy el kell búcsúztatni a 35 évet, ha már olyan szép kerek szám. :) Gondolkoztam kicsit és mivel tudtam, hogy másnap nem készülök végül sehova - vacak időt ígértek és én a szabadba vágytam volna -, ráadásul vendégjárás volt várható + megláttam a Facebook-on ezt a képet: tudtam a megoldást. :) Az igazság az, hogy legszívesebben a Madách-ig mentem volna, de ugye ez nem volt lehetséges. A színház (és utazás) évek óta hozzátartozik az ünneplésemhez. A Nyomorultakat már nagyon régóta szeretném itt újralátni, otthon meg végre látni, de múltkor megnéztem, hogy ki a Jean Valjean, de nem igazán voltam érte oda, de a zene meg folyton be-beugrott. Aztán elkezdtem megnézni, hogy mire van jegy: Ami itt még új és szeretném látni, ugye az Aladdin, Mamma Mia, Matilda... Az Aladdinra 120 font alatt nem volt jegy, a Mamma Mia túl vidámnak tűnt esős napon, a Matilda meg tele van gyerekkel, hát arra most nem vágytam. Aztán jött az a gondolat is,

Ez napra pontosan érkezett Joshtól "személyesen" e-mailben. :) Na, mondjuk adott kedvezményt a webshopjához, bár inkább énekelt volna nekem egyet... :)

Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg. J. R. Ward Ez a kép múlt héten készült a szemben lévő parkban. Érdekes idő volt aznap, mert amúgy nagyon meleg volt még, közel harminc fok, én is csak pólósan voltam és a park végében mégis elkaptam már az ősz egyik legszebb pillanatát.

Kell egy ilyen. :) Ez onnan való, mármint a kép és nem is saját, ahova egyszer bekeveredtem, egy távoli képet mutattam is nektek. Emlékszem is, hogy hol, lehet, hogy ide kellene elvigyem magam utóünnepelni.

Nos, ez a születésnap is megvolt, olyan volt amilyen. A 36-os számot amúgy sem annyira szeretem, még ha érdekes bontásai vannak is szorzatilag. :) Köszönöm a köszöntéseket és a kedves jókívánságokat, igyekszem kihozni valamit ebből az évből majd. Hiányoztak a megszokott ünneplések és ötyék... :( Pár nappal a születésnapom előtt jött képeslap, az érdekes, hogy pont egy napon, az egyik a szüleimtől, a másik a keresztszüleimtől. Keresztanyám azóta kiváló képeslap-küldő, mióta az eszemet tudom (nyilván ő előbb az volt), anyám meg közben jött bele, és egyik szebb lap, mint a másik, gyönyörű idézetekkel. És persze, hogy rózsa... :) Aztán megleptem magam is, azt hiszem ez lesz az idei színvilágom - oké, a könyv is az :) : És az 'idei' motiváció és célkitűzés (a lapokat kitettem a szekrény oldalára, ahova először nézek reggel és utoljára este) :

Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád. Csitáry-Hock Tamás

December végén - alig pár nap múlva :) - meglátom -hallom, hogy hogyan hangzik mindez magyar nyelven... :) Kíváncsi vagyok nagyon.

Tessék, megtaláltam Helent, akivel integettünk egymásnak Penzance és Newley határában :)) http://www.piratefm.co.uk/news/latest-news/2085503/watch-victory-parade-for-helen-glover/

Most, hogy Cornwall-ban jártam, nem sóvároghatok már utána (egy fenét nem, hiszen csak töredékét láttam, és simán le tudnám ott élni az életemet), új utakat kell találjak. :) Nos, mivel egy hét múlva szülinapom, ideje frissítsem az egy éves célokat, és ez a lista mindenképp odakerül: https://www.buzzfeed.com/eleanorbate/lost-in-austen?utm_term=.ueBPW57w9A#.dfml3by2N7 meg ez is: https://www.buzzfeed.com/chelseypippin/the-pride-and-prejudice-super-fans-guide-to-britain?utm_term=.lawWZPlD2o#.okMkVx3jvz Arról nem beszélve, hogy tényleg újra kellene olvasni azt a pár Jane Austen-könyvet, hiszen igazán nincs belőle túl sok, és megnézni utánuk a legjobb feldolgozásokat, mondjuk leginkább a BBC-seket.

