berno

Mai zeneajánlóban: Andrea Bocelli egyik legjobb fél órája :) - nanáhogy mindkettőnk imádott Toszkánájából... :) http://www.youtube.com/watch?v=ChHjgWJ8IJ0

"Minden problémád akkor oldódik meg, amikor felülemelkedsz rajta." Más szóval ezt így is mondhatnám: a konfliktusok, azon a szinten, ahol keletkeztek, megoldhatatlanok. Ezért jó, ha van egy barátod, akinek elmondhatod a gondodat. Rálát. Te nem, mert benne vagy. Ez azt jelenti, hogy akárhogyan forgatod magadban, mindig ugyanazok az érzések bukkannak elő, ugyanazok a szempontok, amikkel a bajt előidézted. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "rágódsz rajta." Úgy működsz, mint egy komputer, amelyet egy "nem-szeretem" információ működtet: nem tudsz kilépni belőle. Nézheted így vagy úgy, a helyzet megoldhatatlan, vagy csak rossz megoldást kínál. Ahhoz, hogy megoldd, új szempont kell, amire nem is gondoltál. Felülről kell tekinteni a bajra. Ugyanazt látod, csak máshonnan: magasról, bölcsebben, tisztábban. Mindez azért van, mert az életünk spirálisan működik, de a cél nem az ismétlés, hanem mindig egy magasabb körbe emelkedés. Ha csak egy szinten mozogsz, a

Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi lakatlan szigeten tér magához. Lázasan imádkozik Istenhez, hogy mentse meg, és minden nap a látóhatárt kémleli, hátha jön segítség, de semmit sem lát közeledni. Ebbe belefáradva végül épít egy kunyhót, hogy védve legyen a természet erőitől, és legyen hol tartania néhány megmaradt használati tárgyát. De egy napon, mikor élelemszerző útjáról hazatér, a kis kunyhó lángokban áll, füstje az ég felé gomolyog. A legrosszabb történt: mindene odaveszett. A fájdalomtól és a dühtől összeroskadva öklét rázza az ég felé. - Istenem, hogyan tehetted ezt velem? - fakad sírva. Akárhogy is, másnap korán reggel egy hajó zajára ébred, amely éppen kiköt a szigeten. Azért jött, hogy megmentse őt. - Honnan tudták, hogy itt vagyok? - kérdezi az elcsigázott ember a megmentőit. - Láttuk a füstjeleit - hangzott a válasz. Könnyen el lehet veszteni a reményt és a bátorságot, amikor a dolgok rosszra fordulnak, de nem szabad szívünket, belőle a bizalmat elvesztenünk, m

Rengeteg verset, írást, idézetet, ezt-azt összeszedegettem az évek során, amit szívesen szedek elő időnként, vagy ha valakinek valamit írnék mások tollával. Volt, hogy word-ben, volt, hogy excel-ban pakolászgattam őket, de azt külön kellett frissítgetni; és nem mindig került rá sor. Nem kevés található már itt is a 'vedd és olvasd'-címke alatt, és ez nem lesz másként később sem.  Viszont: ahogy időm engedi, feltöltök minden ilyenemet jól címkézve ide, ami szintén saját kreáció:  http://bernoversek.blogspot.hu/ A cím kicsit félrevezető, de közben meg mégsem. :) Fogadjátok szeretettel és használjátok is őket, ha úgy adódik.

Ma hajnalban véget ért a nagy horvát-út miniben. Gyorsan, frissen (már ami az élményeket illeti) mesélek pár dolgot, illetve mutatom a mesés poszter-feelingű képeket. :) Kuponos út volt (féláron vettük még a nyár elején), a júliusi kiszemelt időpontban nem indult, a mostani már egy áttett dátum volt, de nem is baj, nem volt legalább akkora hőség, mint júliusban lett volna. Előzmények: ugye volt a kórházas sztori, aminek hatására (is) nagyon fáradt voltam, és már egy hete amúgy is szana-szét aludtam. Pénteken próbáltam minimum üzemmódban létezni és pihenni. Persze, ahogy az várható volt, este 6 körül tudtam volna legjobban pihenni, amikor már készülni kellett volna, ekkorra már leülni sem mertem, nehogy elaludjak. Bepakoltam - ami nagyon jól sikerült, mert szerencsére volt jól váltópólóm, hasznos is volt; takaróm és párnám, és fél 9-kor elindultam a Hősök terére, ahol a gyülekező volt. (Van is néhány éjszakai látkép.) Időben odaértem, beszálltunk és a csoportkísérő már ekkor

Már többször volt témám: a pakolás. Mert utálom. És olyan, mintha állandóan pakolnék, hol ki, hol be, hol el. Ennél is jobban utálom vinni, amit bepakoltam, és aztán közben keresni benne valamit, majd vissza, és aztán itthon újra ki, majd el. Nem tudom mikor kezdődött.  Talán az általános iskolai táboroknál? Azoknak csak a pakolós része tetszett. Nemrég mondtam is anyukámnak, hogy vajon hogy kerülhettem én a balatoberényi táborba, amikor már gyerekként is utáltam a strandokat meg a kötelező fürdőzéseket. Később 14 körül a kollégiumi időszakkal? Nehéz volt a táska rohadtul... könyvek, heti ruhák, egy kis kaja. És akkor még nem voltak gurulósok. Csak a jó öreg sporttáskák - utazótáskák. Majd' megszakadtam. Volt, hogy vasárnaponként egy korábbi osztálytársam (fiú) segített és elkísért a kollégiumig, minden alkalommal megállapította, hogy szerinte téglát vagy vasbugyit cipelünk. :) (ő meg pluszba vitte a sajátját is) Ekkor biztosan megutáltam a cipelést - 4 éven át minden

