berno

A visszaút napja. Nagyon hűvös van, 5 foknál többre nem is saccoljuk. Bepakolok, elköszönök, hajnal óta játszok Alexszal nagyon jókat. Alexnak szombati úszása van, ami azt jelenti, hogy 9-kor el kell indulni. Én ráérnék később is, de ahhoz, hogy jó helyen tegyenek ki (hogy a bőröndöt ne kelljen lépcsőn vonszolni), velük kell tartsak, mert úszás után meg már nem lenne idő, tehát még mindig ez a jobbik eset. A gép fél 3 előtt megy. Tehát bepakolunk, elindulunk, könnyű a szívem, mert minden klappol, a kicsi fiúk huncotok és viccelődnek, Jutkával jól összeborulunk még és máris ott tart, hogy de mikor jövök legközelebb. Jól esik nagyon, mondom neki, hogy nem volt olyan sima a helyzet, de megnyugtat, hogy minden oké és hogy nagyon jól csináltam, szép volt. Irányba teszem magam, felszállok a villamosra, ami elvisz East Croydonig. Ott veszek vonatjegyet, aztán a vonat elvisz a reptérig. Nagyon hamar érek ki, még 11 sincs. pechemre és a Wizzair bénasága miatt márcsak 1,45 perc van az

Az utolsó teljes napomhoz érkezem. fura és megfogalmazhatatlan érzések jönnek –mennek. A kislakásom már eszembe jut, de más nagyon nem. Angolfölde nekem sokkal jobban bejön, mint az valaha is sejthető volt, az abszolút lehetőséget hordozza magában a jövőt illetően. A gyerekekkel a napokban sokat javult a helyzet, sokat játszunk már, Matte főleg gyurmázni szeret, afölött hosszú félórát töltünk nem egy esetben. De legózni is rengeteget lehet már és lassan visszatér neki valami emlékféle, újra a fotelja vagyok mesenézéskor, és ez hihetetlenül jó érzés; Alex pedig bújik és még a puszikat is osztogatja nekem, pedig nála aztán ez tényleg ritkaság volt még annak idején is. Délelőtt Jutkával és Matteval Bromley-ban vagyok beszerzésen, Mattenél időnként elszakad a cérna, gondolom, jön a front. J A piacrészen gombokat akarunk venni, közben ő tök észrevétlenül elcsen egy kis gombot, amit úgy markol egész végig, hogy kb 2 óra múlva tűnik föl, hogy ellopta a 10 centes gombocskát. J A bank

A mai napra nagyon durva shoppingolást terveztünk be Ashfordba. Ezt annak idején is nagyon szerettem, mert nagyon jó cuccokat lehet venni töredék áron. Ez egy outlet-sziget, a Pandorf-i (Ausztria) helyhez hasonló. Jutka reggel kicsi vacilált, hogy menjünk-e vagy sem, mondtam, hogy én akár vonattal is szívesen, mert cipőkre vadásznék. Korán indulunk, Alexet megint kitesszük az iskolánál, Matte is jönne, közli is, hogy „én is jövök”, de neki bölcsis napja van ma, meg amúgy is. J Nagyon durván járjuk a boltokat, Jutkának sikerül jó dolgozós cuccokat venni, nekem cipőt és megebédelünk, mi mást ennénk, mint Fish&chips-et. Fáradtan érünk haza, de történik még a nap végére egy nagyon jó dolog, Alex szalad elém, amikor megérkezünk és csimpaszkodik. Mégiscsak egyre biztosabb, hogy jó döntés volt ez az út, és hogy ki kell várni, amíg ők eldöntik, hogy ’jöhetek-e’. Levezetésként megnézek még egy D. Abbey részt a harmadik évadból Bíborkával. Kerestem amúgy valamelyik nap DA-s