Egy bizonyos: csak jót szerethetsz. Jó a föld: hegyeinek magasságával, völgyeinek mélységével, mezőinek lapályaival. Jó a termőföld a maga szépségében és termékenységében. Jó az arányosan tagolt ház a maga tágasságával és világosságával. Jók az élőlények a maguk eleven testével. Jó a szelíd, gyógyító levegő. Jó az ízletes, egészséges étel. Jó a fájdalmat, fáradtságot nem ismerő, erőtől duzzadó egészség. Jó az ember formás, az élet színét tükröző vidám orcája. Jó a barát édes ... en együttérző lelke szeretetének megbízhatóságában. Jó az egyenes gondolkodású, derék férfi. Jó a fáradság nélkül adakozó gazdagság. Jó az égboltozat a Nappal, Holddal és csillagokkal. Jók az angyalok szent alázatukban. Jó az Ige, amely szelíden oktatja, és illően inti azokat, akik hallgatják. Jó a dal lágyan csengő ütemeivel és mély értelmének komolyságával. Mi minden, mi minden még! Hamvas Béla: Az igazi jóról

Íme a 4400. bejegyzés... :)

Óh, mennyi jó ötlet! :) https://brightside.me/creativity-design/15-effective-ways-to-clean-up-your-desk-161655/

Ez egy egészen jó összeállítás, még nekem is tudtak újat mondani, sok mindenben pedig megerősített, hogy milyen ügyes vagyok - így szerényen...  :) Még jól jöhet! :) http://travelo.hu/utrakesz/2016/09/11/tiz_tipp_leendo_repteri_nomadoknak/

Kismocsóta Willie Wonka-ként megy kedden iskolában, íme a cilindere. Megküzdöttem vele,mondtam neki, hogy remélem tisztában vele, hogy ezért jön nekem egy kávéval és nem kevés puszikával... :) Nem tökéletes, de elsőre mégsem rossz. Főleg a kreatív szekrényem és eszköztáram nélkül.

Óh, na, kész vagyok. :) Tutira, hogy 29-én nem bírok majd hazajönni a koncert után, a küszöbre ülök-állok-fekszem és ráadásért esedezem! :) Nem tudom máshogy linkelni, remélem otthon is nézhető: https://www.thesun.co.uk/video/living/ronan-keating-and-daughter-ali-wow-dublin-audience-with-surprise-duet/

Ez az én időm, áttetsző, ragyogó, szelíd csillogású szeptember. Édes a levegő, a színek, a nap. Valami egészen különös édesség van a levegőben, harapni, enni lehet. Gyarmati Fanni/Napló

Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni... valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatásos képeslap, mely - vörös és arany színekben - a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben. Ilyenek vagyunk. Márai Sándor

Szeretem a hosszú utakat. Minden probléma, az a sok zaj, eltűnik. Nem kell mással törődnöm, csak azzal, ami előttem van. Talán ez a mai nap tanulsága, hogy megragadjam ezeket az egyszerű pillanatokat és jobban értékeljem őket. Nem marad sok belőlük. (...) Nem nehéz olyan dolgokat találni, amik boldoggá tesznek. Tudom, ez fájdalom, szenvedés, meg nehéz döntések, de nem hagyhatjátok, hogy a súlyuk megfojtsa az élet örömét. Azokat a dolgokat keressétek, amik kedvesek nektek. Feléjük tartsatok. Jax Teller - Sons of Anarchy

Lépni kell, s a lábad alá gördül a föld. Ji Csing

A medvék persze jelen voltak, ezt láthattátok a képeken is. Némelyiknek története van, de azt hiszem igazából kettőnek, túl azon, hogy néhányat igazán haza tudtam volna hozni, de nem lehetett. Mutatom a legfurábbakat, amelyek eléggé Chubacca-típusúak lettek. Nagyon drágán kelnének el, ha elkelnének és nézzétek az arcukat! :) Főleg a legfelső milyen mérges, hogy ott kell üljön. Aztán a világvégi medvék csuda édesek voltak. Aztán mutatom az abszolút kedvencet, aki előtt konkrétan ácsorogtam utolsó délután, dacolva a józan ész minden akármicsodájával: Itt van három nézés, mind más. Szóval nem egyformák. De ezzel a kis szomorúval itt elől az történt, hogy épp feléjük tartottam, amikor előttem odaugrott egy picilány (apukájával volt), odarepült, lekapta a másodperc ezredtöredéke alatt, megölelte, megpuszilta és odasúgta neki: I love you! Még ölelgette kicsit, aztán letette és elköszönt tőle... Én meg csakálltam és majdnem elsírtam magam. A kislány nem vihette haza  a med

