berno

Ma délutáni úticél Greenwich volt. Greenwich London Greenwich kerületének egyik része, a Temze déli partján található. Egyrészt tengeri történelméről, másrészt csillagvizsgálójáról nevezetes, mert annak közepén megy át a „ Greenwichi délkör ”, a 0° délkör , ami hagyományosan a zónaidő számítás alapja ( GMT ). Londontól délnyugatra található, az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Greenwich városa főleg arról híres, hogy a GMT (Greenwich Mean Time) rendszerben a Greenwich, és a nap helyzetéhez viszonyították az európai középidőt, itt van a keleti, és nyugati félgömb határa. Nagyon kellemes, jó hangulatú, és kedves városról van szó, ahol akár órákig lehet sétálni, és esetleg böngészni a piacok régiségei, vagy a kézművesboltok portékái között. Megtekintésre érdemes a Királyi Obszervatórium (Royal Observatory), amelynek tetején lévő időlabda minden nap pontosan 13:00-kor esik le. valamint érdemes megnézni az ingyenes múzeumokat: a The National Maritime Museumot, vagy a The R

Ezek alatt a tegnapot és a mai napot értem :) Mert ma vagyok utoljára 30 éves :) Egy évet gyakoroltam, hogy milyen ezt mondani, most már sajnálkozom, mert holnaptól hosszabban lehet csak mondani, 31 :) Tavaly ilyenkor, 17-én este izgatottan aludtam el, mert tudtam, hogy másnap elutazom Toscana-ba és akkor ott az volt az utolsó huszonéves éveimből is az utolsó nap és azt akartam, hogy a 30 valami változást hozzon :) 18-án reggel (hajnalban) elindultam egy csodaszép útra, ami életem egyik legmeghatározóbb élménye lesz -ebben biztos vagyok, bármilyen élmények is jönnek ezután. Aztán nem sokkal - jó sokkal - ezután rájöttem, hogy egész mostanáig még 30 vagyok, jöhet a változás :) Ezután jött elém Anglia, London, stb... És tegnap este, miután mindenki itthon volt, én már hétvége-üzemmódban elnyúlva a gyerekek játszószobájában konyhai pusmogásra lettem figyelmes (akkor azt mondom, hogy boldog szülinapot Berni?), és óvatos lépésekkel (mint aki nagy kincset hoz) és édeshangon énekelve

Valószínűleg legjobban a repülőtársaságok várják a karácsonyt, mert arra az időszakra már most olyan árú repülőjegyek vannak, hogy képtelenség még belegondolni is. Hosszas tanakodás és szervezkedés után megvan a haza-visszautazási időpontom: december 21-31. És mivel megfizethetetlenek a jegyek, Judit összegyűjtött bónuszpontjaival és a British Airways-szel megyek :) Ebben még az a pláne, túl azon hogy puccos légitársaság, hogy a Heatrow-ról megy és jön a gép, és aki látta legalább egyszer és legalább az első 5 percét az egyik kedvenc filmemnek, tudja miről beszélek - megszagolom, hogy milyen az ott karácsony előtt :) A film: Igazából szerelem.

A szerda délutánhoz még hozzátartozik: végül bementem Bromley-ba shoppingolni :) Csak úgy 'nagyzásiból' végiglejtettem a Dorothy Perkins, Next, stb legújabb őszi kollekciója között, majd betértem az ócsó boltba :) Vettem meleg ruházatot meg néhány ezt-azt, mivel nem tudom mitől volt a táska egy jó héttel ezelőtt 18 kg, mert úgy érzem, semmim sincs itt... Mostmár van meleg papucs, meleg pizsi (békás  - mert medvés nem volt - és tele van szívecskékkel), és egy ESŐKABÁTOM! :)) ami csuda csinos, sötétkék és tele van rózsaszín pötyökkel :)) Aztán épphogy odaértem angolra :) most már tudom ki a másik tanár - Clare -, jó lesz  :) nála voltam múltkor interjún. Aztán már azt is tudom, hogy fénykép nem kell a diákhoz, csak korán kellmenni, hogy végre legyen BromleyCollege-os diákom és nyakbavalóm, a fényképet ott csinálják :) A csoportban van bolgár, ukrán, lengyel, brazil, román - a többire nem emlékszem :) Múltkor a lengyel leányzó mellett ültem - Kashia  a neve - , ő szimpi, j