Korán kelek, mert hét után el kell indulni, mert 7.40-kor indul egy jó vonat Londonba (St Pancras nemzetközi állonás) Bromley-ból, hogy ne kelljen túl sokat átszállni; onnan átsétálok a King’s Cross állomásra, mert onnan megy a Cambridge-felé tartó vonat, annak a menetideje még 45 perc. Fél 10 után érkezem meg. Kicsit elveszve bámulok körbe a pályaudvaron, mert RENGETEG biciklit látok, és semmi mást (na jó, délután egy tűzpiros Ferrarit is). Nem kapcsolok időben és nincs is közel turista iroda, ezért gyalog indulok el (bele is telik jó fél órába, amíg beérek a városközpontba). Közben betérek egy-egy szép templomba, vagy éppen charity-shopba, és találok is egy klassz felsőt, amit nem akarok otthagyni, de főleg nagyon jó lesz itthon felvenni, mert túl azon, hogy pár fontért vettem vadonat újan, mindig eszembe jut majd az a nap Cambridge-ben. Szeretek ilyet csinálni, ezért nem is szoktam az ilyen dolgokat kihagyni. J Kezdek belejönni a városnézésbe, találok turista központot meg wc-t,

Az ötödik napom itt, ami azt is jelenti, hogy 5. napja vagyok internet nélkül. Furcsán jó érzés. egy-egy munkahelyi sms megakaszt, ezeket intézem, de semmi más hívást vagy sms-t nem kezdeményezek senki felé, ez most egy ilyen időszak. A heti két napos időből az elsőre ébredünk. Éjszaka még mindig kegyetlen hideg van, nappal viszont szépen melegszik. Sűrű napot tervezünk nagyon. Reggel (9 előtt) Alexet kitesszük az iskolánál (sajnálom nagyon, hogy nem jöhet velünk), mi pedig megyünk tovább (Jutkával és Mattevel). Útba esik East Croydon, ahol az állomásnál van egy jellegzetes nagy fehér torony épület. Nem is megyünk el mellette, csak látjuk messziről és hátulról Matte megszólal: idejött a Berni. – összenézünk Jutkával, hogy ennek a gyereknek tényleg mennyi esze van, felismerte, hogy hova jöttek értem 5 napja. (hazafelé ugyanígy fölismerte délután). Az Ikeában kezdünk, ahol veszünk még két gyerekpolcot meg dobozokat (amit majd este össze is szerelhetek jó szokás szerint); meg megregge

Hétköznapra ébredünk, ami annyit jelent, hogy Alex 9-re iskolába megy. Még kicsit mindig távolságtartóak, szerintem nem értik, hogykerültem oda. (Mivel szombaton Londonban voltam, vasárnap reggel Alex mondta is, „azt hittem elmentél” – hogy hogy esett, nem részletezném…) Mert nekik még mindig a (régi) nanny vagyok - gondolom, és hát eddig az volt a szokás, hogy a nannyk váltják egymást és nem szoktak visszatérni. Egyről sem tudok magamon kívül, aki visszament látogatóba. Matt már játszik velem olykor, ami jó. Van egy fura helyzet délelőtt, és megszakítva a játékot Edit után indul az emeletre, én meg visszahívom, amiből marha nagy sírás lesz. Magam alá esek, sírhatnékom van, hogy basszus, hát ez a helyzet közel sem kedvező, mert ha nem is játszunk, akkor ennek a látogatósdinak később nem sok értelme lesz. Elismerem magamban, hogy ezt a kismanót a régi formában elvesztettem, nincs miért ámítsam magam, új alapokra kell helyezzem a kapcsolatot. Később Edit kimegy vele a parkba, magam

Ez egy nagyon fárasztó nap volt és hosszú is. Ma van a gyerekek szülinapi partyja. Tegnap délelőtt (mielőtt Londonnak nekiindultam) még Jutka pánikolt, hogy kevés lesz a süti, valamit még akart sütni, mondtam, hogy szerintem legyen cupcake, azt mindenki, főleg minden gyerek nagyon szereti. Kapott is az alkalmon, reggelre ebből már az a történet lett, hogy én bevállaltam, hogy megcsinálom a cupcake-ket J Mondjuk márcsak a diszítés maradt (a krémkeveréssel együtt), de azért mégiscsak kb 40 db cupcake-ről beszélünk. Még kellett venni ezt-azt, így Jutka még elment a 11-kor nyitó Tescoba (vasárnap későn nyit minden), mi még otthon voltunk a gyerekekkel, és cupcake-eztünk. Közben Edit is beszállt, még mindig elég halovány az ismerkedésünk – túl azon, hogy rögtön az elején mondja, hogy ne csináljam a dolgát – megnyugtatom, hogy nem szólok bele semmibe, a mosogatógépbe bepakolni nekem nem munka, tehát szívesen. A többi területen még jobban lejjebb tekerem magam, ami gyakorlatilag már a