Penzance A forgalmas tenerparti üdülőhely éghajlata olyan enyhe, hogy a tengerparthoz vezető parkban ( Morrab Gardens ) buján zöldellnek a pálmafák és más szubtrópusi növények. A városból gyönyörű kilátás nyílik a St Michael-hegyre és a tiszta homokos tengerpartra. A városon átvezető főút, a Market Jew Road (a kelta marghas yow - csütörtöki piac eltorzult alakja) végében áll a kupolás épülete, a Market House (1837), és előtte Sir Humphrey Davy , a Davy-lámpa feltalálójának a szobra. A biztonsági bányászlámpa kialvásával figyelmeztet a sújtólég jelenlétére. A Chapel Stret et szegélyező sok szép György és régens kori háza közül is kitűnik a festett homlokzatával és lótuszvirág díszeivel az Egyiptomi ház - 1835. Ugyanebben az utcában áll az Admiral Benbow Inn - 1696. A fogadó tetejéről egy kalóz kémleli a tengert. Famous for its pirates, well the singing variety anyway, Penzance is a historic port on the south facing shores of Mount’s Bay and has one of the mildest climate

Ugyebár az történt, hogy már majdnem elhagytam Land's End-et, bár még túl korán értem volna vissza, amikor megláttam egy táblát. Egy mérföld, mi az nekem? :) A cipőmben, ugye? :) Mert ha van egy jó cipőd, mindenhova elvisz. Ez az aznapi bölcsességem. Még nem volt négy óra, hát elindultam. Óh, de milyen jól tettem! Csak vitt a lábam, előre, fel-le, előre és előre. És közben alig kaptam levegőt - néha a párától -, leginkább attól, ami elém-alám tárult. Nem tudom elmondani, fantasztikus érzés volt, igazi szabadság, főleg amikor végig értem és lenéztem, vagy vissza, ahonnan indultam. Tudtam, hogy Ezért, ezért az pillanatért kellett ezt az egészet. Minden megvolt, én voltam az teljesen. Szabadon. Nem tudom mutatni pont azt a képet, mert minden egyben volt, a levegő, a szél, a víz csapódása a szikláknak, a virágok, minden. És visszafelé is csak le-leültem egyik másik sziklára és csak néztem és vigyorogtam. És talán egy pillanatra, vagy akkor megértettem azokat, akik mindig menn

Szóval a visszatapsot Land's End kapta. :) Azóta sem bánom. :) És ehhez van egy plusz momentum. Még reggel a hotelban mondták, hogy jön a nem tudom milyen Helen, az aranyérmesük, nyitott busszal, végig a Promenádon, a hosszú úton, ami a hotel előtt is elmegy, és Newlyn-ból indul. És hogy ez majd fél 2-kor lesz. Örültem, persze, köszöntem is, de gőzöm nem volt akkor még, hogy sikerül-e. Nos, a sok ügyeskedésnek az lett a vége, hogy épp találkoztam Helen-nel! :) Épp a Land's End felé tartó buszon ültem, nyilván a tetőn, végre nem esett :) Amikor láttam, hogy nem maradtam le, hiszen az utcán várakoztak az emberek és akkor jött szembe a busz, az elsőn ő maga (szőke, fehér pólóban), a következőn nem tudom kik, de zenekarral. Nagy boldogság volt, úszott mindenhol és úgy meg voltam hatódva, őrület volt. Volt róla cikk is, amit most nem találok, hogy hova mentettem le, majd ha meglesz mutatom. Na ezen feldobódva buszoztam tovább. :) Most is fotóztam párat,

Trengwainton Garden This sums up these beautiful gardens that are just North West of Penzance , near Madron and Heamoor. The name Trengwainton is Cornish for settlement of spring and the gardens sheltered aspects allow it to have a fabulous selection of flowers for a large part of the year. Certain specialist gardens include the Campbellii which has Magnolias that flower in March. The gardens are part of an estate owned by the Bolitho family one of the wealthier families of the area. For anyone interested in horticulture or even just as a place to come and enjoy the tranquil atmosphere, this is an ideal destination. Sheltered garden bursting with exotic trees and shrubs Here in this warm and luxuriant garden, you can follow in the footsteps of the 1920s plant hunters to see plants that flowered in Britain for the first time. Award-winning magnolias and rhododendrons are still nurtured by those with a passion for their beauty and extraordinary story and five sections

