berno

"Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyőződésedet, hogy te tudod jobban! Minden nap le kellene vedleni egy túlélt igazságot, és felölteni, vagy magunkra növeszteni valami egészen újat. Hogy később majd azt is levessük, és megint újba öltözzünk. Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat. Ha egy öreg visszanéz, derűsen tapasztalja, hogy mennyi mindent tartott igaznak, ami nem volt az. Kinőtt belőle. Látja, hogy mindig a saját ketrecében élt. Amiben akkor hitt, azt tartotta végső igazságnak. Nem volt az. Az sem, amiben most hisz. Engedd magad tágulni. Növekedni. Szabadnak lenni!" Müller Péter

"Kétféle tapasztalattal rendelkezhetünk. Az egyik az, amit átélünk, és meg tudunk ragadni. 'Ez és ez történt.' Ez a tapasztalataink nagyobbik köre, de a kevésbé fontos. A másik kört azok a tapasztalatok alkotják, amelyekben arra jövünk rá, hogy kik vagyunk. Ezeket nem megragadjuk, hanem átéljük. A töprengéseim, a vívódásaim, a nyűglődéseim, a mélypontjaim eredménye ekkor már nem egy igazság, egy fölismerés, egy belátás, hanem a mélypontjaimnak a gyümölcse én vagyok. Ameddig egyszerűen csak rá akarok jönni az igazságra, vagy szeretném, hogy érvényesüljön az igazság, szeretnék megoldani egy problémát, addig pont a lényegről feledkezhetem el. Mert a lényeg az, hogy közben énbelőlem ki lesz. Hogy kivé válok. A mélypontjaim gyümölcse én vagyok." Pál Feri

:)

Szabó Lőrinc: Én vagyok... Az én nevem az, hogy vagyok. Megállt. Vártam. Egy idő múlva Újra megszólalt. Tudod, amikor a múltban élsz, Annak minden hibájával és bánatával, Az bizony nehéz dolog. Ott ugyanis nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy voltam. Amikor a jövőben élsz, Annak minden gondjával és félelmével, Bizony az is nehéz. Ott sem vagyok veled. Az én nevem nem az hogy leszek. Ha viszont a jelen pillanataiban élsz, Könnyű a dolgod. Ott veled vagyok Mert az én nevem: vagyok.

Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat." (Gabriel García Márquez)

Szerelmi tanácsok leányoknak nagyanyáinktól 1. Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre. 2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle - nem jó hím, hitvány ember. 3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. – Ez a férfira is érvényes. 4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet! 5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire. 6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire

"Ha elhagyod a kérdéseket, az élet a válaszok felé áramoltat." (Deepak Chopra)

és nemcsak azért, mert a nap nem tudom hány órájában gyerekkel vagyok... "Azt kértem a gyerekektől, tegye fel a kezét az, aki magáról azt gondolja, hogy rossz! A gyerekek fele feltette a kezét. Láttam, némelyek ingadoztak... mindaddig, amíg nem találkozott tekintetük a papéval, akkor gyorsan fölrakták a kezüket. Akármiért is jelentkeztek, ez mindenképpen szívfacsaró. Mert vagy azért emeli föl a kezét, mert azt gondolja, hogy ő rossz, vagy azért, mert azt gondolja, hogy ez a jó válasz. Akkor elmondtam nekik: tudjátok, ahogy most a templomban körbenézek, nem látok egyetlen rossz gyereket se. Egy szálat se! Mindannyian teszünk néha rosszat, de nem vagyunk rosszak!" Pál Feri

"Ha az eszünkre hallgatnánk, sosem lennénk szerelmesek. Nem barátkoznánk. Nem kötnénk üzletet, mert cinikusak lennénk. De hát ez képtelenség! Folyton sziklákról kell leugranunk, és közben alakul ki a szárnyunk." (Ray Bradbury)

"Sokszor azért leszel beteg, mert keveset vagy egyedül, magaddal." Bizony, ez így van! Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen. Másokkal lenni ugyanis feladat. Nemcsak öröm - de nagy munka is. Figyelni, alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni… És van, amikor már nincs mit adnod. Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen önvédelemben élsz. Nem vagy már önmagad. Ekkor leszel lázas, náthás, légcsőhurutos, vagy kapsz olyasféle betegséget, amely arra figyelmeztet, hogy vonulj ki egy kicsit a világból. Íme, itt a jogalapod, hiszen beteg vagy - és légy egy kissé egyedül. Pihend ki a másokkal való kapcsolatok fáradalmát. Ebben sokszor azok is benne vannak, akiket szeretsz. Ők sem jöhe