A bejárt parkokról: Hyde Park:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Hyde_Park St. James's Park:  http://hu.wikipedia.org/wiki/St._James%E2%80%99s_Park Green Park:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Green_Park És egy kis írás Pán Péterről, amit,illetve akit ugye nem találtam meg; de majd legközelebb:  http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1n_P%C3%A9ter_a_Kensington_Parkban

Elnézem az időt (már nem tudom, hogy melyik mobilomat állítottam át helyi időre), így ottani idő szerint 6.15-kor felkelek. Bár Alex nem sokára úgy is érkezik, mégis furán ténfergek a házban. Jobb híján elindítom a mosógépet, meg elkezdem kimérni a rakat süteményt, amit reggel fogok megsütni a szülinapra. Ne horkanjatok fel, Edit szabadnapos, tehát segítségként csinálom ezeket, ráadásként délután vendégek várhatóak, én meg be akarok menni Londonba, egyrészt mert szép idő van, másrészt jobbnak látom, ha kicsit fellélegzek és meglevegőztetem magam az első nap hullámai után. Alex-szal játszunk még lent, aztán kezd élet költözni a házba. Jutka elviszi Alexet úszni, Matte otthon marad, én meg megsütöm 3 adagban a Victoria Sponge-t, és 3 adagban bekeverem és elkezdem sütni a Brownie-t. Van némi félreértés a liszt és a sütőpor témában, de tökéletesre sikerülnek a torták. Még mindig alig múlt 10 óra, tehát gyorsan átöltözök és elindulok London felé. Nagyon fáradt vagyok az elmúlt napok mia

Nos, ez a nap meglehetősen korán elkezdődött, főleg, hogy ez előzőt is ezen a napon fejeztem be. Elalvás (1/2) és ébredés (3/4 3) között mindössze valamivel több, mint kettő órácska telt el. Aki ezt már csinálta, tudja, hogy elég kellemetlen dolog ez… Még bele sem melegedni a pizsibe és az ágyba, máris újra át/felöltözés, ágyazás, és valami arckeresés. ½ 4-re jött a taxi. A nagy bőröndöt az alvó házban lecibáltam a lépcsőn (elkezdtem szidni magam, pedig előző este még jó előjelnek tűnt, hogy a bőrönddel együtt valamivel nyomok mázsánál többet). A gond megint a magasságommal volt, ezért cipelek mindent olyan hülyén kinézve, mert a bőrönd nemsokkal alacsonyabb nálam, tehát megemelni üresen sem tudom túl messze a földtől. Szóval, a szemetet még levittem, huszonykilencedszer megnéztem, hogy mindent kihúztam és kikapcsoltam (holott a tűzhely napok óta nem volt izzásban), megvan a beszállókártya és főleg a bankkártya és elindultam. Fél 4 előtt a taxi már a házelőtt várt. Beszálltam és a

"A jelenben tanulhatok a múltból, és megteremthetem a jövőmet. A múltat már nem lehet megváltoztatni, de megváltoztathatom a történtekhez való hozzáállásomat. Tehát nem megbánás vagy keserűség van bennem, hanem megértem az élet leckéjét, és továbblépek." (Anthony Strano)

