Hakuna matata!
Az Oroszlánkirály már az első ciklusban is a nézendők listáján volt, mivel egyszer valaki azt mondta, hogy haza ne menjek úgy, hogy nem láttam. Hazamentem. És közben ott volt a gondolat, hogy vajon miből maradhattam ki. Aztán visszajöttem és gondoltam, na újra itt a lehetőség. Csak hogy húzódott az idő, vagyis húztam én, meg a lehetőségek, mert egyik musical sem igazán reális áron nézhető még csillárjeggyel sem, de ez még emelt áras is, és nagyon sokan akarják nézni. Most már én is tudom, hogy miért. Szóval szülinapi ajándék volt, és így nem is az alulról alsó jegyem volt, hanem a második, földszint, utolsó előtti sor széle, remek kilátással. Nagyon vegyes társaság volt, turisták bevásárlószatyrokkal, tetovált ürgék, családok sutyorgó gyerekkel és barátnők. És én. Aki még mindig nem érti, hogy felnőtt ember miért nem tud egy-egy felvonást végigülni zaba-pia és wc-re járkálás nélkül. Na, mindegy. Én azért sem csinálom ezt, és még ki is öltöztem. :) Napközben még gyorsan megnéztem