Másnap - hangokba zárva...
Nos, közel huszonnégy órával vagyok a tegnapi felejthetetlen lélekkarcolós koncert után, lassan talán (viszonylag) normális távolságból tudok írni is róla. Nagyon vártam a tegnap estét, ezt gondolom levettétek. :) Összetett volt nagyon ez a várakozás. Kb. jó tíz éve, vagy kicsit talán több, van az életemben, lelkemben a musicalek világa és kb akkor kezdtem ezért-azért, vagy hol ezért, hol azért rajongani (most kérek bocsánatot Telek Mancitól, mert azért az még más volt anno), kvázi már felnőtt fejjel. Sodródtam egyik Estről a másik előadásra, koncertre, aztán újra elölről. Imádtam. A zenét, a színházat mindig szerettem, de akkor egy új világ nyílt meg nekem, új érzéseket, élményeket, ismeretségeket hozott és saját magamban is új dolgokat fedeztem fel. És egy olyan új állapotot, ami az egyik legjobb a világon. :) Szóval összetett volt, mert egyrészt rájöttem arra, amióta itt vagyok, hogy nekem a magyar nyelv sokkal fontosabb (lett), mint valaha is megfogalmaztam volna.