berno

Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük. (Paulo Coelho) (legalábbis megpróbálom a fentieket) és egy örökzöld :) ennél jobb soha nem jut eszembe újév kapcsán: http://www.youtube.com/watch?v=3Uo0JAUWijM Boldog új évet nektek sokadszor mondom, kívánom ezt, de hátha annál jobban beválik, vagy legalábbis rosszabb ne legyen... Tudjátok, hogy nem nagyon foglalkozok a szilveszterrel, de idén valahogy más és azt hiszem ilyen kevés lesz...  ;) mindenesetre az idei évem 1 órával tovább tart, mert nálatok otthon már javában jövőre lesz, amikor itt még mindig a tavalyi évben leszünk :)

... bár van majdnem egy év a következő karácsonyig, meg épphogy elmúlt az idei, mégis azt gondolom, hogy ezt olvassuk el most - és legalább van idő belejönni, belegondolni a dolgokba... ;) Útravaló karácsonyra Müller Pétertől Itt a régóta várt pillanat! A lármás, zűrzavaros, nagy nyüzsi. Mostanáig kóboroltál az üzletekben, plázákban, butikokban. Mostanáig fizettél, szállítottál, főztél, sütöttél, csomagoltál, cetliket írtál, takarítottál, hurcoltad haza a fát, fölállítottad, gyertyákkal, izzókkal, angyalhajjal ékesítetted. Dolgoztál, robotoltál, igyekeztél, lihegtél és gyötörted a lelkedet: "Kit felejtettem ki?" Most végre itt van mindenki. Akikre azt mondja a nyelvünk: a hozzátartozóid. Jó szó. A sok milliárd ember nem tartozik hozzád. Ők igen. Nem tudni, miért. Így alakult. Ők jönnek el az ágyadhoz, ha beteg leszel, és ők állnak majd legközelebb a koporsód körül. A többi ember távolabb él tőled. Most itt van körülötted az a néhány ember, aki a sorsod játék

Régóta vágyom angliai színház/musical élményre, ez lesz az első, nagy a várakozás :) Januar 11. Szerda, 19.30  - We Will Rock You Dominion Theatre

hm... Ki kell derí­te­ned, hogy mi az, amit sze­retsz. Ez ugyan­úgy igaz a mun­kára, mint a pár­kap­cso­la­tokra. A mun­kád tölti ki az életed jelentős részét, ezért ha iga­zán elé­ge­dett akarsz lenni, hin­ned kell benne, hogy jó mun­kát vég­zel. Ez pedig csak úgy lehet­sé­ges, ha sze­re­ted, amit csi­nálsz. Ha még nem talál­tad meg, keresd tovább, ne add fel! Mint az a szív­ügyek­kel lenni szo­kott, itt is tudni fogod, hogy mikor talál­tad meg az igazit. Steve Jobs

"...hát boldog karácsonyt!" :) http://www.youtube.com/watch?v=03_1gzkkDLU

December 23. Ébredés valamikor negyed 5 tájban és hajnali busszal hazautazás Bögötére. Buszban szabad wifi és internetezés - hogy mik vannak :) ... és a nagy ajándék: A Bakony-ban a kedvenc részemen (Herend és Városlőd környékén) csupa-csupa hófehérség és lógó hasú hófelhők... álom volt tán, mert túl rövid idő alatt értünk át, azután meg már semmi hó....