Nos, hát kapaszkodjatok, mert terveim szerint napokon belül tényleg jönnek a kisregények! R-től Wifi-kód megszerezve (nekem jutott mindig későn eszembe, hogy szóljak neki és minden nap össze-vissza dolgozik), laptop megjött velem, a kábelek hozzá szerdán, tehát jövök! 96 e-mail van a gmailben, néhány nap teljes zárlat a facebook-ról, le vagyok maradva, tehát várom a híreket. Okoskába is életet kell valahogy lehelni itteni hálózati dolgokkal, de az sms-ek jönnek. Viszont a msn-ekkel valami gond van, tehát azt ne küldjön senki. Nos, hát jó hétvégét! :)

Kedveskék! Most lehet, hogy jön egy kis szünet. A rumlit megcsináltam magam körül megint... Nem is részletezném, de januárban jön a folytatásos regény, ebben biztosak lehettek. A technikát is kicsit megkavartam körülöttem, tehát egyelőre nem valószínű, hogy fogok tudni posztolni, sem semmit nagyon csinálni. De jegyzetelek, amolyan régi írós módon, aztán majd jön minden, ami az elmúlt hetekben kimaradt vagy félbemaradt. Addig nosztalgiázzatok a régi írásokon, hiszen már 900 fölött van a posztok száma. Okoska nagyon édes, ő is segít emlékképeket gyűjteni :) Békés karácsonyt nektek, és aztán jövőre ugyanitt, és közben "kezdjetek el élni"! Puszkák

"Két szabad ember életét érzések, gondolatok, élmények, örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy a lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni." Popper Péter

Nagyon szép és elgondolkoztató, szánjátok rá a tízpercet... http://vimeo.com/82333429 jelszó: vilmos

Közeleg!!!! :)))))) http://www.youtube.com/watch?v=6hje5mAO7EI Számomra a zenélés az abszolút zsenialitás, hát még a komponálás... elképzelni sem tudom, hogy miként lehetséges ilyen fokon. Valószínűleg ő nem a hülye napi gondolatait kergeti és hessegeti a fejében (mint pl. én), hanem a zenét látja, hallja, érzi, éli, stb... Persze lehet, hogy nem így van, de szeretném dédelgetni ezt az illúziót. Ha lenne időm, most biztos vadásznék egy zeneszerzős könyvre, és azt olvasnám. :) De így maradok az Ajándékomnál... :)

Hát, mindenki értse, ahogy érti... :) "Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőle, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?" Popper Péter

Aki még emlékszik a pár héttel ezelőtt zenés posztra, hoztam hozzá egy cikket.

"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nincs értelme a kibontakozásnak, veszélyben lenne, a fagy elpusztítaná a szirmait. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad." (Böjte Csaba)

hát igen.... Első lépés … “Bármerre akarsz is lépni, tudnod kell, hogy az első lépést mindig önmagadban kell megtenni.” Mit gondolsz, miért van az, hogy elolvasol sok szép gondolatot, eltervezel dolgokat, mégsem a szerint élsz? Miért nem válnak erővé benned a reményeid és szándékaid? Mert mindezek nem hatják át egész lényedet. Belül szendereg a Varázslód. Sőt, gyakran alszik is, ezért aztán nem sikerül a mutatvány. Pedig a tapasztalatok megtaníthatnának arra, hogy a reményedet úgy tudod sikerré alakítani, ha megtanulod – sok küzdelem és lemondás árán - legyőzni magad. Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá – az még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell tenned érte, és megtalálod magadban azt a kérlelhetetlen Varázslót, aki meg is teszi. Bármilyen nehéz, bármennyi kudarccal jár, és bármennyi időbe kerül. Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben – hanem önmagadban. Vi

"Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel mindig vágyaink szerint intézhetjük dolgainkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől." Popper Péter

"Amikor egy falevél lehull a fáról, vajon úgy érzi-e, hogy legyőzte a hideg? A fa azt mondja a levélnek: "Ez az élet körforgása. Talán azt hiszed, hogy meghalsz, de valójában bennem élsz tovább. Neked köszönhetem, hogy élek, hiszen általad lélegeztem. Azt is neked köszönhetem, hogy szerettek, mert árnyékot tudtam adni a fáradt vándornak. A te nedved az én nedvem: mi egyek vagyunk." (Paulo Coelho)

Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni. Márai Sándor

"A jó tanács olyan, mint a hó - minél puhábban hull, annál tovább megmarad, és annál mélyebben beivódik a tudatunkba." (Samuel Taylor Coleridge)

Csemegét hoztam! :) Sokszor utaltam már a 2010-es nagy Toszkán utamra. Különlegessége, hogy szinte utol pillanatban találtam rá, döntöttem el és a legutolsó jegyet vettem meg. Ja, és pont 2010. szeptember 18-án hajnalban indultam. Nehezen voltam akkor magammal, a korommal, a körülményeimmel. Tehát egy dolgot tudtam tenni, oda menni, ott lenni - ahol és amit szeretek. Tehát Toszkána. Tudtam, hogy szeretni fogom. :) Egyedül, társas utazással. A legjobb hetem volt. Állítom. Nos, régóta halogattam, de most feltöltöttem a Toszkán-út képeit, napok szerint. :) Élvezzétek és járjátok utánam az utat. :) 1. nap - utazás Egész úton szakadt az eső, de a szlovén magas hegyek között ez is egy élmény volt egész Olaszországig. Este nyolckor már vacsora volt a helyszínen. Soha nem felejtem el, valahol Bologna határában jártunk, amikor a hegyek között a 'semmiből' megláttam a fényt. Az idegenvezető (nagyon jó volt!) azt mondta, hogy mindig ott a horizont, ahol a fény, ahol a legfényes

Hát kíváncsian várom, hogy tényleg így lesz-e...? :) "Minden nő szabadságharca addig tart, amíg nem találkozik egy valódi Férfival. Akkor a párducból szelíd őz lesz, és a női szabadságharc zászlóbontójából egy szerelmes asszony, mert minden vágya, hogy egy biztonságos tenyéren üljön, és érezze egy erős, oltalmazó és szerető kéz melegét. …" Müller Péter

"Az elmúlt szerelem pusztán egy emlék. A jövőbeni szerelem pusztán egy álom és vágy. Csak itt és most szerethetünk igazán." (Mahatma Gandhi)

Az “AKKOR” most van … “Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit.” Ez egy ravasz, életművészeti tanács. A legfontosabb gondolat benne: “Élvezd a jelenedet” – bármilyen hétköznapi is Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység  és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet – ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ “AKKOR” MOST VAN! Még egy haszna van ennek a tanácsnak: hamarabb teljesülnek a vágyaid. Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell – megkapjuk.Nem akkor és nem úgy, de valamilyen formában megkapjuk. Egyszer csak ott van. Néha olyan késve, hogy nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi vágyunk volt. Maga a vágy ugyanis – a “kell!”, az “akarom!” – késlelteti a megvalósulást.

http://www.origo.hu/itthon/20131206-prima-primissima-dijat-kapott-darnyi-tamas-es-feri-atya-is.html Közönségdíj: Pál Ferenc, Feri atya, római katolikus pap, mentálhigiénés szakember. http://www.primissima.hu/jeloltek/pal-ferenc/354/ Amint meglesz a videó a köszönő mondatokról, hozom és kommentálom, hogy miért is voltam-vagyok nagyon-nagyon büszke a díj miatt, meg amúgy is. „Szeretném ezt a díjat szimbolikusan átnyújtani minden mentálhigiénés szakember társamnak. Azért, mert valahogy úgy veszem ezt, hogy az elismeréssel minden szakmabéli munkatársam is kap ebből a díjból. Hiszen olyan nagyszerű dolog az, hogy igyekezhetünk együtt azért, hogy érzékeny lélekkel tudjunk élni ebben az országban. S hogy az érzékeny lelkünkhöz tudjon társulni teherbírás, hogy tudjunk egészséges lelkülettel élni. És hogyha mindez így van, akkor együtt mondhatjuk azt, hogy az élet nagyon szép." Pál Feri szavai a Prima Primissima közönségdíj átvételekor http://semmelweis.hu/hirek/2013/12/06/

