Müller Péter: "Sosem késő - most jött el az ideje!" Egy vödörben ugyanaz a víz lehet, mint a tengerben. Ami hiányzik belőle - az a végtelenség. Szereted a tengert? Nem a fürdést, az úszást, a folyót és a tavakat - hanem a tengert. Azért szereted, mert végtelen. Határtalan világban lebegsz. Óriási, végtelen és iszonyúan erős. A mélyét nem ismered, még a legtisztább tengernek sem, mert odáig nem látsz le; nem is sejted, milyen titokzatos világ felszínén úszkálsz. Ki tudja, honnan érkezett az a halraj, amelyik a lábadhoz simul. Te a korlátok, határok világában élsz, ő a határtalanban. Van a tengernek egy napsütéses, nyugodt, szép és szelíd arca... van, amikor játékos és hullámzik... lecsúszhatsz a hullámok hátáról... És van, amikor dühbe gurul és háborog, s ilyenkor veszélyt jelent mindenre és mindenkire, akinek határa van. Elsöpri... Ha átadod magad a tengernek, olyan, mintha az Istenben lebegnél. Van, aki fél tőle. Van, aki szereti. Van, aki a tengerbe hazamegy, m