‎"Légy türelmes mindazzal, ami a szívedben és az álmaidban megoldatlan még; próbáld meg magukat a kérdéseket megszeretni." - Rainer Maria Rilke

Egy időben sok-sok Müller Péter (és Coelho) könyvet olvastam, és Müller Pétert azóta is rendszeresen. A Nők Lapján kívül sok helyre ír, többet között egy internetes oldalra is, amit én nem szoktam olvasni, de Hajni át szokta küldeni őket (köszi! :) ), íme a mostani, szerintem olvassátok el:  http://www.life.hu/sztarszerzok/20110906-neved-arulkodik-rolad-muller-peter-irasa.html

"Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére,ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot, és hallgass meg másokat még az egyszerű és tudatlan lelkeket is. Nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlítsd magad senkihez, ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint te. Örvendj terveidnek ugyanúgy, mint teljesítményeidnek! Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is, ez egy igazi érték az idők változó virágzásában. Légy óvatos a veled történtekkel kapcsolatban,hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak,ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat és mindenütt az élet hősiességgel van tele. Légy önmagad! Különösen ne színleld a barátságot. Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben,mert az szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával ugyanolya

A mai szabadnapból az van, hogy miután csend lett a házban, összepakoltam a gyerekszobát, konyhát, stb, megválaszoltam a maileket, blog, stb, ekkor volt valamikor itteni idő szerint talán 9 - fél 10, visszaaludtam és a következő eszmélésem az dél volt :)) meg hogy állati éhes vagyok :) Kellett nagyon az alvás meg a lusti az izmaimnak,mert mindenem fáj a gyerek-emelgetéstől, de most ez nagyon jól esett. Robert is itthon jön-megy, de olyan csend van, hogy mindenki boldog :) Tehát a mára tervezett helyi leskelődés Beckenhamben az későbbre marad, iskolába - Bromley-ba - meg elmegyek picit előbb és akkor veszek egy-két felsőt az otthon maradtak helyett, aztán amúgy itthoni lusti. Épp süt a nap, a délutáni kávét megittam előbb kint a kerti hintában :))

Azt már írtam, hogy minden héten kétszer megyek angolra és mindig 2 teljes órát (fél 7-fél 9). Múlt pénteken voltam szintfelmérőt írni, és máris mázli volt, mert épp indult a csoport. (pénteken volt egy ilyen kérdés a kérdőíven, hogy mióta élek itt: 1 napja - ez nagyon tetszett mindenkinek :) én meg még azt sem tudtam, hol vagyok :)) Az iskola Bromley-ban van:  http://www.bromley.ac.uk/  itt mindenfélét lehet tanulni. Szóval megtaláltam elsőre a termet, és majd elájultam, mert rengetegen voltak bent, és még közben is jöttek, de a világ minden tájáról. Közben kiderült, hogy 2 csoport lesz, de még egyenként is nagyon sok. És itt az van, hogy minden csoportnak két tanára van, egyik van hétfőn, a másik meg szerdán. Én némi keverés-kavarással Mike csoportjába kerültem, a másik tanárom Clare (ha jól emlékszem). Fura lesz, mert nagyon sokan vagyunk, másrészt meg mindenki mindenféle szinten, kíváncsi vagyok nagyon, hogy itt hogy tartanak órát, állítólag könyv nincs is, mindig valami la

A vasárnapi gyönyörű időből sejthető volt, hogy a hétfő majd megbosszulja. Ez volt a legelső napom teljesen egyedül. Judit elment reggel dolgozni (Robert éjszakás volt már 3-szor egymásután, tehát aludt), hátramaradt egy síró nagyobbacska gyerek meg egy csodálkozó picurka. És a szakadó eső és a viharos szél, persze ami szembe fújt a dombnak menet :)) És valahogy csak nagy sokára jöttem rá, hogy a garázsajtón a zárat még el is kell fordítani, különben nem nyílik, és ha nem nyílik, nem tudok kijárni a babakocsival (bagi), tehát nem megyünk bölcsibe. Bölcsiben már valószínűleg kellően leharcolt fejem lehetett, ahova Alex be sem akart menni, a bölcsis néni húzta be, közben mondta, hogy ennél csak jobb lesz... - vajon mire érthette? :) vagy nem értettem jól az angolt és azt akarta mondani, hogy nem lesz jobb? :)) Mindenesetre a pénteki bemutatkozás után máris megismernek a bölcsiben :) Ekkor mégmindig csak fél 10 volt, ja meg persze egy kanyarral később fordultam be, tehát még egy kerü

