berno

Tegnap kaptam egy könyvet, ami a shopline-os kívánságlistán is ott volt, mégsem onnan választódott :) Tegnaptól olvasom - még egy másik könyvet is félbehagytam, és csak úgy falom a lapokat :) Nagyon élvezetes, nagyon változatos szóhasználata van és sok-sok kép is van benne. És hát nagyon is aktuális, két éve ilyenkor már nagyban készülődtem a toszkán utamra. Mostanra is tervben volt, csak hát a realitás... Ez az a könyv: Toszkána - Utazik a család - városok, túrák, kalandok   Zsiga Henrik Kalliope Kiadó, 2011 A szerző két és fél hónapot töltött családjával, feleségével és kétéves lányaival Toszkánában - keresztben és kasul átszelték a híres olasz régiót, s módszeresen törekedtek arra, hogy az élményes bugyor egyre dagadjon. Kilenc költözés, megannyi szállás, sorolhatatlan látnivaló. Ámultak kismillió ősi városban, díszes templomban, műkincsektől roskadozó múzeumban, dohos barlangban, madárfüttyös erdőben, és mindennél több játszótéren. Az útikönyv gerincét a feltérképe

‎"Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít." Gyökössy Endre

Ez ugyan nem éppen az eheti MP, de aktualitásában mégis a leginkább eheti :) "Ha az élet művésze akarsz lenni, találd meg a szomorúságban is a szépséget és az elrejtett, édes gyönyörűséget." Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni. Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm. Sírni gyakran élvezet. Nyugodtan sajnáld magad! Ne tiltakozz ellene. Ne higgy azoknak, akik azt mondják, az önsajnálat rossz és gyermeteg dolog. Ki sajnáljon téged, ha nem te, saját magadat? Testben élni, halandó életet élni, s közben és a végén mindent és mindenkit elveszteni: szomorú dolog. De ember vagy. Élsz! Sírd há

„Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e vagy nem, Tekintet nélkül arra, hogy látszik-e vagy nem, Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e sikere, vagy nem Tedd a jót!” Sík Sándor

Egy hét telt el Egy hét telt el a nagy távozásom –érkezésem óta. Soknak is tűnik, meg kevésnek is, mindesetre megy egyik nap a másik után. Ma a nagy híres „Nyárutó” volt, ami egyfajta intézeti csapat (le)építés. Az első az elmúlt akárhány évben, amit nem én szerveztem. A Nagytétényi Kastélyban jártunk, érdemes megnézni most is normál kiállítással, de majd leginkább karácsonyi pompában, amire már évek óta készülök/készülünk – eddig eredménytelenül. (Ma nem volt kedvem fényképezni egy db-ot sem, pedig nálam volt a masina, tehát most nem lesznek képek, de a honlapon biztos akad egy-kettő: ) Onnan átmentünk a Kopaszi-gáthoz, ahol ettünk egy jó ebédet meg utána lett volna némi hókamóka. Már kedvem is jött volna hozzá, de csapatjátéknál hiába voltunk ott vagy tízen is, gyér hozzáállás miatt utolsók lettünk. Egész idő alatt – amióta visszaálltam dolgozni kicsit lógok a levegőben, és a helyem sem igazán találom – bár talán nincs is, ez ma csúcsosodott, így aztán a visszatérős „

A mai Nők Lapjában egy kicsit más hangulatú cikk/nyilatkozat volt NS-től, mint a szokásosak, és volt egy szívbemarkoló József Attila-idézet, ami nagyon megütött, el is hoztam ide: Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell,  Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. És a teljes vers: Nagyon fáj http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/nagyonfa.htm

‎"A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni." (Müller Péter)

Kedvesek, akik egy éven át követtétek, mit csinálok, merre járok Angliában...! Bennem igazából nem volt kérdés, de azért leírom, hogy továbbra is blogolok, lehet, hogy kevésbé gyakran, mint odaát, de mégis... Régi álom volt, szeretem is írni - magamnak is - emléknek, meg amúgy is :) Ha kedvetek van olvassátok... :) Az a tapasztalásom mióta itthon vagyok, hogy gyakorlatilag nem sikerül többet beszélni, kapcsolatozni, mint amikor nem voltam itthon, így aztán a blog még jöhet jól :)

Ma reggel a metron ülve fura emlék-villanásom volt, amikor olvastam a Metro újságban egy Toszkánás cikket. Egészen pontosan ezt itt:  http://www.metropol.hu/mellekletek/utazas/cikk/935111 Beugrott valami... Lassan két éve, már hogy volt az igazi gyönyörű Toscan utam (amint megtalálom az ottani képekről a cd-t, megosztom azt is úgy döntöttem, meg a többi utazásos albumomat is). A Toscan -útnak az volt a lényege, hogy a szülinapomon azt csináljam, amit akarok, és persze ez egy kerek szülinap volt. Akkor már nagyon vágytam változásra, hogy valami új, valami más történjen velem. Ez volt a nagy kívánság a 30-on... Akkor este (a nagy napon) Ilonával (a nyíregyházi, de amúgy Amerikában élő nővel) vacsoráztunk - ott ismertem meg és valahogy kisült, hogy szülinapom volt, koccintottunk, Alexander-koktéllal. Isteni volt. Pontosan egy évvel később egy kicsi Alexander elénekelte nekem a Happy Birthday dear Berni-t... :))

Van egy különösen kedves képem az elmúlt egy évből a sokszáz (ezer) mellett... A Parkban voltunk, és a kicsik elkezdtek virágot szedegetni - nekem. Nagyon sokat szedegettek, ami csak a kis kezükbe belefért. Amennyit hoztak, eltettem. Nem tudtam hova rakni, hogy megőrizzem, csak a pulcsim felhajtott ujjába. És mivel féltem, hogy elveszik, hazafelé (így is lett), gyorsan lefényképeztem -  addigra is márcsak három maradt meg. Három szál, ahogy legtöbbször mi voltunk, ők ketten és én, mi hárman. :)

Letelt, eltelt az egy év (3 nap híján) és azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon sokat tanultam másokról, magamról és a kicsikről.  A következő napokban megpróbálok magamra találni, lakást találni és visszailleszkedni meg elkezdeni leválni. Előre szólok, hogy még nagyon bennem-velem élnek a kis mocsóták és rengeteg sztorim van velük, sokkal inkább vagyok még ott, mint amott és még szomorúság van bennem. /Érdekesen működik az emberi lélek és elme, milyen hamar tudnak a jó dolgok erősebbek lenni sokkal-sokkal intenzívebbé válni és milyen hamar törpülnek el a rosszabb, nehezebb pillanatok, élmények./ Most már sajnálom a pillanatnyi türelmetlenségemet és hálás vagyok a kicsiknek, hogy mindig tudtuk újra és újra kezdeni és voltunk nagyon sokszor nagyon jól együtt.

A mostani repülóút sem volt zökkenőmentes. Egyrészt rengeteg csomagom – cuccom maradt még hátra, ezért hétfőn az eredeti csomaghoz hozzáadtunk még egyet. Legalábbis az volt a cél, hogy 20+20 kg-val repüljek. Először gondoltunk arra, hogy majd egy futár hazaviszi, de ha a plusz poggyász olcsóbb, akkor mégiscsak jobb együtt repülni. Olcsóbb volt a plusz poggyász, így amellett döntöttünk, de megint kiderült, hogy az első gondolat a jó mindig. Hogy miért is? Fél órával előtt nyitott a check in pult a kiírtnál, így rögtön nyitásra már ott is voltam. Kedzek méretni és tudom, hogy túlsúlyos vagyok biztosan, kell majd még kipakolni bele a kézi poggyászba. Otthon még abban is reménykedtem, hogy ha túl sok az utas, meg szokták engedni, hogy ingyért föl lehet adni még egy csomagot – ilyenkor az értékeket kiszedem egy tartalék táskába, a többit föladom. Ehhez képest jött a hideg zuhany. Az első táskánál még boldog vagyok, óh csak 16 kg valamennyi. Jaj, a másik 24,6. (max 20-20 kg-nál tart

Nehéz napra ébredünk, én nagyon korán (és még rutinból kimosok :) ) és alig várom, hogy a kicsi mocsótáim ébredjenek és még velük legyek. Alex jön először, hozza a poharát (azzal aludt) és kéri, hogy kimosnám-e… Hát persze! Aztán boldogan újságolja, hogy semmi bebepisi nem volt, én megdícsérem nagyon és megsimizem, mert ezzel sokat kínlódtunk az utóbbi időben és nagyon fontos neki, hogy sikerül szárazan ébrednie. Aztán megkérdi, játszhatnánk-e a puzzle-vel, ami az ágya mellett van még? Hát persze, hogy játszok vele – pár napja amúgy is megkétszerezett türelemre tekertem magam, nem akartam semmi mérgelődést és neheztelést az utolsó napokban, hogy minél jobban a jó emlékek maradjanak bennü(n)k. Már felfelé tartok a lépcsőn, amikor halkan utánam szól, „De Berni, a Matte még alszik és a Mami is” – mondom, neki, hogy csendes leszek… Fent látom Mattet az ágyikójában, ahogy hason alszik és baljával George-ot öleli, jobbjával pedig az új poharát. Kicsiknél ez a legnagyobb öröm, amikor lá

Furcsa érzéssel ébredtem kedd reggel, amikor kezdett érezhetővé válni, hogy ez az utolsó és akkor holnap… Az eddig várt időpont eljött, de valahogy mégsem várom. Nehezen akaródzik bepakolni, nehezen készül a búcsúajándék és valahogy nem jó érzés az elválásra gondolni. A kicsik valamit mind jobban éreznek, mind jobban bújnak és akarják, hogy üljek oda mesét nézni, menjek játszani, stb. Minden hozzámbújásnál és ölelésnél elszorul a szívem, hogy már nem sokáig. Most is azt érzem, hogy sok minden belejátszott a döntésembe, és amikor döntöttem, próbáltam őket leválasztani a témáról, mert ha őket nézem, nem biztos, hogy így döntök, de magamat kellett előtérbe tenni. Őket nagyon sajnálom, mert már nagyon közel kerültünk egymáshoz, mind jobban ki lehetett jönni velük és éreztem, hogy szeretnek és elfogadnak. És bár tudom, hogy a kicsit még könnyen idomulnak, de valahogy mégis egyfajta ’gyerekkínzásnak’ érzem, hogy időnként valaki jön, akit megszeretnek aztán az tovább áll. Egy (sőt kettő

Az utolsó hétvégémre még jó sok dolgot hagytam. Egy kirándulást és még vásárlásokat, főleg a bőrönd megvételét. Az utolsó kirándulásról már írtam (Blenheim és Oxford). Vasárnap elmentem bőröndöt venni (mivel ami táskám volt, azt mind hazaküldtem megtömve még júliusban), ami olyan drága volt (de kategóriájában még mindig akciós és strapabíró), hogy nemcsak a szülinapi ajándékom, de a karácsonyi is… De legalább szépek a drágák :) Szóval nagyjából összehajigáltam a dolgokat (és szidtam is magam), meg csináltam a búcsú ajándékot késő éjszakáig. És mind kevésbé akartam elhinni, hogy közeledik a vége és itt a szeptember. Nemcsak elment az egy év, de elmúlt a nyár is, és jön az ősz, vagy már talán itt is van.

Van néhány elmaradt posztom, amik útközben vagy azóta születtek, ezek jönnek most...

Müller Péter " Egyetlen harc van, melyet már születésünktől kezdve megindítunk és a halálunkig tart: a szeretetért, vagy épp a szeretet ellen való elkeseredett küzdelem." Hogyan van ez?! - kérded. Én a szeretet ellen küzdök? Ráadásul elkeseredetten? Hiszen szeretni jó, és szeretve lenni is jó. És mégis... Gondolj csak arra, hogy kisbabaként csüngsz az anyádon, ahogy ő is rajtad. Nem kétséges, hogy elindítottad küzdelmedet az elfogadásért, de jön a dackorszakod: a "Nem!", a "Nem akarom!, a "Nem szeretlek!" Amerikában sokszor hallottam kisgyerekek szájából: "I hate you!" - azaz gyűlöllek! Nem így gondolják, de így mondják. Aztán következik a kamaszkor lázadása, az "én" forradalma, az elszakadás, és jön az egész életünk! Nehezen tudunk megszeretni egy másik embert, és ő is csak nehezen tud megkedvelni minket. Ha végre sikerül, ritkán tart sokáig. Te hány embert szeretsz? (Nem szerelemről beszélek most, hanem embersze

Kedves Olvasóközönség :) Remélem még képben vagytok, hogy holnapután, igen, szerdán elhagyom Angliát és visszatérek. Nem olyan egyszerű ez, egyik fele sem az és a következő hetek sem lesznek azok. A pakolás közepében vagyok, a búcsúajándékok remélem holnap estig valahogy elkészülnek, nem elég a táska, nem elég a chekkolt poggyász, sok a súly, mi lesz még itt?! A Mama ráadásul el akarja velem vitetni a mocsótákat, a kicsit mindenképp :) Mind ajánlgatja a bőröndömbe. :) Megjegyzem, van amiért szívesen fizetnék túlsúlyt... ;) A nagyfiú oskolába megy, a kicsi bölcsibe, és elmegy a régi nanny, megjön az új, munkásoktól hemzseg a ház és még szobát cserél a Mama és az új lány. Mindez egy ugyanazon a napon történik majd, szerdán. Na, a lényeg, hogy megint keveset alszom és mindenből kevés van. Időből is főleg, tehát most néhány nap szünet jön a blogban. Lehet, hogy hétvégén már tudok majd írni, de maradjunk az egy hét múlvában. :) Aki jól keres, megtalál más formában :)

Bár az összes eddigi utam ajándék volt magamnak, de a végére mégis szerettem volna valamit igazán szépet. Sokat gondolkoztam, hogy menjek-e vissza valamelyik kedvenc helyemre a végén, vagy keressek valami újat.  Végül a mai úgy alakult, hogy egyszer J ezt említette, aztán utána sorra jött elő ez a hely prospektusból, ajánlatból, térképről, stb. Múlt héten még arra is gondoltam, hogy elmegyek szervezetten. De jó, hogy nem tettem, mert mérges lettem volna rájuk, ha ma nem kószálhattam volna szabadon. :) Szóval a hely, ahol jártam: Blenheim Palace . http://www.blenheimpalace.com/ http://hu.wikipedia.org/wiki/Blenheim_kast%C3%A9ly Össze-vissza fényképeztem, mert a teljes ájulás jött rám :) Bent nem lehetett fényképezni, és most kivételesen szót is fogadtam, annyira jól éreztem ott magam. :) Megvettem a tájékoztató könyvet, akit érdekel majd megnézheti. És ami a poén, hogy ha veszek egy napi jegyet, egy éven át ingyért járhatok. Tehát egy éves szabad belépésem van m

A mai nappal a végére értem az angliai túráknak és a 3-as számú, és egyben utolsó ajándéknak is. Bár az úgy nem igaz, hogy a végére értem, mert láthattátok, hogy csak a közelben mennyi helyre lehetett menni és még ezekből is jócskán maradt, hát akkor még ami messzebb van... Szóval a 3-as számú boríték egy retur buszjegyet tartalmazott Oxfordba. Ez is egy régi cél volt, csak valahogy mindig akadt helyette más. :) Szóval hajnalban bebumliztam London-Victoria állomásra és 8-kor már a buszon ültem Oxford felé. Leszálltam és elindultam az orrom felé, ahogy szoktam és célirányosan mentem a Turista irodába. Most nemcsak a szokásos szórólapokért, hanem utána akartam járni, hogy sikerül-e a saját búcsúajándékomat is elintézni magamnak :) Sikerült, ez a következő poszt lesz :) Szóval az oxfordi napot kicsit megszakítottam és átugrottam Woodstockba, mert volt ott valami, ami érdekelt. :) Woodstockból csak néhány képet hoztam, mármint házakról (de mind ilyen): https://picasawe

A mai napra eredetileg mást terveztünk, de aztán úgy alakult, hogy elmentünk egy viszonylag közeli helyre, ahol található a Scotney Castle. Ide is indultunk tervszerűen már többször is, ma eljutottunk. Az eredeti apropó az volt, hogy Mamát kimozdítsuk, így mivel pár napja volt a szülinap, hát bepakoltunk mindent, meg mindenkit és mentünk. Szép idő volt, de 15 foknál szerintem nem több, na jó, lehet, hogy volt 20 fok is. :) Mocsótásan voltunk, tehát nem annyira elgondolt képek, mintsem vaktában készültek :) De azért íme:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ScotneyCastle?authkey=Gv1sRgCOr-vKrD4qbFxwE A helyről érdekesség, hogy a National Trusthoz tartozik ez is (rengeteg ilyen van, ez a program amolyan műemlékvédelmi akármi). Itt van néhány magyar info:  http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/villagesofengland/uploads/ScotneyCastle.html és azzal folytatnám, hogy az utolsó örökös, aki átadta a kastélyt a NT-nak, az volt a végrendeletében (1970-ben), h

A 2-es számú borítékom egy színházjegyet rejtett, pontosabban csak a foglalást. És azt hiszem, sőt akkor is sejtettem már, hogy ez a best ajándékom :)) Erre nagyon-nagyon régóta vágytam, sokat is volt téma és csak megkaptam :)) Azt már szerintem írtam, hogy nagyon-nagyon drágák a színházjegyek, vannak helyek, ahol lehet venni (elvileg) olcsóbban, de nem a legjobban futó darabokra és ami akciós is 20 font, tehát ki lehet számolni... Na, és milyen darabra volt a jegy? :) Az ám, NYOMORULTAK! :)) http://www.queenstheatrelondon.info/index.php http://www.lesmis.com/ Mivel postán ki kellett volna érni a jegynek (ki is ért, csak tegnap délben) pár nap alatt és 10 napig vártuk, R felhívta őket szerdán, hogy problem van. Mondták, semmi gond, nyomtatnak újat, előtte átvehetem. Így lett névre szóló jegyem (Bernie Pencz), bár nem találták meg elsőre, mert elég bonyolult volt a dolog, hogy ki vette, de én mit akarok, stb.  Na ezekután kiderült, hogy míg én Londonban bóklás

Idén (értem ezalatt az elmúlt közel egy évet), minden ünneppel és hosszú hétvégével rosszul jártam. Amikor meg itt lett volna hasonló, vagy mégis dolgoztam vagy otthon voltam. Most hétfőn megint Bank Holiday (munkaszüneti nap) volt, de az nálam csütörtökre esett. Hogy miért? ;) Mert csütörtökre esett a 2-es számú Búcsúajándék, de erről majd kicsit később.  A mai nap (csütörtök éjjel írom, csak nem tudom posztolni) Londoné volt. Egy csomó hely van, amit láttam, és egy csomó, amit nem – és marad egy csomó, amit most már nem is fogok (kivéve, ha az utam újra erre hozna). Bár összeírtam tudálékosan, hogy mit kéne nézni, meg a térképet is forgattam és aztán döntöttem. Megyek, ahogy szoktam, bele a világba kicsit tájékozódva, ami elém jön, megnézem, a többit majd… Aztán időnként megnézem a térképet, hogy mi is a helyzet. A múzeumokkal gondoltam kezdeni. Így is volt egészen a másodikig, mert az úgy bejött, hogy többhöz már nem is nagyon volt kedvem. A mai nap sorrendben:

Halló, halló figyelem :) Néhány dátum, mert nem tudom már írtam-e, illetve mindenki emlékszik-e :) Szeptember 5. - go back to Hungary Másnap amit lehet feljavíttatok magamon (nyilván a realitás az realitás) Aztán pénteken kora reggel elmegyek Bögötére egészen vasárnap délutánig és pótlom az elszalasztott étkezéseket Anyukám konyháján, meg miegymás... :) Szeptember 10-e hétfőtől újra dolgozom teljes munkaidőben (bár az ittenihez képest csökkentett időben :) )  a régi munkahelyemen de egyelőre nem a saját munkakörömben, a részletek akkor nap derülnek ki. Lakni egyelőre a keresztanyáméknál, Erzsébeten fogok remélhetőleg maximum csak szeptemberben, utána újra magam :) Előre szólok, hogy a lakásavató egy nem kicsit lesz angolosdi :)) Ahonnan majd nem illik angolosan távozni :) A szeptember a pótlások (találkozások, elfelejtett dolgok) időszaka, főleg lakást kell keressek, de már tudok találkozgatni. Azt hiszem most ennyi :) Ja, és még egy: kis ajándékok meg emlékek osztogat

Isten és a technikai tudás éltesse az én Bíborkámat, aki ma 1 éve van velem :)

Sevenoaks után (mielőtt hazaindultunk volna) még elmentünk a szomszédos falucskába, csak úgy turistáskodni és megnézni a vidéki tipikus angol falut. Hát tündéri volt, látni fogjátok a képeken (remélem). :) https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Otford?authkey=Gv1sRgCMHZqKizsc2SZw

Ahogy az előbb írtam, vendégünk van, akit valahova el akartunk vinni, leginkább vidékre, hogy lássa a nagy London mellett a kintibb részeket is. Jött is szívesen, márcsak el kellett dönteni, hova legyen az út. Mivel Jutkával szüntelen színházba vágyunk, gondoltuk a művész úrral ellejtünk Londonba valami puccosra. De azt mondta, inkább menne vidékre. Puff. Elsőre Churchill-ház jutott eszünkbe (tudjátok, múltkor voltam ott - Chartwell néven fut), és mellé még feldobtuk Sevenoaks-ot, ami amúgy egymagában nem nagy szám, de van egy vadaskert féléje és az őzeket lehet etetni répával. Na, én itt már voltam, akkor sem hozott lázba nagyon. Dehát a fiatalember ezt választotta, hát odamentünk. És vittük a répát. Lelkes volt a drága, lelkesebb mint az elmúlt napokban bármitől :)) http://www.nationaltrust.org.uk/knole/ A répa hamar elfogyott, kávéztunk még kicsit az amúgy kihalt városban (pedig szép hely), és tovább mentünk Otfordba, ahol annyi a látnivaló, hogy tündéri hely. A sev

Péntek óta van egy vendégünk, Yura.  De ahogy ő mondja, Jurij.  Ő egy orosz srác, aki anno Jutka zongora tanára volt Moszkvában (sokáig zongorázott és még a mocsóták előtt és a Bp-i kiküldetése előtt fél évet Moszkvában is volt az ottani kirendeltségen). Nem tudom akkor még gimis lehetett-e :) de most sem néz ki sokkal többnek. Zongorázik és olyan hangja van, hogy ennyi nap elteltével sem tudom elképzelni, hogy honnan jön ki belőle, mintha nem is az övé lenne. Alex meglepő értetlenséggel fogadta, megakadt azon, hogy oké, hogy valaki angolul nem beszél, de hogy magyarul sem, az már sok volt neki :)) Ehhez képest azt mondtuk neki, hogy a srác oroszul tud (angolul igazából elég jól tud, csak erős orosz akcentussal és Alex angolját még nehéz érteni, ha valaki a magyarját nem ismeri); nem tudom hányszor kérdezte meg, hogy "mi a neveje a fiúnak". :) Szóval van egy pacsirtánk holnap hajnalig.  Ilyen hanggal, vörös diplomával opera szakon (úgy, hogy 400 jelentkezőből

Az út csúcspontja, vagyis az lehetett volna, ha a nap végén erre nemcsak 45 perc marad!!! Bath-ra, ahol egy hetet lehetne eltölteni. Ahogy sejtettem és éreztem, imádnivaló hely és ide visszavágyom, meglátom még, hogy a hétvége mit rejteget majd, csak 3 óra alatt nem lehet eljutni 4-5 átszállással sem. Az összes isteni helyből egyedül a fürdőben voltunk, ami nagyon érdekes, csak engem még érdekelt volna nagyon sok más is :) És hirtelen nagyon mérges lettem a napközbeni lógosokra, akik miatt napvégére már fél órás csúszásban voltunk. De majd (remélem) legközelebb a következő Bath-poszt hosszabb lesz és több fényképet hozhatok. Fontos dolgok Bath-ról:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Bath http://mercator.elte.hu/~blaoaat/worldheritage/bath.html Van azért néhány kép, nézzétek:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Bath?authkey=Gv1sRgCNSmx9rbg_O0Qg

Stonehenge-ből Salisbury-be mentünk. Erről a helyről, leginkább a katedrálisáról nem olyan régen olvastam, Jutkáék hoztak haza valahonnan egy rakomány szórólapot. (off: az angoloknál rengeteg turista iroda létezik, ahol temérdek szórólap van és kisebb prospektus. Az úticéljaim nagy részét ezekből vadásztam. Amiről nincs szórólap, oda nem is érdemes elmenni :) Akárhol járok egyedül, mindig megkeresem a turistairodákat, mert nagyon hasznosak és mindenki alig várja, hogy segítsen. - bár ez általában mindenhol jellemző - mármint itt) Ahogy odaértünk, jött az egy órás (!!! erre bezzeg volt idő!!!) ebédszünet és utána végigrohantuk a katedrálist - na már itt elkezdtem idegbajos lenni. Mert persze ami érdekes, ott futni kell. Azért fényképeztem vadul és itt is elkértem a magyar tájékoztatót. Mert hadd lássák, hogy jár a magyar és csináljanak csak ilyet :) Itt találtok leírást Salisbury-ről, ami egy nagyon hangulatos hely, sajnálom, hogy nem láthattam belőle többet (de egész nap

Stonehenge olyan, mint minden képeslapon, ezt tanúsíthatom. Ezt hallottam többektől is már, de közben mégis úgy éreztem, ha már itt vagyok nem is annyira messze, hát mégiscsak "illene" megnézni. :) Egy a gond vele, gyalog (tehát tömegközlekedéssel) nem járható. Ezért kaptam túra formájában. Ezen a helyen kb. 45 percet töltöttünk, ami tényleg arra volt elég, hogy gyors sétával körbefényképeztem (mert én ugyan különbséget tenni nem tudok a két szikla között), körbenéztem a shopban, mert ugye nálam ezt kötelező elem :)) és még megkerestem a klót. És már idő is volt. Már tapasztalt vagyok, buszos utaknál mindig lefényképezem a buszt, ha nagyon átlagos, akkor a rendszámot is, különben nem találnék vissza. Ez volt a mákom most is, mert egy sima fehér busz volt és ebből volt kb 10, további busz volt még vagy 30 is talán. :) Itt olvasható a tudományos része a dolognak:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Stonehenge És itt találjátok a képeket:  https://picasaweb.google.com/

Íme, az első, vagyis a sorrendben az első számú búcsúajándékom: 1 napos buszos út idegenvezetővel Bath-Stonehenge-Salisbury útvonalon. (Az eredeti ajándékban Salisbury helyett Lackock (bájos angol falucskák) volt, de péntek estére jött az e-mail, hogy nem indul a túra, keressünk másikat, így jött be a képbe Salisbury) Ez volt vasárnap, 26-án. Fél 9-re kellett Londonban lenni a Victoria pályaudvar környékén és onnan indultak a csoportok. Persze a miénk valamikor 9 után lódult neki. Beültem a legjobb helyre, mert már dörzsölt vagyok, tudom honnan lehet a buszból is fényképezni. :) Utólag is tudom, hogy jó hely volt. Egy amerikai család apuka része ült mellettem, jó fej volt és Alan-nek hívták. Az idegenvezető jó volt (Ruth) és egyvégtében beszélt. Délutánra a sok angoltól a fejem kezdett kettéválni :) Nagyon akartam ezeket a helyeket, jó is volt az út, csak nagyon-nagyon kevés idő volt mindenhol, szabadon semmi, és 7-kor már újra Londonban voltunk. Ha én ilyet szervez

Hát, közeledik a vége, meg is kaptam már ma délben a THANK YOU - BERNI lapomat és mellékelve a búcsúajándékokat... - tudom, még van idő, de pár nap és érteni fogjátok, miért volt ez ilyen sürgős. :) Majd elsírtam magam (kezdődik), nagyon jókat kaptam és nehezen állom meg, hogy ne írjam le mindet azonnal, de inkább adagolok :)) Fenn kell tartsam az olvasottságot :)) Annyit elárulok, hogy ennek a borítéknak vannak mellékletei - ha jól számolom, akkor 3. :)

Péntek van :)) Vagyis már szinte mindjárt szombat. Bár hétköznap nagyon döcögtek a napok, csak eltelt ez a hét is! :) A hátralévő időben igyekszem naprakész lenni, bár azt hiszem ez nem is lesz olyan egyszerű...

Westerham a mostani hétvége utolsó állomása volt. Chartwell felé, a buszból szúrtam ki, hogy milyen kellemes kis hely ez is, így visszafelé tartva leszálltam a buszról és egy jó órácskát jöttem-mentem, meg fényképeztem. Beszaladtam a helyi nevezetességbe, ami Quebec House néven fut, meg láttam szép kis templomokat, egyet belülről is. http://www.nationaltrust.org.uk/quebec-house/ http://en.wikipedia.org/wiki/Quebec_House Itt is ajánlom a honlapos képeket, mert belül nem lehetett fényképezni, nem is sikerült volna, mert elég sötét volt. Sajnos kívülről teljes restaurálás van az épületen, így eléggé nem felismerhető az én képeimen. A ház hangulata érdekes volt, de történelmi háttérinformáció nélkül kicsit olyan semmitmondóvá vált. Viszont a környék nagyon varázslatos volt, jó döntés volt leszállni és mélázni ott is kicsit. :) A fényképeket itt találjátok:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Westerham?authkey=Gv1sRgCIqG08OGoqTlPQ

Chartwell a mai nap öröme volt - a szó legszebb értelmében. Igazi gyöngyszem, csodaszép és csoda illatos kerttel és ez is milyen közel volt! Chartwell is felkerült a best helye közé. :) Ez úgy jött, hogy egyrészt J ígérgeti már vagy ki tudja mióta, hogy oda elugrunk egyszer, mert nincs messze, másrészt amikor ő volt - nagyon rég -, neki nagyon tetszett. Na gondoltam, ez utóbbi információval jobb lesz óvatosan bánni, mert már jártam meg... :) Na, bár reggel nagyon fáradt voltam a tegnapi mászkerától, de közben meg továbbra is 30 fok körüli időjárást ígértek, fogynak a hétvégék is, igazán luxus lett volna itthon gubbasztani, ráadásként még a mocsóták is hisztisen kezdtek reggel, így amire 9 óra lett, beláttam, hogy jobb, ha megyek :) Na, de vajon hova - London az mindig az abszolút ász, oda mindig lehet menni, és valamit csak talál az ember lánya :) de ezt utoljára tartogatom, majd abszolút búcsúzásként - és akkor esti Londont akarok, esti fényekkel, esti fényképekkel, stb.

A szórólapon, amin Rochester szerepelt, a másik felén igazán hívogatóan Chatham is ott volt, ami mindössze 2 mérfölddel van odébb - vonattal egy pillanat volt. No, de nagy csalódás, mert igazi kis koszfészek (na jó, tudom - ilyet is kell látni), igazán nagy volt a kontraszt.  Ráadásként azt nem írták a szórólapra, hogy az a sok hívogató klassz hely a városka másik végén, ahova jó lenne ha busszal menne bernoka. Így bernoka kitikkadva a melegtől és a sok járkálástól, Chatham közepén úgy döntött (vagy egy jó órás séta után!), hogy köszöni - de neki ennyi ebből elég volt, amit látott nem volt meggyőző, igazán hűha épület vagy élmény kellene jöjjön, hogy változzon a kép. :) Ide tartozik még, amit nem tudom írtam-e, hogy Angliában a kisebb városokban (de még sokszor a nagyobbacskákban is) 5-6 óra körül minden bezár. És ezzel egyidőben az emberek eltűnnek valahova (nyilván haza, vagy a pub-okba), tehát ilyentájt általában én is mindig hazaindulok. Azért kattogtam néhányat, íme:  ht

Sokáig (péntek estig) úgy volt, hogy tegnap (szombat) Windsorba megyek. Mivel a Sámuelek Legolandba mentek - az meg Windorsnál van, kitettek volna, aztán mentem volna várost nézni, ők meg Legovilágba. De aztán elgondolkoztam, hogy bár Windsor az egyik kedvenc helyem volt, de fogy az idő, mégiscsak kellene újakat nézni. Ekkor jött a googla-map és a lehetőségek szűkítése (max 2 óra eljutási idővel), így Rochester benne maradt a kalapban. Rochester már többször szóba került, először még karácsony előtt, Christmas Market és Dickens Fesztivál miatt, de nem jutottunk el. Aztán tavasszal én indultam volna, de valahogy rossz idő volt nagyon, meg úgyis időben haza kellett volna érni, mert a mocsótákra pont akkor kellett volna vigyázni. Na, így ez mindig elmaradt, pedig egy órán belül oda lehet érni és igazi ékszerdobozka kisváros. Nagyon tetszett, örülök, hogy nem maradt ki. Íme a város honlapja ( a látnivalók rövid leírásával):  http://www.cometorochester.co.uk/visit/index.ht

Mivel fogynak a hétvégék, tegnap és ma belehúztam, pótoltam még néhány közeli, elérhető helyet. A java azt hiszem el is fogyott, a többi már autóval érhető el, vagy ottalvást igényel (ezekért fáj a legjobban a szívem (Cornwall, Bath, Dover, Salisbury, Stonehenge, Oxford, Cambridge, egész Észak, stb...) Na, de most szép lassan jöjjön, ahol voltam :) Előre szólok, lesz néhány - nem kevés - virágos kép is megint, ínyenceknek :) Ma amikor épp egy bódító rózsakert közepén álltam a friss langyos eső után, arra gondoltam, milyen jó lenne ezeket az elmúlt évi utazásokat úgy amatőren, de igazából publikálni és még keresni is vele :)

Egyik nap azt hittem rosszul látok sétálás közben, amikor láttam, hogy épp a karácsonyi ajándéktasakokat és a képeslapokat pakolják ki (azóta egyre több boltban láttam már)... Jön a karácsony, nem vitás... Íme a bizonyíték:

Nos íme, lehet pályázni :) Csak családon belül nem egy posztot tudnánk betölteni :) https://atsv7.wcn.co.uk/search_engine/jobs.cgi?b3duZXI9NTA0MDk2OSZvd25lcnR5cGU9ZmFpciZwb3N0aW5nX2NvZGU9MjExJnN1Ym1pdFNlYXJjaEZvcm09MSZ1c2VyY29kZT0wJg=%3D&owner=5040969&ownertype=fair&posting_code=211&submitSearchForm=1

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke Egyik olaszóra során, Ím, a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok-sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, – Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avag

Nos, nem titok, 32 leszek mához egy hónapra :) Eztán márcsak annyit fogok mondani, 30 múltam :) Mivel sok téren kiéheződtem az elmúlt egy évben, a tanácstalanoknak mondom, hogy színházban, moziban régen voltam, és könyvet is rég olvastam :) Tudjátok, hova szeretek járni, milyen bemutatók voltak és a könyvekhez meg némi segítség... :) http://shopline.hu/productshelf/myProductshelf!remove.action?pageStart=0&itemId=2290909&pageLength=80 De amúgy szabad a pálya... :)

3 hét... jelentem fogynak a napok...

PASS - csak ennyit kerestem ma két papíron, ami kemény borítékban érkezett fontos helyről... és MEGTALÁLTAM. Ez annyit jelent, hogy a kettő darab  júniusban megizzadott vizsgám létrejött :) Köszönöm a drukkolást :) Persze ez otthon még nem ér annyit, mint amire nekem szükségem lenne, de azért elküldöm honosításra, hátha kitalálnak rá majd valamit.

Tégy vala­mit annak érde­ké­ben, hogy újra meg­tel­jen az éle­ted fan­tá­zi­á­val. A fejünk fölött itt az égbolt, ame­lyet az embe­ri­ség évez­re­des meg­fi­gye­lé­sek során már annyi­fé­le­kép­pen magya­rá­zott. De most felejts el min­dent, amit a csil­la­gok­ról tanul­tál, és újra angya­lokká vál­toz­nak, vagy gyer­me­kekké, vagy bár­mivé, ami­ben éppen ked­ved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gaz­da­gabbá tehe­ted az életed. Paulo Coelho

Na, kommentár nélkül, íme: Müller Péter: "Az angyalok azt üzenik neked, hogy nagyon fontos vagy az Istennek! Nemcsak magadnak, Neki is létfontosságú az, hogy vagy!" Ez nem útravaló, hanem üzenet. Abban a tudatban élsz, hogy egy pici porszem vagy, homokszem a sivatagban, százbillió fűszál közül egy. Sokmilliárd ember közül valaki, akinek nem fontos az élete, csakis magának és annak a néhány embernek, aki szereti.   Mindegy, hogy létezel, vagy sem - legalábbis ezt gondolod. Abban a tévhitben élsz, hogy csak egy statiszta vagy a világ óriási színpadán. Bármi történik veled: teljesen lényegtelen. Az angyal azt üzeni: nem így van! Hanem úgy, ahogy lelked mélyén érzed - pótolhatatlan vagy! Aki szeret, tudja ezt. Egyszeri csoda vagy. Főszereplő. A mindenség ügye benned dől el. Isten lelke van benned. Az örökkévaló története az is, ha bármi történik veled. Drámád az Ő drámája, bajod az ő baja, fájdalmadban Ő is benned fáj. Lehetsz a fia vagy a lánya - és valóban végte

Nem tudom ki mondta, de igaza lehet...

Íme, az ünnep :) Ez az 500. bejegyzésem :)

Jöttömben-jártam időnként belebotlok jópofa, ötletes boltokba, tegnap kettő ilyet láttam, egyikben jártam is, egy másik meg még Greenwich-ben volt a piacon. Amiben tegnap voltam:  http://www.childhoodsdream.co.uk/ Volt itt minden ebben a pici boltban, amire tényleg vágyhat egy gyerek, vasút, babaház, kalózos minden és babák és nagyon jó mesekönyvek. :) Aztán egy másik egy Konyhai shop volt, de az az igazán cuki... A piacon pedig egy 20-as évekbeli hangulatos mindenféle volt, recsegett a lemezjátszó, régi képek, lemezek, tárgyak, stb...

Amíg posztoltam az előbb, ment a tévé és épp Jamie Oliver főzte a 30 perces kajáit, hát majd leesek a székről itt a konyhában, olyan éhes lettem :) Nézzetek bele a főzésébe, akinek az ilyen bejön: http://www.channel4.com/programmes/jamies-30-minute-meals/

Azt hiszem, akik olvassátok a blogot, szinte mind tudjátok, hogy Jane Austen könyveit szeretem nagyon, az azokból készült filmeket is, meg nagyjából mindent, ami ide tartozik (igen, Mr. Darcy-t is :) ), bár még van mit olvasni, nézni, "kutakodni" ebben a témában. Szóval Anglia és Kent lévén erősebben kellett volna tudnom elmerülni a témában, de a gyenge egy évbe minden nem fér bele, töredékét sem láttam Angliának, pedig nem kevés helyen jártam - szerencsére. Akik a témában nincsenek nagyon otthon, nekik egy kis áttekintés: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen Tegnap különös meghatottság volt látni a kiállítást a Katedrálisban, a sírját is és később a házat, ahol utolsó napjait töltötte. Az ide vonatkozó képeket külön albumba tettem:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/JaneAusten?authkey=Gv1sRgCOKzmpzh3_uJ8QE Bath-ba még valahogy jó lenne eljutni...

A tegnapi napom Winchesteré volt, ami bekerült a szép helyeim közé, ugyanis nagyon-nagyon bájos, hangulatos városka. Az ötlet úgy indult, hogy a Sámuelék jövő hétvégére készültek campingezni 1-2 napra a tengerhez (egy messzebbi helyre), és Winchester útba esik, és hogy engem ott kitesznek, ott alszom és másnap begyűjtenek. A program úgy módosult, hogy most van jó idő, tehát gyorsan bepakoltuk a házat és tegnap reggel elindultunk, közösen megreggeliztünk (English Breakfast!! :) ) Winchesterben, aztán útjaink külön váltak - itt jegyzem meg, hogy nagyon fura ez a holt üres és totálisan csendes ház :) Ja, és további módosulás, hogy nem találtunk normális és elérhető szállást, így én este visszajöttem National Express-es (nagyon klassz!) busszal Londonig, onnan meg haza - de nem baj, mert elég is volt egy nap Winchesterre. Szóval ők még ott, de most lássuk milyen Winchester. Winchester Anglia déli részén fekvő történelmi város. Lakossága 40 000 fő, akik a város középpontjátó