Egy nap­ját nem tudom meg­fogni és körül­ha­tá­rolni éle­tem­nek, mert a mai napom­ban benne van a teg­nap emléke és a hol­nap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múl­tam és egész jövőm bizo­nyos érte­lem­ben benne fog­lal­ta­tik min­den­napi éle­tem­ben. Aho­gyan sze­mély sze­rint foly­ta­tás­nak és kez­det­nek érzem magam a világ­ban, ugyan­így nap­jaim is foly­ta­tá­sai és kez­de­tei a tör­té­nelmi foly­to­nos­ság­nak, úgy mond­hat­nám: a jelen­ben léte­zem, és az időt­len­ség­ben élek. Néha majd­nem két­ség­be­ejtő ennek a tudata, más­kor azon­ban bol­dog­ság­gal tölt el az az érzés, hogy az egye­te­mes­ség része vagyok, s hogy a világ ezer tör­té­né­sét, az emberi küz­del­mek sok­ér­telmű­sé­gét, a ten­ge­rek vad­sá­gát és a virá­gok sze­líd­sé­get, a lemon­dás szo­mo­rú­sá­gát és a kez­de­mé­nye­zés örö­mét, a múl­tat és a jövőt egy­szerre hor­dom a tuda­tom­ban. Néha majd­nem két­ség­be­ejtő ez a határ­ta­lan­ság, (…) és én még­sem kívá­nok vál­toz­tatni rajta. Nem aka­rok elt

" Nincs jobb gyógyszer a lelki fájdalom és szomorúság ellen, mint rá sem gondolni." Ez nem az én mondásom, de nagy hasznát vettem az életben. Meg kell tanulni a felejtés művészetét. Aki tapasztalatból ismeri a reinkarnáció lélektanát, tudja, hogy vannak élmények, amelyeket sok életen át nem tudunk feledni. Nem magát az eseményt, hanem a vele járó érzelmeket. Bevésődik a lelkedbe, cipeled magaddal, mint egy hibás programot. Ott lappang benned, meghatározza a hétköznapjaid hangulatát, s bármikor beugrik, elevenen, mintha el se múlt volna. Az állatok bölcsebbek. Egy nőstény macska ad a kandúrnak egy pofont, az hamar elfelejti, és nem fog miatta a szexről leszokni, még akkor sem, ha a pofon maradandó károsodást okozott benne. Nem fog kiábrándulni a nőkből. Még abból az egyből sem, aki pofon vágta. Nekem van olyan férfibarátom, aki egy életen át nyalogatja a sebeit, és nem tudja a kudarcát földolgozni. Egy eseménynek addig van létjogosultsága az emlékeidben, míg le nem v

A cikket itt találjátok, de be is másolom:  http://www.life.hu/tested-lelked/20130429-8-boldogsagtipp-paulo-coelhotol.html A ma élő írók közül kétségkívül az ő műveit olvassák a legtöbben, s csak William Shakespeare alkotásait fordították le több nyelvre, mint Coelho regényeit. Hamarosan huszonötödik születésnapját ünnepli Az alkimista, ami világszerte ismertté tette és kirobbanó sikert hozott a dél-amerikai író életébe. Értékes gondolatait ma már nemcsak könyvekben osztja meg az érdeklődőkkel, hanem hetente kétszer frissülő blogjában (http://paulocoelhoblog.com/) és a több mint 10.000.000 követővel büszkélkedő Facebook-oldalán (http://paulocoelhoblog.com/ ) is. A közelmúltban a boldogságkeresőknek szolgált hasznos tippekkel. 1. Mondj köszönetet! Kutatások bizonyítják, hogy a köszönet és a dicséret akár az egész napodat bearanyozhatja. Ha már korán reggel megköszönsz valamit vagy megdicsérsz valakit, jobban érzed magad a bőrödben! Ez csak fokozódik, ha mások is hálásak les

Tegnap a szó szoros értelmében HÉTFŐ volt, egészen reggel 9,00-ig, mert utána jo/bb/ra fordult. :) Ott kezdődött, hogy valahogy próbáltam rávenni magam arra, hogy visszatérjek a nagy magyar valóságba a klassz (bár nem mindig egyszerű) angol napok után. A busz nem menetrendszerűen indult, tehát lekéstem, ez eleve jó tízperces késést jelentett már otthon (bár eleve nem pontosan indultam el) - mondjuk azt, hogy így már fél órás késéssel indultam eleve. Aztán nem járt a metro féltávon, tehát indult a buszos városnézés - akkor, amikor már bent kellett volna lennem. Tehát landoltam 9,00-kor a 8,00 helyett. De aztán várt egy vázányi orgona (nagy kedvenc a rózsa és a gyöngyvirág (+ibolya) után), tehát a nap újra elindult, ezúttal normálisan. Később valaki hozott egy doboz epret tejszínhabbal együtt. Délután még egy jót kávéztam is. :)