Gyorsan pár sort arról, hogy hol vagyok és kik között és hogy néz ki nagyjából egy nap: Judit az anya, vagyis a Mami, Robert a Daddy. Judit minden reggel (heti egy nap itthon dolgozik) 3/4 8 körül elmegy dolgozni és kb este 7 körül érkezik haza. Robert mivel rendőr, változó műszakokban dolgozik, sokszor éjszakás és nappal is változó időpontokban megy dolgozni. A fiúk: Alex 3 és féléves, Matti másfél. Alexet minden nap el kell vinni bölcsibe (ami amúgy ovi) és oda kell érni fél 10-ig, és fél 1-kor el kell hozni. De ez a program mindig kétgyerekes, tehát a picit is vinni kell. Persze az egész bölcsi a domb tetején van :) Gyalog nagyjából negyed óra, visszafelé több meg délután is, mert akkor már nem sietek, csak reggel :) Mindezt még megelőzi a reggeliztetés, meg a felöltözés. Aztán délelőtt megcsinálom az ebédet, meg összeszedem a szennyest, megbíztatom a mosógépet, Mattinek adok tízórait, játszunk picit vagy ő alszik, aztán máris lehet menni Alexért. Ebéd, játék, uzsi, játék, vac

Ma egy szuperjó helyen voltam/voltunk :) Itt:  Leeds Castle  (a színes betűs egy link, ott feljön a kastély honlapja) Csodaszép volt, isteni - NAPSÜTÉSES- idő volt :) Hálám örök érte... :) amit tudni érdemes: A Leedsi kastély egy kastély Angliában , Kent megyében. A Doomsday Book nyilvántartásában angolszász földbirtokként szereplő Leedsi kastély az évszázadok során sokfajta szerepet töltött be. Volt normann erőd, hat királyné személyes tulajdona, VIII. Henrik és felesége, Aragóniai Katalin palotája, Jakab-korabeli vidéki ház, György-korabeli nemesi kúria, a 20. században milliomosok elegáns lakhelye, végül napjainkban Anglia egyik leglátogatottabb épülete. A jelenlegi kastély helyén álló első kőépületet egy normann báró emeltette I. Henrik uralkodása idején. 1278 -ban I. Eduárd király feleségének, Kasztíliai Eleonórának ajándékozta. Az épület több, mint háromszáz éven át a királyi családé volt, majd magánkézbe került. Ezután majdnem négy évszázadon keresztül a

Bár szombat van, és pihenő nap, de elcseréltünk egy szerdát, így ma üzemmódban voltam J - és szerdán leszek szabadnapos. Már tudom néhány háztartási gép működését, mert ez sem olyan egyszerű ám és megismerkedtem ma egy angol tescoval, ami köszönőviszonyban sincs az otthoni félékkel. Internetem elvileg van (mert R-től kaptam jelszót), gyakorlatilag nincs, mert a szobám messze van a routertől, de vannak trükkök J konyhában szupergyors az internet állítólag és amúgy meg van gyorsító J Tehát ha épp nem kell senkinek a gyorsító, Bíborkát megbíztathatom J

Első nap máris elmegyünk a bölcsibe (de olyan ovi-féle, mert akkora gyerekek vannak), tényleg hegymenet van babakocsival és két gyerekkel és időre oda kell érni (max fél 10) és kb negyed óra gyalog…. Aztán fél 1-kor kiteszik őket, tehát épphogy kipehenhető a hajnali vágta, lehet újra menni J Bölcsibe Alexet letettük, hazaérés után 3 perccel indulás Bromley-ba, a leendő sulimba. Na, ott aztán volt káosz, lifteztünk Roberttel (plusz egy félig alvó Mattie-vel) föl-alá, míg végre célbaértünk, leültetttek tesztet írni…. Olyan lett amilyen, jobban mondva nem tudom milyen, a lényeg, hogy hétfőtől (szeptember 12) heti kétszer (hétfő és szerda) este (fél 7-fél 9) iskolába járok J és ha jól értettem, még diákigazolványom is lesz J )) Továbbra sem értem a közlekedést, és azt még csak csak értem, hogy itt először jobbra kell nézni, dehogy a járdán is fordítva közlekednek, hihetetlen… J Az időjárás eddig mondható, hogy kegyes hol esik hol süt a nap, sürgősen aklimatizálódnom kell(ene), szert k