"Lesznek olyan hiányaink, amelyek végigkísérik az életünket, anélkül, hogy betölthetnénk azokat. A tegnapi ölelést, a múltbéli dicséretet, gyöngédséget, az elmúlt évtizedbeli boldogságot és az elmaradt gyerekkori gondoskodást ma már nem kaphatom meg. Persze igyekezhetek rávenni a környezetemet, hogy a hiányaimat töltsék be - de ez előrelátható kudarccal fenyeget. Másfelől megnyithatom magam ennek a napnak a simogatása, együttérzése, öröme és ajándékai felé, miközben hordozom a hiányaimat, de a belőlük fakadó hiányérzetemet nem igyekszem mindenáron tompítani. Ha fölfedezzünk és megelégszünk azzal, amit a mai nap ad, az megelégedetté tehet a hiányaink ellenére is." Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig

Hasznossá téve a ma délelőtti pizsis, tunyulós 'végreitthon' órákat, feltöltöttem a múlt csütörtöki városnézegetős képeket, amelyeket itt találtok: https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5912644790929186433?authkey=CJDxubnO9-SZ5gE Az album is a címszerinti sorrendet követi, megismeritek. A benti képek csak annyira élesek, amennyire lehetséges, mert egyik helyen sem volt bent túl sok fény.

Miután tegnap délután, egy hét után keresztanyámat kiengedték a kórházból, én is HAZAjöttem! :) és a fogadtatás nagyon szép volt, mindhárom kisleányka szép színekben tündököl, mindegyik egyszerre nyílik hosszas várakozás és sok beszélgetés után :)

"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta." (Woody Allen)

Lehet, hogy múltkor nem jól tettem fel az állatkerti és a cirkuszos képeket, ezért hozom az új linket, hátha most mindenkinél látható lesz már. https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5910579496366697521?authkey=CM6kzK2O--KE5QE https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5910577484681313153?banner=pwa&authkey=CMCTpa3DrMeW4wE

Holnapután este/éjszaka Bernoka és útitársa útrakel (ha addig már több történés nem lesz) ide: http://utazom.com/utastajekoztato/a-varazslatos-krka-nemzeti-park-46701 Képek és beszámoló jövő héten (ahogy még a múlt csütörtökig bp-i képek is akkor jönnek).

"Hiába tanulunk meg beszélni, nem tudjuk kimondani, ami a lelkünket nyomja. Ha nagy nehezen sikerül: a másik nem érti meg." Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Izraelben van egy panaszfal. A siratófal. Az is elég néha, ha a köveknek elmondhatjuk a bajainkat. Ha elképzeljük, hogy ezek a kövek - mivel egy ősi templom romjai - Isten kövei. Nincs szívszorítóbb látvány, mint amikor valaki a kövekkel beszél. A kövektől kér. A köveknek sírja el a bánatát. Még mindig jobb, mintha egy embernek mondaná, mert mi, mai emberek, érzéketlenebbek vagyunk, mint a kövek. A fal legalább nem szól bele. Hallgat. S ki tudja?

Tehát figyelem, csütörtök este 7 óránál járunk. Izzadva, fájós bokával és a túrától lestrapálva márcsak az otthoni kuckómra vágyom és egy jó fürdőre. Fél 8 lehetett, amikor az Árpád híd metronál látom, hogy tesóm keresett - gondolom már szinte haza is értek keresztanyámékhoz, ahol megszálltak, és ahova igazából érkeztek. A másodperc törtrésze alatt jön rám a sötétség, amikor azt mondja, hogy nem azért hív, mert hazaértek, hanem gond van, keresztanyám súlyos tünetekkel lett rosszul, épp a mentőt várják. Felhívom keresztapámat hidegverejtékben úszva (ha még egyáltalán elfért rajtam bármi nedv is), hogy mi van, amikor azt mondja, itt a mentő, agyvérzést - stroke-t sejtenek. Mondom, mit csináljak, de közben már fordulok vissza, nem a 34-es buszhoz, hanem vissza a metroba és irány Erzsébet. 8 után valahogy érek a helyszínre, és kapkodok össze néhány cuccot, hogy keresztanyám után menjünk a kórházba (Dél-Pesti, közel hozzánk). Fél 9 után érünk oda, és bár ő már egy órája a Dél-pesti s