Egy este az öreg indián mesélni kezd az unokájának arról a csatáról, ami minden ember belsejében zajlik. - Fiam, a csata két farkas között zajlik, amelyek mindnyájunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. A félelem, az irigység, a féltékenység, a kapzsiság, az erőszak, az önsajnálat, a kisebbrendűség-érzés, a hazugság, a hamis büszkeség és a felsőbbrendűség-érzés. Másikuk a Jó. A szeretet, az öröm, a béke, a remény, a nyugalom, az alázat, a kedvesség, a jóindulat, az empátia, a nagylelkűség, az igazság, az együttérzés és a hit. - És melyik farkas győz? - Az, amelyiket eteted!

"A boldogságnak van egy rendkívül egyszerű titka. Csupán el kell engedned az adott pillanattal kapcsolatos elvárásaidat. Ha várakozással mész bele a helyzetbe – akár azt várod tőlük, hogy hozzanak, akár azt, hogy megszüntessenek valamit – az a végén mindig szenvedést okoz." (Adyashanti)

"Az angyal tudja az ördög titkait." Ez egy fontos útravaló. Sose légy naív. (Ha egyáltalán angyal vagy, mert beképzelt se légy ám!) Hajlamosak vagyunk ugyanis a másikról jót feltételezni, s nem olyannak látni őt, amilyen valóban, hanem amilyenre átfestjük. Rávetítjük az elvárásainkat, eszményeinket, nemcsak azért, hogy szép legyen, hanem azért is, mert félünk őt olyannak látni, amilyen. Főleg a szerelem működik így és néha a barátság is. A hétköznapi kapcsolatainkban sem látunk élesen. A másikat túl szépnek, vagy túl csúnyának találjuk. Önmagunkkal is így vagyunk. Ne hidd, hogy magadat jól látod. Írd le egyszer, hogy milyen vagy - garantálom, hogy nem olyan vagy. Az igazi önismeret könyörtelenül pontos. Nem ítél, de lát. Egyszer egy bölcs rabbinak jelentették, hogy a szomszédja, Hirsch, kígyót-békát híresztel róla. - "Szegény Hirsch! Miért nem kérdezi meg tőlem, milyen vagyok? Én sokkal rosszabbakat is tudok magamról mondani." - mondta a rabbi. Ne félj l

Idén jó időben beszereztem a karácsonyi ajándékomat (a húsvétit elszúrtam - Zoránról lemaradtam), főleg hogy egy nagyon jó e-mail várt itthon, ebből idézek, aztán nem lesz nehéz kitalálni, mi az ajándék. "Kedves bbernoka! Ígéretünkhöz híven először Téged tájékoztatunk az év végi koncert dátumáról. 2013 december 21-én rengeteg technikai újítással, minden eddiginél látványosabb show-elemekkel, világsztárokkal és vadonatúj zenei tételekkel kiegészülve újra színpadra áll a HAVASI Symphonic Aréna Show. A Második Felvonás - Világsztárok az Arénában Talán a 2012-es év egyik legnagyobb meglepetése volt Havasi Balázs koncertje, hiszen az utolsó hetekben már képtelenség volt jegyet vásárolni rá. Köszönjük szépen Nektek ezt a hatalmas érdeklődést. Ez a siker tette lehetővé számunkra, hogy megalkossuk a show folytatását, a Második Felvonást. Idén olyan világsztárok és zenei egyéniségek állnak majd színpadra a már ismert szólisták mellett, akik korábban még sohasem zenéltek együtt, é

Pár hete linkeltem O. Szonjának az írását az új-zélandi útjáról. Nekem akkor is nagyon tetszett, meg a folytatása is (az útnak legalábbis):  http://www.evamagazin.hu/mai_tipp_program_es_utazas/27571_utolso_jelentes_a_vilag_vegerol__oroszlan_szonja_bucsuzik_ Mindenképp nézzétek meg a képeket is.