Az utazás napja egészen pontosan: 2011. szeptember 8. csütörtök. Bögöte, 6:55 – indulás. Magunkhoz képest korán, mert ha azt szoktuk mondani, hogy indulás ekkor, akkor ahhoz még hozzá kellett számolni vagy 15 percet… J de most nem! J közben még jött tesóm, megadta az útravaló jó tanácsot meg tapasztalást, még gyorsan integetni Grétinek a buszhoz, aztán iszkiri… Zimankó, mert a korábbi 40 fokokhoz képest szerintem nincs 15 fok, felhőben, esőben megyünk. Valamikor fél 11 tájban megérkezünk Pestre, ahol megkezdődik a 2 órás harc a táskákkal és a kilókkal, befér? Nem fér? Mi legyen? A nagy eredmény 18,4 kg lett meg egy megemelhetetlen nehézségű hátizsák, és sikerült kihagyni a fontos pólókat és blúzokat, a kedvenc cipőt…. Reptéren hosszas mustra a gépekről, helyekről, emberekről, még egy telefon, és utolsók között érkezem a kapuhoz és a gépre J az utolsó 10-ben benne voltam J Repülőgépen mellettem egy idősebb házaspár legalább fél órán át eszik, én majd éhen halok, mer

A tervek szerint – vagyis a módosított tervek szerint – sikerült hazaeseni Bögötére és programzott módon azt hittem, most aztán jön a pihenés. De mivel az előző időszakban az alvási idő 3-4 napra korlátozódott, az étkezések száma megcsappant, a munkaórák száma pedig felduzzadt, nehéz volt megtalálni, hogy is kellene kinézzen egy nap – ráadásul internet nélkül! J a farmon már minden burjánzik biztosan… Aztán elintézendő és megveendő dologból is akadt még sajnos bőven, és bizony mindent nem is sikerült elintézni… Aztán újabb búcsúzások jöttek és arra való felkészülés, tényleg eljött mindenből az utolsó : utolsó otthoni reggeli, utolsó otthoni ez meg az. Bepakolni félig, elindulni időben…

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még gépelni tanultam, egy írógép volt a nagy álmom… de mivel nagyon sokba került és kellett akkor is a pénz másra, nem vehettük meg. Aztán a számítógép, de elérhetetlen volt. Amikor dolgozni kezdtem, újabb álom jött fel, a laptop… de átmeneti megoldásnak jól jött egy kihelyezett intézeti laptop, el is voltam vele, de aztán mind szebbeket és kisebbeket lehetett látni szerte a világban, így aztán újra megbuggyantam, kis laptopra vágyom legalább 2 éve … Újabb nagy hozama a változásnak/változtatásnak a laptopom, hívjuk nevén, mert keresztelője bár nem volt, de keresztmamája van: Bíborka. Bíborka a legközvetlenebb társam a következő időszakban, és a leghatékonyabb összekötő mindenkivel J

Végiggondolva az elmúlt egy hónapot, ami a teljes átmenet ideje volt, nem is hiszem el, hogy mennyi mindent intéztem el a munkahelyen és a saját életemben. Amikor augusztus 27-én kiköltöztem – vagyis a cuccok nagy része elment – és ottmaradtam hálózsákkal, némi kajával meg egy csomó ruhával (két hétre elég lett volna nem 3 napra), kongott a lakás, egy pillanatra megrémültem, mim hol van, jövő ilyenkor honnan folytatom, és hol leszek egy hét múlva? Aztán a benti véget nem érő búcsúzások és a sok-sok (öröm?)könny, volt ki bíztatott, volt ki bagatelizált, volt ki kétkedett. Hogy kinek lesz igaza, majd meglátjuk J Ami mindenképp nagy hozama ennek az egy hónapnak, hogy sikerült meglátnom, kinek hol vagyok az életében, és az enyémben ki hol van; tudom, hogy kik várnak vissza igazán őszintén és kik azok, akik csak ’kényelemből’-megszokásból