Múlt szombaton itt jártunk: Tura. A háttér:  http://vilagutazo.net/uticelok/2013/10/10/a-turai-schossberger-kastely/ Méltatlanul elhanyagolt az egész kastély, egyszerre elszomorító és dühítő. Érdemes megnézni a képeket és elolvasni hozzá ezt-azt. Igen, ez az a kastély, ami Angelina Jolie-nak is tetszett. http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20120305-angelina-jolie-a-ver-es-mez-foldje-magyarorszagi-forgatasi-helyszinek.html És forgattak itt még egy filmet: A 13 éves Maria (Dakota Blue Richards) kénytelen hátrahagyni addigi fényűző életét, hiszen örökségül csupán adósságot, és egy réges-régi könyvet kapott édesapjától. A könyv azonban nem mindennapi. Egy titokzatos, ősrégi történetet mesél el, amelyből Maria előtt két család viszálykodása elevenedik meg: a Merryweather és a De Noir családok között folyik a harc a Hold varázsgyöngyeiért. A kislány, ahogy egyre jobban belemélyed a történetbe, úgy döbben rá, hogy Holdfölde veszélyben van. teljes film:  https://www.youtu

2007-ben volt az első igazi külföldi utam (az osztrák látogatásokat leszámítva) - harmadmagammal. Február végén, ez volt az első repülésem is... Ami még emlék, hogy előtte pár héttel kiment a bokám, tehát nagyon kérdéses volt, hogy nem lesz-e gond... Bokavédővel azonban végigjártam az egész régi Rómát. Nagyon meghatározó volt az az út sok szempontból. A főnökömtől kaptam két oldalas leírást, hogy mit kell mindenképpen megnézni. :) Arról az útról bár lehet, hogy volt valahol írásos beszámolónk, nem találom. Viszont pár évvel ezelőtt valaki készült Rómára és akkor írtam neki én is egy kis útravalót, azt most véletlenül (mást kerestem teljesen) megtaláltam, annak egy-egy részét idemásolom, na meg persze jönnek a képek! Amikből csak néhány az enyém, telefonnal! És akkor még a régi gépem volt, a hangos, filmes. :) Szóval amikor ezt az útravalót megírtam az irigy illetőnek, akkor előszedtem a Rómában vezetett kis rózsaszín füzetemet (azóta sem írtam bele semmi mást), így fel t

Egy indián verse a szerelemről “Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával, Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy bolondnak néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életedben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, Hogy tudsz-e önmagadból kivetkőzve táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,

Bernike ajándéka Bernikének a koncerten túl idén :)

Aktuálisabb nem is lehetne.... "Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk." Ez fájdalmas dolog, és egyre inkább így van. Régen ilyen volt a rabszolgaság és a jobbágyság - ma már a legtöbb munkahely ilyen. Jó szó rá, hogy „lélekölő”. Amiben nincs lélek, nincs értelem, amitől nem leszek több, az nem munka, csak robot. A legnehezebb munkát is szívesen csinálom, ha szeretem. És a legkönnyebbet is utálom, ha nem szeretem. Mit tégy? Nem tudom. Egy kor sötétségét az mutatja legjobban, hogy mennyire lélektelen benne az emberi tevékenység. A miénk sajnos nagyon sötét. Már nem is az a kérdés, hogy milyen lélekölő munkát kell elvégeznünk, hanem hogy kapunk-e munkát, egyáltalán. A gépek ugyanazt elvégzik, mint mi. Még jobban és gazdaságosabban is. Egyetlen gép sok ezer embert helyettesít, s a hasznot, amit hajt, nem osztják el az emberek között: egyetlen tulajdonos vágja zsebre. Megóvni ettől magad cs

"Olyan lángot gyújts a szívedben, amelyet nem képes elfújni az a szennyes szélvihar, amelyben élsz!" Müller Péter

A kedvencem, a 'minden napnak a maga baja'  mottójára: "Minden nap az jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz." (Marie Lu)

Békés adventi időszakot nektek! "Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik." (Weöres Sándor) /a kép csak illusztráció/

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az! Müller Péter

"Csak ennek van értelme. Szeretni valakit ''csak''. Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak, kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség. Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet és egy másik mellett szintén milliót. Mert ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket gyártani." (Csitáry-Hock Tamás)

"Amire hangolod a lelkedet, azt fogadod magadba. Annak leszel eszköze, tettestársa, megvalósítója." Úgy képzeld el a lelkedet, hogy adó és vevő egyszerre. De ezt a titkot csak kevesen tudják. Azt hiszik, csak vevők, s nem tudják, hogy szüntelen adásban vannak. Nem tudják, ha szomorúak, a világ összes bánatát magukhoz vonzzák. Van egy bánathang, egy központi bánat adatbank, s összekapcsolódnak vele. És ilyenkor minden borút, minden szomorúságot magukhoz húznak. Nem csak a saját könnyeidet sírod. Minden szomorúság médiuma leszel, s hozzád járnak mind a láthatatlan szomorúak és vigasztalhatatlanok. Ha nagyravágyó vagy, magadhoz vonzol minden nagyravágyót és minden hatalomra szomjas embert. Köréd gyűlnek, és saját szomjúságukkal növelik a te szomjadat. Ha az érdek mozgat, s az önzés eluralja a lelkedet, ne számíts önzetlen barátokra. Az önzésed hívta őket a közeledbe, mert saját önzésük rezonált a te lelked hívószavára, s csak addig lesznek a barátaid, míg számíthatn

Mostanában nem megy az írás, türelem, majd egyszer pótlok, addig is hozok egy-egy más tollából való írást.

"Ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen." Ezzel az útravalóval vigyázz! Nem mindenkinek való. Csakis azoknak, akik életük során csak egyszer is találkoztak önmagukkal, vagyis benső, igazi valójukkal - aki legyőzhetetlen. Mert isteni eredetű. És mérhetetlenül erős. Lelked legmélyén atomerő dolgozik, vulkáni energia, mely éppúgy a szürke felszín alatt él, mint a forró láva a Föld mélyén, vagy mint az atomok magjában az ésszel felfoghatatlan magerő... Csak le van fojtva. Nem is tudsz róla. Fogalmad sincs. Egy életet leélsz, és nem tudod, milyen erős vagy. Nem jön föl soha. Így élsz. Kristálytiszta forrás rejlik lényed legbelsejében, s te mégis szomjan halsz a hétköznapi sivatagban, mert nem tudsz róla, és ha sejted is, nem tudod az Élő Vizet magadból felhozni. Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetle

"Tíz vak ember kel át egy folyón. Az ár nagyon erős, úgyhogy fogják egymás kezét. Amikor átérnek a túlpartra, az egyikük így szól: - Meg kellene számolnunk magunkat. Az ár nagyon erős, mi pedig nem látunk, lehet hogy valakit elsodort a víz. Úgyhogy számolni kezdenek. Mit ad Isten, a számolás mindig befejeződik kilencnél. Mindegyikük tesz egy próbát, és mind kilencig jut. Egy férfi aki a folyóparton ül, elkezd hahotázni – hát ez nagyon vicces. A vakok pedig leülnek és sírva fakadnak amiért elveszítették az egyik barátjukat. A férfi ekkor fogja magát és odamegy hozzájuk. - Mi a baj? A vakok elmagyarázzák neki, mi történt. Mire ő azt mondja: - Álljatok fel sorban. Ahogy megérintem az első embert, mondja hogy „EGY”. Ahogy megérintem a másodikat, mondja azt hogy „KETTŐ”, mert kétszer fogom megérinteni. A harmadikat háromszor érintem meg, úgyhogy neki azt kell mondania „HÁROM”. Nagy meglepetésükre ő megtalálja a tizedik embert, akit elveszettnek hittek. Nem győznek hálálkodni ne

"Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli!" (Müller Péter)

"Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember." (Hérakleitosz)

- avagy a kávé és annak arcai... :) Ahogy öregszem, a kávéhoz fűződő viszonyom és a vele való viszonyom is erősen átalakul(t). Inkább érzés, mint akármi, de azért reggel 9-ig szeretem az elsőt meginni, leginkább társaságban és elmerengve felette. Na, aki szokta látni, hogy néha milyen rémet iszok meg, nem mondaná ezt szerelemnek, dehát na...! Valahonnan el kell jutni valahova, és hát vannak kompromisszumok is néha. - Hétvégén szépítek ezen, és amikor módom van rá, egy-egy szebben elgyönyörködöm és sokáig ülök mellette. Persze a csészés a kedvencem, de Angliában rákaptam a 'take a way' verzióra is, annak is megvan a maga hangulata és még a kezem is melengeti, nemcsak a lelkemet. :) A sima hosszúval is jól vagyok, de szeretem nagyon a latte-t, meg ami jön :) Presszót sosem iszom a mezei verzióban, mert az olyan felhajtós, afölött nem lehet bambulni. Összeszedtem néhány képet jártamban-keltemben, csak úgy szemléltetésként (ezeket mind én ittam, és közel sem teljes a kép).

A hűségről A hűség az emberi léleknek az a ritka képessége, amikor már az út elején tudja, mi lesz majd később és az út végén. Meglátsz egy szép, fiatal és kívánatos nőt, izzó szemmel, derékig érő, gesztenyeszín hajjal – és látod őt őszen, kopaszodva, fogatlanul, járókerettel, vaksin, szemüvegesen, betegen, sőt, haldokolva is – mégis szereted. Te is változol, ő is, a világ is változik körülötted – mégis szereted. Utad elején a fogaid közé szorítottad, mint egy kölyökkutyát, akit meg kell mentened az árban, és úszol, úszol, úszol vele, amíg élsz, amíg ő él, amíg sodor az ár, és nem érsz vele a túlsó partra. Nem engeded el. Van benne Valaki, aki a mulandósággal nem múlik el. Csak ha látod és szereted ezt a Valakit, lehetsz hozzá hűséges. És ehhez még valami kell. Magadban is föl kell fedezned azt a Valakit, aki így lát. A hűség nem a másikhoz, hanem az önmagadhoz való hűséggel kezdődik. Müller Péter

A nap korán indul, nagyon-nagyon korán. :) Keddnél tartunk, és eltérő híreink voltak azzal kapcsolatosan, hogy vajon a Szülők mikor is fognak megérkezni. J hétfő reggelt mondott, R kedd reggel 8-at, aztán a keddben később egyetértés volt (9 órás repülőút, 5 órányi időeltolódás, tehát hétfői indulás és keddi érkezés), miszerint 7 körül landolnak. Előző este jól bezárkóztunk szokás szerint belülről, mert hogy oda-vissza számolgattunk és úgy voltunk vele, hogy 8-9 előtt úgysem érkeznek a házhoz, addigra meg úgyis felkelünk. :) No, de... fél 7-kor ajtókaparászásra ébredek, gyorsan kinéztem az ablakon, hát, ott az autó! :) Bakker, hát ennyit a hét órai landolásról... Szóval megérkeztek és azt merték mondani, hogy fáradtak! :) na, kaptak érte... No, viszont ha ma mindenki úgyis itthon van, Bernike célba vette Londont. De már megint céltalanul, vagyis konkrét úticél nélkül, mivel hirtelen elhatározás volt. Erről már le kellene szokni, de tényleg.  Fél 10 után már Londonban voltam (va

Megint szakadó esőre ébredünk és most már érzem, hogy Mattet itt-ott, ekkor-akkor emelgetem és mégiscsak 22 kg körül van, tehát a heavy-bőröndöt kezdi elérni, és az éjszakai látogatások miatt már nem vagyok túl kialudt, de márcsak egy nap, és nincs éjszakai szolgálat. Alex elmegy iskolába, Matte otthon bitangoskodik (heti négyszer jár oviba), én meg délelőtt levegőzöm kicsit a szomszédos East Croydon-ban (pici shopping :) ). Hazafelé a Parkon át megyek, az esős időben egészen más arca van a helynek, a húsz perces gyalogúton egy-egy emberrel ha találkozom. Viszont az élővilág előmerészkedik, sokkal élénkebbek a madarak is, és soha ennyi mókust még nem láttam. Furán is érzem magam, hogy így bezavarok a világukba. :) Napközben jót derülünk, mert a kétnyelvű gyerekekre főleg nagyon jellemző, hogy egybeolvasztják a két nyelv hasonló hangzású szavát eggyé. Matte délelőtt közli, hogy szeretne "mézinszt' enni. Furán nézünk rá, mert egyre gondolunk Edittel... :)  Ugyanis: Matte-

Már egy hete, hogy újra Sámueléknél vagyok, röpül az idő. Edit ma szabadnapos, az idő még mindig ramaty, így aztán megint ház-fogságban vagyunk. Őrült bújócskázásba kezdünk, ami ismét egyedi. Minden kisgyerek egy bizonyos korban (4 alatt fixen) elég sajátosan játsza ezt a mókát. Valamelyik úgy, hogy becsukja a szemét, de nem bújik el, de úgy van vele, hogyha ő nem lát, hát őt sem látják. :) Matte-módon ez úgy néz ki, hogy megmondja, hova bújjak el, majd megy és elkezd számolni. :) Van, amikor betartom, de van amikor egészen máshova bújok. :) Ami még nem egyszerű, hogy bár tízig általában egész ügyesen elszámol magyarul (is!), de van, amikor ugrik néhányat, tehát a négy után már a hét jön, ami nehézzé teszi az időre (tízre) történő rejtőzködést. Egészen sokáig elvagyunk ezzel, majd a pingpong-labda gyűjtögetéssel meg játszogatásokkal, jól eltelik a nap, békében (még Alexnak is a végére érünk minden házijával) 

Igen, így nagybetűvel ZENE! Havasi-barátom megint valami igazán különlegesen gyönyörűt alkotott. Íme: https://www.youtube.com/watch?v=M25BRXcwx0o#t=378 "Életünk során folyamatosan fejlődünk azoktól a dolgoktól, amelyeken keresztül megyünk. Egyfolytában tanulunk egymástól, a minket érő behatásokból és természetesen a saját cselekedeteinkből is. Van, aki a valláson keresztül, van, aki mások megsegítésével, és olyan is van, aki a zene pozitív ereje által változik. Maga a pozitív változás a fontos, nem pedig az eszköz, amellyel elérhetjük. A Voices Of Change emellett arról is szól, hogy születhettünk bár különböző földrészeken, legbelül mégis mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük, ez a nyelv pedig a zene nyelve. A Voices Of Change HAVASI egyik legnagyobb művészeti vállalkozása, melyben a zongoraművész-zeneszerző különleges zenei világa ezúttal az Amazing Grace dallamával és az amerikai gospelkultúrával forr össze. A Harlem Gospel Choir és Radics Gigi közreműködésével elké

A szombat reggel sötéten, esősen és orkános széllel fogad bennünket, nem túl biztató. Mennyivel jobb lett volna a parkban tölteni a fél napot. De így marad a benti játék. Délutánra vendégeket várunk (félig magyarok két gyerekkel), hogy legyen játék ez nagyjából azonban elmarad. Viszont gyerek-teniszre megyünk délután, ami egy egészen érdekes - édes élmény. :) Közben estére megállapítom, hogy szinte már egy hete nem nagyon netezek (leszámítva egy-két gyors e-mail chekkolást), nem is tévézek a meséken túl, és ez jól is esik. Viszont ma reggelre eszembe jut, hogy hoztam mp3-lejátszót, rajta az új Zorán-albummal. :) Intenzív angol tanfolyamon vagyok azonban, mert Alex már alig beszél magyarul, Matte meg még alig. Én annak idején is, és most is tartom magam ahhoz, hogy ne vesszen el számukra ez a nyelv, de ezzel nem sokan vannak így. Nem tartom magam különösebben nagy hazafinak, de a nyelvünk, az a nyelvünk. Úgy próbálok következetes maradni, hogy ha nem is szólok rá mindig pl.

Gyorsan múlnak a napok, igazán nincs idő sok unatkozásra. Esténként jókat beszélgetek (magyarul :) forró dróton. Azt még eddig nem is írtam, de a hetes eső, az bizony rajtunk van. Nagyon sajnálom, mert azért ez eléggé bezár bennünket a lakásba. Reggel Mattet elviszem a bölcsibe (rollerral!), és a történelem rögtön ismétli magát, a bölcsiben nehéz nagyon otthagyni, újra kapaszkodik és kesereg, 'nemakajokbölcsibemenni'... Közben már megtört a jég, újra a régi velem, délutánonként jókat játszunk, ülhetek a wc előtt vele :), és közben jókat 'beszélgetünk'. Este jön is az utolsó próbatétel a részéről, az alvás helyetti huncutkodás - háromszor vonul ki a wc-re, bár nem eredménytelenül, közben újabb 'titkokba' avat be. A teniszes, bölcsis barátok történeteibe, hogy melyik történt meg valójában és melyik az ő fantázia-világának a szüleménye, nem számít.  A 'tiem'-időszakát éli, tehát mindenre, amire az 'enyém'-et kellene használni, 'tiem&#

Még mindig a megfázásommal küszködök, nem vagyok jól egyáltalán, már gyógyszeren élek. Az angoloknál van egy nagyon jó megfázás elleni cucc, jó erős, mert a gyomromat kimarja, viszont tényleg hamar és látványosan lehet tőle gyógyulni. Lassan nekem is sikerül, és még csak meg sem fertőzök senki.  A gyerekek is lassan helyre állnak, Matte engem még mindig kóstolgat a régi szabálya szerint (őt minden alkalommal meg kell újra hódítani, ebben piszkosul következetes); a türelemszintet megint felcsavartam. Mégiscsak én vagyok a felnőtt, vagy mi. :) Mivel mindenki jól el van a maga 'dolgozójában' én megint elmegyek szellőzni, ezúttal egészen központi Londonig.  Megnézem, hogy a Buckingham Palota még mindig áll-e, megnézem az őszies St James Parkot (közben megkávézok), őrségváltást (de most másik helyszínen), Big Ben, Parlament, stb.  Valahogy nagyon hideg van, nem esik túl jön a sétálgatás, viszont szép felhős képeket lehet megint csinálni. :) Benézek a St Margaret templom

Nos, visszazökkenni látszott minden a régi kerékvágásba, mindenkit elvittünk oviba-iskolába az új útvonalakon át -erdőn keresztül-. Nagyon jó érzés volt, hogy a bölcsiben még megismertek a bölcsisnénik és a korábban ismerős szülők is. Én közben azért dolgozgatok hazafelé is, mivel az ünnepség (október 30-i) eléggé közeledik és sok a telefon ezzel kapcsolatban nagyon, meg amúgy is jár néhány gondolat a fejemben. A szokásos megfázásom megkezdődik, náthásodok és furán érzem magam. Napközben levegőzöm kicsit Bromley-ban, amíg úgyis mindenki oda van. Edittel úgy állapodunk meg, hogy ki ahogy éri a feladatot, hogy azért pihenés is jusson, ő felkel a mocsótákkal reggel, én meg lefektetem őket és éjszaka felkelek hozzájuk, ha kell. Szokatlan újra felvenni a régi rutinmozdulatokat, altatni, esti mese, stb :) De jó érzés nagyon. Az éjszakai járkálás viszont szokatlan, hiszen azt régen sem nagyon csináltam. :) Első napokban még 3-4-szer felébredek, a hétvégére márcsak normálisan, egyszer.

Alex már jobban van, de az előző napi gyengélkedés miatt továbbra is úgy döntünk, hogy jobb, ha otthon marad.  Matte-nek ovis napja lenne, nála is tanakodunk, mert azért nem száz százalék, ahogy ő van, viszont játékos és eleven (hogy ne mondjam, hogy rossz :) ), tehát az ovi mellett döntünk. A gyermek viszont fifikás, alig egy óra múlva szólnak a bölcsiből, hogy nem önmaga, levert, nem játszik, tehát beteg, hozzuk haza. Edit elmegy érte, és mit látok negyed óra múlva? Egy vigyorgó (győztes-mosolyú) gyereket az ajtóban... szóval legyőzött mindannyiunkat... :) Otthon akart maradni, hogy játsszunk (ezt már mondogatta az ovi-felé menet is)... Igyekeztünk szigorúra venni, hogy ha beteg, akkor viszont le kell pihenni, meg feküdni, stb... Le sem t...t bennünk... :) Viszont rohamosan gyógyult, ő is, és Alex is, már jókat lehetett játszani velük, délután már a levegőzést is jól vették. Érett volt a gondoltam, holnap mindenki elhagyja a házat, hogy tiszta sor legyen, nincs buli otthon! :)

Megint korán indul a nap, hajnalban -valamikor hat körül - elmegy J és R, közben már elég nyilvánvaló, hogy bár előző nap Mattet vittük orvoshoz, Alex is beszedett valamit, egész éjjel hányt és nincs jól. Ennek jegyében telik a nap, otthonfogjuk, nem megy iskolába. Napközben aztán lázas is, közben futkosunk a wc-felé és próbáljuk belőni, hogy hol lesz az a pont, amikor Angliában el lehet vinni a gyereket orvoshoz.  Estére kicsit javul a helyzet, nem egy könnyű nap, eltalálni a határokat, belőni, hogy 'hol vagyok én', hogy igazodunk el egymással. Ezzel a dilemmával még el leszek pár napig.

Az olcsó(bb) járatok nagyon nagy hátránya, hogy nem napközben csúcsidőben, és nem a legjobb repterekre tartanak - mármint városon belül nem.  Megint, szinte már menetrendszerűen a 6.00-os (reggeli!) járatra van jegyem. Mondhatni rutinnal hívom előző este a taxit és állítom az ébresztőt 2.45-re. Teljesen valószínűtlen időpont, épphogy melegedne alattam-körülöttem az ágyam és végre aludnék. Előző este pedig igyekszem mindig legalább vízszintben lenni már legkésőbb 9-től, ha nem is alszom. Ez  megint épphogycsak sikerült... 3.15-re itt a taxi, újabb taxis botránkozik meg a bőrönd súlyán... (Reggeli öröm, valaki végre hosszú hónapok után végre kicserélte a lépcsőnél a kinti villanyt, ezért legalább a sötét miatt nem zúgok le.) Egy beszédesebb taxist fogok ki - de legalább a kulturált fajtából valót. (a számla vége nem annyira kulturált már) Valamikor 4 körül érkezem a reptérre át az alvó városon át. Ez még mindig különös érzés, így átsuhanni a városon, én már nem is vagyok álmos