Még délebbre Penzance-tól, a tengerparti út végénél fekszik Mousehole festői kisfalu elhagyott házai. A római brit falu alig változott azóta, hgoy lakói elköltöztek a 3. században. - M ousehole Cornwall is a quaint harbour village situated just 3 miles to the west of Penzance and is definitely worth a visit. Cobbled narrow lanes set with granite and slate cottages spiral out from the traditional granite walled Cornish harbour. Newley végén megtaláltam csak úgy  a buszmegállót, jött is hamar, vettem egy napijegyet- de ki tudja milyet, mert a sofőr azt mondta, hogy ez jobb és olcsóbb is, úgyhogy kicsit egész nap aggódtam, hogy nehogy megbüntessenek... De nem. :) Szóval nagyon közel volt ezt a cuki kis falucska, és nagyon imádtam, csodás hangulata volt. https://goo.gl/photos/nWrsb26WQv58HRRf8

Penzance-től délre található Newlyn Cornwall legnagyobb halászkikötője. Ebben a városban alapította a város nevét viselő festőiskolát Stanhope Forbes. Az itt alkotó művészek a szabadban készült festményeken a szél, a napfény és a tenger futó hangulatait próbálták visszaadni. Festőkkel nem találkoztam, mivel elég korán voltam, de nagyon tetszett, nagyon jó éreztem magam séta közben. :) https://goo.gl/photos/eMcFdhgeWvtxuhhX8 Persze a torony kicsit csalódás volt, de hát nem minden világítótorony az, aminek látszik. :)

Hű társak az út során :)

Óh, micsoda nap! Szent ég! Visszagondolni és épp elég. De lássuk sorban. Mindenesetre, aki azt mondja, hogy az élet úgy szép, ha zajlik, hát az nem normális, de mindenképp hülye. Pont. :) Estére tudni fogjátok, hogy miért is mondom ezt... Pedig még egy olimpikonnal is találkoztam. Felkeltem, összecihelődtem, megreggeliztem - közben majdnem átszóltam egy srácnak a szomszédos asztalhoz, hogy ne csámcsogjon már -, rendeztem a számlát és elindultam hátrahagyva a csomagot estére. Minden reggel néztem egy világítótornyot az étkező ablakából, nagyon kíváncsi voltam rá. Igazából mindegyikre az vagyok mindig, mindenhol. Ott van a távolban. Igen, az idő még mindig pompás volt, viszont legalább nem esett. A naptól csak ennyit telt: Mivel nálam mindig itt volt az út vége, mivel itt volt a szállás, sosem mentem tovább. Viszont most vitt a lábam, gondoltam ideje kideríteni, hogy hol van az a torony. Közben rájöttem, hogy a szomszédos kis település valószínűleg Newlyn lesz, ami nagyon

Nos, röviden és tömören ez a nap a rossz döntések és a lehető legpocsékabb időjárás napja volt. Aznap reggel nemcsak esett, de ömlött. Egész nap aztán. De mit van tenni, próbáltam úgy csinálni, hogy olyan helyekre menjek, ahol nem a tenger van - jó vicc, mindenhol az volt. :) Na, szóval összecihelődtem, beöltöztem aztán újra buszállomás. Igazából Truro-ba készültem, de aztán mégsem, és itt rontottam el. Megláttam egy másik buszt várakozás közben, ami St Just felé ment, amiről úgy rémlett, hogy sokat olvastam, vagy valami van a közelben. Na, nem kellett volna erre menni, egyértelmű. Semmi nem volt, vagyis de igen, ez igaz, csak nagyon nagyon messze, főleg gyalog. Vagyis elérhető lett volna, de nem olyan pocsék időben. Mert hogy konkrétan szélvihar volt, süvítő szél. Komolyan. Nem hittem el. De még most sem. Poldark-os helyszín több is lett volna, egy főleg, de ezen az úton aznap nem volt kedvem végigmenni másfél mérföldet... Még láttam egy helyi sajátosságot, épp valaki p