A nagy városnézést a Határ úti találkozással kezdtük, onnan Deák tér és Vár. Még nagyon jó idő volt (bár már minden relatív, a 35 fok is kellemes volt a 42-höz képest, más kérdés, hogy mégcsak 9 óra körüli időszakról beszélünk).  /Erről  a napról a képeket még nem tudom mutatni, pár napra van szükségem ennek pótlásához./ Mátyás templomban kezdtük, én ajándék jeggyel (köszi!), ami én mondom, minden pénzt megér. És milyen régóta kerülgettem, hogy csak be kellene menni, stb. - és hát gyönyörű, nagyon szép emlék. Tessék menni és megnézni! http://www.matyas-templom.hu/hun/bemutatas.html Utána még végigmentünk a szokásos útvonalamon (ja, előtte egy isteni jegeskávé térített magamhoz), meg Sándor-palota, stb.! A Várat még mindig nagyon szeretem. Kezdett forrósodni a levegő, ezért ebéddel lehűtöttük magunkat a Mammutban (meg előrehoztam-tuk a szülinapomat - köszi!!!!! ), aztán elindultunk shoppingolni kicsit. A délutánban jártunk már benne, amikor próbálkoztunk a Hősök tere és k

Na igen, elvileg augusztus 5-től van/volt a második szabadságos hetem, egyben az utolsó szabadnapok lehetősége a nyárra (egy hetet kivettem tavasszal - Anglia, egyet múltkor, egyet most, és a maradék egy hetemet - leszámítva a karácsonyi minimumnapokat - őszre tartogatom a 33-asság miatt). A hétfőt azzal kezdtem, hogy 10 után bementem az irodába, hogy megcsinálom mindazt, amire a múlt héten nem volt idő, este 8-ra a lista kipipált lett. Kedden volt keresztapám 73 éves, tehát az köszöntős nap lett, meg intézkedős. Elintéztem egy sor, régóta tartogatott ügyet, például azt, hogy apukám elhagyott telefonja helyett szerezzek valamit: az övé lett az enyém, én meg boltoltam egy jót a T-Mobilban nagyon-nagyon jó üzlettel. Így történt, hogy most már egy kisképernyős akármit is hurcolok magammal, amivel még nagyon béna tudok lenni, például alig tudom felvenni, ha valaki hív, vagy kinyomni, tehát ha valaki a 30-ason keres, ne lepődjön meg, ha fura dolgokat művelek. A kis aranyoska:  .

Valahol ott hagytam abba, hogy G bejelentkezett nyaralni. Így egy július huszonakárhányadikai szombaton hazabuszoztam Bögötére, és másnap, vasárnap visszavonatoztam, kiegészülve. Akkor is meleg volt, persze. Fejben tele voltam esetleges programokkal, és gyakran emlékeztettem magam, hogy nullázzam le az előző két nyaralását a leányzónak, (az elsőnél 7 éves volt, a másodiknál 8) mert egészen biztos, ez egy másik gyerek már. Így volt, jó volt előre rákészülni, de 'meglepetések' értek így is, főleg, hogy a legutóbbi eset óta a gyerek telefonos lett és aktív(abb) facebookos. És igen, tízéves, nem folytatom. :) De azóta is naponta adok hálát, amiért egy élet alatt csak egy (kis)kamaszkort kell túlélni. :) Szóval vasárnap hazatértünk, kicuccoltunk, valamicskét aludtunk kis (én öreg/ebb/ vagyok, sajnos nekem erre szükségem van. Hétfőtől munkás napokat terveztem, először péntekig, aztán reménykedtem, hogy padtárssal szóba jöhet némi cserebere, így csütörtök-péntek szabadulás lesz, íg

Mindjárt igyekszem pótolni, hogy mi minden történt július 26. óta (B-nek megint igaza volt, pár napja fejből vágta, hogy mikor írtam utoljára, nekem csak az rémlett, hogy ősidő óta nem volt rá kapacitásom). Eseménydús napok vannak mögöttem, és még nincs vége. E-mailt sem néztem - szintén nem tudom mióta, úgyhogy megint a blog lesz segítségemre abban, hogy képben legyetek azzal, hol vagyok, hogy vagyok. Szóval mindjárt pótlok, de előbb visszaolvasom magamat, hogy hol hagytam abba. :)

Hoztam egy érdekes cikket- ami több szempontból is érdekes volt nekem. Most volt 70 éves, az M1-en is volt egy nagy gála az ünnepre, itt megtudjátok nézni:  http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/06/16/23/Marton_gala.aspx És a Nők Lapjás cikket is hoztam (ha igaz, akkor a képre kattintás után új ablakban megjelenik és akkor könnyen olvasható).

Pár éve megfogadtam valamit, ezért a világban előfordulva egy-egy templomban mindig gyújtok gyertyát, nekem ez nagyon fontos, több szempontból is. Legtöbb helyen van kint szép imádság, vagy két kedves sor, vagy semmi. Most a hétvégén Bécsben egy nagyon szépet találtam, szkenneltem és mutatom Nektek is.

Ritka pillanat érkezik el hamarosan, mindhárom orchideámat sikerült jó 'bőrbe' hoznom, így mindegyiken icipici vagy nagyobb bimbócskák növekednek.

