berno

Egyetértek :)) Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar. Paulo Coelho

Tegnap este jött/ment egy ember és felfúrt még egy tányért a falra, behúzott néhány méter kábelt és van egy rakat magyar nyelvű adónk. Meg még több adó, ami nem magyar, de például az angol Sky nem fogja, pedig úgy is rengeteg általunk nem nézett csatorna van. A magyar tv leginkább azért került megalapításra a házban, mert J anyukája BK-függő és most hogy őszig úgy sem lesz BK, fontos volt, hogy siessük - J szerint. Leginkább valószínűleg ez is némi motiváció a maradásra bírásra... :) A kivitelezés roppant magyaros, a kb. 20 m kábel az én ágyam alatt tekereg, és ha a mama tévét akar nézni (ami egyelőre nehézkes, mivel R olyan monitort engedett át - ő meg kap egy újat -, amin eddig még a hangot nem sikerült befogni), át kell húzni a madzagot. :) Szép lesz... :)  Hogy miért így történt? Mert én vagyok a legjobb szobában (R után), ami világos, meleg (itteni felfogáshoz képest!), tágas (viszonylag), parkettás, nagy a szekrény, stb - és amint az én mandátumom lejár ez a szoba lesz a

Szombat van és megint könyvtáros napot tartok. Tanulva a tegnapból és kedvet kapva sokaktól, elhoztam Bíborkát is madzagostul konnektorostul otthonról, hogy neki is jusson a jóból :) Ma már nincs sztrájk, jött a busz és megint andalogtam kicsit a főutcán, beültem egy jó olasz (!) kávéra és aztán megnéztem néhány kirakatot és most itt vagyok a könyvtárban free wifi ticket-tel :) Még a kávé előtt jártam egy Charity shop-ban, ami akármilyen nívós butiknak is elmehetett volna. Itt nem turkálók vannak, hanem flancosan Charity shop-nak hívják őket. Máshogy is működik, mint az otthoni turkeszok.  A lényege az, hogy a megunt-kinőtt-kihízott-megutált stb. ruhákat, ajándékokat, könyveket, cd-ket ide be lehet adni és amit megvesznek, annak az ára jótékonysági célokra fordítódik - mindegyik boltnál megvan, hogy hova megy a bevétel. Nekem tetszik. Költözés előtt egy ilyen boltot kellett volna alapítanom :) Vagy legalább egy jó garázs-vásárt kellett volna csinálni :)

Tegnap volt az első napom a Bromley városi könyvtárban. Az elmúlt 10 hónapban többet tanultam könyvtárban, mint azelőtt összesen :)  A tegnapi nap volt a második alkalom, hogy könyvtárban ültem Angliában. Az első az iskolai könyvtárban volt egy téli napon.  Tegnap is oda készültem, de a buszosok, illetve a busz-szerelők sztrájkja miatt nem jutottam el addig. Néhány busz járt, és ki is mentem a megállóba, hátha az "imádott" 358-as is jár és elvisz az iskolának csúfolt intézménybe. Álltam egy darabig és jött az egyik postás és mondta, hogy ez nem jár, ne várjam. Visszamentem hát és mivel J otthonról dolgozott, gyorsan elvitt a városi könyvtárig (kocsival ez 10 perc sincs, busszal valamivel több, az iskolai könyvtár nagyjából dupla idő és távolság), és megbeszéltük, hogy este meg majd értem jön. Jó kis hely, elég sokan járnak, mégis nyugi van. Az épület belül mosolyogtató, mert akár Magyarországon is lehetnénk... ;) Sokan járnak, sokan hozzák a laptopjukat, so

"Ha két ember között, a családon belül vagy egy népben a szeretet nem kölcsönös - ott nincs is. Hiába szeret az egyik akár olyan intenzitással, mint Jézus, ott nincs szeretet, csak a Golgota." Szeretet nincs. Csakis "egymásszeretet" van. Azt kérded, mit tégy, ha nem szeretnek? Nem tudok felelni rá. Jézus visszatért a halála után, és egyetlen kérdést tett fel, egyetlen fájdalmas kérdést legkedvesebb tanítványának: "Péter, szeretsz te engem?" Háromszor is megkérdezte tőle, mert tudta, hogy Péter nem szereti őt, igazán. Mit tegyünk, ha nem szeretnek? Én elmegyek. Nem biztos, hogy ez a jó lépés, de én ezt teszem. Egy olyan légkörben, ahol nem szeretnek, nem bírok élni. Néha, persze, muszáj. Van, amikor nem lehet elmenni, maradni kell. Ilyenkor is a kijáratot lesem, de maradok. S igyekszem berendezkedni egy szeretethiányos életre. Mint amikor fogy a levegő és ritkán, keveset lélegzem, és igyekszem olyan helyre húzódni, ahol viszonylag még meleg van é

