Bejegyzések

Holnap és Tegnap; no meg a Ma

Holnap a régi NYOLCAK közül a legkisebbnek bekötik a fejét :) nem mondom, házasodhatott volna mondjuk a közeli templomban inkább, mert holnap jó szokás szerint megint a fantasztikus MÁV-ot választjuk és úgy bumlizunk el az esküvőre... Erzsi, ajánlom hogy csodaszép legyél, hogy érdemes legyen utazni :) így lassan tényleg naponta vonatozok már.... Lassan összeállt a napi kollekció is, hát, nem annyira esküvős, de az igazi esküvős ruhámban képtelenség utazni, így cipőből is a lapos lesz :( A MÁV-nak ma ismét köszönetet mondtam, bár igazából már tegnap.... Vasárnap, amikor Grétivel jöttünk és már 40 percet vártunk a vonatra, összevissza el kezdték bemondani, hogy mi érkezik, mi nem, mi mennyit késik.... Közben már bementem megkérdezni a pénztárt (mivel más nincs), gőze nem volt, hogy melyik vonat hol van, csak sóhajtozott és nézte az órát.... Köszönöm, ezt egyedül is tudtam volna én is. Közben bevágtatott a vonat Ljubljana felől (a hangosbemondó szerint a Ljubljanába tartó érkezett meg)..

Kockáztatni kell

"Kockáztatni kell (...) Csak akkor érthetjük meg  az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.... A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.

Levál(t)ás

... amikor lassan 2 éve kitaláltam, hogy én bizony az egész életemet ki akarom forgatni a helyéből, valaki miért nem vágott fejbe és magyarázta el, hogy nana....? :)) Mert egyszerre egy időben elhagyni a munkahelyemet 11 év után, a kedves kis kuckómat 8 év után és egy csomó nekem kedves embert itthonhagyni és egy évig csak neten létezni velük gyakorlatilag... és lassan mindenből egyelőre átélni az utolsó élményeket, nem oly könnyű.... Az egész kezdődött ott, hogy a karácsonyi terítőket már nem lesz idő itt újra felrakni... aztán jöttek az ibolyák a kertben (és itt már nem lesz több tavasz), aztán később az akácos, a heverészés a fák árnya alatt; hogy itt Gréti már nem tud nyaralni velem többet, a ma esti séta a rómain és a kagylószedés, vagy  a benti kávék mind kevesebb száma, hogy már nem rendelek az Avonból, .... ejj, nem könnyű.... bár a változást én akartam és most is azt gondolom, hogy valami egész újat fogok megtapasztalni és megélni jó lesz, mégis nehéz a hátralévő mind kevese

Nyaralás

A vége felé közeledünk egy nyolcéves leányka nyaralásának és az elmúlt pár napban végigvágtattuk azt a tervet, amit nagyjából kitaláltam és még maradt is a talonban néhány cucc... :) Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag kb egy hét alatt eldőlt, hogy mégiscsak jönne Budapestre, elégedett vagyok. Állatkert, Duna-part, Mozi (Micimackó), Meki, SHOPPINGOLÁS, MOZGÓLÉPCSŐ, képeslapvásárlás-írás-feladás, Bazilika, Rózsa-fagyizó, hajózás, stb.... mind megvolt és jól is sikerültek, pedig a vacak időjárás nem egyszer nem tett bennünk próbára. És a kiscsajnak olyan Budapest-táskája van és úgy tud vele vonulni meg létezni, hogy szerintem minimum díszpolgárrá kellene avatni :) Holnap még előttünk áll egy hosszú vonatozás (ezek előtt még időben felkelni, odaérni pont jól nem túl korán, de még helyünk is, jegyünk is és kajánk is legyen), remélem nem lesz gond. Ez volt a második nyaralása nálam :) és sok dologban máris vannak hagyományaink, de ez titok :) Köszi Gréti az elmúlt napokat és élményeke

"Filléres emlékeink..."