Ki emlékszik még egy pár héttel ezelőtti posztomra? Ugye, mekkora hír volt, hogy mennyi csatornám volt? Na, azóta annak a hétnek a sokszorosa van! :) Épp a HBO-n nézem a Marigold Hotelt. Hogy ez miként lehetséges úgy, hogy ráadásul itt vagyok a kis kuckómban? Azt is tudjátok már, hogy szinte mindig mindent kitöltök, kivágok, beküldök, regisztrálok, kódolok, meg akármi. Megint bejött egy ilyen, a Kökiben kellett kapargatni egy sorsjegyet bizonyos összeg feletti vásárlásért cserébe, és ha akkor nem is nyertem, részt lehetett venni egy újabb sorsoláson. Ez volt pár hete, amikor egyszercsak jött egy e-mail, hogy gratulálnak, vegyem át a nyereményt. :) Gőzöm nem volt, hogy mit nyertem, ráadásul rengeteg idő telt el, mire végre eljutottam a Kökibe tegnapelőtt. Vagy azelőtt, már nem is emlékszem, hogy melyik nap volt. Mentem a menedzsmenthez, hogy szeretném átvenni a nyereményemet és akkor mondják, hogy mi is az. Majd leültem - Az Euronics felajánlásából MindigTV extra csomag dekóderrel eg

"Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk." (Harriet Lerner)

"Nagyon nehéz helyzetet csakis titkos tartalékainkkal oldhatunk meg." Jóval erősebb vagy, mint gondolod. Ezt ne feledd! Honnan tudom? Onnan, hogy ezzel mindenki így van. Én is. Az emberben van egy hétköznap működő gőzkazán - és van egy atomkohó. A kazánt ismerjük, és tudjuk kezelni magunkban. Alatta azonban hatalmas, isteni erők rejlenek - egy atomkohó. Az akkor kezd működni, ha vész van, ha nagy próbatétel előtt állsz. Ha fel tudod szabadítani magadban ezt a rejtett energiát, a legsúlyosabb betegségből is meggyógyulsz, a legnagyobb sorscsapásból is felállsz. Nem ver le kudarc, csőd, válás, betegség, még halálos családi tragédia sem. Van egy zsidó mese. A rabbi kocsija megrekedt a sárban. A tanítványa húzza, vonszolja, erei majd' megpattannak. Nyög, vicsorog, végül föladja. - Nem bírom! - lihegi. - Bírod te, csak nem akarod - mondja a rabbi. Mély igazság van ebben. Mert lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padl

Mary Poppins-téma egyre jobban érdekel, de általában a nanny-téma is, mióta olyan 'nagy' tapasztalatra tettem ugye szert. :) A film nagyon édes, jó is nézni és a színházi változat is jó, csak mindenki kerülje el Mahó Andreát (nekünk nem sikerült), mert nem túl kedves a gyerekekhez. A színpadi kép viszont nagy szép, majd még újra megnézem. Azt azért el kell mondjam, hogy nagy segítség lett volna az eszköztáramban, ha tudtam volna repülni és egy szimpla parki sétából ekkora kalandozást megvalósítani. :) Részlet a filmből (aki szeretné, nekem megvan) http://www.youtube.com/watch?v=n_cRArXy8WI

Jól elmaradtam, igyekszem pótolni. Múlt héten szabadságon voltam, vagy legalábbis valami olyasmin. :) Az idő nagyrészét Bögötén töltöttem, ahol most sem unatkoztam... Nagy igyekezetemben majdnem kinyírtam szegény imádott Whirpykémet. De szerencsére túlélte. :) Megtudtam - láttam -, hogy az otthoni vízvezetékszerelő nem egy rossz példány, és még ügyes is (meg már koros is) :) Voltunk egynapos tihanyi kiránduláson, ami nagyon jó volt. Csak mivel nem volt az előzetes tervek között, fényképező nem volt nálam - kivételesen-, ezért képekkel nem tudok szolgálni. De az apátságról érdemes ezt-azt elolvasni, megnézni, mert gyönyörű. A gyarló és idióta emberi okoskodásnak hála a visszhangból már nincs semmi...  http://www.tihany.hu/index.php/hu/latnivalok Közben egy délutáni alvásra készülődve (mármint nekem) betoppant G-nevű keresztgyerek és hát elmondta, hogy ő jönne nyaralni... Oké, jövő héten tehát lesz egy nyaralós tízévesem. Gyűjtöm neki az irodai munkát, nehogy unatkozzon, meg azt

Tegnapi moziélmény, abból az igazi RÖHÖGŐS fajtából, ajánlom! :) https://www.youtube.com/watch?v=fhHZg5dR6J8

"Addig rágja az egér a falat, de addig - míg áteszi magát a macskához." Ezt nem én mondtam, hanem Mikszáth Kálmán, de annyiszor eszembe jutott, hogy én is mondhattam volna. A gondolatnak nincs tulajdonosa. Jó, ha akarsz valamit, de ha túlságosan szeretnéd, már baj. "Legyen meg a te akaratod" - mondja az imádság. S ebben nagy lélektani bölcsesség van - ez a mágia titka is. Vágyódom valamire, elképzelem, nagyon akarom - s aztán elengedem az egészet. Nem is gondolok rá, s amikor nem teljesül, nem leszek türelmetlen. Hagyom, hogy csendben érjen. Egy napig? Egy hétig? Egy hónapig? Netán egy évig? Még tovább? Mindegy. A jó várakozás titka a türelem, a türelem titka pedig, hogy addig is jól érzem magam, amíg nem történik semmi. A múló idő nem elviselhetetlen: élvezem így is. A beteljesedés néha olyan sokáig késlekedik, hogy meg is feledkezem róla. S most jól figyelj! A dolog akkor szokott megtörténni, amikor nem számítok rá, amikor már nem is kell annyira. Egyszer c