December 22. Hajnali ébredés, majd irány a Wellness-központ :))) hiányzott már :) Majd ámokfutásszerű ügyintézés félsikerrel (remény, hogy még a két ünnep között és a minimál Bp-időben majd pont kerül az ügy végére), majd egy nagyon régóta várt, ötyés isteni találka és kávé a Bazilika környékén :) A karácsonyi vásárról és a forralt borról már ne is beszéljünk... ;)

2011. december 21. 6,30 – ébredés erőszakos hang hatására. Ismét nagyon kevés idő telt el alvással, mert a bepakolás késő estig elhúzódott. Gyerekek gyors összekészítése a bankos bölcsibe, persze most minden csimóta mélyen alszik. 7 után valahogy összeszedjük őket, R elviszi a bagázst az állomásra. Közben megbeszéljük, hogy engem 9-kor elvisz Bromleyba az állomásra, ami kb fél órás időspórolást jelent nekem, a cipekedésről már nem is beszélve J Igazi szürke, téli reggelre ébredünk (ilyenre kevésre emlékszem amúgy). Reggel R eszembe juttatja a „time to go home” dalocskát, aminek a dallama nem megy ki a fejemből aztán egész nap – na nem mert R annyira jól énekelte, hanem mert ezt a dalt nagyon szeretem, Matthew játszójában az éneklős blokknak ez szokott a vége lenni, és nagyon megszerettem, olyan kis meghitt gyerekdalocska. Kb egy órám marad még gyorsan összevakarni valahogy a reggeli rumlit, bőröndöt lezárni, felöltözni, reggelizni, stb. 9,00 – elindulunk Bromleyba, kb 15 perc az egé

... a holnap, a holnap - nincs messze a holnap, egyet alszunk és itt van már.... :) Sőt, ti már annyit sem, mert otthon pár perc múlva holnap lesz :) Délelőtt egymásmellé tettem az én táskámat és a nagy feketét, hát  utóbbi izomból lenyomta Rózsikát, aki szomorúan visszamászik majd reggel a padlástérbe, ezt a csatát most elbukta, de legalább senki nem fogja dobálni őt holnap :) Kép majd később, de a méretbeli különbségek nem elhanyagolhatók. ;) Így aztán a bőrönd elterülve várja még a maradék cuccot reggel, aztán valahogy összehajtogatom és elvonszolom egészen Pestig :) Hosszú nap lesz, mert messze a reptér, meg a várakozás, stb.... De eljött a nap, és itt már járt nekem a sánta Santa is :) A gyerekek a leglegoldalukat hozták, ennyi plusz kört és csínytevést kb egy hét alatt szoktak összehozni, mint ma, de csak este lett :)) A bejegyzések nem tudom hogy érkeznek majd, mert elvileg lesz mobilinternetem, de a bögötei térerő nem épp G4-es a T-Mobilnál, úgyhogy lehet hogy utó

http://www.youtube.com/watch?v=V9Og9j5qGNs&feature=share

Keresem... (?) :) Paulo Coelho Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitõl a szíved mosolyogni fog!

... tegnap jól beharangoztam egy programot, hogy izgis lesz - hát kár volt.... Ugyanis az ötlet jó volt, de a megvalósítás.... bezzeg, ha! :) Szóval a hely ahova mentünk: Breakfast with Santa.... tehát Reggeli a Mikulással :) másoknak is tetszett az ötlet, mert jó sokan voltunk egy gyerekdühöngőben (kulturált nevén Játszóházban). Meg is volt terítve a gyerekeknek, némi dühöngősjáték után asztalhoz ültek a kiscsimóták, hogy megegyék az angol reggelit (paradicsomos bab, rántotta, piritós és nem finom és nem jó kinézetű kiskolbászkák). Közben megjött a Santa is (nem sánta! :) ), na kezdő lehetett mert, csak leült, pislogott erre-arra, nem hozott semmit de még kettőt sem szólt. Közben szerintem minden mocsóta már olyan éhes lehetett (már elmúlt 10 óra ekkorra), hogy szerintem a 85 %-nak az sem tűnt föl, hogy ott van az 'öreg'. Hát, így lesz egy jó ötletből egy nagy semmi.... ;)