Tegnap este nem kevés órányi utazás és bőröndhuzigálás utána visszatértem. Pár nap és napi bontásban jön az angliai jelentés, de ehhez idő kell megírni meg feldolgozni, ráadásként azt hiszem, hogy elég sok munkám felgyűlt és akármi, de majd jövök. :) Most egyelőre Daisyke dolgozik, Bernoka meg majd vasal órák hosszát.

Bemutatom nektek a másik blogomat, fogadjátok szeretettel:  http://ketkicsisamuel.blogspot.hu/ Bizony, nem nehéz kitalálni, hogy kikről szól. :) Sokáig tanakodtam ezen, hogy mutassam-e, vagy hogy legyen, végül megmutatom aztán aki olvassa, annak sok ráérős órát kívánok hozzá. :) A blog a kinti egy évemről szól gyerek-viszonylatban, igazából róluk szól - és a búcsúajándék része lett volna, ha elkészül, de egy kis ízelítőt kaptak belőle a szülők. Ma délután még simogattam - a világ végéig lehetett volna még szépítgetni, meg amúgy is folyton írtam még hozzá, de meg kellett írni, be kellett fejezni, hogy lassan végre pont kerüljön a nannység foszlányaira, és valahogy irányba tegyem magam. Emiatt (is) fontos az út is, ami előtt állok, pedig baromira izgulok, hogy milyen is lesz az újratalálkozás. Szerintem így még a legelső találkozás előtt sem agyaltam. Szóval vegyétek és olvassátok. Nem kevés nagyon személyes, őszinte rész is van benne, de vállalom. Fontos volt nagyon az az egy

Nagyjából az elmúlt két hét megint egy egybefüggő katyvasz volt. Azt gondoltam, hogy kényelmesen lesz időm bepakolni, és pihenten, a látnivalókból most már tényleg felkészülve indulok Angliába. Ehhez képest közbejött egy házőrzés, ami kb. egy hete ilyenkor derült ki - és vasárnaptól szerdáig volt aktuális a kitelepülés. Így egy hete ilyenkor előköltözött a nagy szépség (bőrönd), és el kezdtem beleszórni, amit nem akarok itthon hagyni - de még ruhailag még egy zoknit sem. És hát elég sok időre megyek - viszonylag - kell a cucc. Szóval szerdán (tegnap) jöttem haza, még mostam egy kört, és az eredeti terv az is volt, hogy ma már nem dolgozom. Ehhez képest tegnap éjjel 1-ig ügyködtem, ma pedig valamikor fél 7 előtt hagytam el az irodát. De utána még kellett mennem bevásárolni - holnapra - tehát amikor negyed 9-kor vártam, hogy a hazafelé tartó busz elinduljon haza, gyakorlatilag ott tartottam, hogy ma már nem fekszem le, mert annál rosszabb lesz felkelni 2.45-kor! :) Bár szerintem 2. 45-k

Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre. / Pascal Mercier/

Múlik az idő, és közeleg az utazás napja. :) Megkaptam az útravaló csomagomat is már. És még ilyet is, amit muszáj ideposztoljak.

Közhírré tétetik! :) Mármint csak a blog-köz-nek, mert amúgy nem árulom el másoknak (és lécci ti se). Tehát jövő héten ilyenkor már Londonban leszek és várom, hogy a kicsi mocsóták hazajöjjenek az oviból és az iskolából, ki honnan :) Tehát izgalom van, pakolás van, munka addig - rogyásig. Tehát, jövő pénteken utazom, és majd csak utána szombaton jövök vissza. Addig újra a kedvelt helyeimet járom...

"Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám." (Virginia Satir)

"Ha megkéred a kezemet, légy szíves, mindkettőt kérd meg!" Rendszerint csak az egyik kezünk kell. A jobbik. Később vesszük észre, a mézeshetek vagy a szerelem elmúltával, hogy a párunknak van egy másik keze is, és egy másik lelke. Egy másik énje, személyisége. Van benne valaki, aki csak nehezen szerethető, akit nem ismertünk idáig. Ő sem tudott róla - talán. Van a lényének egy árnyéka. Mindannyiunknak van. Ezt nemigen szeretjük, magunkban sem, ezért van az, hogy csak fél kézzel tisztelgünk, és fél kézzel fogunk kezet. Rendszerint a jobbal. A cserkészek azonban a ballal. Azt mondják: a bal a szeretet keze, másrészt pedig a jobbal szalutálni lehet. Ha belegondolsz, ez nem is olyan vicces. A hinduk "mudráknak" nevezik a különféle kéztartásokat, amelyeknek más-más szimbóluma van. A kéztartás egyrészt kifejezi a lelkiállapotunkat, másrészt visszahat a lelkünkre: azt érezzük, és éljük át, amit a mudra sugall. Próbáld ki. A hinduk úgy köszönnek egymásnak, ahogy

"Próbálj meg minden zavaró, kedvezőtlen körülményt az életben átmenetinek tekinteni. Ahogy a víz színén fodrok keletkeznek, majd hirtelen eltűnnek, épp olyan a világon minden más is. Gondjaink keletkezése és múlása is végtelen ciklus forgásában történik. Az egyik jön, aztán már nincs is sehol, de máris megjelenik a következő, mely hamarosan szintén a semmié lesz." (Dalai Láma)

Nyugi, ez nem az én utam volt, de szeretnék egy ilyet egyszer - azt hiszem :) Oroszlán Szonja írása a saját utazásáról (2 oldalon) képekkel: http://www.evamagazin.hu/mai_tipp_program_es_utazas/27248_szonja_uj_zeland_blog.html

Az "április"-i posztom és az áprilisi projektem 2 hét múlva megkezdődik :)

Kányádi Sándor Az én Miatyánkom Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád, soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe. Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN! Mikor a magányod ijesztőn rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Átkozódik a "rossz", - erre van Istene! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág", Mikor elnyomásban szenved az igazság, Mikor szabadul a Pokol a Földre, Népek homlokára Káin bélyege van sütve, Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a h

... még Húsvét jegyében: Böjte Csabától: "...szeretném megosztani Önökkel az egyik nagyon szép nagycsütörtöki élményemet. Aki gyerekekkel foglalkozik, az tudja, hogy mindenik évnek megvan a maga keresztje, van olyan tanév, amikorra a himlő, máskor az influenza környékezi meg a nagycsaládot, és biza' akkor "megy a gyűrű vándorútra, egyik kézből a másikba", és nehéz megfékezni a járványt. Persze nemcsak fertőző betegségek indulhatnak el a gyermekek világában, hanem különféle divatok, hóbortok is, melyeket a felnőtteknek nagyon nehéz megérteni, befolyásolni. Volt egy év, amikor a fiaink folyton bosszantották a tanárokat, az osztályok szinte versenyeztek, hogy ki tud csínytevésben rálicitálni a másikra. Nekik nagyon jó bulinak tűnt, de egy-egy tanár a felmondását fontolgatta. Mi mást tehettem volna, újból és újból összeszedtem az intézet belső udvarára a gyerekeket, hol szép szóval, máskor meg minden pedagógiai haragomat csatasorba állítva próbáltam a fiaima

Többen mondtátok, hogy nem írok mostanában, meg miért nem, stb. A válasz nagyjából mindig az volt, hogy nincs mit (mert hogy nem történik blogba való), ami meg van, azt inkább nem írnám le... Nos, áprilisban remélem sok (jó) dolog fog történni, amiről lesz mit blogolni. Tehát aki türelmes, az olvasat. Meglepetés lesz, hogy mi lesz az, lehet, hogy a furfangosabbak pikkpukk rájönnek, hogy miről lehet szó, meglepetés volt és nagy öröm mindenesetre, még nekem is, de köze lesz ehhez egy bőröndnek is... :) És nagy a várakozás is... Szóval Helló Április, hozz nekem és nekünk jó dolgokat! Folyt. köv. hamarosan!

"Fogadd el a valóságot, fogadd el, hogy nem tudhatsz semmit sem biztosan. Bizonytalanság van. Csak a bizonytalanság biztos. Ha megéled a létezés ezen alapját, akkor megtalálod szívedben a békét, mert rádöbbensz, hogy bármi lehetséges. A bizonytalanság miatt minden biztos lehet!" (A.J. Christian)

"Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész." Különös óvatosságra van szükség. Ne hidd, hogy minden megoldódott, ha bárkit megszeretsz, vagy téged megszeretnek. Ez a világ nem viseli el a szeretetet, mindent megtesz, hogy tönkretegye azt. Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban. Fogadd el a másik tüzét, de ehhez lelkileg közel kell állnod hozzá. Olyan ez, mint amikor a kabátod alatt, a felhajtott gallérod mögött tüzet adsz valakinek: öleled, érzed a testét, a lélegzetét, hogy föllobbanjon a láng. Ez a világ gyűlöli a szeretetet, mert az gyengéd, alázatos, megbocsátó és bölcs. A világ pedig erőszakos, öntelt, a másikon átgázoló, képtelen megbocsátani és ostoba. Győzni akar és nem veszíteni. Kapni akar és nem adni. Inkább gyűlöl, mint szeret. Adolf Hitler azt írja a Mein Kampfban, hogy az igazi köz

Megállt a hóvirág előtt. Lehajolt, nézte. Mitől ilyen a hóvirág? Mitől ilyen fehér? Mitől zöld a zöldje? Mitől búvik elő a föld alól? Ezt a Jóisten csinálja? Valaki kell csinálja mindezt, az biztos. Mert magától miképpen nőhetne ki virág a földből? Miképpen lenne madár? És ki tanítaná meg a madarakat annyi szép hangra? És ki festené meg a tollukat annyi mindenféle szép színre, a madarak tollát és a virágok szirmát és a fákat és a napsugarakat és mindent, ha nem a Jóisten? Wass Albert

A 700. bejegyzésként hoztam egy bloghoz eddig szokatlant, de szeretettel: I. Ferenc pápa tanácsai az imához Ferenc pápa nagyon egyszerű vezetőt ajánl nekünk az imádságban, ami egyben nagyon teljes is: Mondjunk egy imát minden ujjunkra: 1. A hüvelykujjad van hozzád legközelebb. Ezért imádat azokért kezdjed akik legközelebb vannak hozzád. Azok a személyek ezek akiket a legkönnyebb megjegyezni. Szeretteinkért imádkozni "édes kötelesség". 2. Következő ujjad a mutatóujj. Imádkozz azokért akik utat mutatnak, tanítanak és gyógyítanak. Ide tartoznak tanáraid, mestereid, orvosaid, papjaid és szerzeteseid. Nekik támogatásra és bölcsességre van szükségük, hogy másoknak utat tudjanak mutatni. Legyenek mindig jelen imáidban. 3. Következő ujjad a középső, amely a legmagasabb. Ez vezetőinkre emlékeztet. Imádkozz országod elnökéért, a kongresszusi tagokért, a vállalatvezetőkért és igazgatókért. Ezek az emberek irányítják hazád sorsát és alakítják a közgondolkodást. Szüks

"Nem baj, ha leesel. Az se számít, ha elbuksz, vesztesz, vagy vétkezel. A gond az, ha nem tudod, miért." Ez a baj. Ahogy a keleti bölcsesség mondja: a nem tudás az egyetlen bűn - ami lehet súlyos is, bocsánatos is, mindegy. Amíg nem érted, benne vagy, és addig ismételed, míg meg nem érted az okát. Abban a pillanatban, amikor felvillan benned a megértés fénye - lehull rólad az átok, megszűnik a nyomás, és más emberré válsz. Elmondok egy több ezer éves történetet. Ez a hindu Mahabharátából való. Az öt száműzött Pándava fivér étlen-szomjan menekül. Végre elérkeznek egy tiszta tóhoz. A legifjabb már-már merítené az edényét, amikor megszólal egy Hang: - Állj! Csak akkor ihatsz a tó vizéből, ha felelsz a kérdésemre! De vigyázz! Ha téves a válaszod: meghalsz! Az ifjú a Hang irányába fordult, s a Hang ezt kérdezte tőle: - Mi a legjellemzőbb az emberre? Az ifjú Pándava tudta a választ. Egy bölcs mondat volt a szent Védák könyvéből. Azonnal meghalt. Ugyanígy járt a