Happy-happy! :) Holnap lesz berno blogja 2 éves! :)

Hát igen, már 800! :) És lassan kétéves lesz a blog, szép szám, köszönöm! :)

Hát, ha valami nagyon időszerű lenne, az ez... "Ha elcsendesülsz, hallhatod lelked legmélyéről a támogató hangot. Más nincs melletted most, de nem is kell." Ebben a mondatban van egy kulcsszó: "legmélyén." Ha nem merülsz ugyanis a lelked legmélyére, csak a felszín alatt búvárkodsz, akkor nem azt a hangot hallod, amiről beszélek. Ott még szirénhangok vannak. Félelmek, idegen tanácsok, beléd épült elvárások és szokások, papírszagú igék, gyermekkorodban rögzült parancsok zizegnek benned összevissza. Egyik sem a TE HANGOD! Ezért van az, hogy a lelkiismeret nem a legbiztosabb tanácsadó. Csak a mély lelkiismeret. A felszín alatt, de még jóval a felszín alól is csak olyan súgásokat hallhatsz, amelyeket érdemes megkérdőjelezni. Néha olyasmire mondja, hogy "Tedd meg!" - amit nem kellene megtenned, és olyasmire, hogy "Ne tedd!" - amit meg kellene tenned. Néha olyasmi miatt van bűntudatod, ami nem bűn, és nem bánsz meg olyasmit, amit meg kelle

Talán még nincs egy hete sem, hogy a facebookon megláttam, hogy hirdetik Andrea Bocelli budapesti koncertjére a jegyeket. Szinte hihetetlen volt, hogy akár ott is lehetnénk. Pár napja megvan a jegy! :) De még így is hihetetlen.  De igaz! Tessék, íme, Lajatico, Leeds, Santiago és Mexico City után Budapest szerepel a koncertnaptárban.  http://www.andreabocelli.com/en/#!/home http://www.zene.hu/20130628_budapesten_lep_fel_andrea_bocelli Az évet tehát novemberben Bocellivel, decemberben Havasival készülök zárni, addig még van legalább 4 hónap kiadó, ha havi szinten beérem egy ilyen nagy emberrel. :) Bár augusztus meg Feke Palié az Arénás István, a királlyal... :)

Kevés filmnézésre rendelkezésre álló időmet általában borzasztó rosszul tudom eltölteni, ezalatt azt értem, hogy általában ilyenkor nem a limonádé, rózsaszín szagú filmeket nyomom be... - mert hogy kapom őket innen-onnan, és nem nézegetem, hogy melyik miről szól, végignézem ami jön. Tegnap délután is sikerült, íme az ajánló: http://www.youtube.com/watch?v=vWXwUxLEK8Q Ha valaki akar két órát bőgni, akkor neki kötelező. Nagyon kemény történet és sajnos valódi alapja van, hál a Magasságosnak, amiért eddig ilyet nem kellett átélni még csak közelről sem, borzasztó lehetett.

Azt már tudjátok (remélem! :) ), hogy egy kis szereléstől (mindegy, hogy milyen típusú) nem szoktam visszariadni. :) Ma sem volt másként. Rémesen bosszantott már, hogy a tévében csak a digitális átállásról dumálnak, ráadásként mindig kiírta nekem a tévé, hogy legyen korszerűbb... Na, megadtam magam, pedig elsőre azt gondoltam, hogy jól ellenállok, velem már megint ne vetessenek meg valami masinát. (Ugyanígy akartam bojkottálni a gyorsvonat jegyet is, hogy aztán megyek inkább busszal, de ott is bevezették a távolsági kiegészítő jegyet, csak ők nem mondták el. Nesze neked! :) ) Szóval ugye itt is hülyeség lett volna várni, mert eddig volt (szobaantennával! - már ennek is csodájára jártak nálam páran) 3 csatornám (m1, rtl, tv2), na jó, legtöbbször csak kettő, mert ha fújt a szél, akkor valamelyik mindig elment, sőt a régi lakásban a tv2 be sem jött! :) Így hát Bernike vett egy valamit (na, azért nem a magas tarifásat), meg azt mondta az ember a MM-ban, hogy szerinte vegyek egy sc

Aki eddig nem olvasta el a kis Sámuelek blogját, már nem is fogja (ha csak el nem kéri tőlem pdf-ben); mivel ma szülői kérésre töröltem a bejegyzéseket. (Igaz, hogy részleges cenzúrát kértek, hogy ne legyenek helyileg, stb. beazonosíthatók, de én így már nem láttam értelmét, tehát levettem a bejegyzéseket.) Sajnálom, mert szerintem egy jó ötlet volt és szép is lett. (Arról már nem beszélek, hogy mennyi munka volt megcsinálni.)