Óh, ez az egyik legkedvesebbem - már nem tudom milyen régen és hol találtam rá, és most örülök, hogy ma is 'nekem jött': Antoine de Saint-Exupéry: Fohász Uram, nem cso­dá­kért és láto­má­so­kért fohász­ko­dom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépé­sek művészetére! Tégy lele­mé­nyessé és ötle­tessé, hogy a napok sok­fé­le­sé­gé­ben és for­ga­ta­gá­ban ide­jé­ben rög­zít­sem a szá­momra fon­tos fel­is­me­ré­se­ket és tapasz­ta­la­to­kat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Aján­dé­kozz biz­tos érzé­ket a dol­gok fon­tos­sági sor­rend­jé­ben, elsőrangú vagy csak másod­rangú fon­tos­sá­gá­nak megítéléséhez! Erőt kérek a fegyel­me­zett­ség­hez és mér­ték­tar­tás­hoz, hogy ne csak átfus­sak az éle­ten, de értel­me­sen osszam be nap­ja­i­mat, észleljem a várat­lan örö­mö­ket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az élet­ben min­den­nek simán kell mennie! Aján­dé­kozz meg azzal a józan fel­is­me­rés­sel, hogy a nehézségek, kudar­cok, siker

Ez most az igazi könyvtárat jelentené - de itt megint más értelme van: Addig nyekeregtem, míg szereztem magamnak két tanulós napot munkás nap helyett, amelyeket aztán nem is itthon töltök (óvintézkedés), hanem az iskolai könyvtárban. Időnként elgondolkozom azon, hogy lehet, hogy mégse kellett volna a hisztiről leszokjak, amikor az amúgy elég hatásos és előrevivő - mégha nehezen elviselhető is? :))

Amióta itt vagyok, szinte mást sem hallottam, hogy jaj, csak Alex bekerüljön AZ iskolába, Abba, Amire vágynak (a szülők) és Amiért erre a részre költöztek stb, és majd Ahova Matte is járni fog... (testvérek már automatikusan bekerülnek, az első gyereknél meg nem tudom minek kell megfelelni) Nos, egyszercsak jött egy levél, viszont hiánypótlás volt benne, illetve hiánykérés - jaj, volt ijedtség... Aztán megjött A levél és vagy 40 oldal akármi... Értesítették a familyt, hogy Alexandert felvették - szegény, máris nem kicsi Alex, hanem Alexander ;) Nehezen azonosulok az itteni sokféle marhasággal, jó is, hogy nem is kell azonosuljak :)  Alex tavasszal töltötte be a 4-et és igen, iskolába megy ősztől. Kb. fél éve a bölcsinek nevezett néhány órás akármiben már betűket tanultak, 20-ig simán elszámol két nyelven és elég sok betűt leír, a nevét már nagyon régóta, stb. Nem értek egyet (még otthon sem, akik már iskola előtt írnak, olvasnak), hiába bizonyított cucc, hogy ilyenkor sziv

Szerintem akik itt olvastok, szinte minden tudjátok, hogy én és a színház... és én és Piaf, és én és Vári Éva, stb... Nos, nagyon-nagyon ajánlok a youtube-ról egy korábbi (nagyon régi) előadást végignézni - darabokban, aztán ha szépen néztek egyszer egészben is adhatom megnézni :) http://www.youtube.com/watch?v=sSWGzFTjFJM&feature=relmfu Ezt az előadást élőben nem láttam, csak egy későbbi (egyszemélyes) változatát, de nagyon szerettem, sokszor láttam - és igen, a kedvenc zongoristám klimpírozik végig :)

Itten vagyok, itten vagyok - mégha az e-mailek döcögnek is és a blog megint szellősebb... A hétvége őrült tempóban tovaszállt, fel sem ocsúdtam és hét közepe és mindjárt vége is (szerencsére). Hétfőn végre kiderült iskolai hirdetőtábláról, hogy mikor is lesz az esedékes kettő darab vizsga, tegnap végre a levél is megjött róla pár nappal a megmérettetés előtt.  Tegnap éjszaka jöttek még 3-an a házba, így a létszám az eddig sem kevés 6-ról 9-re ugrott, és még nincs itt a vége. Közben nagy döntésféléket kellene hoznom és megint újra esik is... De - és itt most bejelentés következik, egy hét múlva elérkezik a nap, hogy Párizsba végre odaérek - ha minden a terv szerint megy.  Igen, a korábban már emlegetett útrakelés Párizs felé lesz - vonattal :) Egyszer már majdnem elmentem oda, aztán másként alakult - bár akkor jobban nem is alakulhatott volna... A mostani útról t öbbet majd később :) http://www.youtube.com/watch?v=uOXzGtlLGgw&feature=related

...Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol és vakmerően harcolsz a vélt igazadért. Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. Nem akkor, ha bárkit elítélsz.  Esetleg megvered, legyőzöd, eltaposod, vitában megszégyeníted vagy elzavarod. Nem akkor, ha a "nekem van igazam" nevében foggal-körömmel védelmezed az elveidet. Ezeket egy gyerek is megteszi a homokozóban...  Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed... Ha a sorsodért nem a körülményeidet okolod, hanem önmagadat. Felnőtt akkor leszel, ha életedért - és mások életéért is - a felelősséget magadra veszed. Ha nem ítélkezel senki felett, még önmagad felett sem, mert nem vagy még alkalmas rá. Nem látsz tisztán - és ezt tudod. Felnőtt akkor leszel, ha a háborút a saját önző, vak és hazug éned ellen viseled. Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz... Egy felnőtt ember, ha meghallja ezt a szót, hogy

Tegnap éjszaka elment valaki nagyon messzire - vagy nem is tudom hova, aki nekem nagyon kedves volt és nagyon sokszor és mindig jó szívvel gondoltam, emlékeztem rá - és ez így is fog maradni.  Ő tanított meg írni, olvasni, számolni, meg mindenre, amire egy 7 éves gyerek tanítható, nevelhető. A tanítónénim volt a szó legszebb és leggazdagabb értelmében. Az egyik számomra legkedvesebb pedagógus (a másik a magyar tanárom volt középiskolában). Derűs, nyugodt lénye és kedvessége megváltás volt már alapból is a gyűlölt óvodai évek után.  Három évig tanított mindenre, semmi másom nem volt, mint 5-ös (kivéve tornából a kislabda dobás miatt), millió piros pont és minden öt piros pont után jött a nyomdás maci, azok után ötösével pedig az óriási csillagok - rengeteg volt belőlük - egy napot sem hiányoztam, semmi betegséget el nem kaptam, imádtam iskolába járni. Később a nagylányával együtt jártunk zeneiskolába zongorára, ez is nagyon kedves időszak miatta, mert így továbbra is találk

Aki kedvet kapott Pannonhalmához, vagy szimplán csak levendula-hívő, azoknak ajánlatos: http://levendulamagazin.hu/2012/pannonhalmi-levendula-hetek-2012-junius-22-julius-13/

Naplemente valahol Ausztriában május végén odaföntről

Megszámlálhatatlanul sokféle rózsánk van Bögötén, ebből is hoztam :)

Ha már Bécsben jártunk-keltünk a reptéren, kicsit sajnáltam, hogy most nem egyedüli utazó vagyok, akinek még lett volna ideje bóklászni is a városban, mégha annyira nem is vagyok osztrák-német kedvelő. Hoztam azért két képet, ami a visszaút előtt készült egy reptéri sörözőben (a pincér kiköpött mása volt A. Boccellinek), jó kis hely, aki arra jár, ugorjon be és onnan csak 2 perc a repülőbe szállás :) A kottalapok az asztalon vannak (egy üveglap alatt),

Amíg otthon voltunk itt több napon át megtartották a jubileumi fő ünnepségeket. R felvett néhányat a tévéből a tévére, márcsak meg kellene majd nézni és kielemezni, meg szereztem egy Hello magazint, amit külön emiatt adtak ki utólag. Akit érdekel, innen csemegézhet:  http://www.bbc.co.uk/news/uk-17500000

Bizony, itt ezt is nagyon komolyan megtartják: Apák napja lesz holnap. Kellőképtelenül nagy a felhajtás már hetek óta, mindenhonnan ez ömlik. Persze a képeslaposok megint jól járnak :) Továbbra sem értem pont ezért, hogy lehet, hogy hogy névnap nincs náluk... http://hu.wikipedia.org/wiki/Ap%C3%A1k_napja a hivatkozás szerint holnap otthon is ennek lesz a napja :)

Amióta visszajöttünk, fázunk... Hideg szél van, esik az eső - vagy lóg a lába és nem túl jók a kilátások sem. http://uk.weather.com/weather/10day-Beckenham-UKXX1439 Emiatt igazán szórakoztató az emberek öltözködése, a mezítlábas szandáltól a bundás csizmáig például mindennel találkoztam az elmúlt pár napban.