- megvan a dallam...? :) Hétvégén a költözést előkészítvén jónéhány kacattól megmentettem a lakást és közben néhány igazán kedves emléket találtam... főiskolai értesítő a felvételről, igazi jókívánságos születésnapi levelek - és a szép az, hogy ami ott elhangzott 1 és 2 éve, az jött most be... - aki ezt írta annak idején, remélem most magára ismer, mert neki amúgyis mindig igaza van, de tényleg :) Mert ez olyan boszorkány-dolog... :) csak még azt nem tudom, miért tart nekem mindig olyan sokáig egyik másik dolgot meghallani és megvalósítani...?! :) Az emlékes dobozom most felfrissült, szépen egy kupacban vannak az IGAZI DOLGOK - és onnan tudom, hogy ezek igaziak, mert ezeket akárhányszor és akármikor elolvasom, mindig könny szökik a szemembe, úgy hozzám találnak a kedves szavak. Mindezen pakolások közben persze mindig és mindig eszembe jut újabb nagyon "fontos" elintéznivaló, amit a már meglehetősen hosszú lista aljára még odakörmölök.... - vajon egy hónap múlva elfogy

Amiből mindig kevés van...

Igen, igen... két dologgal is lehetne folytatni, mert legalább két dologból mindig kevés van: zsetonból és időből... ;) az időhiány a legfeszítőbb mostanság, mert mindenki a maximum időt "követeli" tőlem, erős a pánik, amiért kb egy évet nem leszek itthon. Én ezt magamban nem érzem, mert egyrészt egy év nagyon hamar el tud menni, másrészt ha jól végiggondolom a találkozásokat, itthonról sem találkozom túl sűrűn sokakkal, bár az igaz, hogy nem is 3-4 havonta, de én mégsem parázom. Mindenesetre látom előre, hogy nem lesz könnyű mindenkinek adni valamennyi időt.... Igyekszem hangoztatni, hogy búcsú-partykat NEM SZERETNÉK, mert sírás-rívást nagyon-nagyon szeretnék kapni búcsúzóul... Ráadásként itthon mindenki megmarad a másiknak a szokott kis vackai között, nem ők lesznek egymagukban egy óriási világvárosban, idegen nyelvet beszélők között, egy új családban egy tető alatt... folytathatnám, de nem teszem, mert ezt az egész változást én szerettem volna már régesrég és most örülök,

Visszaszámlálás indul

Ma fixálódott a londoni utazás időpontja: 2011. szeptember 8. (délután) még egy adatot meg kell adni a foglaláshoz holnap, de remélem minden rendben lesz és tényleg ez az időpont marad. És további jó hír: ha minden igaz, szeptemberben még Portugáliából is látok valamit... :) - részletek majd később :)

Ami eddig történt

Sok minden történt azóta, hogy a legutóbb írtam. Megvolt a londoni út, megismerkedtem a családdal és a mélyvíz-hatás is megvolt :) Aztán voltam egy teljes napot egyedül London sűrűjében, eláztam nem tudom hányszor, metróztam nem tudom hányszor és igyekeztem minél több mindent megnézni és beszerezni a kis szuveníreket. Mondhatni elsőre megtaláltam mindent :) Londonról részletesen majd máskor! :) Történt még, hogy a munkahelyemen a két fő engedélyt sikerült megszerezni, így márcsak fel kell készülni és mindent jól elrendezve itthagyni. A londoni út óta voltam két lánybúcsún (a menyasszony ugyanaz), és jó egy hét múlva megyünk az esküvőre. "Pihenésképpen" még megismerkedtem egy mentőautóval belülről - ki tudtam volna hagyni - és újra látogatást tettem a szombathelyi sürgősségin; én jól vagyok, más már kevésbé. Ajándékként elkészült még egy blog, de az már nem én fogom írni, de jó lesz a Zsömi-sztorikat egyben is látni majd.

A kezdetek

Nos, lássuk :) Szerda késő este van, pihenni kellene, mert holnap még sok elintézendő vár rám - és egy végtelenül hosszú teendős lista végigpipálása -, aztán péntek reggel meglehetősen embertelen időben - hajnali 3:50-kor érkezik a ház elé a reptéri transzfer.... :) Pihenni kellene, de mégis nekiálltam a blogolásnak, mert régi álom volt, hogy írjak, most talán van is- lesz is miről, és kíváncsi vagyok olvassa-e majd valaki, és leginkább lesz-e bejegyzés :)