Márcsak 2-t alszom itt a rómain (ahol összesen van egy camping ágy, pléd és hálózsák), aztán utána kb. 3-at Erzsébeten, Bögötén pedig 4-5 éjszakát. Még nem tudni hol mennyit, ez a 2 sajnos fix.... Aztán jövő csütörtökön repülök... igen, az már tényleg a jövő hét... Addig még számtalan búcsú, elköszönés vár rám, és még annál is több munka bent... Ma szembesültem a szomorú és rémisztő ténnyel, hogy alighanem nincs annyi nap, hogy mindennel végezzek, amivel szerettem volna. Helyettes személy megvan, viszont mivel alkudjak meg... Melyik feladatot, melyik embert passzoljam már le....? és mi lesz azzal a tervvel, hogy még kiolvasok egy kölcsön könyvet, elintézek egy rakat hivatalos ügyet és jaj, még alszom is....? :) A nagy búcsúzkodásban pár napja nagy öröm ért, lesz egy útitársam a következő egy évben és persze ő utána is velem tart :) a neve még titok, keresztnatija még nem álmodta meg, de nagy-nagy ajándék és régi álom valóra válása, és MA meg is vettük-vettem :))

Költözések során vagyok túl, a sok cuccon kívül (ami 4 irányban és helyen van), még a legdrágább virágaim is 3 helyre kerültek. A legjobban az orchideák jártak az biztos, mert rögtön barátokra is leltek. Ketten utaztak másik kettőhöz :)  Úgy vigyorognak, alig ismertem meg a sajátjaimat :) 

Az Utat, mely előtted van, senki sem ismeri. Úgy soha senki sem járt rajta, ahogy te jársz majd azon. Ez a te Utad. Felcserélhetetlenül. Bár tanácsot kérhetsz, de döntened teneked kell. Hallgass arra a Hangra, aki téged a bensődben tanít. Isten nem hagyott Téged egyedül. Gondolataidban Ő beszél hozzád. Bízzál Benne és magadban. Fogadd el önmagad. Légy az, aki vagy. S majd csak azután kezdesz el azzá lenni, Akivé válni szeretnél. Értsd meg gyöngeségeidet;- csak akkor tudsz rájuk építeni -,és erősséggé változtatod azokat. Úgy használd erősségeidet, hogy még törékeny maradj, és így senkit sem riasztasz el szükségtelenül. Figyelj bizonytalanságaidra, ezek utat nyitnak meg számodra egy új föld, egy új világ felé. Ha szerepeket játszol és azt teszed, amit mindenki tesz vagy amit elvárnak tőled, akkor nem fogsz hiányozni, ha elmégy, mert valaki más átveszi a szerepet. Te több vagy, mint egy szerep -Ki vagy te? Amit megéltél, nyomait beléd égette, és kitörölhetetlen egyéni látást adot

Múlnak a munkanapok, márcsak 9 :) és valamivel több nap még itthon, és jóval kevesebb éjszaka a római parti kis lakásban + kezdődnek az utolsó talik, ezek lesznek a legnehezebbek....

"Minden nap elmúlik valami, amiért az ember szomorkodik. De mindig születnek új dolgok, amiért érdemes élni." /Herakleitosz/

Pakolással ünnepeltem és egész jól haladok, csak ne fogyna olyan gyorsan a doboz... és olyan nehezek, nem tudom ki fogja elbírni :) Most lövik a tűzijátékot - soha nem értem miért kell ebből ekkora felhajtást csinálni - 12 tonna fél óra alatt!!! Elég lenne egy kis öt perces. Tegnap hazafelé épp akkor jött át a buszon, amikor a parton volt egy kisebb tűzijáték, jól esett látni, szép is volt, elég is volt. Ha jól emlékszem kétszer voltam eddig tűzijátékot nézni, az első jó régen volt a Petőfi hídon nyomorogtunk, mindenhol ember volt, ahol csak lehet - borzalmas volt. Pár évvel ezelőtt pedig megbeszéltük, hogy egy bizonyos erkélyről nézzük .... éppen odaértem, mert a felhajtás miatt szinte semmi nem járt, gyalog mentem el a Batthyány térről a BAH-csomópontig! :) No, soha többet ilyenbe nem megyek bele :) Most nézem félszemmel, elég is, még kellene pakolni, csak nagyon fáradt vagyok. Fontos esemény, hogy a medvék elfoglalták utazó pozíciójukat :) Fehérke még nincs bent, mert

Különös hangulata van a lakásnak :) zsákok, halmok, kupacok - megyek neki  mindennek, hol ebbe rúgok bele, hol abba, mert semmi nem a megszokott helyén van. Tegnapelőtt az első cuccok (3 zsák és a varrógép) elhagyták hazájukat és átmenetileg épp Vecsésen pihennek :) Aztán lesz amelyik kupac Bögötén pihen, lesz amelyik Érden és a maradék egy másik kerületben :) A legszerencsésebbek utaznak Londonba :)) A medvék szomorúan brummognak, nemsokára elszakadnak ők is. Nekik sajátos helyet találtam ki, együtt az utazó ládában mennek vidékre :) Tegnap este 7 körül realizáltam - mikor végre hazaértem - hogy rendben, hogy ma augusztusa 20. van, de minden zárva is lesz. Így még elmentem az Ikeába dobozokat venni, valamikor tíz körül meg is érkeztem. Viszont jó kivitelezéssel 6 dobozt el tudtam hozni, holnap erősítek és hozok 8-10-et! :) Közben mind többen tudják meg, hogy elmegyek és kedves e-maileket, szavakat kapok, ami jól esik, köszönöm :)

Mindig mondtam, hogy nem az a kihívás, ha egy nagy lakást kell berendezni, hanem ha egy kicsit.... Mert a kicsiben mindig mindennek meg kell legyen a helye, egyébként máris káosz lesz. 26 m2 - ennyin élek évek óta egyre több cuccal és egyre maximálisabb helykihasználással.... Hónapok óta selejtezek és settenkedek sötétben az udvari szemeteshez, hogy minél több mindent elrejtsek benne a heti 2 kukaürítés előtt :) De valahogy kevés haszna lett, mert most, hogy elkezdtem kiszedni egyik másik szekrényből ezt azt, úgy érzem elárasztanak a kaspók, kosárkák, gyertyák, mécsesek, stb, stb.... Mikor lett nekem ennyi kaspóm?! Egyik szekrényben, másik szekrényben, szekrény tetőkön, hátra becsúszva itt és ott... Meg a kosarak!!! te jó ég! és még a fémdobozokról nem beszéltem. :)) Aztán jönnek majd a bögrék, mert hiába vittem be már néhányat kb 2 éve az Intézetbe, valahogy duplája került hozzám új formában... Áh, és a párnák, díszvánkosok, meg még ki tudja mi nem kerül elő a következő napokban -

... bizony... tegnap megkezdtem a szép kis római parti lakásom (albérletem) arcának megbontását.... és ma fel is mondtam a bérletet, bár itt még nem tudtam beszélni A-val, pedig jó lenne, ha tőlem tudná meg és nem a TF-ről. Költözni nehezebb mint gondoltam.... Iroda-költözésen jó néhányon túl vagyok, de ez más, nagyon más... Szerettem itt lakni nagyon és ez az első igazi költözésem, ahogy ez volt az első igazi saját kuckóm is, amit egyedül úgy rendeztem be ahogy én  akartam (és ahogy bírtam). Egyedül bizony, és egyedül raktam össze néhány bútordarabot is - ennek van annyi előnye, hogy most szét is tudom ezeket szedni :) Lassan lekerülnek a függönyök, terítők, képek... könyvek a polcokról, a szekrények kiürülnek és közben ömlenek az élmények és emlékek, én meg nehezen állom meg, hogy nem pityergek - lehet, hogy tényleg öregszem? :) Sok minden ki is maradt ebből a lakásból, ezek hiánya most még fájóbb. Jó lett volna még tartani egy igazi búcsúpartit, ha már lakásavató nem volt, de

Az idén korán kezdtem a szülinapozást :) nehéz is még ünnepelni, mert még tényleg messze van és én milyen messze leszek azon a bizonyos 18-án :)  Mindenesetre pár napja új medve érkezett  a családba, akinek szépen csillognak a szemei és igazán szimpatizált velem :) ... vagy csak utazni akar? :) Közben beléptem a videoüzenetesek klubjába és bizonyítékom van rá, hogy NS-sel találkám lesz jövő nyáron :) persze az egész jó móka és majd amikor nagyon öreg leszek, jó lesz előkotorni ezt a dvd-t :)

Erzsink férjes asszony lett! :)) és csodaszép menyasszony volt és csodaszép feleség lett. Igazin boldogok voltak és végig mosolyogtak, szép pár! :) Ezúton is gratuláció és sok sok boldog évet kívánok :) Remélem a felajánlásom visszatalál hozzájuk, mert szeretném beváltani :) Nem indult könnyen és túl jól a tegnapi nagy nap... Köhögök egy hete elég cudarul, ráadásként sehol egy kocsi, ami vinne-hozna bennünk. Találkozó 3/4 2 táján a Keletiben, ahol van összesen 1-2 jegypénztár, Hajni mérgesen tartja a sort köszönés helyett, rengeteg utas, de előre megyünk- szúrós szemeket érzek a hátamban. Jegy Aszódig megvéve, tömött és retkes, büdös vonat, végre találunk helyet. Egyszercsak megáll a vonat, hol vagyunk? nem tudni, talán nem is állomás volt - mondják. Mariannt hívják a Szállóból, hogy már hol vagyunk, lazán feleli: késik a vonat, de nem tudjuk hol vagyunk, majd méltatlankodva megjegyzi, milyen türelmetlenek, hiszen mégcsak 6-10 percet késünk. Végre lassít a vonat, megáll, leszállun

Holnap a régi NYOLCAK közül a legkisebbnek bekötik a fejét :) nem mondom, házasodhatott volna mondjuk a közeli templomban inkább, mert holnap jó szokás szerint megint a fantasztikus MÁV-ot választjuk és úgy bumlizunk el az esküvőre... Erzsi, ajánlom hogy csodaszép legyél, hogy érdemes legyen utazni :) így lassan tényleg naponta vonatozok már.... Lassan összeállt a napi kollekció is, hát, nem annyira esküvős, de az igazi esküvős ruhámban képtelenség utazni, így cipőből is a lapos lesz :( A MÁV-nak ma ismét köszönetet mondtam, bár igazából már tegnap.... Vasárnap, amikor Grétivel jöttünk és már 40 percet vártunk a vonatra, összevissza el kezdték bemondani, hogy mi érkezik, mi nem, mi mennyit késik.... Közben már bementem megkérdezni a pénztárt (mivel más nincs), gőze nem volt, hogy melyik vonat hol van, csak sóhajtozott és nézte az órát.... Köszönöm, ezt egyedül is tudtam volna én is. Közben bevágtatott a vonat Ljubljana felől (a hangosbemondó szerint a Ljubljanába tartó érkezett meg)..

"Kockáztatni kell (...) Csak akkor érthetjük meg  az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.... A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.

... amikor lassan 2 éve kitaláltam, hogy én bizony az egész életemet ki akarom forgatni a helyéből, valaki miért nem vágott fejbe és magyarázta el, hogy nana....? :)) Mert egyszerre egy időben elhagyni a munkahelyemet 11 év után, a kedves kis kuckómat 8 év után és egy csomó nekem kedves embert itthonhagyni és egy évig csak neten létezni velük gyakorlatilag... és lassan mindenből egyelőre átélni az utolsó élményeket, nem oly könnyű.... Az egész kezdődött ott, hogy a karácsonyi terítőket már nem lesz idő itt újra felrakni... aztán jöttek az ibolyák a kertben (és itt már nem lesz több tavasz), aztán később az akácos, a heverészés a fák árnya alatt; hogy itt Gréti már nem tud nyaralni velem többet, a ma esti séta a rómain és a kagylószedés, vagy  a benti kávék mind kevesebb száma, hogy már nem rendelek az Avonból, .... ejj, nem könnyű.... bár a változást én akartam és most is azt gondolom, hogy valami egész újat fogok megtapasztalni és megélni jó lesz, mégis nehéz a hátralévő mind kevese

A vége felé közeledünk egy nyolcéves leányka nyaralásának és az elmúlt pár napban végigvágtattuk azt a tervet, amit nagyjából kitaláltam és még maradt is a talonban néhány cucc... :) Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag kb egy hét alatt eldőlt, hogy mégiscsak jönne Budapestre, elégedett vagyok. Állatkert, Duna-part, Mozi (Micimackó), Meki, SHOPPINGOLÁS, MOZGÓLÉPCSŐ, képeslapvásárlás-írás-feladás, Bazilika, Rózsa-fagyizó, hajózás, stb.... mind megvolt és jól is sikerültek, pedig a vacak időjárás nem egyszer nem tett bennünk próbára. És a kiscsajnak olyan Budapest-táskája van és úgy tud vele vonulni meg létezni, hogy szerintem minimum díszpolgárrá kellene avatni :) Holnap még előttünk áll egy hosszú vonatozás (ezek előtt még időben felkelni, odaérni pont jól nem túl korán, de még helyünk is, jegyünk is és kajánk is legyen), remélem nem lesz gond. Ez volt a második nyaralása nálam :) és sok dologban máris vannak hagyományaink, de ez titok :) Köszi Gréti az elmúlt napokat és élményeke

- megvan a dallam...? :) Hétvégén a költözést előkészítvén jónéhány kacattól megmentettem a lakást és közben néhány igazán kedves emléket találtam... főiskolai értesítő a felvételről, igazi jókívánságos születésnapi levelek - és a szép az, hogy ami ott elhangzott 1 és 2 éve, az jött most be... - aki ezt írta annak idején, remélem most magára ismer, mert neki amúgyis mindig igaza van, de tényleg :) Mert ez olyan boszorkány-dolog... :) csak még azt nem tudom, miért tart nekem mindig olyan sokáig egyik másik dolgot meghallani és megvalósítani...?! :) Az emlékes dobozom most felfrissült, szépen egy kupacban vannak az IGAZI DOLGOK - és onnan tudom, hogy ezek igaziak, mert ezeket akárhányszor és akármikor elolvasom, mindig könny szökik a szemembe, úgy hozzám találnak a kedves szavak. Mindezen pakolások közben persze mindig és mindig eszembe jut újabb nagyon "fontos" elintéznivaló, amit a már meglehetősen hosszú lista aljára még odakörmölök.... - vajon egy hónap múlva elfogy

Igen, igen... két dologgal is lehetne folytatni, mert legalább két dologból mindig kevés van: zsetonból és időből... ;) az időhiány a legfeszítőbb mostanság, mert mindenki a maximum időt "követeli" tőlem, erős a pánik, amiért kb egy évet nem leszek itthon. Én ezt magamban nem érzem, mert egyrészt egy év nagyon hamar el tud menni, másrészt ha jól végiggondolom a találkozásokat, itthonról sem találkozom túl sűrűn sokakkal, bár az igaz, hogy nem is 3-4 havonta, de én mégsem parázom. Mindenesetre látom előre, hogy nem lesz könnyű mindenkinek adni valamennyi időt.... Igyekszem hangoztatni, hogy búcsú-partykat NEM SZERETNÉK, mert sírás-rívást nagyon-nagyon szeretnék kapni búcsúzóul... Ráadásként itthon mindenki megmarad a másiknak a szokott kis vackai között, nem ők lesznek egymagukban egy óriási világvárosban, idegen nyelvet beszélők között, egy új családban egy tető alatt... folytathatnám, de nem teszem, mert ezt az egész változást én szerettem volna már régesrég és most örülök,

Ma fixálódott a londoni utazás időpontja: 2011. szeptember 8. (délután) még egy adatot meg kell adni a foglaláshoz holnap, de remélem minden rendben lesz és tényleg ez az időpont marad. És további jó hír: ha minden igaz, szeptemberben még Portugáliából is látok valamit... :) - részletek majd később :)

Sok minden történt azóta, hogy a legutóbb írtam. Megvolt a londoni út, megismerkedtem a családdal és a mélyvíz-hatás is megvolt :) Aztán voltam egy teljes napot egyedül London sűrűjében, eláztam nem tudom hányszor, metróztam nem tudom hányszor és igyekeztem minél több mindent megnézni és beszerezni a kis szuveníreket. Mondhatni elsőre megtaláltam mindent :) Londonról részletesen majd máskor! :) Történt még, hogy a munkahelyemen a két fő engedélyt sikerült megszerezni, így márcsak fel kell készülni és mindent jól elrendezve itthagyni. A londoni út óta voltam két lánybúcsún (a menyasszony ugyanaz), és jó egy hét múlva megyünk az esküvőre. "Pihenésképpen" még megismerkedtem egy mentőautóval belülről - ki tudtam volna hagyni - és újra látogatást tettem a szombathelyi sürgősségin; én jól vagyok, más már kevésbé. Ajándékként elkészült még egy blog, de az már nem én fogom írni, de jó lesz a Zsömi-sztorikat egyben is látni majd.

Nos, lássuk :) Szerda késő este van, pihenni kellene, mert holnap még sok elintézendő vár rám - és egy végtelenül hosszú teendős lista végigpipálása -, aztán péntek reggel meglehetősen embertelen időben - hajnali 3:50-kor érkezik a ház elé a reptéri transzfer.... :) Pihenni kellene, de mégis nekiálltam a blogolásnak, mert régi álom volt, hogy írjak, most talán van is- lesz is miről, és kíváncsi vagyok olvassa-e majd valaki, és leginkább lesz-e bejegyzés :)