... hm... mi is volt a következtetés, hogy nincs megfelelő méretű táska, mivel úgyis minden helyet ki tudok tölteni...? Hát a szeánsz folytatódik, mivel J miután hazatért és meglátta mekkora táskával akarok hazamenni (főleg hogy azért minden nem egészen úgy fért be ahogy kellett volna), azt mondta szerinte hozzak a padlásról egy fekete bőröndöt ami amúgyis jobban gurul és NAGYOBB!!!! hát őrület!! :)) mégis pakolhatok ki és újra be - mert persze AKAROM  a nagyobbat :))

A mai napi muzsikába az előbb botlottam bele facebook-on, eddig nem ismertem ezt a Caramel-dalt: http://www.youtube.com/watch?v=aYLEQQ_bD1k Nézz a tükörbe Van úgy, hogy azt hiszed, Nem kellesz senkinek Egyedül vagy a világon. Gondolj arra, hogy vár még rád, Ezer csoda amit nem láttál, S ezer ország nyitja rád kapuját. Ref. 2X : Nézz a tükörbe, Lásd, amit látnod kell, És higgy abban, amiben hinned kell, És tedd meg, amit te magadtól elvársz. Az úr veled van,ő vigyáz rád. Millió ember arra vár, Úgy nézz rá, mint jóbarát S igaz ember. Nem hamis szívű báb. A világ még sok titkot rejt, De ne ítélj el soha más embert, Amíg nem tudod, hogy ki vagy és mennyit érsz. Nézz a tükörbe, Lásd, amit látnod kell, És higyj, abban amiben hinni kell, És tedd meg, amit te magadtól elvársz. Az úr veled van,ő vigyáz rád, Lásd, [lásd] amit látnod kell, [amit látnod kell] És higyj [Higyj] abban, amiben hinned kell. [amiben hinned kell] És tedd meg, [tedd] amit te magadtól el

Most már tényleg elég közel van a hazautazás napja - ami még kicsit valahogy hihetetlen vagy nem is tudom :) Tegnap majdnem egész nap még shoppingoltam, talán még izomlázam is lett ;) mindenesetre amit akartam meglett. Valamikor késő este eszembe jutott, hogy már ki tudja hányszor indultam el vásárolni, de a saját ajándékom (Adele dvd) mindig elmaradt. Nos, éjszaka megrendeltem neten, jó lenne ha még megjönne amíg itt vagyok és hazavihetném (bár kérdés, hogy vajon hova fér még be? :) ) Ma délelőtt összevissza rakosgattam az ajándékokat, hogy melyik kié, mi megy haza és mi marad itt - befér-e minden a táskába, stb... Nos, a táska fullon van és lenne mit beletenni - leginkább olyan, amire szükségem lehet az otthonlét ideje alatt. Sok év(tized)e örök kérdés a pakolás és a befér-e vagy sem. Ez már gond volt a kollégiumi időkben is, gond volt a pesti utak során, az utazások idején, stb ... és legutóbb amikor utolsó délelőtt kibepakoltam -  mondanám, hogy megoldás lehetne a nagyobb táska

http://www.youtube.com/watch?v=f1k1v466Yoo   "Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre." Márai Sándor

Mai zene (amire tegnap kaptam rá):  http://www.youtube.com/watch?v=Q610ZGkBjaA&feature=related eredetiben:  http://www.youtube.com/watch?v=SY4_HO1pNyA

Óh, ezzel meg majdnem elkéstem - bár itt még ma van :) Luca napi szokások A karácsonyi boszorkányleleplezést idejében el kell kezdeni. A néphit szerint erre a Luca napján elkezdett szék faragása az egyik legalkalmasabb eszköz. Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon. Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok

hm... vajon meg tudnánk írni, hogy mit akarunk, mire is vágyunk...? :) “Meg­hív­lak, hogy gon­dol­kod­junk együtt: Mi az élet célja? Talán jó lenne, ha mind­egyi­künk időt sza­kí­tana és leülne egy csen­des sarokba és meg­írná élete hát­ra­levő részé­nek for­ga­tó­köny­vét. Pró­báld meg egy­szer te is. Sza­bad kezet kapsz. Beír­ha­tod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet-a rövid élet, az agónia-extázis összes mennyi­sé­gét. Telj­ha­tal­mat kapsz az élve­zet, a hata­lom, a pénz, a hír­név és kap­cso­la­taid felett. Mit tekin­te­nél ide­á­lis élet­nek? Iga­zá­ból mit akarsz leginkább? Eset­leg segí­tene, ha leír­nád a te „töké­le­tes napo­dat”, vagy egy lis­tát írnál arról a tíz tevé­keny­ségről, ame­lyet a leg­job­ban ked­velsz. Ha elmél­kedsz azon, amit leír­tál, bizo­nyára tisz­táb­ban meg­lá­tod leg­mé­lyebb vágya­i­dat és szükségleteidet. A kér­dés ez: Mi az élet célja, a te számodra?” John Powell

http://www.pozitivnap.hu/kulfold/a-vegen-csak-az-szamit-hogy-szerettel Aki nem szeret linket nyitni, ide is másolom a tartalmat: 50 év, 50 rövid mondat, 50 segítő, pozitív igazság.  Regina Brett Pulitzer-díjra jelölt újságíró Regina Brett neve nem biztos, hogy ismerősen cseng a magyar olvasóknak, de érdemes pár percre felfigyelni rá. A kétszeresen Pulitzer-díjra jelőlt amerikai újságírónő évei számának növekedésével és az életében átélt küzdelmek hatására folyamatosan jegyzetelt. Tanulságokat vetett papírra, amiket 45 évesen, súlyos betegsége után publikált egy cikkében. Ez az írás szárnyra kapott, illetve internetre és email formájában körbejárta a Földet.  Mire az írás visszajutott Reginához, már a következő ajánlással bolyongott az éterben: "Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer '90 éves' újságírója tollából: Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül

... Jövő héten hazarepülök jó sok hét után :) Mától mondható, hogy jövő hét, meg már van értelme a holnaputánhoz egy hétre stb típusú mondatoknak is. A karácsony meg 12 nap múlva 'ránk esik' :) Jó sok éve amikor kollégista voltam Szombathelyen és voltak időszakok, amikor nagyon nem volt ott jó, a többiekkel már kedden rákezdtünk a holnapután pakolunk szövegre, de haza csak péntek délután mentünk és vasárnap este meg vissza. De mégis... :) Ma este megvoltak az utolsó angol vizsgák is. Lassan tényleg téli szünet lesz :)

http://www.youtube.com/watch?v=rWHPMFOPss0&feature=related és természetesen minden további Josh Groban -féleség :)

... és majd elfelejtettem, hogy tegnap Johnny Deppel is találkoztam, vagy ha úgy tetszik Jack Sparrow-val is :) http://www.youtube.com/watch?v=eF7Ks-VP7EM&feature=fvsr

Ezt a szabad hétvégét már nagyon vártam, mert már nagyon hiányzott, hogy kimenjek a világba 'emberek' közé :) Az idő is szép volt, így merész ötletként bemerészkedtem újra központi Londonba... Azt gondoltam felkészültem a tömegre - de erre nem lehet... Elsőként elmentem újra a Szent Pál Katedrálishoz, mert ez szeptemberben nagyon nagy élmény volt és hiányzik már valami efféle élmény (is), de sajnos nem jutottam be olyan tömeg volt. Az előtte lévő téren pedig még mindig tart a sátras tüntetés már hosszú hetek óta (egy időben be is zárták a katedrálist emiatt). Aztán utána elmentem a Covent Gardenbe, áh, milyen jó hangulat volt ott :) "Covent Garden alatt egyrészt érthető a nagymúltú, központi vásárcsarnok, másrészt ez London egyik leghíresebb bevásárolónegyede is: a számos üzlet, pub, bár, étterem, és a nagy nyüzsgés miatt akkor is érdemes felkeresni a környéket, nem tervezünk bevásárlást. A negyed esténként egy pezsgő városrész, miden fele szórakozó, jókedvű fiatalo

Donászy Magda: Karácsonyvárás Alig ment el Télapóka, még a nyoma itt a hóba', kezdődik a sürgés-forgás. Lótás-futás, csomaghordás. Minden boltban, áruházban hangos vásárlási láz van. Oda se a hónak, szélnek, még a hidegtől se félnek. Virradattól estelig tér és utca megtelik kicsinyekkel és nagyokkal, sokasodó csomagokkal. Míg künn a hópihe rebben, odabenn a kis kezekben malacpersely ontja kincsét. Egyik-másik tele sincs még. No de mindegy. Hull a fényes tízfilléres, húszfilléres. Fiúk, lányok, jó barátok elmesélik, ki mit látott. Ki mit venne, mit szeretne, hogyha sok-sok pénze lenne. Néha nem is pénz kell ehhez. Elég a nagy szeretethez egy-egy ötlet, szorgalom. Az asztalon nagy halom színes papír, tarkabarka. Tomi adja jobbra-balra. Misi nyírja, Zsuzsi hajtja, Pál tekeri, Ferike meleg enyvvel keni be, és a végén a kis Teri, mint egy mesebeli törpe, leragasztja szépen körbe. Klára fűzi selyemszálra, s el is készül nemsokára anyunak a meglepetés. Nem is drág

Csütörtök 5,52-re (-15 perc) szólt a behívóm az első itten angolul történő megmérettetésre. Nagy felhajtás volt, de gyenge szervezés és nagy szigorkodás :) Az eredményt kíváncsian (nem) várom, mindenesetre már tudom legalább, hogy zajlik az ilyen. A napokban vár még rám 2, gondolom hasonló szigorú körülmények között :)

Bár az angolok szerint a Mikulás (SantaClaus) majd csak 25-e reggelre jön, mégis a hét a Mikulásvárás/találkozás jegyében telt és ez még csak a kezdet. Jött otthoni szokás szerint (de itteni hagyományok szerint) a Mikulás, kis és nagy cipőkbe pakolt egy szép (hideg) reggelre. :) A nagy pakolás közben megevett egy fél csokis kekszet, ami a kandalló előtt várta. Aztán a rénszarvasok közben leparkoltak a ház előtt és ittak némi tejet meg elmajszoltak egy kis répát, mert ezek ott várták őket :) Aztán kedden (szerencsére 6-ra esett) volt az utolsó játszóházas alkalom az Ark-ban, hát egyszercsak jött a Miku. Bátor hősünk (Matt) úgy megilletődött, hogy ez a piros ruhás tényleg létezik és nemcsak a tévében meg a mesekönyvekben van, hogy egyből hátat fordított neki és némi pityergés közepette erős csimpaszkodásba kezdett - de azért az ajándékot elfogadta :) Még mindig szeretem az ilyen alkalmakat és ott ülve egy méterre tőle, megint elhittem, hogy létezik :)) Eszembe jutott az is, a

“Akár azt hiszed hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” (Henry Ford)

Karácsonyi álom http://www.youtube.com/watch?v=Uf2aDaDVlvQ&feature=youtu.be Facebook üzenőn bukkantam rá és nekem nagyon tetszik, bár DTK-nem hiányzik belőle, akkor sem ha a műsor készíttette (és Wolf Kati olyan mű, hogy szerencse hogy egy helyben áll, mert amúgy szétesne, h mozdulna). Ezt nem értettem, úgyhogy utánakeresgéltem,bár lényeges nem derült ki- sebaj, nekem tetszik a dal :) http://starity.hu/magazin/22686-karacsonyi-alom-wolf-katival-es-pely-barnaval/?utm_source=starity.hu&utm_medium=rss&utm_campaign=starityrss Az m1 DTK Show című műsorának felkérésére írt varázslatos karácsonyi dal videoklipje.  Balázs Ádám - Pély Barna - Zöldi Gergely Karácsonyi álom Hosszú utazás, száguldó táj Hófödte fákra titkos fény száll Gyorsan fogy az út, már otthon jársz Otthon, hol várnak, készülnek rád Sok régi emlék, sok régi hang Köztük most újból kisgyermek vagy Ez az ünnep Legyen úgy szebb Ahogy álmodban látsz Egy új világ, hol teljesül, mit vársz Egy

Lucius Annaeus Seneca Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.