"Jobb egyedül menni, magányosan és szomorúan, mint másokkal olyan úton, mely méltatlan hozzánk." Ezt te is tudod. Sokan élnek manapság egyedül, magányosan, sóvárogva, mert hiányzik valaki. A másik. Azt tapasztalják, hogy a legtöbb kitörési kísérlet kudarccal jár. Épp azt kellene odaadni, amit értékesnek tartunk magunkban: a színvonalunkat, a méltóságunkat. És mégis megteszik. Elmondok valamit. Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte: "Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy e

Hát igen, végre itthon!!! :) Csütörtökön, a kitelepítés 24. napján hazajöhettem a kis vackaim közé. Azóta már kétszer takarítottam örömömben, Daisy-ke kb. a 9. kört futja (ő is örömében nyilván). Szintén örömömben tegnap háromfogásos ebédet főztem, de kb. nagyon sok emberre, így holnapig nem főzök. :) A hűtő dugig van :) Minden akárhonnan való hazaköltözésem után ezt csinálom. Főzök-sütök és mosok rogyásig. Innen (is) tudom, hogy itthon vagyok. És így végre véget ért a három héten át tartó álmatlanság és vergődés az ágyban; a sajátomban este 9-től alszom, folyamatosan reggelig. Mert ami jó, az jó! :) (A lebegés fölött azért elég reális képet nyújt az udvar, ami tele van a pincében és a gondnoki lakásban szétrohadt bútor kupacával; a tujákon nyújtózó két m magas iszapos sávval, vagy az agyagos fűvel, a szúnyogok vastag felhőkben létező seregével, stb...)

Minden új hónap és új elseje egy kicsit tiszta lap is és új kezdet... Hát hajrá július! "Adj lehetőséget a dolgoknak, hogy megtörténjenek! Adj lehetőséget a sikernek, hogy bekövetkezzék! Lehetetlen megnyerni a versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győznöd, ha nincs bátorságod harcolni. Nincs tragikusabb, mint az olyan ember élete, aki megálmodott valamit, akiben ott él a becsvágy, de aki állandóan csak vágyakozik, reménykedik, és sosem ad lehetőséget az álmának, hogy megvalósuljon. Egy pislogó álmot dajkál, de nem tesz semmit, hogy a parázs lángra lobbanjon." (Richard M. DeVos)

"A rendkívül értelmes és okos ember csak egyet nem ért, hogy a dolgok miért nem úgy alakulnak, ahogy ő gondolja!" Ez az okos emberek nagy csapdája. Mindent tudnak, csak egyet nem: a valóságot. Azt ugyanis nem a józan ész mozgatja. Ösztönök, előítéletek, örökölt programok, érzések és indulatok formálják az életünket, és sajnos nem a hitünk, hanem a hiedelmünk - ezek a lelkünk mélyén lévő láthatatlan és tudattalan erők. De léteznek láthatatlan erők a magasban is. Sorstörvények, események, amelyeknek meg kell történniük, és amik nem rajtad, vagy nemcsak rajtad múlnak, hanem a párodon, a gyerekeden, a munkatársadon, a szomszédon is, és a világon, amelyben élsz. Nem ésszerű, nem látom értelmét, sőt, azt gondolom, hogy teljesen értelmetlen, mégis így van, és ez így működik mindenütt. Két embert sok mindent összeköthet, de legkevésbé az ésszerűség. Inkább a vonzalom, a szeretet, az összetartozás érzése. Néha a közös rögeszme, olykor az érdekszövetség. Érzések, vágyak, indul

A legnagyobb hősiesség, megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz a világ. S ennél is igazibb hősiesség, megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed, nem tudtad tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerződtél. Márai Sándor

Ha egy gyerek elé egy csomó játékot teszünk, különféle játékokat, végül is egy mellett fog megmaradni, és az államnak az lenne a kötelessége, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek közt ez a játék végleg megmarad a gyereknek. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a boldogság és a hosszú élet titka. Hogy mindenki úgy éljen, hogy csak azt csinálja, amit szeret, a bölcsőtől a sírig. Gabriel García Márquez

Azt talán már mindenki tudja mostanra, hogy az angliai vizsgáim bár nagyon jó eredményűek, de mivel iskolarendszerű képzésem volt nem tudtam annyit ugrani, hogy már az FCE-típus (itthoni középfok) meglegyen, tehát a harc itthon folytatódik. Kellett volna még egy tanév Angliában, most márt tudom. Aztán a decemberi őrült időszak miatti tudás gyér volt, 4 % kellett volna a sikerhez... ( az egész volt 25 pont, tehát lehet számolni, hogy ez mit is jelent...) Aztán tavaszra már teljesen aláadtam, nem bírtam foglalkozni a gondolattal, de aztán lassan felszívtam magam. Az októberi vizsgaidőszakot túl távolinak találtam, ezért gondoltam, jó lesz a júniusi... Igen, a jelentkezési határidő benne is volt a naptárban, csak meg kellett volna nézni... De pont a lejárat utáni nap néztem meg... Irtóra tudok papolni meg dumálni a határidők betartásáról meg a lusta és figyelmetlen hallgatókról, és tessék... Meg aztán minek naptár annak, aki nem nézi, ugye? Szóval e-mail a szervezőknek, hogy lehe

No kérem, a musical ebből is jön: Elfújta a szél.  http://www.operett.hu/cikkek/tizmasodpercenkent-valt-jelmezt-scarlett/911 Egy kis ízelítő magyarul: youtube.com/watch?v=RTKXWhnH6mk http://www.youtube.com/watch?v=JU3TKl1OgmQ Musical-fanatikusoknak francia nyelven (egy részlet, de a többi is megtalálható ugyanott): http://www.youtube.com/watch?v=ZqpaAHZ1WoU