Ha egyszer Pannonhalmán jártok, ne hagyjátok ki a fagyit a Zsókánál... :) ... és az Apátságot sem... :) Nem is olyan egyszerű oda bejutni, jó felkészülni néhány infóval előre. Én utolsó előtti délután voltam és jó, hogy nem hagytam ki. Sok látogató jár, magyar és külföldi egyaránt. Nagyon jó a honlapjuk is, érdemes onnan minél több mindent elolvasni:  http://bences.hu/ http://bences.hu/cikk/latogatas_a_monostorban.html Írhatnék hosszan, hogy mit láttam, de inkább:  http://bences.hu/cikklista/latnivalok_az_apatsagban_.html bár sajnos az itt felsoroltakból nem mindegyik van benne a turista útvonalban. A templom teljes átépítés (belül) alatt van jelenleg, ezt nagyon sajnáltam, de a könyvtár igazán lenyűgöző volt, az egész persze, de ez különösen. Vezető is jár a csoportokhoz óránként, így sok érdekesség megtudható. Később még megnéztem a kis levendulást, az igazi nagyot (három hektár!) nem sikerült :) A képeket itt találjátok:  https://picasaweb.google.com/1130552

Röviden - a május 30. -június 13. közötti időszakról... Először azt gondoltam, hogy részletes leszek - de nincs miért... ;) Röviden, mert - - nagy nehezen,  de ezek a napok is odébbálltak - ami végre elmúlt, azon nincs mit sokáig időzni - bár mégiscsak ez is tanulságos volt (amit túlél az ember, attól edződik :) ) ... - "én előre megmondtam" - sejtettem, igazam lett - több ilyenre soha, de soha nem vágyom - stb... Az előzményeket tudjátok, mert még anno írtam róla, hogy egy abdai családi házat ki kellett pakolni bérbeadás miatt és leginkább ezért kellett menni (illetve ezért kellett menjen J) - bár mindent egybevetve - és előre sejthető volt - ; jobb lett volna ha csak ő megy és én inkább maradtam volna itt a csimótákkal, és akkor kevesebb idő is elegendő lett volna.  A főhadiszállás Pázmándfalun volt, ott voltunk mi és még két ottani gyerek a szülőkkel, továbbá 5 ló, 25 tyúk és egy kakas és egy kutya + 1 nagymama. A napok fárasztóak, idegesítőek és hosszú

“Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni - sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni. Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.” (Tatiosz)

Tegnap éjszaka megérkeztünk nem kevesen és nem kevés motyóval. Amint időm, satöbbim engedi, jövök a részletekkel :)

"Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre." (Paulo Coelho)

Müller Péter: Az önzés és az önzetlenség egyszerre dúl tested minden atomjában. Ha ez az egyensúly felborul: véged. E heti útravalónk legfontosabb szava az "egyensúly". Gondold csak el: a naprendszer egyetlen bolygója sem engedheti meg magának, hogy önmagát "önzetlenül" föladva belerohanjon a Napba, mert akkor az egész fölrobbanna. Nem csak a bolygó - az egész rendszer. Önmagamhoz, a páromhoz, a gyerekeimhez, a barátaimhoz, vagy bármilyen közösséghez tartozni azt jelenti, hogy egyszerre vagyok önmagamé és másoké. Egyszerre élek magamnak és másoknak. Alkalmazkodom, és nem is. Önző vagyok, és önzetlen is. Odaadom magam, de nem teljesen. Őrzöm az "identitásomat", de néha föladom a többiekért. Fontos, hogy keringj a saját tengelyed körül is! Az is kell, hogy a Nap körül forogj, odaadóan, úgy, ahogy azt ő parancsolja, és hogy alázatosan együttműködj a Holddal és az összes bolygóval. Nem lehetsz teljesen "szuverén", mert függő helyzetben

"Az a bohóc, aki játszik....és nem az, akivel játszanak...." (Müller Péter)

Furcsán új helyzetbe kerültem, persze nem most, de mégis most van hatása.  Amíg Magyarországon járunk feltűnt a színen az előző babysitter és a következő is. Fura érzés... Múlt ősszel sikerült úgy intézni, hogy nem kellett köztes közös időt lenni, de még találkozni sem a leköszönővel... Erre törekszem most ősszel is... És arra is törekedtem, hogy itthon sem kelljen találkozni velük. A következőt sikerült elkerülni, az előzővel ugyanez nem sikerült, valahogy belebotlottunk már a megérkezés utáni napon Győrben, ahol egyébként pont egy jó fagyit ettünk - de már nem is emlékszem az izére végül..., mert ahogy kettesben maradtunk, máris volt néhány jól irányzott "balhorga", persze nem szószerint.  Most itt van a kertben lent, mindenki bazsevál erre-arra, gondoltam ebben nem veszek részt :) Visszavonultam a padlásszobámba és Don Juant hallgatok :) Mindenesetre kilógok a sorból, mert rangidős vagyok :) és csak az én nevem nem indul E-vel :))

Hogy valami jót is írjak azért :) , az itthonlét segítségemre volt abban, hogy néhány új könyvet magammal vigyek, többek között egy új Müller Péter- és egy új Coelho-könyvet is :) http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Paulo_Coelho_Mint_az_arado_folyo&id=111594&type=22 http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Muller_Peter_Sorsrol_es_eletrol&id=112114&type=22 És további szerzemények (pl. R. Pilcher-könyvei) meg még megőrzésen vannak :)

Amikor ma délután pakolászni kezdtem, meg vasalni, meg hol a táska, mi marad itthon, mi legyen a szendvicsben - feljöttek a kollégiumi évek vasárnap délutáni érzései... Aki volt kollégista és csak kicsit is nehezen ment vissza, az tudja milyen ez... Nem a kedvenc érzésem, elárulom. Amikor máskor kellett otthonról eljönni, az szinte mind más volt, mert amíg Pesten éltem, a sajátomba mentem haza, a kedvenc dolgaim közé.  Amikor félig Anglia felé vettem az irányt az kicsit megint más volt, mert előtte még Pesten vártak a talik, az események, stb. ... De ez most más. Még van mindig 3 nap és amilyen nehezen telik ez a két hét, nem is akarom elhinni, hogy tényleg csak két hét...

ajjajjj... Egy tanulmány kimutatta, hogyha én azt mondom neked, „ezt nem tudod megcsinálni”, másvalakinek 17x kell elmondania, hogy „meg tudod csinálni”. Ennyire van szükség, hogy ellensúlyozzuk a negatívat. Ezért minden nap mondanod kell megerősítéseket, amelyek helyre tesznek, bátorítanak. Les Brown

Charlie Chaplin a 70. születésnapján írta az alábbiakat: 1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG. 2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET. 3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG. 4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Ma délután a 13.46-os személlyel hazadöcögtem Celldömölkön keresztül. :) /az eltáv vasárnap estig szól, amikor a 19.28-as vonattal kell visszadöcögni/ Egy jó késői ebéd és korai vacsora után határozottan jobb az erőnlétem és később még vagy fél órát töltöttem a kedvenc cseresznyefám alatt és az isteni ropogós fekete cseresznyét habzsoltam :)  Az eper meg a hűtőben várja, hogy az enyém legyen :)  Az amúgy nem kicsi kertünkből három gyümölcs a leg-leg kedvencem: cseresznye, eper, szőlő... ezeket várom mindig nagyon, és a körténk meg a barackunk, málnánk a következők... :)  Van még egy kedvencem, de azt évek óta nem ettem: szamóca. Ez a nagyapámhoz kötődik, ő szokta nekem a mezőn, erdőn, legelőn gyűjteni hol üvegbe, hol csokorba... Azóta is hiányzik... Az eperről minden évben több gyerekkori sztori is eszembe jut:  Az egyik, hogy a kedvenc nagymamám befőttnek is el szokta tenni nekem kicsi üvegekben és télen azt ehettem sok-sok tejszínhabbal (habszifonos!). Van egy m

Sok tényező befolyásol abban, hogy mostanában naponta vagy viszonylag rendszeresen posztoljak, de türelem - még megvagyok :) , vagy a hétvégén vagy ha újra Angliában leszünk pótolok :) Addig is írjatok Ti nekem :)

Heti útravaló Müller Pétertől Kevesen tudják, hogy más a magány - és más az egyedüllét. Mi ugyanis, mai emberek ritkán tudunk jó viszonyt építeni önmagunkkal. Nem is tudjuk, hogyan kell. Pedig ez a jó kapcsolatok titka. Ha menekülsz a másikhoz, és nem azért ragaszkodsz hozzá, mert egyedül félsz, és rosszul érzed magad, hanem azért, mert egységben élsz önmagaddal, s éppen ezért képes vagy harmonikus kapcsolatot teremteni másokkal is. Nem jó táncos az, aki egyedül nem tud táncolni. Aki egyedül dülöngél, botorkál, és csak akkor talál rá egyensúlyára, ha belekapaszkodik a párjába, aki tartja vagy tereli. Fura dolgot mondok: egy jó házasság csak olyan emberek között jöhet létre, akiknek van benső középpontjuk. Van önbizalmuk, és önmagukkal jó viszonyban vannak. Akik ismerik az egyedüllét és magány közötti különbséget. Az egyik örökös hiány, sóvárgás és bizonytalanság - a másik: harmonikus, derűs és erős. Az egyedülléttől menekülünk, mert rossz. Mert nemigen bírjuk ki magunka

Müller Péter:  "Ne akarj!... Csak játssz... JÁTSSZ!" Ez egy mesteri tanács. Az edzőm kiáltotta valaha, amikor azt látta, hogy kétségbeesetten küzdök a szorítóban. Féltem, hogy vesztek, és nagyon akartam nyerni - keservesen, vicsorogva. A testem csupa görcs volt, az arcom torz, kapkodva, zihálva szedtem a levegőt. Ne feledd soha: az élet játék. Nemcsak elkeseredett küzdelem és harc - hanem játék. Játék, hogy születünk, játékból tanulunk állni, járni, és fölállni újra és újra, ha fenékre huppanunk. Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket. Kevesen tudják ezt a titkot. Abban a hiszemben élnek, hogy a föld siralomvölgy, és szorgalmi feladat élni rajta: szenvedés, könny és reménytelenség. Ez igaz, de csak akkor, ha tudod, hogy a világ ugyanakkor színház is, ahol az ember nemcsak éli, de játssza is a szerepét - lazán, vidáman, gyermek

Mostanság a blog 'szellősebb', mint általában, ennek oka főként, hogy nagy a meleg :) és a fejem kellőképp(telenül) tele van a közelgő két hetes "kiruccanással"... No de, a tegnapi napon a széllel fújattam a fejem, mivel visszamentünk arra a tengerpartra, ahol legutóbb még gumicsizmában meg majdnem pufajkában múlattuk az időt.  Isteni idő volt, de botrányosan nagy szél, aminek hatására ettem is és ittam is a homokból, remélem legalább valami hasznos dolog is jutott imígyen a szervezetembe :) Megúsztam leégés nélkül, mert amióta annyi - minimum 50 faktoros - naptej van a kezemben, hogy szerintem a picik már eszik is - nem szoktam leégni :) ... viszont vicces, hogy a láb fejem mégiscsak piroslik fura minta szerint, mivel valószínűleg ott az kimaradt :) A csimótákkal voltunk és R nélkül, viszont jött egy magyar-arab házaspár Ádám nevű picike fiúcskájukkal és egy kb 3 hónapos Valakijükkel pocakban.  Jó nap volt, de tartok tőle, ha 50 évig járnék ilyen strando

‎"Az emberek többsége egy pillanatig sem tud valamilyen megváltás-kép délibábja nélkül élni. Ezért csak vár, vár, és közben türelmetlenül elfogadja azt, ami nem kell neki, mert minden korszakot átmenetinek érez. Majd holnap, majd hétfőn, majd jövőre kezdődik az igazi élet... Nem tudja, hogy minden napja igazi élet - ami lassan elmúlik, s egy napon ráébred arra, hogy most már minden úgy marad, ahogy van, nincs lehetőség újrakezdésre. Szerintem mindezzel szemben egyetlenegy lehetőségünk van: megtanulni szeretni a saját történetünket, minden vacakságával és csalódásával együtt." Popper Péter

Most, amikor az alábbi pár sort elolvastam az a sok szép hely jutott eszembe, ahova eljuthattam meg az igazán jó pillanatok... - ezek a legjobbak... ‎"Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet." (Wass Albert)

Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog! Paulo Coelho

A következő posztot régóta halogatom, de most van időm. Az új csoporttársak , akik már nem is annyira újak. Ugye az a csoport, ahova január végétől járok egy másik csoport, másik emberekkel. Ez a csoport is amúgy nagyon nagy lenne (harminc körüli), de 15-nél szerintem többen általában nem járunk. Na itt aztán tényleg igaz, hogy mindenki külön egyéniség. A neveket nem is tudom, főleg hogy itt már nem volt nagy összeismerkedés, mint a másikban, ezért magamban (és most itt is) mindenkit az országa szerint hívok :) Azokról írok, akikre emlékszem, mert néha járt ott vagy azóta is, és jobban megmaradt bennem. Kezdem úgy, ahogy ülni szoktunk: Velem átellenben ül egy Renate nevű, aki szerintem orosz. Szőke rövid haja van, molett és sokat beszél és mindig mosolyog. Ő most sokáig nem volt, ha jól értettem, kórházban volt meg a hátával volt valami (vagy a gerincével). Mellette ült sokáig egy másik orosz, akiről most már tudom, hogy Tatyana - mi más :) szőke és elég m

Körülöttem sokan vannak, akik angolt tanulnak (sőt az olvasók között is akad), vagy bármi más nyelvet. Íme egy jó kis összefoglaló, hogy hogyan kellene, hogyan lehetne, azt gondolom ez más nyelvekre is igaz (lehet)... Sok okosat lehet ezzel kapcsolatban olvasni, egyet nem árul el egy cikk sem... honnan lehetne több időt szakítani... ;) http://visual.ly/how-learn-english

Úgy rémlik a héten már másodszor botlok a Mamma Mia-ba, ha otthon leszek feltétlenül meg kell nézzem DVD-n. Sok-sok kedvenc részem van a filmben, ez az egyik :) http://www.youtube.com/watch?v=YTOl70SyT-4&feature=related

“Haj­landó küz­deni? Mert rög­tön az ele­jén meg­mon­dom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önma­gá­val kell megküzdenie. Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érde­künk­ben odébb kell ten­nünk – amennyi­ben úgy dön­tünk, hogy átren­dez­zük éle­tünk szín­te­rét. A leg­több­ször kép­te­le­nek vagyunk meg­hozni ezt a dön­tést. Miért? Miért olyan nehéz elő­re­len­dí­te­nünk magun­kat, még akkor is, ha valami jobb felé tar­tunk? Azért, mert bár­mi­lyen kevéssé kielé­gítő az, ahol vagyunk, kényelmes.” Judith Sills

Mai zene: Enya: Only Time Egykor nagyon sok Enya-dalt hallgattam, sokféle helyen, sokféle emberekkel, sokféle indíttatásból. Aztán jó régóta nem, és most belebotlottam a facebook falon. íme: http://www.youtube.com/watch?v=7wfYIMyS_dI&ob=av2e és magyar szöveggel is, aki úgy jobb szereti: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=qnrybi_d9fE#!

Most olvastam, hát hozom: Fordulj be csöndesen s feledd el, ami bántott, A kaján arcokat, a keserű világot! Fordulj be csöndesen s gondolj egy nyári éjre, Mely tisztán ott ragyog lelked mély tükörébe. Fordulj be csöndesen és légy tizenhat éves És légy szép, fiatal, halálos vággyal ékes! És ártatlan, szabad, ki azt hiszi, merengvén, Hogy ifjú elmúlás vár rá egy boldog estvén. Fordulj be csöndesen és tudd feledni szépen A rút, unt életet a halál tükörében. (Juhász Gyula: Altató)

‎"Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjuk is egy. De ez nem így van. Nem a födélen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig." (Wass Albert)

A mai nap fontos eseménye, integettünk egymásnak a királynővel :) Bizony...  :) nem, ez nem a mese habbal és nem is a szabad fantáziás blog-bejegyezés - megtörtént, itteni idő szerint déli 12 előtt. :) De az előzmények: Már én is írtam, vagy linkeltem többször az idei gyémánt jubileumról - emiatt is van ennyi megjelenés, stb. Bromley-ba várták ma a királynőt és tegnap este már fel volt lobogózva minden, minden kirakatot súroltak, pucoltak :) Sajnos eleve nem lett volna megoldható, hogy én ott ma csápoljak, mert a munka az munka... Szóval belenyugodván, hogy hát eddig is el-eléldegéltem anélkül, hogy lássam élőben, hát gondoltam, majd csak lesz valahogy. :) Ma kedd lévén ugye Ark (játszóház) volt és már reggel hallani vélem, hogy dél tájban Beckenham-en fog áthaladni a királynő. Hű, gondoltam, biztos megint nem értem jól az angolt, plusz még fantáziálok is hozzá- jobb lesz nem továbbgondolni. Telik múlik a délelőtt, megint ez a téma... és még mindig ugyanazt értem, hogy mikor és

Két hét múlva megint repülőre ülünk és több tonnányi cuccal és két gyerekkel elszállunk. Ezután most következhetne valami mesés üdülőhely, de nem az jön: Pázmándfalu - Abda-Győr, és osztrák repülőtér (és R nem jön). J családi házát kell kipakolják - és igen, erre az otthoniak úgy tűnik nem képesek (nem akarnék ide most más jelzőt keresni), innen kell menni 2 gyerekkel meg a bébicsősszel, ezért a vonulat. Bécsbe érkezünk és onnan jövünk haza, jelenleg máris megkezdődött a program változása, bár igazából már sokadik verziónál tartunk amúgy is az elmúlt hetek fejleményei szerint. Bonyolult családi felállás (egyelőre úgy tűnik, hogy ami fix, az az időpont, mert a repülőjegy (eddig még ) változatlan: május 30-június 13.), jelenleg úgy van, hogy a csimótákkal én K-nél leszek Pázmándfalun és a hétvégéken Bögötén (csak én). Jelenlegi elképzelés szerint Pest és ami ezzel jár, most kimarad. Szó van arról, hogy a második héten már nincs pakolás és akkor elvonulunk valahova - de ebben m

Pusztán idő kérdése, hogy mikor és mi útján (facebook, e-mail, honlap, ajánló), de mindig elolvasom a heti MP-ket, igaz - nem mindet osztom meg. De a mostanit mindenképp.... Olvassátok és cseréljétek (a szemüveget) :) Müller Péter: "Sötéten látsz? Cserélj szemüveget!" Nem is tudod, hogy ez milyen bölcs tanács. Az öreg Mózes azt mondta az embernek: "Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az életet!" - vagyis a döntés a te kezedben van.  Ha az Életet választod - most jól figyelj, mert ez fontos -, ha az Életet és az áldást választod nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át. A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s erősebbé tesznek. Ugyanannak az eseménynek van egy "átkozott" és egy "áldott" szemlélete is. Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő "miért&

Napi zenében: Thank you for the music... és valóban, THANK YOU FOR THE MUSIC :) Van sokféle szép emlékem a dalhoz, jó most is újra hallgatni, ebben az egyszerűsített verzióban is: http://www.youtube.com/watch?v=Mj06SgTgWWs a filmről meg már ne is beszéljünk, napi filmajánló: Mamma mia :) nem tudom van e még film, amit moziban is annyiszor megnéztem mint ezt-azt :)

A ma esti angolóra ugyanúgy gondolkodóra tett, mint már néhányszor,  néhány költői kérdés: - tényleg nem elég, ha csak magyarul tudok (tájjelleggel bővítve)? - vajon minden nyelvet megtanulni egyet jelent az idegbajjal és a teljes kétségbeeséssel? - mi a jobb, ha a teacher magyaráz vagy ha nem magyaráz? - vajon a magyar nyelvtant nem értem vagy az angol nyelvtant? - miért nem elég néhány szót csak úgy laza kötelékben egymás mellé pakolni? - milyen mutáns példányai lehetnek az emberiségnek, akik akár 3-4 idegen nyelven is értekeznek? - a betuszkolt szerkezetek, szavak - szabályok miért távoznak idő előtt? - az agy melyik részéhez kéne kulcsot találni vagy hova lehetne betenni néhány gigát - persze nem üreset? - mikor jutok el ebből valahova...? néhány kitapasztalt, bevált alapigazság nyelvtanulással kapcsolatban: - nem elég megvenni a sokadik gyakorlót - a szótárfüzet fölött a fénysebességnél gyorsabb idő alatt lehet elaludni - nem elég valamit sokadszor is sokszínű módo

Valami nem volt jó az előző linkkel, hátha most sikerül, köszi hogy szóltatok :) https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/BrightonMay122012?authkey=Gv1sRgCIXh07fn9e2gNA

Pár napja feltűnt a szokásos felhős időjárás előrejelzésben, hogy hétvégén napos idő lesz, így először azt gondoltam, milyen jó - visszamegyek Greenwichbe. Valamikor akkor tűnt fel a nap is, amikor a jobb csuklómban a nyilalás, így kezdett biztossá válni, hogy ma ki kell menni a házból, márcsak kézkímélés miatt is - jelentem az aggódóknak, hogy jobb már a kezem és már a megfázásom is távozni készül... :) Nos, a terv annyit változott, hogy tegnap este úgy döntöttem, hogy új helyre megyek, ha már tényleg szép idő várható, így lett a mai győztes úticél: BRIGHTON.  Gyors útvonaltervezés, néhány fontos dologra rákeresés, fényképező feltöltése, stb... :) A mai napi élménybeszámoló és néhány idegenvezetős szöveg következik. :) Kb 1 órás vonatút volt Croydonból és közben jó volt leskelődni, az idő is tényleg szép volt (végre!) - kivételesen láthattok néhány vonatos képet is. Valamikor 11 körül megérkeztem, és első benyomás is nagyon - nagyon jó volt, a sirályok rikácsoltak (