Meglehetősen vegyes a stílusa a rovatnak, belátom ... :) Erősen hangulat-függő, vagy legtöbbször csak kedvet kapok valamelyikhez vagy a facebookon vagy ajánlás alapján  :)) Most Ákos-t hoztam :) Egy dalt, utána aztán végig lehet hallgatni még továbbiakat ott, ahonnan ezt hoztam :) http://www.youtube.com/watch?v=U1mUsEAnaFc Lassan egy éve, hogy voltam egy iszonyatosan jó koncertjén, jó emlék :)

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világeg

“…neveld lel­ked kér­lel­he­tet­len igény­ér­zetre. Ez a leg­fon­to­sabb. A töme­gek világa csak mohó, de nem igé­nyes. Te maradj mér­ték­tartó és igé­nyes. A világ egyre job­ban hason­lít egy­fajta Woolworths-áruházra, ahol egy hato­sért meg­kapni min­dent, silány kivi­tel­ben, ami az élvező haj­lamú töme­gek napi vágyait gyor­san, olcsón és kraj­cá­ros minő­ség­ben kielé­gít­heti. Ennek a tömeg­ki­elé­gü­lés­nek veszé­lyei már mutat­koz­nak, az élet és a szel­lem min­den terü­le­tén. Egy kul­túra nem­csak akkor pusz­tul el, ha Athén és Róma finom terein meg­je­len­nek csa­ta­bárd­dal a bar­bá­rok, hanem elpusz­tul akkor is, ha ugyan­ezek a bar­bá­rok meg­je­len­nek egy kul­túra köz­te­rein és igény nél­kül nagy keres­le­tet, kíná­la­tot és árucse­rét bonyo­lí­ta­nak le. Te válo­gass. Ne finnyá­san és orr­fin­tor­gatva válo­gass, hanem szi­go­rúan és könyör­te­le­nül. Nem lehetsz elég igé­nyes erköl­csi­ek­ben, szel­le­mi­ek­ben. Nem mond­ha­tod elég követ­ke­ze­te­sen: ez nemes, ez

Én én vagyok Nincs a vilá­gon még egy ugyan­ilyen ember. Egyes rész­le­te­ket tekintve sokan hason­lí­ta­nak hoz­zám, de egé­szé­ben véve senki. Ennél­fogva bár­mit teszek, azt magam­nak tulaj­do­nít­ha­tom, hiszen én magam választottam. Én ren­del­ke­zem mindenemmel – a tes­tem­mel és annak min­den mozdulatával; az elmém­mel, vala­mennyi gon­do­la­tom­mal és ötletemmel; a sze­mem­mel és a képek­kel, melye­ket észrevesz; az érzé­se­im­mel, legyen bár az harag, öröm, csüg­ge­dés, sze­re­tet, csa­ló­dott­ság, vagy izgalom; a szám­mal és min­den szó­val, ami elhagyja, akár udva­rias, akár durva, ked­ves, helyén­való vagy sem; a han­gom­mal, legyen az han­gos vagy kellemes; min­den cse­le­ke­de­tem­mel, füg­get­le­nül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul. Magam bir­tok­lom a kép­ze­le­te­met, az álma­i­mat, remé­nye­i­met és félel­me­i­met. Az enyé­mek győ­zel­meim és sike­reim, kudar­caim és balfogásaim. Mivel a magam ura vagyok, töké­le­te­sen meg­is­