A kitelepítésem 21. napjára ébredtem, gondolom nem kell nagyon ecseteljem, hogy már nagyon-nagyon haza akarok menni... Ráadásként a lakásbérleti szerződésemből alig egy hét van, tehát remélem, hogy lesz újítás... A bőröndöm méretén és a pakolási szokásaimon fanyalgóknak mondom: úgy bepakoltam annak idején, hogy még mindig van tiszta cuccom...  - mosás nélkül! :) Szóval HAZA akarom menni magamhoz, amire reális esély van e hét csütörtökre, remélem ez az utolsó nap, de inkább még előbb lehetséges lesz. Addigra nem lesz fertőző az udvar és már víz+villany is lesz...

"Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk, mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés, amit a következő pillanatban tehetünk." (Paulo Coelho)

Facebookról: Lát az ember ilyesmit fotón, tévében, de amikor először „élő egyenesben” is megtapasztalja, az azért furcsa érzés, be kell vallanom. Az Angliában lakóháznak eladott templomok története, kiegészülve a könyvtárrá alakuló vagy éppen áruházként működtetett katedrálisokkal Európa-szerte, érdekes fordulatot vett az elmúlt hétvégén. Dublinban, Írország fővárosában besétáltam egy kocsmatemplomba. A helyi közösség már nem adott össze annyi pénzt, amennyi az épület fenntartásához kellett volna, ezért az egyház piacra dobta az évszázados épületet. Lett belőle remek kocsma, ültünk az egyik gótikus oszlop tövében, és irigykedtünk azokra, akiknek fent, a karzaton jutott hely, az orgona mellett. Az a történet járt a fejemben, amelyet a közelmúltban olvastam szlovák szomszédaink európai kálváriájáról. Pozsonyban ugyanis egyeurós emlékérmét szerettek volna kibocsátani a kereszténység szlovák földre érkezésének 1150. évfordulója alkalmából. Az unió brüsszeli központja viszont

"Ha szomjasan iszol, egy pohár vízben is megláthatod Isten arcát, de ha nem szereted Istent, csak a saját arcodat látod benne." Ez egy messzire vezető, csodaszép útravaló. Rumi, a szeretet nagy arab költője és misztikusa hagyta ránk. Mindent másképp látsz, ha szeretsz. Felragyog a szürkeség, ünnep lesz a hétköznap, nagybetűs lesz annak az embernek a neve, aki fontos neked. Másképp tekintesz a szerelmedre, a gyerekedre, a barátodra, az anyádra és apádra vagy bárkire, még a kutyádra is: észreveszed bennük a csodát. Mások nem látnak semmit, mert nem szeretik őt. A kutyád egy kellemetlen vagy veszedelmes dög a külvilág számára, a gyereked nem is olyan szép, és főleg, nem is olyan csodálatos, az anyádat csak te hívod "Édesanyámnak", az idegeneknek lehet, hogy egy ellenszenves néni - ezt üzeni az első mondat. A második gondolat még fontosabb. Ha valakit nem szeretsz, azt nem olyannak látod, amilyen, hanem rávetíted a saját arcodat: a félelmeidet, az előítéleteidet,

9. napja nem lakom a kis vackaim között és nagyon hiányzik mindenem és honvágyam van magamhoz. Aki néz híradót, láthatta, hogy pokoli sok víz volt, 891 cm-nél volt a tetőzés, én valamivel magasabb, mint 600 cm körüli vízállásnál jöttem el a kis-nagy bőröndömmel... Jelenleg 782 cm, ha lehet hinni ennek itt:  http://www.vizugy.hu/ Íme egy kerületi cikk, eléggé érzékelteti a helyzetet, bár közel sem adja meg az igazi valóságot:  http://obuda.hu/hirek/obuda-koszoni-a-vedekezesben-nyujtott-segitseget/

Ismét egy kis Havasit hoztam. Remélem, hogy a legutóbbi koncert dvd-je hamar kijön, de a közös szülinapunkra mindenképp. :) Ez volt a nyitány tavaly decemberben: http://www.youtube.com/watch?v=XiaeirtBYXQ És egy tisztán, egyszerűen szép:  http://www.youtube.com/watch?v=uGwJin44CHk

Tegnapi színházélmény: Ördögölő Józsiás. http://www.operettszinhaz.hu/operett.php?pid=show&rId=140&evad=8 Jó régen megvolt a jegyünk, én utolsó pillanatban napoltam volna, de végül én mentem, és nem bánom. :) Egy hibája volt, a jegyet amikor vettem még Kiskeró volt kiírva Józsiás szerepére, aztán jött a hidegzuhany a színlap előtt, a váltója neve (Szerényi L.) állt ott hidegen. Ez régi para, főleg amikor valakivel szeretnék látni egy-egy előadást, és aztán ott a valóság, aztán annál márcsak az valóságosabb, amikor a váltó gyenge... És hát tegnap is gyenge volt. Jó helyen ültünk nagyon és nagyon-nagyon tetszett az előadás, szívesen megnézném újra. Ja, és tegnap ott volt maga a zeneszerző, Tolcsvay László is. :) Nagyon tetszik az is, amit a műsorfüzetbe írt, majd azt hiszem hozom azt is, hogy el tudjátok olvasni ti is. Húsvétkor volt a tévében is - valamikor éjjel tízkor - de akkor belealudtam, csak foszlányokban rémlett, hogy tetszettek a dalok. Hát íme, a tévében lea

"Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág." (Mata Amritanandamaji)

"Bármerre akarsz is lépni, tudnod kell, hogy az első lépést mindig önmagadban kell megtenni." Mit gondolsz, miért van az, hogy elolvasol sok szép gondolatot, eltervezel dolgokat, mégsem a szerint élsz? Miért alakulnak másképp a dolgok, mint ahogy szeretnéd? Miért nem válnak erővé benned a reményeid és szándékaid? Mert mindezek nem hatják át egész lényedet. Belül szendereg a Varázslód. Sőt, gyakran alszik is, ezért aztán nem sikerül a mutatvány. Pedig a tapasztalatok megtaníthatnának arra, hogy hegedűművész csak úgy lehetsz, ha megtanulsz gyönyörűen hegedülni, és úszóbajnok is úgy válhat belőled, ha megtanulod - sok küzdelem és lemondás árán - legyőzni magad, és a reményedet sikerré alakítani. Mi, mai emberek ritkán tudunk megvalósítani valamit. Bármiről lehet szó: jó párkapcsolatról, hivatásbeli sikerről, pénzkeresetről vagy a Himalája megmászásáról. Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá - az még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell

A bűvös sok hetest mikor is érném el posztok terén, ha nem ma....?

Nos, a helyzet sietősebb... Nem lesz elég lekapni a bőröndöt reggel, dél helyett már 10-kor zárják az utcát reggel, tehát jobb lesz pakolni, mielőtt felzörgetnek az éjszaka a virágos pizsigatyámban... "ÁRVÍZI TÁJÉKOZTATÁS H-20,30 A Fővárosi Csatornázási Művek tájékoztatása szerint a június 4-én, kedden délelőtt megkezdi a fővédvonal zárását. 9 és 10 óra között a Királyok útja – Nánási út útvonalat lezárják. Ezen az útvonalon a BKV járművei sem fognak közlekedni. A hullámtérben lakók gépkocsival történő bejutását ugyanakkor biztosítani fogja az önkormányzat. Felhívjuk az érintett területen lakókat, hogy gépjárműveiket mihamarabb távolítsák el a fővédvonal zárási területéről!"

Ki emlékszik még, amikor a tavalyi Havasi-koncert után azt írtam, hogy a dobos fejjel lefelé dobolt...? Tessék, itt a bizonyíték: http://www.youtube.com/watch?v=-RateHcvX_I&feature=em-subs_digest És naponta örülök ennek a plakátnak szerte a városban, és ha másért nem is, de ezért nagyon várom a decembert:

... és ha papír van, helyzet van, és leginkább árvíz van. Amit tavasszal megúsztunk, most nem sikerül. Költözni kell, rohamosan emelkedik a víz. Mindig tudtam, hogy mire kell ilyenkor figyelni, mert vannak vészjelek: Ha még csak homokzsák van, akkor még van esély az itthon maradásra. Ha már papír van, akkor talán, ha sok papír van, menni kell.  A tájékoztatás megint nulla sok ponton. Ma kivételesen emberi időben jöttem, a buszmegállótól nem messze látom, papír van... Nem jó jel (ahhoz képest, hogy egyszerre olvasni azt, hogy  a rakpartot lehet, hogy le kell zárni, máshol azt, hogy rekord elöntést 'várunk'.) Nos, a valóság: már nincs is homokzsákról szó, mert nncs miért. Az ártéren lakom, tehát a hát előtt van a gát. Szóval az első papírnál rögtön látom, nagy a baj, 838 cm-es tetőzést várunk 8-án reggelre. Messze van az még gondolom, de azért leslattyogok a partra. Még tisztább kijózanodás, a sétány még száraz, de onnan kb 30 cm-re van a víz (és egy a magasság ); ho

Új rovatot indítok Napi recept címmel. Szeretek főzni és jókat enni (meg is látszik), és a megszokott hétköznapi kaják mellett (ezeket leginkább otthonról hoztam) szívesen kipróbálok újakat is. Ehhez sokáig Stahl J, volt a kedvenc - de már nagyon rosszak a magazinjai, alig található benne olyan, ami egy sima háztartásból elkészíthető. Aztán ajánlotta valaki és kaptam is ajándékba egy Good Food magazint, ami nagyon tetszik, ebből nem keveset már be is szereztem. Ez azért jó vagy jobb, mert az egyszerűtől a flancosabbig sokfélét találni benne és eddig amit innen csináltam minden finom volt. Szóval általában hétvégén mindig főzök, akkor több napra is előre, hétköznap kevésbé állok neki, de ha úgy van egy tepsit sütivel simán bevágok a sütőbe akár este 9-kor is. :) Mikor hogy van kedvem. Legjobb persze az, amikor van kinek sütni-főzni, de legtöbbször magamat is ide veszem. :) A Valaki kategóriába és nem a Nekem címűbe. Nagyon allergiás vagyok arra, amikor valaki azt mondja nekem: