berno

Már megint sok a cucc... de honnan?! Egész nap szidtam magam - fárasztó dolog, ne próbáljátok ki... :) Mint mondtam-írtam, pakolok máris, mert 25-én elviszik a cuccot... Kb. lehet, hogy annyiért, amennyit eddig is elköltöttem már a dobozolandókra... hijjjjnye... Tavaly olyan (nem) jól eljöttem a 18 kg-mal, hogy gyűlt fel ennyi marhaság és hasznos haszontalanság? Mint ismeretes Rózsikával jöttem...  Jelenlegi állás, ami kész van és lezárva: Rózsika, nagy zöld hátizsák, 4 közepes doboz és a húsvétra szerzett kisgurulós. Ja, hát ez van... a két díszpárna (mert nagyon kellett!) még szabadon van és van a szekrényben harmadjára megszelektált néhány darab a hátralévő időre - de ezekhez majd kell venni egy bőröndöt :)) Szóval ez a helyzet...

‎"Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, örökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szerelmek, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt." Vincent Van Gogh

... hát remélem, hogy tényleg keres... ‎"Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket." -Paulo Coelho és ez is ide: Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitõl napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk. Sarah Garden

Mert aktuális és mert szeretem és mert MA van a napja, hogy elkezdek pakolni... de előtte még alszom és 'palizok' :) http://www.youtube.com/watch?v=GUF-p9TLOWU http://www.youtube.com/watch?v=loeu6hcruSs&feature=relmfu

Múlt vasárnap kimozdulási és aktualitási céllal elmentem az Olimpiai falu helyszínére, már amennyire oda engedtek és megnéztem a nemrég oda épített plázát is, aminél nagyobbat elképzelni sem tudok, de annyi embert sem egy helyen... Már régóta mondta J, hogy meg kell nézni, de eddig halogattam, aztán rájöttem a végén még lemaradok. A képeken is látni fogjátok majd, hogy még van meló ott bőven, de jó élmény volt ott járkálni :)  JÓ lenne ott lenne egy-egy eseményen, de a jegyeket már hónapokkal ezelőtt elkapkodták. Néhány (fontos) tudnivaló az idei Olimpiáról:  http://hu.wikipedia.org/wiki/2012._%C3%A9vi_ny%C3%A1ri_olimpiai_j%C3%A1t%C3%A9kok A képeket itt találjátok:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Olimpia?authkey=Gv1sRgCI_2pI60pbSNdw

A nagy megvilágosodás idejét élem azt hiszem (több fronton is), mert eddig azt hittem (vajon miért), hogy a nyári szünet az mindenkinek jó... Hát lehet, hogy így van, de hogy a nannyknek nem tesz jót azt fix. Mármint az óvodai vakáció... Mert lássuk, hogy mi is a bökkenő... Ugye a hétfő az az igazi selejt nap, amikor J itthonról dolgozott (és még most is), és napközben Alex úszott de amúgy minden gyerek itthon volt - alig vártam a hétfő estéket. A hét további napjain (mármint délelőttönként) Alex oviban volt, Matte kedden velem játszóházban és ő szerda-csütörtök délelőtt oviban; pénteken meg velem a parkban, de a délelőttök szinte üresek voltak, ami azért is jó volt, mert adott "az időre muszáj odaérni" - para egyfajta rendszert szabott, másrészt volt két üres délelőtt (tavasztól teljesen), amikor a háza lehetett rendbe szedni... De még egy gyerekkel itthon is egész más volt, mint most, amikor minden mocsóta MINDIG itthon van, nekem nincs iskolám ("hurrá&quo

Egy ideje már azt hiszem, hogy sejtem, hogy tényleg MINDEN RELATÍV, de azt hiszem most értettem meg igazán és valamit az egész ittlétem lényegéről is... Tegnap a házi létszámból elment 3, azaz három fő és ettől máris olyan totális béke és csönd érzetem van, mintha (kis túlzással élve persze) alig lennénk a házban... J húga és annak két kamaszka leánykája már otthon alszik. Bár a két leányzó hiába volt az elmúlt három hétből kettőt itteni tanárnál bentlakáson, de valahogy mégis érezhetően jelen voltak. A jelenlegi létszám még mindig 7 de ez már szinte semmi :) Tehát most vagyok én (szamár magam elől a sorban :) ), J és R és a két kicsi, J anyukája és megint itt van Rebecca... (24-ig; és aki még mindig Harry Potter-rajongó). Tehát szinte üres a ház... :) Bár a mosógép tegnap és ma még mindig reggel 7-től délután 4-ig egyfolytában zakatolt, a mosogatógép márcsak kb napi 2-3-at dolgozik (pedig ne egy kis 6 terítékeset képzeljetek el) a korábbi 4-5 helyett és vannak CSENDes p

A bűvös 20 kg ... Bűvös, amióta ennyi pluszom van és bűvös amióta ennyivel repülhetek... :) És újra téma... Mert bár hiába van valamivel kevesebb, mint 50 nap a következő repülésig, a pakolás nagyon is aktuálissá vált és egész hirtelen... Kb egy jó hete kezdtem el keresgélni futárcégek után, hogy ki mennyiért cigelné haza a cuccomat, ami már nem 18 kg-nyi, mint 10 hónappal ezelőtt. A szórás egészen nagy a kb. 20 kg-os csomagokra értve 20-35 font-ig... És igen, nekem ebből nem egy van :) Mert a név kötelez. Engem :)  Engem, igen, mert nagyon kellett mécseseket venni meg kis kosarat a szobába, ja megy egy nagy klassz lábost, amiben díjnyertes rizst tudok - de lehet, hogy ehhez a rizst kéne inkább innen vinni és nem a lábost :) Meg nagyon kellett még könyvet hozni otthonról (!), meg sorolhatnám... :) A változás ott lett aktuális és sürgető, hogy eleve tudtam, hogy nem akarok, csak 1 poggyásszal repülni, a többit vigye a futár. De egy J-ismerős megy haza 25-én (jövő hét!), és bár

Az álmokért harcolni kell, de azt is tudni kell, hogy ha bizonyos utak járhatatlannak bizonyulnak, érdemes arra fordítani az energiánkat, hogy más utat keressünk." Paulo Coelho

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyûvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja! Hermann Hesse

Ma egy éve indult a blog :) Ti később kaptátok hírül és tudtátok csak olvasni, én meg ennél sokkal korábban ügyködtem már rajta, de az első bejegyzés az 2011. július 13-i... :) Sok boldog és eseménydús bejegyzést még a blognak :)

Ennek a hétnek valahogy megint nem akar elérkezni a vége... találó a lenti kép, amit most találtam... ma délelőtt én is elgondolkoztam, hogy akkor már péntek...? neeeeeeem, még mindig nem...

"Fölemelkedni arra a magasságra, ahonnan magadat, mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa." Ez fontos útravaló. Néha nézd meg magad úgy, mint egy idegent, mintha nem is te lennél. Mint egy másik embert, akit most akarsz megismerni. Túlságosan bele vagy keveredve önmagadba. Azonosultál minden érzelmeddel, indulatoddal, rögeszméddel, ítéleteddel. Azt hiszed, az vagy, akit gondolsz magadról. Akinek épp érzed magad. Lépj ki a hínárként magad köré varázsolt világodból. Nézd meg magad - felülről. Úgy, mintha most látnád magadat először - látod? Ez egy meditatív pillanat. Ilyenkor egy kicsit Isten szemével nézel, és látod, hogy hol tévedsz, hol csapod be magad, hogy jó úton jársz-e, vagy sem. Látod, miért vagy beteg, hol rontod el a kapcsolataidat. Látod, miért nem tudsz találni valakit, barátot, társat, holott szeretnél. Föntről másképp néz ki minden! A hited vakhit, önáltatás, maszk, amely önmagad elől is takar. Nem az v

Napra és majdnem órára pontosan 10 hónapja érkeztem és kb. 59 nap van hátra... :)

Mert ajánlom, Mindenkinek:  http://www.youtube.com/watch?v=OAm7gRXFiRo ... és ezért tényleg járt az Oscar... A király beszéde... - végre meg tudtam nézni :)

A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron. Richard Bach

Egy kis utózönge Párizsról meg úgy a franciákról- nagyjából ezt éreztem ott is és amikor hazajöttem is, de gondoltam jobb ha ültetem még pár napot, de az eredmény ugyanaz. :) Azt gondolom, hogy Párizst érdemes megnézni, megtapasztalni, megszagolni, de közben nem került be a kedvenc városaim közé valahogy; és nem is érzem azt, hogy vissza szeretnék menni, de azonnal. Más francia területek továbbra is érdekelnek, de ez így 'kipipálva'. Amióta a forint olyan amolyan, nehéz eldönteni, hogy a ft a gyenge de nagyon, vagy minden más drága. De most fontból csináltam eurót, és az eredmény ugyanaz, Párizs egy drága város és aránytalanul. A legtöbb belépő 9 euronál kezdődik és nem mindegyiknél érzem, hogy ért annyit. Persze ezt előre nem lehet belőni. Pl. az Opera ért ennyit :)) bőven :)) Hemzseg a turistáktól a város, mégis jobb ha szólal meg az ember semmilyen nyelven, ha csak nem franciául - de angolul semmi esetre se!  Alapvető problémának tartom, hogy a belépőjegyes,

"Mindig adódik esély, hogy változtass a sorsodon. Sajnos, kristálygömb nem létezik, hogy megtudd előre, mi jön feléd és mikor. (...) Csak hallgass a szívedre!" (Douglas Pagels)

A hotelről: A hotel-nél az igazság az, hogy már nem is nagyon emlékeztem, hogy melyiket is választottuk, mert már megvolt egy másik döntés, amikor az utazási iroda azt mondta, hogy egy jobb hotelnak jobb környéken jobb ajánlata van. Gondoltuk, jó, hát legyen. De ekkorra már meg voltunk keveredve. Szóval a hotel (ami egyébként egyáltalán nem annyira a város szívében van):  http://www.lequartierhotelbs.com/ Tisztának tiszta volt, és reggelire is volt bőségesen minden, de egy nagyon modern, nagyon szögletes valami volt szűk szobákkal. A hotelos képeket itt találjátok: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ParizsHotel?authkey=Gv1sRgCKu9-Yi_ypDcsgE

A közlekedésről Egy ismertetőben ezt találtam, meg a többi részt is azt hiszem ugyanott:  „Párizsi utazásunk során Párizsban bárhol is van a szállásunk nagyon egyszerűen juthatunk el a nevezetességekhez. A Párizsi tömegközlekedés kiváló az egész várost metro-, busz- és villamos vonalak hálózzák be.” Az lehet, hogy behálózza, de hogy nagyon rosszul metszi egyik a másikat, az egészen bizos.  Ráadásul torzak a térképek, ezért igazán tájékozódni csak az aluljáróban lehet és még ezután is újra kell nézni a megállós táblákat, hogy biztosan van –e olyan. Metro „ Az elsõ vonalat az 1900 évi Világkiállításra építették. Párizsban ma 16 metro vonal található 214 km hosszan, 300 megállóval és naponta 4 millió utassal. Minden látnivaló elérhetõ valamelyik vonallal. Érdemes napijegyet vagy gyűjtõjegyet vásárolni, annak ellenére, hogy egy jeggyel is addig lehet utazni bármennyi átszállással, amíg fel nem jövünk.” Hát persze, ez is ki van találva, mert az ember annyiszor megy más

Aki esetleg nem bír (nem akar) ennyit olvasni, amit itt lentebb leírni, vagy csak elveszik már a linkekben, annak linkelem most külön az albumokat is. 1. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs1Nap?authkey=Gv1sRgCM7p6JbeoaznTw 2. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs2Nap?authkey=Gv1sRgCNO0_MqmzPrwCA 3. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs3Nap?authkey=Gv1sRgCOelgaupw_K_Bw 4. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs4Nap?authkey=Gv1sRgCOvT7Ljy0Jml_QE Párizsból nekem mára elég :) , de ha lesz majd időm, megpróbálom feliratozni a képeket is, hogy melyik micsoda.

Máskor is próbáltam már fekete-fehér (homokfúvott) képeket csinálni, de most Párizsban valahogy többet is. Kiválogattam néhány jobban sikerültet, egész más hangulatot hoz, mint a színesek, ezért is tettem őket külön albumba.  Íme:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ParizsFeketenFeheren?authkey=Gv1sRgCJ-wvZGAypfIywE

4. nap július 2. (hétfő) Hajni elment korán reggel, én meg kicsit visszaaludtam, elpakoltam, megreggeliztem és elindultam az utolsó sétákra. A csomagot a hotelben hagyhattam, ez azért nagy könnyebbség volt. A vonatom csak este negyed 8 előtt megy csak, tehát van időm bőven – gondolom én… Az volt a fő cél, hogy a Luxembourg –negyedet, Operát, Pantheont megnézem, meg amibe botlok és KÉNYELMESEN, átadva magam a pillanatban, élvezem a városnézést. Ez volt az első elgondolás, mert közben mindig valamire kedvet kaptam és mentem és mentem és néztem és fizettem. Még nem volt 9 óra, amikor már úton voltam. Egész könnyedén megtaláltam és ahogy beléptem a kertbe, elállta a szavam, gyönyörű volt és hétágra sütött a nap. Jó lesz ez – éreztem. A Palota nem látogatható egyénileg, de kívülről is csodaszép, a kert meg óriási. Jardin du Luxembourg - Luxembourg kert „ Ez a gyönyörűen gondozott, körbekerített park a latin negyedben található, nem messze a párizsi Magyar

3. nap július 1. (vasárnap) Az utolsó közös napunkhoz érkeztünk, (mivel Hajni gépe hétfőn korán megy) – így ma még amit csak lehet, bele kell szorítani a napba. Újra megpróbálunk 7-kor kelni, de nem könnyű feladat, sem a járás… Reggeli után gyorsan indulunk a tegnapról lemaradt St. Capelle és Notre Dame felé, majd tovább. Az éjszaka folyamán kitehettek néhány táblát, mert elég könnyen odatalálunk. Sainte-Chapelle : „A Cité-n magasodó gótikus kápolnát a gótikus építészet csúcsának tartják. A kétszintes imahelyet 1246-ban kezdték építeni, és az építkezés mindössze 2 éven belül, 1248-ra befejeződött. A Sainte-Chapelle-t Párizs legszebb, és a világ egyik legszebb belső terű egyházi épületének tartják, különösen figyelemre méltóak rózsaablakai, és színesüveg-táblái, melyeket a világon a legszebbnek tartják.” A Sainte- Chapelle kápolna a Notre Dame-mal szemben áll. A karcsú, égbe nyúló, gótikus épületet az Igazságügyi Palota (Palais de Justice) falai veszik körbe. A

2. nap június 30. (szombat) 7-kor kelünk, megreggelizünk, megpróbáljuk összerakni, hogy mi mindennek kell(ene) beleférnie a napba, és indulás előtt még igyekszünk „tankolni” a boltban. Ami csak 9-kor nyit – igen, szombat van! Előtte már állnak a népek. Próbálunk rájönni, hogy mi lehet a nyitvatartási idő, de olyat nem találunk (és nemcsak itt nem); mígnem egy plakátból és némi sms-es segítséggel rájövünk, hogy szombaton bár 10-ig vannak nyitva – meg máshol olvasta Hajni korábban, hogy vasárnap meg az ilyen boltok nem nyitnak ki. Magyarul, este tízig még kell tankolni úgy, hogy hétfőre is jusson. Az első utunk a Montparnasse-toronyhoz visz. Újabb – szószerint – szédületes élmény következik: (a tetejét látva eszembe jutott a kb. harmad ekkora Nagyvárad téri szépségesnek nem mondható épület, amihez az egyik professzor külső liftet szeretne, mert jó kis turista-célpont lehetne – szerinte. Szerintem meg még mindig a vár ehhez a legjobb és legszebb környezet.) Montparn

nap június 29. (péntek) Mivel a vonatom 7,01-kor indult London egyik óriási pályaudvaráról (St. Pancras), nagyon korán kellett indulnom. Előző este R-rel értekeztem, hogy melyik útvonal a leggyorsabb és a kevésbé kacifántos. Hozzátartozik a történethez, hogy ekkor lassan egy hete nem volt ugye internet a házban, ami nemcsak a tanulásban, a világgal való kapcsolattartásban, de a párizsi út tervezésében is nagyon-nagyon hátráltatott. (pl. az e-mailekben volt még az is, hogy mi a szálloda neve, vagy egyáltalán milyen megállóhoz van közel) Tehát a „vekker” (=mobil) 3.55-kor vinnyogott, pedig valamikor éjfél után aludtam csak el, mert még próbáltam legalább kevésnyi infot összeszedegetni a kis útikönyvből (a térképesből), meg az előzetes munkaanyagból. Összeszedelőzködtem és a 4,48-as busszal bementem Bromley-ba (rajtam és a sofőrön kívül) egy szem ember bólogatott a buszon, aztán az 5,20-as vonattal elmentem London –Victoria-ra; majd elmetróztam a St Pancrasra. Kb 6- ¼ 7